Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt, zsidó származású tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án az evangélikus vallásra tért ki feleségével és négy leánygyermekével, Elzával (1879–1930), Adával (1880–1955), Gizivel (1882) és Emiliával (1885) együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri evangélikus templom lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát (1886–1887), Mária Katalint (1889–1894), Frigyest (1887), Erzsébetet (1890–1930) és Józsefet (1892). Az édesanya, Engel Karolina (1850–1895) halála után az apa egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.
Az 1905-ben tett érettségi vizsga után a matematika–fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhírű lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
1936. május 4-én agydaganattal műtötte meg StockholmbanHerbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
Egyes szóalkotásai (például halandzsa) és kifejezései („magyarázom a bizonyítványomat”) a mai köznyelvet gazdagítják.
Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.
Munkássága
Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az Így írtok tit, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó Tanár úr kéremet. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatalkorától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittmann Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta életrajzát.
Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című írást 15 éves korában kiadták. A század eleji vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik a keserűség, hogy a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. (Erre utal A cirkusz című novellájában is.) Főként újságokba, folyóiratokba (Nyugat, Magyar Írás stb.) írt, több mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és temérdek humoreszk.
Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária és az Utazás Faremidóba. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás.
Novelláiban is sokat foglalkozik a párkapcsolat és a szerelem problémáival, férfi és nő közti egyenlőtlenséggel. A történetek fő témája a szenvedés, a megalkuvás, a magát érvényesíteni próbáló hős sikertelensége. Emellett számos, ma a sci-fi műfajába sorolható történetet is írt.
Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg.
Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (pl. a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).
Sok ismert mű magyar fordítása kötődik a nevéhez, köztük a legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény: a Micimackó, és folytatása, a Micimackó kuckója. Mivel Karinthy Frigyes sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordítások nagy részének nyersfordítását a nyelvzseninek ismert nővére, Karinthy Emília (Mici) készítette elő az író számára. Őrá utal a Micimackó név.
Lelkes és erős amatőr sakkozó volt, a Kelenföld–Lágymányosi Sakk-kör, majd később a Hadik kávéházban működő „Szávay sakk-kör” elnöke volt. Emlékezetes „ellenelemzése” jelent meg 1934-ben, az akkor indult Budapesti Sakkújság első számában.
Legendásnak tartják ma már a néhol Kosztolányinak, néhol Babitsnak tulajdonított mondást, miszerint „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni!” Babits több írásában is megerősítette véleményét, ő Karinthyt rendszeresen zseninek nevezte.
Művei
Karinthy Frigyes műveinek bibliográfiáját, műveinek idegen nyelvű fordításait lásd még az OSZK Nyugat-honlapján.
1919-ig
Utazás a Merkurba – regény, 1898–1901
Nászutazás a Föld középpontján keresztül – regény, 1902
Pesti mókák; Schenk, Bp., 1911 (Mozgó könyvtár)
Így írtok ti. Irodalmi karrikatúrák; karikatúra Dezső Alajos, Major Henrik; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár)
Amiről a vászon mesél. Jegyzetek a filmről; Singer-Wolfner, Bp., 1938 (Szép könyvek)
Üzenet palackban; Cserépfalvi, Bp., 1938
Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei; bev. Babits Mihály, sajtó alá rend. Ascher Oszkár; Nyugat, Bp., 1938
1939–1989
Betegek és bolondok. Elbeszélések; Új Idők, Bp., 1946
Az emberke tragédiája. Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról. A versikéket írta Karinthy Fricike; a csonkán fennmaradt kézirat kieg. Karinthy Ferenc; Új Idők, Bp., 1946
Így írtok ti. A „Még mindig így írtok ti” és egyéb irodalmi torzképekkel bőv. legújabb kiad.; Új Idők, Bp., 1947
Martinovics; a könyvdíszeket Hincz Gyula rajzolta; Új Idők, Bp., 1947
A bűvös szék. Komédia; Testvériség-Egység Kiadó, Újvidék, 1951 (Színpadunk)
Weinstein Pál: Karinthy a szemklinikán (Élet és Irodalom, 1963)
Szalay Károly: Mítoszokon és legendákon túl. Karinthy Frigyes és a vallás (Világosság, 1967)
Mária Béla: Az író és betegsége (Kortárs, 1967)
R. Kocsis Rózsa: A magyar groteszk tragikomédiát megteremtő Karinthy Frigyes (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
Vihar Béla: Karinthy Frigyes szülőháza (Budapest [folyóirat], 1968)
Ficzay Dénes: Karinthy Frigyes Aradon (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
Pongrácz Zsuzsa: Karinthy Frigyes filmen. Beszélgetés Révész György rendezővel (Filmvilág, 1969)
Vargha Balázs: Irodalmi városképek. Karinthy Frigyes badar Budapestje (Budapest [folyóirat], 1971)
Halász László: Karinthy Frigyes alkotásai és vallomásai tükrében. Kismonográfia (Arcok és vallomások. Bp., 1972)
Kardos László: Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
Robotos Imre: A kétkedés és a hit ellentétpárja Karinthy Frigyes humorában (R. I.: A nevetés vonzásában. Értelmezések a szatíra és a humor köréből. Bukarest, 1973)
H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája. 1–3. (Budapest [folyóirat], 1974)
Karinthy Frigyes agyműtéte. Összeáll. Buzády Tibor (Új Írás, 1975)
Karl Kraus és Karinthy Frigyes Párhuzamok és hasonlóságok (Helikon, 1976)
Nagy Sz. Péter: Karinthy Frigyes: Kötéltánc (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976)
Nyerges András: „Nem mondhatom el senkinek.“ Karinthy Frigyes versei a képernyőn (Filmvilág, 1977)
Szabolcsi Miklós: Halandzsa. Nyelv és valóság Karinthy Frigyes műveiben (Kortárs, 1978; Levendel Júlia: Így élt Karinthy Frigyes (Így élt. Bp., 1979)
Tandori Dezső: „Volt valami példátlan izgalom és remény a levegőben…“ Karinthy Frigyes költészetéről (Irodalomtörténet, 1979)
Büky László: „A szív idézete: líra.“ A szív főnév használata Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében. 1–2. (Nyelvészeti dolgozatok. 192. és 199. Szeged, 1981)
Egri Péter: Karinthy Frigyes Ibsen-karikatúrájáról (Irodalomtörténet, 1981)
Nyéki Károly: Karinthy Frigyes nyíregyházi emléke (Pedagógiai Műhely, 1981)
Robotos Imre: Utazás egy koponya körül (Kismonográfiák. Kolozsvár, 1982)
Szabó János: Karl Kraus és Karinthy Frigyes Századunk első harmadának két szatirikusa (Modern Filológiai Füzetek. 34. Bp., 1982)
„Nézzétek ezt a fotográfiát!“ Karinthy Frigyes összes fényképe. Összeáll. Kovács Ida. Az előszót írta Halász László. (Fototéka. Bp., 1982)
Búzásy Éva: Karinthy Frigyes és a Színházi Élet (Irodalomtörténet, 1982)
Büky László: A mély főnév Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvének képalkotási rendszerében (Magyar Nyelvőr, 1982)
Hellenbart Gyula: Minden másképpen van. Karinthy Frigyes és az elidegenedés (Új Látóhatás, 1983)
Büky László: A lélek főnév Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében (Magyar Nyelvőr, 1984)
Szalay Károly: Minden másképpen van. Karinthy Frigyes munkássága viták és vélemények tükrében (Bp., 1987)
Mennyei riport Karinthy Frigyes-sel. Összeáll. Fráter Zoltán (Bp., 1987)
„Elmondtam hát mindenkinek.“ Karinthy Frigyes életéről és műveiről (Bp., 1987)
Nagy Sz. Péter: Karinthy Frigyes antifreudista regénye. Kötéltánc – Fülöp László: Egy klasszikus tényregény. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül – Kun András: Gondolatok Karinthy Frigyes különös lírai őszinteségéről (Alföld, 1987)
Moreau, Jean-Luc:Karinthy Frigyes, avagy akasztófa-kötéltánc – Mihályfi Márta: Karinthy Frigyes művei külföldön (Nagyvilág, 1987)
Rónay László: „Minden álomnál több a valóság.“ A költő Karinthy Frigyes (Napjaink, 1987)
Robotos Imre: Az értelmetlenség trónfosztása. Karinthy Frigyes (Budapest [folyóirat], 1987)
Tidrenczel Sándor: Karinthy Frigyes és a nyíregyházi publikum (Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári Híradó, 1987)
Pomogáts Béla: Karinthy Frigyes száz éve (Nyelvünk és Kultúránk, 1988)
Büky László: Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében. Monográfia. (Bp., 1989)
Bíráló álruhában. Tanulmányok Karinthy Frigyes-ről. Az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Karinthy Frigyes Emlékbizottság által 1988. máj. 17-én és 18-án, Budapesten rendezett ülésszak előadásai. Vál., szerk. Angyalosi Gergely (Bp., 1990)
Dérczy Péter: Epikus hagyomány és személyiségválság. Karinthy Frigyes szépprózájáról (Literatura, 1990)
Nemes Lívia: Karakter és korszellem. Párhuzamok Ferenczi Sándor és Karinthy Frigyes között (Thalassa, 1993)
Juhász Erzsébet: „Találkozás egy haldoklóval.“ Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül c. regényéről (Iskolakultúra, 1994)
Nagy Csaba: Privát filmesztétika. Karinthy Frigyes filmtémájú írásairól (Filmkultúra, 1994)
Dörgő Tibor: Karinthy Frigyes Kötéltánca és Az ember tragédiája (Irodalomtörténeti Közlemények, 1995)
Alföldy Jenő: Tündér és kobold. Karinthy Frigyes: A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései c. ciklusból (Hitel, 1995)
Iván Éva: Karinthy Frigyes Kötéltánc című regényének egy lehetséges elemzése („Modernnek kell lenni mindenestül”? Szeged, 1996)
Fábián Berta: a differenciált bánásmód és a tanári magatartás ábrázolása Karinthy Frigyes írásaiban (Magyartanítás, 1996)
Fráter Zoltán: A Karinthy-életmű. Monográfia (Bp., 1998)
A humor a teljes igazság. In memoriam Karinthy Frigyes Vál., szerk. Domokos Mátyás (In memoriam. Bp., 1998; 2. kiad. 2000; 3. kiad. 2003)
Takács Edit: Karinthy Frigyes írói névadása a Tanár Úr kérem c. írásában (Névtani Értesítő, 1999)
Szieberth Kristóf: Tündér és kobold. Karinthy S Frigyes: E a szegény X kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései c. ciklusból (Hitel, 1995)
Merényi-Metzger Gábor: Karinthy Frigyes származásának anyakönyvi forrásai (Irodalomtörténeti Közlemények, 2003)
Takács Edit: Írói névadás Karinthy Frigyes Kötéltánc c. regényében (Névtani Értesítő, 2003)
Braun Tibor: Egyetemes lángelme – a hálózatok új tudományának előfutára: Karinthy Frigyes (Magyar Tudomány, 2003)
Balogh Tamás: Tréfa a humorban. Karinthy Frigyes, a humorista? (Bárka, 2003)
Büky László: Egy Karinthy-paródia stílusekvivalenciái (Magyar Nyelvjárások, 2003)
Egyfülü kosár. Karinthy Frigyes szerelmei. Írta és vál. Fráter Zoltán (Szerelmes magyar írók. Bp., 2007)
Nagy Edit: Lánc, lánc, háló-lánc – Mű és valóság viszonyáról Madách Imre, Karinthy Frigyes és Ottlik Géza írói világában. (Költészet és gondolkodás, Eger, 2007)
Nagy Edit: Lánc, lánc, háló-lánc II. A „nem időben, hanem térben” megírt Tragédiáról (XV. Madách Szimpózium, 2007)
Nagy Edit: Így írsz te. Tragédia-átfordítások Karinthy Frigyes írásaiban (Híd, 2009)
Tiringer Aranka–Tiringer István: Megküzdés és traumafeldolgozás Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül c. kisregényében (Pszichoterápia, 2010) Szállási Árpád: Karinthy Frigyes és a medicina (Orvosi Hetilap, 2010. 8.)
Pesti csillagok. Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Harmos Ilona. – A két egyetlen. Karinthy Frigyes, Böhm Aranka és Judik Etel (F. Z.: Szerelmes Budapest. Irodalmi háromszögek. Bp., 2015)
Beck András: Szakítópróba. Karinthy, a Nihil és akiknek nem kell; Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2015 (Műút-könyvek)
Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe; összeáll., szerk., előszó, utószó Kovács Ida; jav., bőv. kiad.; PIM, Bp., 2016
Balogh Gergő: Karinthy nyelvet ölt. Nyelv, technika és felelősség Karinthy Frigyesnél; szerk. Pataki Viktor; FISZ, Bp., 2018 (Minerva könyvek)
"Itt vagyok én köztetek". Tanulmányok Karinthy Frigyes életművéről; szerk. Fráter Zoltán, Reichert Gábor; MIT, Bp., 2019 (MIT-konferenciák)
Büky László: Karinthy és a nyelv; Magyar Szemiotikai Társaság, Bp., 2020 (Magyar szemiotikai tanulmányok)
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Karinthy Frigyes, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses. ®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.