Bajkál-Tó: Tó Oroszországban

Bajkál-tó
Ország(ok)	Oroszország
Hely	Szibéria
Vízgyűjtő terület	560 000 km2
Típus	hasadéktó
Elsődleges források	Szelenga, Felső-Angara
Elsődleges lefolyások	Angara
Hosszúság	636 km
Szélesség	79 km
Felszíni terület	31 722 km2
Átlagos mélység	744.4 m
Legnagyobb mélység	1642 m
Víztérfogat	23 615.39 km3
Part hossza	2100 km
Tszf. magasság	455.5 m
Szigetek	27
Települések	Irkutszk
Elhelyezkedése
Bajkál-tó Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′53.5, 108.253.500000°N 108.200000°E, k. h. 108° 12′53.5, 108.253.500000°N 108.200000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bajkál-tó
Világörökség
A Bajkál-tó, háttérben Olhon szigetével
Adatok
Ország	Oroszország
Világörökség-azonosító	754
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VII, VIII, IX, X
Felvétel éve	1996
Elhelyezkedése
Bajkál-tó Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 18′ 10″, k. h. 108° 00′ 17″53.30277778, 108.0047222253.302778°N 108.004722°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.

Víztérfogat szerint a Föld legnagyobb édesvizű tava, amely a világ tavai édesvizének 22–23%-át tartalmazza, többet, mint az észak-amerikai Nagy-tavak együttvéve. Ez egyben a világ legmélyebb tava, maximális mélysége 1642 méter. Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven.

A tavat és a környező területeket egyedülálló növény- és állatvilág jellemzi, sok állatfaj endemikus. Az egyedi ökoszisztémájára való tekintettel a tavat és környező területét 1996-ban felvették a világörökségek közé.

A legközelebbi nagyváros Irkutszk.

A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 722 km²), egyben a Föld legmélyebb tava. Az egyik legutóbbi expedíció tengeralattjárói 1640 méter mélyre terveznek lemerülni a tó mélyére (korábban 1637 m-re, ill. 1620 m-re jutottak), azonban egy baleset miatt a merülés csak 1580 méter mélységig sikerült. A tó vízszintje a tengerszint felett 455 méteren fekszik, átlagmélysége 744 méter.

A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent. Kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava. A tó a Kelet-afrikai-árokhoz hasonló hasadékvölgyben (rift), a Bajkál-árokban alakult ki. A környező vidék szeizmikusan aktív: sok hőforrás található a partvidéken illetve a meder alján is, és a földrengések sem ritkák a tó vidékén.

A tó feneke 1186 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 615 km³, ami a mélysége miatt nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával. A tó fenekén egy hét kilométer vastagságú üledék van.

A tavat hegyek veszik körül, a vízben pedig több sziget található, melyek közül a legnagyobb az Olhon, ami 72 km hosszú. Az Olhon szigeten található a mítikus sámán szikla, mely előtt a legenda szerint Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál szívének is nevezik a szigetet, ahol máig sámánok élnek. A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a jelentősebbek: Szelenga, Uda, Barguzin, Felső-Angara és a Turka. A tó egyetlen lefolyása az Angara.

A tó vizének jellegzetessége, hogy nagyjából 40 méter mélységigig átlátszó. A vize rendkívül tiszta és jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az ásványianyag-tartalma. A szovjet időkben papírgyárat építettek a tó partjára, melyet napjainkban zártak be, így már nem szennyezi a tó vizét.

A tó januárban befagy, majd májusban felenged. Augusztusban a víz hőmérséklete 12 °C, de a partoknál előfordul, hogy a 20 °C-ot is eléri. A szél által keltett hullámok 5 m magasak is lehetnek.

A tónak rendkívüli gazdag és változatos élővilága van, közel 1200 állat- és 600 növényfajnak ad élőhelyet. A Bajkál-tó körül máig érintetlen őserdők terülnek el, s az itt élő emberek békében és harmóniában élnek a számukra tengerként tisztelt víztömeggel.

Állatvilág

Az állatfajok közül kiemelkedő a tó minden részén megtalálható bajkáli fóka vagy nerpa, a Föld kevés édesvízi fókafajának egyike. Illetve a fókához hasonló, tengeri eredetű bajkáli omul. Itt található meg az amula maréna, valamint a tokhal, mely az értékes fekete kaviárt adja.

• Babuskin
• Bajkalszk
• Bajkalszkoje
• Husir
• Irkutszk
• Lisztvjanka
• Nyizsnyeangarszk
• Szelenginszk
• Szeverobajkalszk
• Szljugyanka
• Uszty-Barguzin

A második világháború befejezése után a tó környezetének iparosodása felgyorsult, különösen a transzszibériai és a Bajkál-Amur vasútvonalaknak köszönhetően. Papír- és cellulózgyárak épültek Bajkalszk (1966) és Szelenginszk közelében. A tavon a halászat ipari méreteket öltött. A tó partján fekvő városok, – köztük Bajkalszké, – méretben és lakosságszámban egyre növekszik. A települések és az ipar szennyvizét gyakran tisztítatlanul engedik a tóba. A tó környékét az erdőirtások fenyegetik. Ezek mind hozzájárulnak a tó vizének és a környező tájnak a szennyezéséhez és pusztulásához.

•  
  Szvjatoj Nos
•  
  Olkhon-sziget
•  
  A tó nyugati partszakasza
•  
  A Szelenga-delta a tó keleti partján
•  
  A Bajkál-tó télen

 

A magyar Wikihírekben további információk találhatóak Kutatóexpedíció a Bajkál-tó mélyén témában.

• A kaland! Balatontól a Bajkál-tóig, Szibérián át
• http://www.baikalsee.de
• http://www.pr-naturetours.de/Baikalsee.htm
• https://web.archive.org/web/20140113011337/http://www.baikalwave.eu.org/
• https://web.archive.org/web/20140504165005/http://www.irkutsk.org/baikal/
• http://www.baikalplan.de
• http://www.baikalsee.net
• https://web.archive.org/web/20140720191321/http://baikal.irkutsk.org/
• World lakes database entry
• Információk a Bajkál-tóról