Mauritius vagy hivatalos nevén Mauritiusi Köztársaság (francia: République de Maurice, angol: Republic of Mauritius) kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól kb.
900 km-re keletre, a 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.
Mauritiusi Köztársaság | |||
Republic of Mauritius République de Maurice | |||
| |||
Nemzeti mottó: Stella Clavisque Maris Indici (latinul: Az Indiai óceán kulcsa és csillaga) Nemzeti himnusz: Motherland | |||
Fővárosa | Port Louis | ||
d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′, k. h. 57° 30′ | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Elnök | Prithvirajsing Roopun | ||
Miniszterelnök | Pravind Jugnauth | ||
Hivatalos nyelv | nincs (de jure), angol (de facto), francia (de facto) | ||
Beszélt nyelvek | kreol | ||
függetlenség | Egyesült Királyságtól | ||
kikiáltása | 1968. március 12. | ||
Tagság | Lista ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF, Frankofónia, Portugál Nyelvű Országok Közössége (társult megfigyelő tag) | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 1 264 613 fő (2017) | ||
Rangsorban | 157 | ||
Becsült | 1 259 900 fő (2013. december) | ||
Rangsorban | 157 | ||
Népsűrűség | 608 fő/km² | ||
HDI (2007) | 0,804 (81) – magas | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 2040 km² | ||
Rangsorban | 175 | ||
Víz | 0,07% | ||
Időzóna | MUT (UTC+4) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | Mauritiusi rúpia (MUR ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | MS | ||
Hívószám | 230 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .mu | ||
Villamos hálózat | 230 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | bal | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritiusi Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Két nagyobb és több apró szigetből áll. A főváros és legnagyobb város, Port Louis Mauritiuson, a fő szigeten található, ahol a lakosság nagy része koncentrálódik.
Mauritius, Rodriguez, a Franciaországhoz tartozó Réunion és egy sor kisebb sziget Mascarenhas-szigetcsoport néven ismert.
Összterülete 2046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon- és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó (viszont Réunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.
Rodriguez-sziget legmagasabb pontja 396 m.
Agalega-szigetek két, homokpaddal összekötött korallszigetből áll.
Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.
Mauritius a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.
A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton „mindössze” 1000 mm.
Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de ebből 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.
A Gerald Durrell zoológus és író által 1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.
A tengerben tengeri teknősök, dugongok és halak élnek, a szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevérek. A gyümölcsevő denevérek a Black River rezervátumban élnek.
A szigeten az ember megjelenése előtt denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A sörényes szarvas Jáváról hozták a telepesek 1639-ben. A közönséges makákót 1528-ban hozták a portugálok Malajziából. A cukornád-ültetvényeken táplálkozó farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett a 19. század vége felé. A szürke mongúzt 1900-ban hozták a cukornádat dézsmáló patkányok ritkítására. A vaddisznók szintén a portugálok segítségével érkeztek a szigetre, és ugyancsak a cukornád-ültetvényeken lakmároznak. Indiai nyúl, kecske és kutya él még a szigeten.
Indiából érkezett az agáma és a sikló is. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős a mauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt. A békákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.
A mindössze másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj (a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó) és két, csak itt honos kígyófaj (a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa) – emellett itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye is: már ebből a fajból is csak néhány tucat fa maradt).
A röpképtelen dodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagy dronte és a réunioni szoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihalt réunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.
Az őshonos madarak közül a mauritiusi sándorpapagáj (Psittacula echo; más néven: visszhang papagáj, Psittacula krameri echo), a rózsás galamb (Streptopelia mayeri), a mauritiusi vércse (Falco punctatus) és a mauritiusi paradicsom-légyvadász (Terpsiphone bourbonnensis), a mauritiusi sándorpapagáj, a nem őshonos madarak közül a vörösfülű bülbül, az indiai varjú, a Malajziából érkezett a gyöngyösnyakú gerle és a zebragalambocska , valamint pásztormejnó él a szigeten.
A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelen mauritiusi vörös guvat Aphanapteryx bonasia és két papagájfaj. A mauritiusi papagáj (Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, a valódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihalt mauritiusi szürkepapagáj (Lophopsittacus bensoni) fejlődése.
A Kígyók szigetén tengeri madarak telepét találjuk: füstös és küszvágó csérek, piroslábú szulák élnek itt.
A Kerek-szigeten fészkel a mauritiusi viharmadár (Pseudobulweria aterrima) más néven ékfarkú vészmadár (Pterodroma aterrima), a trinidadi viharmadár (Pterodroma arminjoniana) és a vörösfarkú trópusimadár. A mindössze másfél négyzetkilométeres sziget egyúttal három fa-, három gyík- és két kígyófaj egyetlen élőhelye.
A sziget közepének fennsíkján, a „Fekete folyó szurdokában” alakították ki a Fekete-folyó Szurdok Nemzeti Parkot.
Bár az arab és európai hajósok már legalább az 1500-as évek eleje óta ismerték Mauritiust, 1638-ig lakatlan volt, amikor is a hollandok Móric orániai herceg (hollandul: Maurits van Nassau) tiszteletére települést alapítottak a szigeten.
Az ő jelenlétük vezetett a röpképtelen dodómadár gyors eltűnéséhez, amely azóta az egyik legismertebb példája lett a fajok kihalásának. A hollandok 1710-ben elhagyták a pénzügyileg nehéz helyzetbe került településüket, bár számos, korábban rabszolgasorban élő ember ottmaradt. 1722-ben a franciák létrehozták a későbbiekben rendkívül jövedelmező, cukornádültetvényekre összpontosító gyarmatot, ami az Afrika más részeiről Mauritiusra hozott rabszolgák munkájára támaszkodott. Az 1790-es években a szigeten rövid ideig autonóm uralom volt, amikor az ültetvénytulajdonosok elutasították a francia ellenőrzést a francia forradalom idején ideiglenesen érvényben lévő, a rabszolgaságot megszüntető törvények miatt. Nagy-Britannia 1810-ben a napóleoni háborúk alatt elfoglalta a szigetet, mivel stratégiai szempontból fontos volt a birodalomnak. A rabszolgaság 1835-ös eltörlését követően az indiai szubkontinensről származó, fizetett munkások érkeztek a szigetre, akik az ültetvényeken való munkát el tudták végezni a rabszolgák helyett. Ma az ő leszármazottjaik alkotják a lakosság többségét. Mauritius stratégiailag fontos brit haditengerészeti támaszpont, később pedig légibázis maradt, és a második világháború alatt szerepet játszott a tengeralattjáró- és konvojellenes műveletekben, valamint a hírszerzésben.
1968-ben lett független parlamenti köztársaságként Nagy-Britanniától, de egészen 1992-ig nemzetközösségi királyság volt az államformája, perszonálunióban az anyaországgal. 1967 és 1992 között II. Erzsébet, mint Mauritius királynője uralkodott.1992-ben Mauritius államformája köztársaság lett. II. Erzsébetet, mint Mauritius királynőjét köztársasági elnök váltotta az államfői tisztségben.
Politikája szerint az ország egy parlamentáris köztársaság.
Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarás parlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a „legjobb vesztes” jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét. Az országot a westminsteri rendszer szerinti kormányzásban irányítják.
Mauritius gyakran ellentmondásos koalíciós politikáját két kiemelkedő család uralta, amelyek mindegyikének apa-fia párosa több, gyakran egymást nem követő cikluson keresztül volt miniszterelnök. Seewoosagur Ramgoolam volt Mauritius első miniszterelnöke, akit Anerood Jugnauth, fia, Navin Ramgoolam és Paul Raymond Berenger követett, aki a függetlenség utáni Mauritius egyetlen nem hindu miniszterelnöke volt. 2017-ben Pravind Jugnauth lett a miniszterelnök, miután apja rövid időn belül lemondott, és 2019-ben saját jogán választották meg.
A legutóbbi általános választás 2019. november 7-én volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben. A Harcos Szocialista Mozgalom (franciául: Mouvement Socialiste Militant, angolul: Militant Socialist Movement, rövidítve: MSM) vezetője, Pravind Kumar Jugnauth került az ország miniszterelnökének megválasztására.
Mauritius 9 kerületből áll:
|
Lakosok száma | 659 351 | 768 813 | 852 053 | 933 499 | 1 012 221 | 1 058 775 | 1 133 996 | 1 204 621 | 1 244 121 | 1 264 613 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
A lakosság 68%-a indiai származású, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai.
A mauritiusi alkotmány nem tesz említést hivatalos nyelvről. Az Alkotmány csak megemlíti, hogy az Országgyűlés hivatalos nyelve az angol; azonban bármely parlamenti tag franciául is megszólíthatja az elnököt.
Az angolt és a franciát Mauritius de facto az ország nemzeti és közös nyelvének tekintik, mivel ezek a kormányzati adminisztráció, a bíróságok és az üzlet nyelvei. Mauritius alkotmánya angol nyelven íródott, míg egyes törvények, például a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv francia nyelven íródtak. A mauritiusi pénznemen szerepel a latin, a tamil és a dévanágari írás is.
A mauritiusi lakosság többnyelvű; míg mauritiusi kreol az anyanyelve a legtöbb embernek, de folyékonyan beszélnek angolul és franciául; hajlamosak a helyzetnek megfelelően nyelvet váltani. A franciát és az angolt előnyben részesítik oktatási és szakmai környezetben, míg az ázsiai nyelveket főleg zenei, vallási és kulturális tevékenységekben használják. A média és az irodalom elsősorban francia nyelven jelenik meg.
A 2011-es népszámlálás szerint a mauritiusi lakosság 48,5% -a követi a hinduizmust, ezt követi a kereszténység (32,7%), az iszlám (17,2%) és más vallások (0,7%). 0,7% vallotta magát valláson kívülinek, 0,1% pedig nem válaszolt.
A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak hindu (mandir) és keresztény templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is.
1968-as, Nagy-Britanniától való függetlensége óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságon alapuló gazdaságból magas jövedelmű, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelynek alapja az idegenforgalom, a textilipar, a cukor és a pénzügyi szolgáltatások. Mauritius gazdasági történetét a függetlenség óta „mauritiusi csodának” és „Afrika sikerének” nevezik. Az életszínvonal jelentősen nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát nagyban fejlesztették.
1987-ben a GDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de 2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csak Egyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.
Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.
Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az 1999-es aszály számottevő károkat okozott.
A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál. Adóparadicsomként Mauritius több mint 9000 off-shore céget vonzott, sok ezek közül az Indiával és Dél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül a bankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Ezek azonban csak az adóelkerülés miatt vannak az országban bejegyezve, valós gazdasági tevékenységüket másutt végzik.
A gazdasági teljesítmény 2000 és 2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004. december) járt együtt. Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.
Legjelentősebb terménye, a termőterületének 90%-án termesztett cukornád. További növények: kókuszdió, kávé, vanília, tea, banán és dohány.
Mauritius turisztikai célpont, az idegenforgalmi szektor a gazdaság egyik fő pillére. A szigetország trópusi éghajlatot élvez, tiszta, meleg tengervízzel, strandokkal, trópusi faunával és növényvilággal, többnemzetiségű és kultúrájú lakossággal.
A közlekedés elsősorban a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasúti szolgáltatást 1964-ben bezárták és csak évtizedek után indult el újra. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését.
2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élők, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.
Mauritius legjelentősebb reptere a Sir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállító gépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013 áprilisára készül el.
Hívójel prefix | 3B |
ITU zóna | 53 |
CQ zóna | 39 |
Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek egymás mellett a szigeteken. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.
Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul a saját, hagyományos világába.
Az UNESCO kulturális világörökségnek tekinti:
Mauritius konyháját befolyásolja a sziget trópusi elhelyezkedése, valamint az országot jellemző kulturális sokszínűség. A mauritiusi konyha az afrikai, kínai, európai (főleg francia) és indiai hatások keveréke. Az ételek és ételkészítési gyakorlatok zöme a francia kultúrából, másrésze az egykori afrikai rabszolgáktól, valamint a 19. században érkező indiai munkásoktól és kínai bevándorlóktól származik.
Leggyakoribb növényi hozzávalók a paradicsom, a hagyma, a bámia, a padlizsán, a cayote, a fokhagyma és az erőspaprika. A rizs, halak, rákok és a tenger gyümölcsei szintén alapvető összetevői különféle mauritiusi ételeknek. Széles körben elterjedt fűszerek az erőspaprika, a kardamon és a szegfűszeg.
Népszerű készítmények az indiai eredetű padlizsántorta, az édesburgonyából készült torta vagy az erőspaprikás torták, amelyek nevükkel ellentétben nem torták, hanem tortácskaszerű könnyű harapnivalók. Francia eredetű nassolnivalók a tápiókakeksz, kukoricapuding és a nápolyi.
A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.
A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.
Látnivalók:
A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.
A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.
Fontosabb helyek:
A központi részen él a szigetlakók többsége.
Jelentősebb városok:
Látnivalók Curepipen:
Látnivalók Rose Hill és Bean Bassin városában:
Látnivalók Quattre Bornes-ban:
Magyar állampolgárok a beutazási feltételeknek való megfelelés esetén, 90 napnál nem hosszabb tartózkodásra, vízummentesen utazhatnak az országba.
A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás. Club M becenévvel illetett nemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az 1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.
Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.
A nemzeti sportnak a lóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.
A Mauritiusi Olimpiai Bizottságot 1971-ben alapította Ram Ruhee, és 1972-ben vette fel tagjai közé a NOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet 2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.
Színes kulturális múltjából fakadóan Mauritius több különböző vallás, etnikai közösség tart fesztiválokat.
Jelentősebb ünnepek:
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Mauritius, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.