Balkas-Tó: Tó Kazahsztánban

Ugyanannak a lefolyástalan medencének a része, amelynek a Kaszpi-tenger és az Aral-tó is.

Balkas-tó
Ország(ok)	Kazahsztán
Vízgyűjtő terület	413 000 km2
Elsődleges források	Ili Aksu (folyó) Ajaguz River Karatal Lepszi
Elsődleges lefolyások	párolgás
Hosszúság	605 km
Szélesség	74 km
Felszíni terület	16 996 km2
Átlagos mélység	5,8 m
Legnagyobb mélység	25,6 m
Víztérfogat	106 km3
Part hossza	2385 km
Tszf. magasság	341,4 m
Elhelyezkedése
Balkas-tó Pozíció Kazahsztán térképén
é. sz. 46° 10′, k. h. 74° 20′46.166666666667, 74.33333333333346.166667°N 74.333333°E, k. h. 74° 20′46.166666666667, 74.33333333333346.166667°N 74.333333°E
A Balkas-tó vízgyűjtő területe
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkas-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

 

Víztükre a tengerszint felett 341,4 méterrel hullámzik.

A tó területe 16 996 km², de az Aral-tóhoz hasonlóan zsugorodik, részben mert a belé ömlő folyók vizének egy részét öntözésre felhasználják.

Partvonala mintegy 2385 kilométer hosszú. Legnagyobb hosszúsága 605 kilométer, legnagyobb szélessége a nyugati oldalán 74, keleten 19 kilométer. Átlagos mélysége 5,8 méter, mért legnagyobb mélysége 25,6 méter. Szerkezetileg tulajdonképpen öt medencéből áll, melyeket szűkületek választanak el egymástól, és közülük a négy kisebb esik a keleti, keskenyebb részre.

Vizének térfogata 106 km³. Vízgyűjtőjének területe 413 000 km², ennek 85%-a Kazahsztánban van, a többi Kínában, illetve egy nagyon kis rész Kirgizisztánban.

A tó nyugati oldala édesvizű, a keleti azonban sós, annak ellenére, hogy ott az átlagos mélység 1,7-szer nagyobb. Ennek az az oka, hogy a nyugati medencébe érkező folyók sokkal több vizet szállítanak.

A Balkas-medence vizei főként hét folyón keresztül jutnak a tóba. Ezek közül a legnagyobb az Ili folyó, amely a ripári övezetek vizének legnagyobb részét viszi a tóba (főleg Kína Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területének hegyeiből), más folyók, mint például a Karatal, felszíni és földalatti folyásokat is gyűjtenek. A többi beléömlő folyó: Akszu, Lepszi, Bian, Kapal, Kokszu.

Kr. e. 103 és a 8. század közt a kínaiak a Balkas régióját Pu-Ku, vagy Bu-Ku néven ismerték. A 8. századtól a déli partjai és a Tien-san hegység közt elterülő vidék neve „Hét víz” volt (kazakul: Жетісу, Jetısu [Zsetiszu], oroszul: Семиречье, Szemirecsje (Hét folyó)). A régióban a nomád törökök és mongolok kultúrája Közép-Ázsia letelepült népeiével keveredett. A kínai Csing-dinasztia idején (1644–1912) a tó és vidéke a birodalom északnyugati határát képezte. 1864-ben a kínai-orosz szerződés Oroszországnak juttatta a tavat és környékét. A Szovjetunió felbomlása (1991) után Kazahsztán része lett.

A Balkas-tóra fenyegetést jelent Nyugat-Kína növekvő népessége és iparosodása, ami valószínűleg az Ili folyó vizének fokozódó felhasználásához vezet, és így vízutánpótlása egy részét elveszítve a Balkas sorsa az Aral-tóhoz hasonlóan a gyors zsugorodás lehet.

A vidék városiasodása és iparosodása a Balkas szennyezettségének növekedéséhez vezetett. A csökkenő tófelület és az intenzív halászat egyes itt élő fajok kihalásához vezethet.

 

• Kortin-sziget
• Urta-Aral
• Ajak-Aral
• Ultarakti

• Jill McGivering: Kazakh 'national treasure' under threat. BBC.co.uk, 2005. szeptember 28. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
• United Nations Environmental Programme details on Lake Balkhash. grid.unep.ch, 2010. május 5. [2006. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
• Central Asia: Kazakhstan, Aid Bodies Work To Save Major Lake. RadioFreeEurope/RadioLiberty, 2007. március 17. [2019. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 11.)