Mihail Alekszandrovics Solohov: Irodalmi Nobel-díjas szovjet-orosz elbeszélő, regényíró

május 24. – Vjosenszkaja, 1984. február 21.) irodalmi Nobel-díjas orosz származású szovjet elbeszélő, regényíró, a huszadik századi világirodalom egyik kimagasló mestere.

Mihail Alekszandrovics Solohov
Élete
Született	1905. május 24. Oroszország Kruzsilin
Elhunyt	1984. február 21. (78 évesen)  Szovjetunió Vjosenszkaja
Sírhely	Vyoshenskaya
Nemzetiség	orosz
Házastársa	Maria Petrovna Gromoslavskaia
Gyermekei	Mikhail Mikhailovich Sholokhov Svetlana Mikhailovna Sholokhova
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	elbeszélés, regény
Irodalmi irányzat	szocialista realizmus
Fontosabb művei	Csendes Don (1928–1940) Emberi sors (1956)
Kitüntetései	State Stalin Prize, 1st degree (Csendes Don, 1941) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Lenin-rend (1939. január 31.) Szocialista Munka Hőse (1967. február 23.) Októberi Forradalom érdemrend (1971. július 2.) Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1945. szeptember 23.) irodalmi Nobel-díj (Csendes Don, 1965, 282 000 kr) Moszkva Védelméért emlékérem Sztálingrád Védelméért emlékérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Alexander Fadeyev Medal (1972) Munka Veteránja Érdemérem Lenin-díj (Feltört ugar, 1960) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Georgi Dimitrov Érdemrend (1975) Order of Cyril and Methodius (1973) A Barátság Csillaga (1964) Szühebátor-rend Lenin-rend (1955. május 23.) Lenin-rend (1965. május 22.) Lenin-rend (1967. február 23., 381899) Sarló és kalapács érem (1967. február 23., 12866) Lenin-rend (1975. május 22.) Lenin-rend (1980. május 23., 428648) Szocialista Munka Hőse (1980. május 23.) Sarló és kalapács érem (1980. május 23., 157)
Irodalmi díjai	Irodalmi Nobel-díj (1965) Irodalmi Sztálin-díj (1941)
Mihail Alekszandrovics Solohov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Solohov témájú médiaállományokat.

Az orosz elbeszélő, regényíró, Mihail Solohov a doni kozákság területén fekvő Vjosenszkajában született. Apja bevándorlóként élt a kozákok közt, foglalkozásait gyakran váltogatta. Anyja szegény családból való doni kozák lány, írástudatlan asszony volt, de hogy fiával foglalkozni tudjon, megtanult írni, olvasni.

Mihail gimnáziumban tanult, de 1918-ban megszakította tanulmányait, és beállt a Vörös Hadseregbe. Az 1920-as évek elején részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcban. 1922-ben néhány évre Moszkvába utazott. A fővárosban különféle fizikai munkákat vállalt, hogy fenntartsa magát. Volt amikor könyvelőként dolgozott, sőt írói tanfolyamot is végzett.

Első írása, egy – tárca – 1923-ban a Junoseszkaja Pravdá-ban (ma Moszkovszkij Komszomolec) jelent meg A próba cím alatt. Rogyinka, magyarul Anyajegy című elbeszélése 1924-ben jelent meg nyomtatásban, két évvel később Donszkije rasszkazi, magyarul Doni elbeszélések című kötete jött ki a nyomdából. Ezekben az elbeszélésekben a polgárháború által két táborra osztott kozákság harcát ábrázolta, a szegények harcát a gazdagokéval, az apa harcát a fiúval.

1924-ben tért haza szülőföldjére és az írásnak szentelte idejét, ugyanekkor családot alapított, Marija Petrovna Gromoszlavszkaját vette feleségül, házasságukból két fiú- és két leánygyermek született.

1926-ban kezdte írni Tyihij Don, magyarul Csendes Don című monumentális regényciklusát, mely az orosz irodalom aranykorának hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természeti képeivel, őszinteségével.

Az 1930-as években írta és jelentette meg a Don-vidéki kolhozmozgalomról szóló regényét Új barázdát szánt az eke címmel. Regényében a túlkapásokat is ábrázolta, de tollát leginkább a kollektivizálással kapcsolatos optimizmus vezérelte. A könyv későbbi kiadásai Feltört ugar címmel jelentek meg Magyarországon.

1933-ban felemelte szavát a sztálini kegyetlen kollektivizálás ellen és megpróbálta elérni, hogy segélyt osszanak az ukrajnai éhezőknek. (Mintegy 7 millió ember halt ekkor éhen Ukrajnában). 1938-ban tiltakozott a tömeges letartóztatások ellen, emiatt hűtlenségi perrel fenyegették.

A II. világháború idején haditudósítóként dolgozott a Don mentén, első elbeszélésében, a Nauka nyenavisztyiban (magyarul a Gyűlölet iskolája), a hadra kelt don-vidéki nép első háborús évének tapasztalatait összegezte, 1942-ben tették közzé. A következő években, 1943-1944-ben részleteket közölt készülő új regényéből, Onyi szrazsalisz za rogyinu, A hazáért harcoltak című műből. A részletek a háború kezdeti időszakát, a visszavonulás nehéz napjait idézték és a kemény harcosokká edződő munkás- és parasztkatonákat.

1957-ben jelent meg Szugyba cseloveka, magyarul Emberi sors című kisregénye, amelyért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény főszereplője német fogságba került szovjet katona, aki hazájához és családjához mindvégig hű maradt.

A személyiségtörténet ábrázolásában egyedi a szerző alkotása. A kisregényből forgatókönyvet írt Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, majd megfilmesítette 1959-ben. Nagy sikerrel játszották a mozikban nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is.

A hazáért harcoltak című regényéből is forgatókönyvet írt Bondarcsuk 1976-ban, meg is filmesítette, sikeres film volt, de nem közelítette meg az Emberi sors sikerét. Csendes Don című regényéből is forgatókönyvet írtak, Bondarcsuk 1989-ben kezdte meg a film forgatását angol koprodukcióban, de jogi viták miatt nem fejezték be Bondarcsuk életében, az orosz változatot Bondarcsuk fia fejezte be 2006-ban.

1959-ben Hruscsovot elkísérte nyugat-európai és egyesült államokbeli körútjára, 1961-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába. Solohov hű volt a szovjet rendszerhez. Legtöbbet szülőföldjén tartózkodott, ott is halt meg 1984-ben.

1990-ben emlékbélyeget bocsátottak ki, Rosztov-na-Donuban és Moszkvában pedig emlékműveket állítottak a Nobel-díjas író tiszteletére.

Elbeszélések

 

• Az anyajegy (1924)
• Sibalok magzatja
• Idegen vér
• Pusztítás
• Kolcsak, a csalán meg egyebek
• Donszkije rasszkazi (Doni elbeszélések) (1926)

Regények

• Csendes Don. 1-4. köt. (1928-1940)
• Új barázdát szánt az eke (1930)
• Akik a hazáért harcoltak (1944)
• Emberi sors (1956)
• Feltört ugar (1960)
• Nahaljonok (1966)

• Michail Solochov: A csendes Don. Regény, 1-2.; ford. Szurán Renée, Benamy Sándor; Epocha, Bp., 1935–1936
• Michail Solochov: Új barázdát szánt az eke, 1-2.; ford. Tamás Aladár; Prager, Bratislava-Pozsony, 1938 (Az új Európa könyvesháza)
• Michail Solochow: A csendes Don, 1-5.; Cserépfalvi, Bp., 1941–1945
  • 1. köt. ford. Szurán Renée, 1941
  • 2. köt. ford. Benamy Sándor, 1941
  • 3. köt. A kozákok lázadása; ford. Benamy Sándor, 1942
  • 4. köt. ford. Kovai Lőrinc, 1942
  • 5. köt. ford. Kovai Lőrinc, 1945
• M. Solochov: A gyűlölet iskolája. Két kisregény; ford. Benamy Sándor; Az Orosz Könyv, Kolozsvár, 1946
• Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre; Szikra, Bp., 1949
• Solochov: Akik a hazáért harcoltak; ford. Határ Győző; HM Politikai Főcsoportfőnöksége, Bp., 1949 (A néphadsereg kiskönyvtára)
• Fény és árnyék; ford. Devecseriné Guti Erzsébet, Wessely László; MSZT, Bp., 1951
• Mihail Solohov–Andrej Szinyavszkij: Meghódított föld; ford. Magos László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1952
• Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre, versford. Lator László, ill. Szántó Pál; 2., átdolg. kiad.; Szlovákiai Szépirodalmi, Bratislava, 1956 (Szovjet írók válogatott művei)
• Új barázdát szánt az eke; ford. Makay Imre, Gallyas Ferenc, ill. Csergezán Pál; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Iskolai könyvtár)
• Embersors; ford. Tóth Tibor; Az Orosz Könyv, Bukarest, 1957
• Idegen vér; ford. Makai Imre, ill. Kós Lajos; Európa, Bp., 1957
• Emberi sors / Béresek. Elbeszélés; ford., utószó Makai Imre, ill. Csergezán Pál; Magyar Helikon, Bp., 1957
• A hazáért harcoltak / Emberi sors. Elbeszélések; ford. Makai Imre; Szlovákiai Szépirodalmi, Bratislava, 1960
• Az út; ford. Domokos Géza, Németh László, Makai Imre; Orosz Könyv, Bukarest, 1960
• A hazáért harcoltak. Fejezetek egy regényből; ford. Makai Imre, ill. Rogán Miklós; Kossuth, Bp., 1960
• Feltört ugar. Regény; ford. Makai Imre; Európa, Bp., 1961
• Új barázdát szánt az eke; színpadra alk. Theodor Londorn, átdolg. Székely György, ford. Csoma Sándor, Sivó Mária; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Világszínház)
• Fattyú; ford. Vincze Ferenc, ill. György Mihály; Ifjúsági, Bukarest, 1966
• Azúrkék puszta; vál., szerk. Wintermantel István, ford. Bratka László, Makai Imre, Soproni András; Magvető, Bp., 1981 (Rakéta Regénytár)
• Emberi sors. Elbeszélések; ford. Makai Imre, Németh László, Soproni András; Európa, Bp., 1981 (Európa zsebkönyvek)
• Doni mesék. Elbeszélések; ford. Bratka László, Makai Imre; Metropolis Media, Bp., 2011 (Irodalmi Nobel-díjasok könyvtára)

• RAPP (1925-1934)

• Irodalmi Sztálin-díj (1941)
• Irodalmi Lenin-díj (1960)
• Irodalmi Nobel-díj (1965)

• Személye felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.

• Világirodalmi kisenciklopédia II. (M–Z). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 345–347. o. ISBN 963-280-286-1
• Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Szerk. Zöldhelyi Zsuzsa. Budapest, 1997. Solohov ld. 236, 243 o. ISBN 963-18-8392-2

• Solohov életrajza a Nobel-díj hivatalos honlapján (angolul)
• Mihail Alekszandrovics Solohov élete, munkássága
• Mihail Solohov élete, írói munkássága, Nobel-díja^{[halott link]}
• Emberi sors magyarul és oroszul Bábel Web Antológia
• Szerzői adatlapja a Molyon

• Szergej Fjodorovics Bondarcsuk