Palesztina: De facto állam a Közel-Keleten

Ez a szócikk a palesztin államról szól. Hasonló címmel lásd még: Palesztina (egyértelműsítő lap).

Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Palesztin Állam
دولة فلسطين
Palesztina zászlaja Palesztina címere
Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz
Fővárosa	Kelet-Jeruzsálem de facto: Ramallah
é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′32, 35.2532.000000°N 35.250000°E, k. h. 35° 15′32, 35.2532.000000°N 35.250000°E
Legnagyobb város	Gáza
Államforma	köztársaság
Vezetők
P.A.H. vezetője	Mahmúd Abbász
Miniszterelnök	Mohammad Shtayyeh
Hivatalos nyelv	arab
Tagság	Lista ENSZ (állandó megfigyelő státusz), IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint	5 227 193 fő (2021)
Rangsorban	126
Becsült	4 420 549 fő (2013. július)
Rangsorban	126
Népsűrűség	734,3 fő/km²
GDP
Összes	5.550 milliárd $
Egy főre jutó	1,500 $
Földrajzi adatok
Terület	6 020 km²
Időzóna	UTC+02:00 UTC+03:00 (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	jordán dinár (JOD) egyiptomi font (EGP) izraeli új sékel (ILS)
Hívószám	970
Internet TLD	.ps
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztin Állam témájú médiaállományokat.
A palesztin önkormányzat(ok) területe   Izraeli fennhatóság – –  Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”) —  Fal vagy kerítés —  Út ▲   Izraeli kolónia

A Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik.

Az ENSZ 1947-es felosztási terve a Brit Palesztin Mandátum területét 56% (zsidó állam) és 42%-os (palesztin állam) arányban osztotta fel (Jeruzsálem városa és a környező területek, a teljes terület 2%-a, nemzetközi ellenőrzés és igazgatás alatt maradt volna), amit a zsidó szervezetek elfogadtak, de a palesztinok ezt méltánytalannak tartották, mivel nem tükrözte a népességi arányokat és a tényleges területi viszonyokat, így elutasították. 1948. május 14-én a brit mandátum megszűnt, a mandátum területén működő zsidó szervezetek kikiáltották Izrael állam megalakulását és függetlenségét. Május 15-én a környező arab államok beavatkoztak a Palesztin Mandátum területén zajló zsidó-palesztin polgárháborúba. Ez az 1948-as arab-izraeli háború az arab államok vereségével járt. A harcok során Izrael jelentős palesztin területeket szerzett meg és megközelítőleg 880 ezer palesztin kényszerült szülőföldje elhagyására. A maradék 22% palesztin területet Jordánia (Ciszjordánia), és Egyiptom (Gázai övezet) szállta meg, ahol létrehozták a palesztin protektorátust, amit 1959-ben a pán-arabista Gamal Abden-Nasszer az Egyesült Arab Köztársaság-hoz csatolt. 1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát és Ciszjordániát. E területeket jelenleg is katonai megszállása alatt tartja. Az 1993-as oslói megállapodás (wd) óta a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes területei felett a Palesztin Nemzeti Hatóság gyakorolhat korlátozott önkormányzatot, azonban Ciszjordánia területének 61%-a felett Izrael közvetlen irányítást gyakorol, és ezeken a területeken az ENSZ által illegálisnak ítélt zsidó telepeket létesített és létesít, míg a Gázai övezetben a palesztin politikai szervezetek közti belharcok következtében 2006 óta a Palesztin Nemzeti Hatóság helyett a Hamász iszlamista nacionalista szervezet kezében van a tényleges irányítás.

Bár Palesztina Kelet-Jeruzsálemet tekinti fővárosának, a város izraeli megszállás alatt áll, és a rá mint fővárosra vonatkozó palesztin és izraeli igényeket a nemzetközi közösség többnyire nem ismeri el.

A Palesztin Állam két részterületből, Ciszjordániából és a Gázai övezetbő áll. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismert Júdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvizi tava, a Holt-tenger ad némi turizmust e zavaros területnek.

Keleten Ciszjordánia magába foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.

Jelentősebb folyója az állam keleti szélén a Jordán.

A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője, Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.

Éghajlat

Ciszjordánia éghajlata többnyire mediterrán, a magaslati területeken kissé hűvösebb az izraeli partvonalhoz képest. Keleten Ciszjordániát száraz és forró éghajlat jellemzi. Jerikóban az évi csapadékmennyiség csak 200 mm körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le. A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy 3550 óra.

A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség 300–400 mm közötti.

Környezeti problémák

A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás, a nem megfelelő szennyvízkezelés, a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb.

Ókor

A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közti határterületként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.

A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.

 

Merenptah fáraó még sikerrel védi a területet a tengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, a Merenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez az Izrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.

III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, de a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). E tengeri népek egyikét magyarul filiszteusoknak nevezik. E nép nevéből származik a mai palesztin népnév és Palesztina elnevezése is.

A Földközi-tenger partvidékén i.e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város, Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát pentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt a Bírák könyve 3. fejezetében és Sámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus háborúskodás.

Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi.

 

A filiszteusok idővel beolvadtak a terület lakosságába, de Palesztina mint földrajzi név fennmaradt.

Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta. A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet.

Középkor

A területet az első ezredforduló illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt.

20. század első fele

Az első világháború után az antant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozott Népszövetség törvényesítette a mandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépett Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos.

Az I. világháború vége és 1947 között brit mandátumterület, tulajdonképp gyarmat volt. Ekkor indult meg azsidók cionista mozgalom szervezte betelepülése, amit a zsidók hazatérésnek (alija) neveznek.

A brit mandátum fennállása alatt a mandátum területére több hullámban jelentős számú, főleg Európából jövő cionista zsidó bevándorló érkezett, ami jelentősen megváltoztatta a terület népességének összetételét. A zsidó bevándorlás etnikai feszültségekhez és polgárháborús helyzet kialakulásához vezetett.

A második világháború után

 

1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta.

1977 óta ezen a napon tartják a tagállamok a „Palesztin szolidaritás nemzetközi napját”.

Az Irgun Zvai Leumi és a Stern zsidó csoportok a zsidók által lakott területeken gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó angol katonákat öltek meg az Irgun fegyveres szabadságharcosai, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt 97 embert megölve. 1947. április 18- és 20-án bomba robbantás két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában. Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhem Begin fejére, de elfogni nem tudták.

1948. április 9-én jeruzsálemi övezethez tartozó Deir Jassin palesztin faluban elkövetett vérengzésért is az Irgun csoport a felelős, amelynek során több mint 100 embert öltek meg, lányokat és asszonyokat erőszakoltak meg, mert ennek a falunak a lakosai gyilkolták le a Jeruzsálembe élelmiszert szállító teherautók zsidó személyzetét. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhém Begín.

1948. május 14-én megalakult Izrael állama, a Palesztin mandátum területének az 56%-án. Az ezelőtti 1947-48-as civil háborúban több mint 250 ezer Palesztin lett kiszorítva otthonából, amely később ürügyként szolgált az arab támadásra. A gyengén felszerelt palesztin milíciák, és a környező arab államok megtámadták Izraelt május 15-én, kitört az első arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget, többek között mivel hadműveleteiket nem hangolták össze. Az 1947–1949-es eseményeket a palesztinok a „nakba”-nak nevezik, amely arabul katasztrófát jelent: 711 000 embernek, a lakosság 80%-ának kellett elhagynia lakóhelyét és vált menekültté melyeknek a túlnyomó többsége a mai napig nem térhetett vissza. Ezen kívül 400–500 település lett elpusztítva, és több ezer ember halt meg.

A második arab–izraeli háború (a szuezi válság)

1956-ban elkezdődött a szuezi válság. Izrael tiltakozott Egyiptom intézkedése ellen, amellyel kizárta őt a Szuezi-csatorna használatából. Október hónap végén Izrael Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt megtámadta Egyiptomot, elkezdődött a második arab-izraeli háború. A konfliktusnak a Szovjetunió és az ENSZ vetett véget.

1959-ben a palesztin menekültek között megalapították a Fatah mozgalmat, amely a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásával 1964-ben létre jött a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek jelenleg (2024) is Izrael katonai megszállása alatt állnak. Jeruzsálemet az izraeliek Izrael fővárosává nyilvánították. Az egyoldalú lépést számos nemzetközi szereplő és a palesztin fél elutasította.

Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult a Fekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az 1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben létrejött a Hamász politikai mozgalom és terrorszervezet is, amely meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.

1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Kitört a jom kippuri háború.

1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon).

1987-kitört az első palesztin intifáda (felkelés az izraeli megszállás ellen), amely hat évig tartott.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyoldalúan kinyilvánította Palesztina függetlenségét.

Oslói megállapodás és békefolyamat

1993-ban, miután Izraelben békepárti kormány került hatalomra, titkos tárgyalások kezdődtek Oslóban a palesztinok és izraeliek között. A tárgyalások eredményeképpen 1993. szeptember 13-án Washingtonban Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ-elnöke megállapodást írt alá, ami oslói megállapodás néven vált ismertté. Ezzel véget ért az első intifáda. A megállapodás értelmében a Palesztin területek korlátozott önrendelkezéshez jutottak, és megkezdődött az izraeli csapatkivonás. Noha a megállapodásban foglaltak teljesülése többször elakadt, Palesztina irányítása fokozatosan a Palesztin Hatóság kezébe került.

A konfliktus fokozódása miatt 2000-ben kitört a második palesztin intifáda, ami amerikai közvetítéssel, Camp Davidben zajló tárgyalásokhoz vezetett. A tárgyalások nem hoztak eredményt. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004. július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.

 

2002-ben Út a békéhez békefolyamat.

 

2005-ben Izrael kiürítette a gázai zsidó településeket, és kivonult az övezetből.

2006-ban kitört a második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között.

2007. június 14-én a Hamász palesztin radikális terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen, és átvették a hatalmat a Gázai övezet felett. Több száz fegyverest legyilkoltak. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyományaként ma, de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: a szélsőséges Hamász uralja a Gázai övezetet, és a mérsékelt Fatah által irányított Ciszjordánia.

Lásd még: Fatah–Hamász-konfliktus

2007. november 27-én Ehúd Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

2013. május 14-én Kairóban a Hamasz és a Fatah kölcsönösen megállapodott abban, hogy három hónapon belül meghatározzák a választások időpontját és egységkormányt hoznak létre a palesztin területeken - vagyis a Gázai övezetben és Ciszjordániában.

 

Bővebben: Palesztina nemzetközi elismertsége

Magyarország részéről

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”, azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Palesztina magyarországi nagykövete Elian Keswani. .

Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.

 

Az állam félelnöki rendszerű köztársaság. Izraellel a szuverenitási vita a 2020-as évek elején sem zárult le.

Alkotmány, államforma

Végrehajtás, törvényhozás, igazságszolgáltatás

Igazságszolgáltatás

Védelmi rendszer

Politikai pártok

• Fatah
• Hamász

 

Népességének változása

A lakosság száma 3 761 676 fő volt a 2007 novemberi népszámlálás szerint. 2021 májusában már mintegy 5,23 millió lakosa volt. Az előrejelzések további gyors növekedés mutatnak, 2025-re mintegy 5,74 millió fős népességet.

 

Nemzetiségek

• arab, kurd, örmény, egyéb ázsiai 83%;
• zsidó (izraeli telepesek) 17%.

Demográfia

• 0-14 éves 42,4%
• 15-64 éves 54,2%
• 65 éves és idősebb 3,4%

Az élveszületések száma: 30,99/1000 főre vetítve.

Vallás

A lakosság 75%-a muszlim, 17% zsidó, 8%-a keresztény.

A Gázai övezet lakosságának vallási összetétele: 90,1% muzulmán, 0,1% zsidó és 9,8% keresztény.

Települések

 

 

• Betlehem (arabul Bait Lahm, بيت لحم)
• Bajt Dzsala (بيت جالا)
• Bajt Hánún (بيت حانون)
• Bír Zajt (بير زيت)
• Gáza város (غزة)
• Hebron (arabul al-Halíl, الخليل)
• Dzsenín (جنين)
• Jeruzsálem
• Jerikó (arabul Aríha, أريحا)
• Hán Júnisz (خان يونس)
• Náblusz (نابلس)
• Kalkilijja (قلقيلية)
• Rafah (رفح)
• Rámalláh (Rám Alláh, رام اﷲ)
• Túlkaram (طول كرم)
• az-Zabábda (الزبابدة)

Világörökség

Bővebben: Palesztina világörökségi helyszínei

Gasztronómia

 

A palesztin konyha nagyon közel áll a jordániai, szíriai és libanoni konyhához, s jelentős oszmán-török hatással rendelkezik. A gázai terület gasztronómiája már eltérőbb, arra sokkal inkább a levantei kulináris jegyek a jellemzők.

Az egykori Galilea területén gyakori alapanyag a kibbee nevű rizsfajta. A ciszjordániai régió jellegzetessége a tabún nevű kenyér. A desszertek népszerűek és széles a választék belőlük. Általában datolyából, sajtból, mandulából, dióból és pisztáciából készítik ezeket. Gyümölcsleveket szentjánoskenyérfagyümölcsből, tamarinduszból és sárgabarackból készítenek.

Az északi régióban gyakori fogás a piláf, amelynek alapanyagai rizsliszt, rizs, apróra vágott bárányhús és fenyőmag, ízesítve különféle fűszerekkel, báránycomb vagy baromfihús kíséretében. Ciszjordánia különlegessége a muszahán, amelynek alapja a tabún, megtöltve pörkölt baromfihússal, hagymával, szegfűborssal és fenyőmaggal.

A palesztin gazdaságot sújtják Izrael személy- és árumozgást korlátozó intézkedései, és a természeti erőforrások (például víz) izraeli korlátozása, ezért az jobbára segélyekre épül. Az arab országokkal szemben az Európai Unió, az USA és Izrael csak a Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, a Hamászt nem. A Gázai övezetben gyakran korlátozzák az üzemanyag, az élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalát az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát.

A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani.

• Hamasz-demokrácia – Palesztin választások és a terror legitimizálása – Hetek, 2006. január 20.
• Hamasztina Gázában? – Hetek, 2007. június 15.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztina témájú médiaállományokat.

• Palesztina.lap.hu – Linkgyűjtemény
• http://www.geocities.com/iamnoora2002/Palesztina.html

• Arab–izraeli konfliktus
• Izrael állam történelmének vitatott kérdései
• Jasszer Arafat
• Palesztina nemzetközi elismertsége