Hardver (angolul: hardware) alatt a számítógép fizikailag megfogható részeinek összességét értjük.
A számítógép működéséhez alapvetően hardver és szoftver szükséges, a kettő közötti kapcsolatot a firmware hozza létre, ami a hardverekbe a gyártók által „beépített” szoftvernek tekinthető.
Egy személyi számítógép hardverének részei általában a következők:
Az angol nyelvben ez a szó eredetileg vasárut, szerszámokat jelentett. A személyi számítógépek megjelenésekor kezdték használni megkülönböztetésül a software fogalmától. Így a hardware lett az eszköz, amely alkalmas a software (a számítógépen futó programok) tárolására és futtatására. Ősi formája a Neumann-féle gondolat, amelynek értelmében a számítógép nemcsak az adatokat, hanem a futtatható programot is képes tárolni.
Az alaplapon a CPU, a memória és a sínrendszer(ek) találhatók, továbbá bizonyos integrált eszközök, illetve csatlakoztatási lehetőségek is előfordulnak, mint például:
A számítógép alaplapjának (angolul motherboard, vagyis anyakártya) fő feladata a CPU kiszolgálása és a számítógép alapvető áramköreinek összekapcsolása.
A CPU (angol: Central Processing Unit – központi feldolgozó egység), más néven processzor, a számítógép „agya”, vagyis azon egysége, mely a programutasítások értelmezését és végrehajtását vezérli.
A számítógépek melletti, központi egységen kívüli tárolóeszközök a nagyobb mennyiségű adat, hosszabb program aktuálisan nem szükséges részeinek tárolására illetve archiválására, továbbá a gépek közötti adatcserére használatosak. Ilyen célokra hagyományosan valamilyen lemezes tárolót használtak és használnak, de manapság számos felhasználási területen népszerűek a memóriakártyák is.
Közös jellemzőjük, hogy a meghajtó az adathordozót egy tengely mentén forgatja, miközben a lemezfelülettel párhuzamosan elhelyezkedő fej érzékeli vagy módosítja az információtárolásra szolgáló anyag valamely fizikai tulajdonságát. Ez a tulajdonság optikai vagy mágneses jellemző.
Az adatok tárolására a vékony műanyag hordozóra felvitt mágnesezhető réteg szolgál, amelyet papír (5,25’’-es lemeznél), vagy merev műanyag (3,5’’-es lemeznél) tokban helyeznek el. Az adatok a lemez felületén koncentrikus körök, sávok (track) mentén helyezkednek el. A meghajtóba helyezett lemezt a berendezés 300-360 percenkénti fordulatszámmal forgatja, és az olvasófej a lemez felületéhez hozzáérve írja/olvassa a tárolt információt. Az író-/olvasófej helyzete miatt a lemez csak íráskor és olvasáskor forog, különben az olvasófej rövid időn belül meghibásodna. A lemez tartalma a felülírástól mechanikusan védhető (reteszelhető). Az idők folyamán többféle típust fejlesztettek ki, a legelterjedtebbek az 5,25’’-es, majd a 3,5’’-es lemezekkel működő meghajtók voltak. Régen a legszélesebb körben alkalmazott adattárolási módnak számítottak, de a hajlékonylemezek jelentősége mára erősen csökkent – a nagyobb kapacitású, gyorsabb és megbízhatóbb memóriakártyák, pendrive-ok elterjedése miatt. Egyes újabb PC-kbe már nem is építenek be hajlékonylemez-olvasót.
Az adattárolás céljára 1-6 darab, mágnesezhető réteggel bevont, zárt védőburkolatba helyezett könnyűfém lemezt használnak. Az állandó forgás (3600-15.000 1/min sebességgel) miatt a fejek nem érnek hozzá a lemez felületéhez, hanem ún. „repülő fejeket” használnak, ezek a lemez forgása következtében kialakuló légpárna hatására a lemez felületétől néhány nanométer távolságra kerülnek. Kapacitásuk a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt, 2007-ben már megjelent az 1 TB (kb. 1012 byte) kapacitású, 3,5’’ méretű modell.
Az optikai lemez felületén az adatrögzítés a (mikrobarázdás) hanglemezekhez hasonlóan, spirális pálya mentén történik. Az adatrögzítést és olvasást lézersugár segítségével valósítják meg. A rögzítendő adatsornak megfelelően kicsiny lyukakat (ún. piteket) alakítanak ki a lemez adathordozó rétegében. Az olvasásakor a felületet megvilágítják, és a visszatükröződött fénysugarat érzékelve a lemezfelület és végső soron a felírt információ érzékelhető, visszanyerhető. Számos változata alakult ki és terjedt el, a legismertebbek a CD és a DVD. Újraírható lemez (jelzésük CD-RW, illetve DVD-RW, DVD+RW) esetén a felírt információ törölhető.
A floppyt használat előtt formázni kell, bár általában ezt gyárilag elvégzik. A megformázáskor létrejön a főkönyvtár és a fájlelhelyezkedési tábla. A lemezhez mindig szükséges egy meghajtó. Ez motorral megforgatja lemezt és az író-olvasó fej segítségével letapogatja az adatokat.
Az CP/M, a CP/M-86, a DR-DOS, az MS-DOS operációs rendszerek és utóbbi leszármazottai tipikusan így hivatkoznak a floppymeghajtókra: A:, B:
. A Unix és a vele rokon (POSIX-kompatibilis) rendszerekben (pl. Linux) sokkal nagyobb a változatosság. Egy eszköznek akár több neve is lehet, attól függően, hogy milyen üzemmódban akarjuk használni. Jellegzetes példa: /dev/fd0
.
Kapacitása a kezdeti 160 kB-tól a 90-es évekre eljutott az 1,44-2,88 MB-ig, további fejlődés viszont nem várható, mivel mára idejétmúlttá tették a zsebben hordható USB-s flashmeghajtók. A floppyban kárt tehet a mágnes, a hő, a víz.
Egy vagy több mágnesezhető felületű könnyűfém-lemez tárolja az adatokat. Fixen megépített, zárt meghajtóban található. A meghajtó belsejében nagy tisztaságú levegő van. Tárolókapacitása napjainkra már a több terrabyte-ot (TB) is elérte.
A partíciók jelölése:
/dev/hda
.A számítógépház és a tápegység, illetve az alaplap kialakításának (elrendezésének) általában össze kell illenie. Jó példák erre az egyes PC szabványok, mint XT, AT, ATX.
A tápegység (áramforrás) a számítógép alkotóelemeit látja el a szükséges árammal – pontosabban a szükséges értékű és terhelhetőségű feszültségekkel. A stabil feszültségek előállításán kívül figyelheti is azokat és a rendszer indításában is közrejátszhat (Power-good jel), illetve saját áramköreinek hőmérséklete alapján vezérelheti a hűtő ventilátorokat (kényszerkonvekciós hűtés). A megfelelő villamos teljesítmény és mechanikai méret (tulajdonképpen hatásfok) elérése érdekében szinte mindig kapcsolóüzemű elven működik.
Háznak nevezzük a számítógép „dobozát”, amely a tápegységet, az alaplapi eszközöket, és a háttértárakat fogadja be, továbbá megfelelő szellőzést biztosít. Anyaga adott merevségű (anyagú és vastagságú) fém, illetve részben műanyag. Boltban külön is megvásárolható, ebben az esetben a fő elemek közül csak a tápegységet tartalmazza.
A perifériákat többféleképpen csoportosíthatjuk.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Hardver, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.