Ciprus (görögül: Κύπρος , törökül: Kıbrıs) állam, hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság (görögül: Κυπριακή Δημοκρατία ; törökül: Kıbrıs Cumhuriyeti) szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre, amely Ciprus szigetén terül el.
Az Európai Unió egyetlen olyan tagországa, amely földrajzilag teljesen Ázsiához tartozik. Fontos, hogy a sziget megszállt területe is az Európai Unió része - az uniós jog felfüggesztése mellett. A Közel-Kelet egyik legfontosabb stratégiai pontja, két brit katonai támaszpont is létesült a területén: Akrotíri És Dekélia; a közel-keleti hadműveletek és beavatkozások jelentős részét innen indítja és hangolja össze a nyugat, elsősorban a NATO és az Egyesült Államok.
Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része.
Az ország fővárosa, Nicosia a sziget középső részén található, s (a szigethez hasonlóan) kettéosztja a déli, szabad és főként görögök, illetve az északi, Törökország által megszállt és főként törökök lakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. Nem része Ciprusnak a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²).
Ciprus 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja (a megszállt területek tagságának felfüggesztése mellett), 2008. január 1-jén pedig csatlakozott az eurózónához is.
térkép szerkesztése |
Ciprus Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Észak-déli irányban négy tájra osztható:
Jelentős folyóval nem rendelkezik, gyakori a vízhiány. Leghosszabb a Pedieosz nevű, 96 km hosszú folyó.
A téli időszakban hulló jelentősebb mennyiségű csapadék az ország belső területein található hegyekből széles medreken keresztül jut el a tengerbe. Ezek a természetes medrek a nyári időszakban szárazon állnak. Az esőzésekből származó vizet a szigeten igyekeznek tározókba terelni, hogy a száraz időszakokban ezek segítségével csökkentsék a vízhiányt. A kormány igyekszik a víz takarékos felhasználására nevelni a lakosságot, olykor vízkorlátozásra is sor kerül. Ezen kívül a legszárazabb időszakban tankhajókkal szállítanak vizet Görögországból.
Cipruson az éghajlat jellegzetesen mediterrán: meglehetősen meleg és száraz, csapadék főleg november és március között, olykor villámlással, mennydörgéssel kísért zivatarok formájában esik. Havazás csak a hegyekben fordul elő, a tengerparti övezetben szinte sosem fagy. Az enyhe tél általában március-áprilisban gyorsan csap át a nyárba. A Tróodoszon a magasabb területeken az éghajlat kontinentális.
Az alacsonyabb fekvésű vidékeken olajfa, szentjánoskenyérfa, tamariszkusz, eukaliptusz, ciprusfa és akácfa nő. A hegyek jellemző fái az aleppóifenyő, magyaltölgy és nyárfa, illetve a Tróodosz-hegység nyugati részén a cédrusfa. A hegycsúcsok közelében boróka és feketefenyő él. Tavasszal a következő virágok teszik színessé a szigetet: királyné gyertyája, szuhar, jácint, nárcisz, ciklámen, bazsarózsa, pipacs, leander, rekettye.
A sziget legnevezetesebb állatai a Larnakai- és Akrotiri-sóstónál telelő flamingók. A Tróodosz-hegységben őshonos a ciprusi vadjuh. A hegyekben kis számban található barátkeselyű, ölyv, karvaly, vándorsólyom és vörös vércse. Szintén a Tróodosz-hegység területén él a sziget egyetlen mérgeskígyó faja a Levantei vipera.
Az embernek a szigeten történt megjelenésének idején, 9000-11 000 évvel ezelőtt még élt ott a ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor), amely akkoriban halt ki. Ez a faj az ún. Messinai sókrízis után szorult a szigetre, a Földközi-tenger kiszáradása, majd újra víz alá kerülése után csakúgy, mint fajrokonai Krétára, Máltára, Szicíliára.
Ciprus az európai madárvonulás egyik fő útvonalára esik. Madarak milliói szállnak le a szigeten a vonulási időszakban. A nemzetközi természetvédelmi szervezetek erőfeszítései és a helyi hatóságok erősen korlátozott fellépése ellenére évente több millió énekesmadár esik áldozatul a lakosság körében elterjedt illegális vadászatnak. Lőfegyverek mellett hálókkal és lépvesszőkkel – a fagyöngy terméséből főzött ragacsos anyaggal bekent és a bokrok ágaira erősített pálcikákkal – ejtik zsákmányul a madarakat. E tevékenység célja részben puszta szórakozás, de a zsákmány nagy részét az "ambepoulia" nevű étel elkészítésére használják fel, amelyet elterjedten fogyasztanak. Az ambepoluiát megkopasztott és bepácolt majd megsütött énekesmadarakból készítik el. E fajok Európában (Cipruson is) védettek, elejtésük törvényellenes. Jelenleg Cipruson pusztítják el Európában a legtöbb védett madarat.
A görög mitológia szerint a sziget körüli tengerben született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. A szigeten már a Kr. e. 10-11. században is éltek emberek és háziállatok, Ciprusról származik a macska és az ember kapcsolatának egyik első bizonyítéka.
Az őslakók az eteociprusiak voltak, majd a görögök és a föníciaiak is megjelentek a szigeten, ahol 7-10 városállam alakult ki. Sajátosságuk, hogy azzal együtt, hogy sok tekintetben hasonlítottak a görög poliszokra, élükön király állt. A sziget rézbányászatáról kapta nevét és az itt kialakuló Aphrodité-kultuszról lett közismert, ami a későbbiekben is védjegye maradt. Ciprus hamar a térségben háborúzó nagyhatalmak kereszttüzébe került és rövidebb időszakokra az asszírok és az egyiptomiak is megszállták. Kr. e. 545-ben a görögök legnagyobb térségbeli riválisai, a perzsák lettek a sziget urai. Uralmuk ellen a szigetlakók Onészilosz ciprusi hős vezetésével keltek fel – sikertelenül. Komolyabb eredményeket ért Euagorasz szalamiszi király, de a perzsa uralmat végül ő sem tudta megtörni. Ez csak Kr. e. 332 körül, Nagy Sándor érkezésével következett be. Nagy Sándor korai halála után birodalma többfelé oszlott és Ciprus a ptolemaidák fennhatósága alá került. A királyságok megszűntek, de a sziget ellenállt minden támadásnak, egészen Kr.e. 58-ig, amikor a Római Köztársaság megszállta azt. A rómaiak gazdag villákat emeltek és ápolták Aphrodité (Vénusz) kultuszát is, így gazdag kulturális örökséget hagytak maguk után. Illetve egy új vallást: zsidó közösségén keresztül Ciprus lett az egyik első terület, amit a kereszténység meghódított, a ciprusi ortodox egyház pedig az első önálló keresztény egyház.
A Római Birodalom 395-ös kettészakadásával Ciprus a Bizánci Birodalom része lett és 800 évig az is maradt. Számos arab betörés sújtotta a szigetet. 1191-ben a keresztes háborúba tartó Oroszlánszívű Richárd angol király összetűzésbe került a sziget urával és megszállta Ciprust. Nem rendezkedett azonban be hosszú időre: eladta a Templomos Lovagrendnek amely elképzelései szerint a teutonokhoz és johannitákhoz hasonlóan országot alapított volna a szigeten. A lovagok azonban felbontották az üzletet és Richárd a szigetet eladta a mindössze kétéves Jeruzsálemi Királyságát 1187-ben a Szaladin szultánnal vívott csatában elvesztő Lusignan Guidónak, aki ezzel megalapította dinasztiáját és így létrejött a Ciprusi Királyság. Az állam 300 éves fennállása során folyamatosan hadakozott a muzulmánokkal a Szentföldön és időnként saját földjén is. Mégsem az arabok, hanem a gazdaságilag megerősödő Velencei Köztársaság okozta vesztét 1489-ben: Cornaro Katalin királynő lemondatásával a ciprusi Lusignan-dinasztiát korszaka véget ért és a szigeten a velenceiek uralma alá került, akik állandó harcban álltak a terjeszkedő Oszmán Birodalommal.
1571-ben az oszmán törökök 60 000 embert számláló flottájának elsöprő támadása után a sziget az Oszmán Birodalom része lett és 300 éven át az is maradt. A törökök nem akarták muzulmán hitre téríteni a sziget lakóit, sőt a ciprusi ortodox egyháznak politikai-közigazgatási feladatokat adtak, megkönnyítve ezzel az adók behajtását. Ám a 19. században Cipruson is megjelenő nacionalista mozgalmat egyre nehezebben kezelte a meggyengülő birodalom. Egyre nagyobb teret nyert az enózisz, azaz a sziget Görögországhoz csatolását szorgalmazó mozgalom. A szultán végül diplomáciai játszmák eredményeként 1878-ban átengedte a szigetet a Brit Birodalomnak. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben brit koronagyarmattá (British Cyprus) vált. A britek is szembesültek a nacionalista mozgalmakkal, amelyek bizonyos esetekben a brit adminisztráció, illetve a török kisebbség elleni erőszakba, és ezeknek megfelelő válaszcsapásokba torkollott. A sziget körül diplomáciai kötélhúzás kezdődött a két etnikai csoport, az őket támogató Görögország és Törökország, illetve Nagy Britannia részvételével.
1955-ben megalakult az EOKA nevű görög nacionalistákból álló ellenállási szervezet, amely 1959-ig harcolt a brit gyarmati függőség ellen (a törökök területi felosztást akartak). Ekkor, 1959. február 19-én a Londonban megkezdett, Nagy-Britannia, Görögország és Törökország között lezajlott második konferencián egyezményben nyilatkoztak Ciprus függetlenségéről, melyet 1960. február 11-én írtak alá Zürichben (zürichi és londoni megállapodás). Ezt – a háromhatalmi tárgyalások eredményeként – 1960. augusztus 16-án sikerült kinyilvánítani a Nicosiában aláírt szerződéssel. Az államszerződés jogot formált arra, hogy mindhárom fél katonai erőket állomásoztasson a szigeten. Az ENSZ szeptember 20-án vette fel tagjai közé. Az első elnök III. Makariosz görög-ortodox pátriárka lett, az alelnök egy ciprusi török volt. A szigetek Görögországhoz való csatlakozása kérdésében a görög és a török etnikum között állandósultak a feszültségek és összetűzések, ezért 1963 végén létrehozták az ún. „Zöld vonalat”, amely a görögök lakta területet volt hivatott elválasztani a töröklakta területektől, így kettéosztva az országot. A fegyveres összetűzések hatására 1964-ben Ciprus kérdése az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, amely 1964. évi 186-os határozatában békefenntartók telepítését rendelte el a szigeten (United Nations Peacekeeping Force In Cyprus, UNFICYP).
1974. július 15-én a görögországi katonai junta által támogatott ciprusi görög katonatisztek csoportja, a Nemzeti Gárda, azzal a szándékkal, hogy Ciprust Görögországgal egyesítsék, államcsínyt kíséreltek meg az érsek-elnök Makariosz ellen, aki életét mentve, brit segítséggel elmenekült a szigetről. Níkosz Szampszónt kiáltották ki új elnökül. Július 19-én az eltávolított Makariosz nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A görög junta puccsa egy invázió, melynek következményeitől Ciprus egész lakossága szenved, görögök és törökök egyaránt.”. Másnap, július 20-án az 1960-as háromhatalmi egyezményre és a török etnikum védelmére hivatkozva Törökország, Bülent Ecevit miniszterelnök utasításaira, 40 000 fős inváziós csapatot tett partra a sziget északi részén és megkezdte annak teljes megszállását. Két nap múlva a török csapatok biztosított folyosót nyitottak az északi parttól Nicosiáig. Szampszont félre-, majd Makarioszt visszaállították, és július 22-én Görögország fegyverszünetet kötött Törökországgal. Július 23-án a görögországi junta megbukott, majd Genfben megindultak a béketárgyalások.
Eközben Cipruson 200 ezer fős görög lakosság indult meg a görög fennhatóságú déli területek felé. Augusztus 14-én a genfi tárgyalások eredménytelenül félbeszakadtak, majd Görögország – Franciaország 1966. március 10-ei hasonló döntését követve – kivonta csapatait a NATO integrált katonai erőiből. A török csapatok ezt követően folytatták az előrenyomulást, két nap múlva már a sziget területének 37%-át (északi harmadát) birtokolták. A délen lakó törökök többségét (több mint 60 ezret) az északi területekre telepítették a ciprusi kormány és az ENSZ beleegyezésével. A fővárost, Nicosiát szintén kettéosztották a „Zöld Vonal” mentén, ami "országhatárrá" alakult, nemzetközi repülőtere ENSZ fennhatóság alá került, légiforgalma megbénult. Az északi területeken 1975-ben a ciprusi törökök egyoldalúan, Rauf Denktaş elnökletével a mai napig fennálló saját, önálló közigazgatást alakítottak ki „Észak-Ciprusi Szövetségi Állam” néven. Az ENSZ-csapatok az elválasztó határvonal (a „Zöld Vonal”, a török hadműveletek után ismert még „Attila Vonal”-ként is) középső részét azóta is ellenőrzésük alatt tartják.
Törökország közreműködésével Görögország 1980-ban újra csatlakozott a NATO-hoz.
Az északi területek függetlenségét 1983. november 13-án Denktaş egyoldalúan kikiáltotta, amit november 15-én, nyolc évvel a „rendezés” után Törökország elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” néven (ennek elődjeként már létezett a megszállási övezetben az ún. Ciprusi Török Szövetségi Állam), és diplomáciai kapcsolatot létesített vele. A Ciprusi Köztársaságot nem ismeri el Törökország, és Dél-ciprusi görög ciprióták közigazgatása néven nevezi. Ezzel a lépéssel Törökország ismételten megszegett több ENSZ-határozatot. Az északi, új államot azóta sem ismerte el más ország, az ENSZ-tagállamok bojkottálják az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 5. bekezdése alapján.
2003. április 30-án a határvonal több szakaszát megnyitották, amit azóta is több ezer görög és török ciprusi lépett át. Ciprus 2004. évi Európai Unióhoz való csatlakozása előtt Kofi Annan ENSZ-főtitkár vezetésével április 24-én Annan-terv néven rendezési terv született a sziget újraegyesítésére. A terv lehetőséget adott volna az 1974-es török megszállás során bevándorolt, illetve ezek leszármazottjaként Cipruson élő törökök jelentős részének, hogy a szigeten maradjon (lásd: Törökországi törökök Észak-Cipruson). Ez heves tiltakozást váltott ki a déli, nem megszállt területen élő görög cipriótákból. A népszavazáson a ciprusi törökök az egyesítés mellett, a ciprusi görögök többsége az egyesítés ellen szavaztak, így a terv kudarcba fulladt.
2004. május 1-jén a Ciprusi Köztársaság megosztott államként lett az Európai Unió (EU) tagja. Az északi, megszállt területek EU-tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került.
Ciprus 2008. január 1-jén csatlakozott az eurózónához, és bevezették az eurót. Nicosiában februárban mindkét fél részére Eléni Mávru – a görög városrész polgármestere – és Cemal Metin Bulutoğluları – a török fél (Lefkoşa) polgármestere – ünnepélyes keretek között megnyitotta Ledra nevű főutcáját, ami a kettéosztottság megszűnésének kezdetét jelképezi. A két fél polgármestere havonta személyesen egyezteti egymással későbbi terveit.
2011. július 11-én az Evángelosz Florákisz Haditengerészeti Támaszponton felrobbant egy hajónyi, gondatlanul őrzött hadianyag, ami 13 halálos áldozat mellett öt kilométeres körben mindent letarolt. A robbanás megsemmisítette a modern Vasziliszkosz hőerőművet, ami addig az ország elektromos áramtermelésének 30%-át adta. Azóta a sziget áramellátása nehézségekbe ütközik, ezért az áram ára itt a legmagasabb az EU-n belül.
2011-től kezdve Görögország adósságválsága fokozatosan átterjedt a Ciprusi Köztársaságra is, mivel az ország aránytalanul nagy bankszektora jelentős mennyiségű görög államkötvényt birtokolt, amiből azután hatalmas vesztesége keletkezett. Az európai gazdasági válság hatására visszaesett az állam másik bevételi forrása, a turizmus is. A bajban előbb Oroszország adott 2,5 milliárd euró hitelt, majd az államcsőd elkerülése érdekében adott további segítségért cserébe az EU kemény megszorításokat, és az offshore jellegű pénzügyi rendszer átalakítását követelte.[forrás?]
Ciprus egy elnöki köztársaság. Az országot 80 fős, ötévente választott parlament irányítja.
Ciprus független köztársaság. Az 1960-as alkotmánya szerint, parlamentjében kell hogy legyen egy görög származású elnök, hét görög miniszter, egy török alelnök, és három török miniszter. Ez a lakosság etnikai megoszlása miatt alakult ki, hiszen 82%-ot a görögök, 18%-ot pedig a törökök tesznek ki. A parlamentben 24 helyet a török ciprióták számára tartanak fenn.
Az török megszállást megelőzően a sziget hat közigazgatási kerületre (επαρχίες, eparhíesz / kazalar) lett felosztva, amelyek kerületközpontjukról, a sziget legnagyobb városairól kapták a nevüket a következők szerint (a felsorolásban a magyarra átírt név után a kerületközpont görög, azután pedig török neve szerepel):
A megszállás miatt Kerínia kerület teljes egészében, Famagusta kerület túlnyomó részben, Nicosia kerület részlegesen, Lárnaka kerület pedig kis részben kikerült a kormányzat ellenőrzése alól.
A kerületekben községek (Δήμος), azaz városok, illetve közösségek (κοινότητα), azaz falvak találhatók. A városok önkormányzattal rendelkező, ötezer főnél népesebb települések, amelyek városi szintű infrastruktúrával is rendelkeznek. Ezekből a Ciprusi Köztársaság fennhatósági területén 30, az északi, megszállt területen 9 található. A falvak az ötezer főnél kisebb népességszámú települések, amelyekből a déli területen 350, a megszállt területen pedig 137 található. A falvak helyi népszavazás és kormányzati jóváhagyás után válhatnak várossá, abban az esetben, ha a falu népessége meghaladja az ötezer főt, vagy képes városi szintű infrastruktúra üzemeltetésére.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
# | Név | elnökség kezdete | elnökség vége |
---|---|---|---|
1. | III. Makáriosz érsek | 1960. augusztus 16. | 1974. július 15. |
– | Níkosz Szampszón (de facto) | 1974. július 15. | 1974. július 23. |
– | Gláfkosz Klirídisz (ideiglenes) | 1974. július 23. | 1974. december 7. |
(1.) | III. Makáriosz érsek (a törvényes állapot visszaállítása után) | 1974. december 7. | 1977. augusztus 3. (†) |
2. | Szpírosz Kiprianú | 1977. augusztus 3. | 1988. február 28. |
3. | Jórgosz Vaszilíu | 1988. február 28. | 1993. február 28. |
4. | Gláfkosz Klirídisz (másodszor) | 1993. február 28. | 2003. február 28. |
5. | Tásszosz Papadópulosz | 2003. február 28. | 2008. február 28. |
6. | Dimítrisz Hrisztófiasz | 2008. február 28. | 2013. február 28. |
7. | Níkosz Anasztasziádisz | 2013. február 28. | 2023. február 28. |
8. | Níkosz Hrisztodulídisz | 2023. február 28. | Hivatalban |
A külföldiek legnagyobb csoportjai | |
Eredet | Népesség (2011) |
---|---|
Görögország | 29,321 |
Egyesült Királyság | 24,046 |
Románia | 23,706 |
Bulgária | 18,536 |
Fülöp-szigetek | 9,413 |
Oroszország | 8,164 |
Srí Lanka | 7,269 |
Vietnám | 7,028 |
A sziget teljes népességének száma a megszállás miatt nehezen becsülhető. A 2007-es népszámlálás szerint a Ciprusi Köztársaságnak 788 457 lakója volt.
Az 1960-as népszámlálás szerint A görög ciprióták tették ki a sziget lakosságának 77%-át, a török ciprióták 18%-át, és 5% volt az egyéb etnikumhoz tartozók aránya. Az 1974-es török invázió után azonban körülbelül 150 000 török bevándorló érkezett Törökország anatóliai területeiről az „Észak-Ciprusi Török Köztársaságba”, ami „állampolgáraként” ismerte el a betelepülőket. A bevándorlók és leszármazottaik jelenléte megváltoztatta a sziget etnikai arányait, és fontos pontja lett a béketárgyalásoknak, mivel a Ciprusi Köztársaság a kiegyezés egyik alapfeltételének tekinti az illegális török bevándorlók távozását. Ez volt az egyik oka az Annan-terv görög elutasításának is.
A gyarmati múltnak és a brit légitámaszpontoknak köszönhetően a szigeten folyamatosan található egy brit közösség is, amely részben a Királyi Légierő katonai és polgári alkalmazottaiból, részben brit civilekből (vendégmunkásokból, nyugdíjasokból) tevődik ki. A köztársaság otthont ad olyan jelentős főként menekültekből álló közösségeknek is, mint az örmény, a szerb, a palesztin, a libanoni, vagy a kurd közösség.
Az 1980-as évektől kezdődően nőtt az orosz és ukrán bevándorlók aránya, akik többnyire Görögország érintésével érkeztek az országba. A 2000-es évek óta a munkaerőhiány következtében Cipruson nagy számú dél-ázsiai vendégmunkás is él. Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás után jelentős számú vendégmunkás jelent meg a szigeten a szintén csatlakozott kelet-európai államokból, főként Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából.
Lakosok száma | 572 929 | 585 311 | 628 000 | 673 252 | 697 717 | 751 047 | 855 389 | 961 481 | 1 063 095 | 1 141 166 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1989 | 1995 | 2001 | 2007 | 2013 |
Görög ciprióták, török ciprióták, törökországi török, és egyéb népek. Az állampolgárok zöme a Köztársaságban görög: közel 99%.
Ciprus szigete összlakosságának mintegy 78%-a görög-ortodox keresztény, míg 18% iszlám vallású. A vallási határok azonban a belső határ mentén élesen elválnak egymástól, az északi rész szinte teljesen muszlim, míg a déli részen szinte kizárólag keresztények élnek. A nyelvi megoszlás a vallásihoz hasonló, a vallási hovatartozás a nemzeti hovatartozást is determinálja.
A Ciprusi Köztársaság lakosságának zöme ortodox keresztény 89,1%, a maradék főleg egyéb keresztény: római katolikus 2,9%, protestáns vagy anglikán 2%. Egyéb: muszlim 1,8%, buddhista 1%, más (örmény, hindu stb.) 1,4%, ismeretlen vagy ateista 1,7%.
Ciprus 1960-ban kiadott alkotmányának értelmében a görög és a török a hivatalos nyelv. Az 1974-es török invázió, az ország két részre osztása után a görög nyelv a déli, míg a török az északi részen dominál. A két nyelvnek megvan a maga nyelvjárása a szigeten (török ciprióta és görög ciprióta nyelvjárás), melyek eltéréseket mutatnak, kölcsönösen hatnak egymásra és befolyásoltak más nyelvektől is.
Az angolt széles körben beszélik a sziget mindkét felén. A külföldiek magas arányának következtében az angol félhivatalos nyelvvé vált. A déli részen a szolgáltatások elérhetők görög és angol nyelven is. Az angol nyelvű külföldi dokumentumokat (diploma, születési anyakönyvi kivonat)nem kell lefordítani görögre. Angolul kommunikálnak egymás között a görög és török ciprióták is, főleg a fiatalabb generáció. A politikai kapcsolat nyelve a két rész között szintén az angol.
Gazdasági mutatók | ||
---|---|---|
GDP (nominális) | 27,7 mrd $ (2021) | |
GDP növekedési ráta | 5,5% (2022 Q3) | |
Egy főre jutó GDP (PPP) | 42 556 $ (2021) | |
Államadósság | 23,9 mrd € (2021) | |
Államadóssági ráta | 101% (2021) | |
Infláció | 8,7% (2022. október) | |
Foglalkoztatottsági ráta | 70,1% (2021 Q2) | |
Munkanélküliségi ráta | 8% (2022. október) | |
Minimálbér | Nincs törvényileg előírt, kötelező minimálbér. | |
Bérnövekedés üteme | 5% (2022 Q2) | |
Jegybanki alapkamat | 2% (2022. október) | |
SZJA | 35% (2022) | |
ÁFA (általános) | 19% (2022) | |
TAO | 12,5% (2022) |
A ciprusi gazdaság legmeghatározóbb eleme a szolgáltató szektor, ez adja a GDP háromnegyedét. Ezen belül főként az idegenforgalom és a pénzügyi szektor számottevő. A szigetre évente több mint kétmillió turista látogat, azaz a lakosság közel háromszorosa. A pénzügyi szektor fő vonzerejét az offshore vállalati tevékenység adja: közel ötvenezer bejegyzett offshore cég létezik az országban. Noha az EU-csatlakozás nyomán ezen cégek terhei közel kétszeresére nőttek, európai összehasonlításban Ciprus még mindig vonzó és előnyös az offshore céget alapítani szándékozók számára.
Fontos tényező a tengeri szállítás is: a szigetország a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájával rendelkezik.
Az ország termelése nem fedezi a belső szükségletet (amit a jelentő turistaforgalom is növel), így az import (a 2000-es évek elején) jelentősen (négyszeresen-ötszörösen) meghaladta az exportot. Főleg mezőgazdasági cikkek terén szorul behozatalra az ország.
2000-es években jelentős, ám sokszor vélhetően illegális forrásból származó orosz tőkebefektetés érkezett az országba, ami elsősorban az idegenforgalomban hasznosult. A 21. század elején a ciprusi gazdaság diverzifikálódott és virágzóvá vált. A kormány 2008. január 1-jén bevezette az eurót nemzeti pénznemként.
A gazdasága 2009-ben recesszióba fordult, mivel a globális pénzügyi válság és az ebből fakadó alacsony kereslet sújtotta az idegenforgalmi és az építőipari szektort. Hitelminősítésének romlását követően 2011 májusában elvesztette a hozzáférést a nemzetközi tőkepiacokhoz. 2012-ben az eurózóna pénzügyi és banki válsága érintette. 2012 júniusában a ciprusi kormány bejelentette, hogy 1,8 milliárd eurónyi külföldi segélyre lesz szüksége, ezt pedig a Fitch Ciprus hitelminősítésének leminősítése is követte. 2012 júliusában Ciprus az ötödik euróövezeti kormányként kérte a gazdasági mentőprogramot az Európai Bizottságtól.
A Nemzetközi Valutaalap 2017-es becslései szerint az egy főre jutó GDP (vásárlóerővel korrigálva) 36 442 dollár, ami alacsonyabb az Európai Unió átlagánál.
Mediterrán mezőgazdasága (gyümölcs, zöldség, olajbogyó, szőlő, gyapot, dohány) nem fedezi a lakosság élelmiszerigényét.
Az ásványkincsekben (pirit, azbeszt, króm, réz) viszonylag gazdag ország az energiahordozókat (kőolaj és földgáz) külföldről szerzi be.
Iparának jelentősebb ágazatai az élelmiszeripar, cementgyártás, hajójavítás, ruházati ipar.
Árucikkek:
Főbb kereskedelmi partnerek 2019-ben:
Hívójel prefix | C4, H2, P3, 5B |
ITU zóna | 39 |
CQ zóna | 20 |
A szigetország kulturális szempontból két egymástól viszonylag határozottan elkülönülő részre osztható: a görög és török ciprióták egyaránt őrzik kulturális hagyományukat, amely szorosan összefonódik Görögország és Törökország kulturális hagyományaival és életével. A két közösség közötti kulturális kölcsönhatás gyenge. A sziget görög kultúrájának gyökerei az ókori görög hagyományig nyúlnak vissza, a török ciprióta kultúra pedig az 1570-es ottomán megszállástól számítható. A szigetország vezetői sem az ottomán korszakban, sem a brit fennhatóság idején nem tettek semmit annak érdekében, hogy a két hagyomány közeledjen egymáshoz, így egységes ciprusi kulturális hagyomány nem alakult ki.
2010-2011-ben Ciprus az Európai Unión belül – Dánia és Svédország mellett – az oktatásra legtöbbet költő államok egyike: a GDP 7%-át fordítják e területre.
Az iskolakötelezettség 15 éves korig tart. Az általános iskola hat évből áll, a szintén hatéves középiskola oktatás egy hároméves integrált és egy hároméves szakirányú képzésre tagolódik. Az országban három állami és három magánegyetem működik, a középiskolából a diákok közel fele továbbtanul.
A ciprusi görögök többnyire a görög anyaországi zenéket hallgatják. Ugyanakkor Cipruson született és tanult zenészek között is akad néhány, aki nemcsak a hazájában, hanem Görögországban is sikeres pályát futott be.
A buzuki, melynek hangját Cipruson mindenhol hallani lehet, mandolinszerű hangszer. Ez a rembetika zene, az amerikai blues görög megfelelőjének egyik fő hangszere.
Ciprus kortárs zenéje a régi és az új, a hagyományos és a modern keveréke. A ciprusi görög fiatalok ugyanúgy kedvelik a rembetikát és a népdalokat, mint a mai görög könnyűzenét.
A ciprusi népi táncok ősi gyökerűek. Eredetük minden bizonnyal a sámánszertartásokig és a korai vallási rítusokig vezethető vissza. Tájanként helyi sajátosságok is megfigyelhetők.
A mai ciprusi táncok megegyeznek a görög anyaországiakkal. Természetesen több helyi tánc is kifejlődött, ezeket jobbára néptáncfesztiválokon vagy színpadra állított feldolgozásokban lehet látni. Ezek közül a leghíresebb a kartzilamasz, amelyet öt különböző táncból állítanak össze.
Cipruson élénk irodalmi élet zajlik, amelyet a Köztársaság kormánya folyamatosan támogat és ösztönöz évente megrendezett versenyekkel és az ezeken odaítélt díjakkal.
Theodoszisz Pieridesz (1908-1967), aki 1928-tól kezdve írt aktívan, tekinthető Ciprus leginkább elismert nemzeti költőjének.
Ciprus népművészete igen gazdag, mindenekelőtt a csipkekészítő és a kosárfonó mesterség termékeivel lehet találkozni. A lefkarai csipke, mely a Tróodosz-hegység déli oldalán fekvő településen készül, Ciprus leghíresebb népművészeti exportcikke. Nagy, fonott kenyérkosarakat sokfelé árulnak, ezek jellemzői a bonyolult, színes minták. Az ezüst- és rézművesek jó minőségű és szépen díszített munkái szintén a népszerű népművészeti termékek közé tartoznak.
Bár Ciprus egészében véve nyugati típusú országnak tűnik, a hagyományok átszövik a mindennapi életet. A névnapok, esküvők és temetések nagy jelentőségű események. Az esküvők igen nagy ünnepnek számítanak, sokszor napokig tart az evés-ivás, táncolás és mulatozás. Vidéken gyakran az egész falu népét meghívják az esküvőre.
A ciprusi konyha különleges, egészséges, és nem terheli meg a szervezetet. Az ételek mediterrán jellegűek, különlegességüket azonban az ízesítésnek a közel-keleti konyha fűszereivel való keverése adja meg. Legjellegzetesebb az ún. meze, amelyből kétféle létezik: húsmeze (meat meze) és halmeze (fish meze). Ez egy ételkombináció, amelyben kb. 10-15 féle étel szerepel: mártások, saláták, sajtok, húsok. Feltétlenül érdemes megkóstolni a következő ételeket: meze, mousaka (darált hússal töltött tészta), kefte (húsgombócok), halloumi (sajt), a ciprusi édességek közül pedig az ún. karidaki-t (fiatal zölddió fahéjas, szegfűszeges szirupban) és a kitrolemon-t (kandírozott citrusféle). Cipruson nagyon sok étterem van, nagy többségükben kiváló kiszolgálással találkozhatunk. Az árak a magyar éttermi áraktól olcsóbbak . A nemzetközileg általánosan elfogadott íratlan szabályok szerint, a végösszeg kb. 10% ajánlott borravalóként.
Egyes kutatások szerint Cipruson állították elő a Mediterráneum első borait. A sziget leghíresebb bora az édes Commandaria, ami Ciprus különlegessége. Commandariát a helyi hagyomány szerint 3000 éve készítenek ugyanazzal a módszerrel. A bor története igazolhatóan a johannita lovagrend tevékenységére, az 1200-as évekre vezethető vissza. Ma a ciprusi borok meglehetősen vegyes minőségűek. Az otello és az afames a legkedveltebb a vörösborok közül. A sziget borai közül megemlítendőek még: Keo Hock, White Lady, Arsinoe és Aphrodite. Legerősebb ciprusi ital a Zivania, amely a borkészítésnél a préselés után visszamaradt szőlőből erjesztett és kifőzött törkölypárlat. Alkoholtartalma meghaladja a 40%-ot.
Képek |
Az 1960-as függetlenné válás és az 1974-es polgárháború után indult fejlődésnek az addig viszonylag zárt Ciprus turizmusa. A kedvező időjárási viszonyok, a jó közbiztonság, a gazdag kulturális örökség és az angolul beszélő szigetlakók nagy száma miatt az idegenforgalom az 1980-as években robbanásszerű fejlődésnek indult.
A sziget kényszerű kettéosztottsága miatt a 2000-es évekig csak a déli, szabad területek voltak hivatalosan látogathatóak, az északi, megszállt területekre a szigeten belülről nem lehetett belépni. Az úgynevezett Észak-Ciprusi Török Köztársaság területére a szigeten kívülről belépőket a Ciprusi Köztársaság a mai napig illegális határátlépőnek tekinti. 2003 áprilisától határátkelő nyílt a tűzszüneti vonalon, amelyet 2008-ban egy újabb átkelő megnyitása követett Nicosia központjában (Ledra utca).
A legtöbb látogató (a turisták közel fele) a hagyományosan jó kapcsolatok miatt Nagy-Britanniából érkezik. Jelentős még a nagyobb európai államokból (Németország, Svédország) érkező turisták aránya. A Ciprusra látogatók száma körülbelül hárommillió fő évente – azaz a sziget lakosságának háromszorosa. A turizmus a nemzeti összterméknek körülbelül negyedét adja. Az idegenforgalom koordinálását a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) végzi.
A hepatitis A (nagy a fertőzésveszély) és B (közepes a fertőzésveszély) oltás ajánlott Ciprusra utazóknak.
Ciprus eddig egyetlen érmet nyert, amelyet Pávlosz Kondídisz nyert 2012-ben vitorlázásban.
A Ciprusi labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket. Az országban jelentős és nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás. A nemzeti bajnokságban sok idegenlégiós játszik.
A Tróodosz-hegység Limassol környéki területein 1970 óta minden évben megrendezik a Ciprus-ralit, amely nemzetközi elismertségnek örvend. A verseny a Rali-világbajnokság részét képezi 2000 óta. Ez alól a 2007-es és 2008-as szezon volt kivétel, amikor az esemény a Közel-keleti ralibajnokság része volt.
Dátum | Ünnep |
---|---|
Január 1. | Újév |
Január 6. | Vízkereszt napja |
Változó | Zöld hétfő |
Március 25. | Görög függetlenségi nap |
Április 1. | Ciprus nemzeti ünnepe (EOKA-nap, az angolok elleni forradalom napja) |
Változó | Nagypéntek |
Változó | Húsvéthétfő |
Változó | Húsvét harmadnapja |
Május 1. | A munka ünnepe |
Változó | Pünkösd |
Augusztus 15. | Szűz Mária mennybemetele (assumption day) |
Október 1. | Ciprus függetlenségi napja |
Október 28. | Görög nemzeti ünnep |
December 24–26. | Karácsony |
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Ciprusi Köztársaság, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.