Mariah Carey: Amerikai pop- és R&B-énekesnő
Mariah Carey (Huntington, New York, 1969.
március 27. –) ötszörös Grammy-díjas amerikai pop- és R&B-énekesnő, az 1990-es és 2000-es évek egyik legsikeresebb előadója. Első lemeze 1990-ben jelent meg a Columbia Recordsnál. Carey volt az első előadó, akinek első öt kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát; többi dala is nagy sikert ért el, és a Columbiához leszerződött legsikeresebb előadóvá tette. 1993-ban házasságot kötött a kiadó vezetőjével, Tommy Mottolával. Miután 1997-ben különváltak, Carey nagyobb alkotói szabadságot kapott, és dalaiba több hiphop- és R&B-elemet épített. A 2000-es évek elején kevesebb sikert aratott, mint korábban, de 2005-ben megjelent The Emancipation of Mimi stúdióalbumával ismét visszatért a slágerlisták élére. A Billboard magazin szerint ő az 1990-es évek legsikeresebb amerikai énekese, a 100 legsikeresebb előadót felsoroló Billboard-listán az 5. helyre került.
| Mariah Carey | |
 | |
| 2018-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Álnév |
|
| Született | 1969. március 27. (55 éves) Huntington, New York |
| Házastársa |
|
| Élettárs |
|
| Szülei | Patricia Hickey Carey Alfred Roy Carey |
| Iskolái | Harborfields High School |
| Pályafutás | |
| Műfajok | popzene, soul, Rhythm and blues |
| Aktív évek | 1988– |
| Hangszer | vokál |
| Hang | koloratúrszoprán |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Columbia, Virgin, MonarC/Island |
| IPI-névazonosító | 00227453081 |
 | |
| Mariah Carey aláírása | |
| Mariah Carey weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mariah Carey témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
A kezdetek
Patricia Hickey ír származású opera-énekesnő és Alfred Roy Carey afroamerikai és venezuelai származású repülőgépmérnök harmadik gyermekeként született a New York állambeli Huntingtonban, római katolikus családban. Bátyja Morgan, nővére, Alison. A család gyakran költözni kényszerült, mert a vegyes házasságok ellenzői kiközösítették őket és megnehezítették az életüket. Carey hároméves volt, amikor szülei elváltak, ezután az édesanyjával maradt, aki korán felfigyelt a tehetségére (miután Carey elénekelt egy részt olaszul Verdi Rigolettójából, amit anyja épp gyakorolt), és tanítani kezdte énekelni. Carey először általános iskolás korában énekelt közönség előtt, és középiskolásként már saját dalokat írt. A greenlawni Harborfields középiskolába járt, de gyakran hiányzott, mert népszerű volt demóénekesként a környék stúdióiban; osztálytársai emiatt Délibábnak becézték. Együtt dolgozott több zenésszel is, például Gavin Christopherrel és Ben Marguliesszel, akivel együtt írta demófelvételének számait. A középiskola után New Yorkba költözött, és részmunkaidőben dolgozott, valamint kozmetikus tanfolyamra járt. Végül Brenda K. Starr Puerto Ricó-i énekesnő háttérénekese lett.
1988-ban egy partin találkozott Tommy Mottolával, akinek Starr odaadta Carey demófelvételét. Mottola, miután távozott a partiról, a kocsijában hallgatta meg a felvételt, és annyira megtetszett neki, hogy visszament megkeresni Careyt, ő azonban már távozott. Mottola végül azonban megtalálta, és lemezszerződést ajánlott neki. Ez a Hamupipőke-történet része lett a hivatalos reklámkampánynak, mellyel igyekeztek befuttatni az énekesnőt.
1990–1992: Korai sikerek
1990-ben megjelent első, Mariah Carey című albumán Carey majdnem minden dal társszerzője volt, ahogy később is dalai nagy részét részben maga írta, de a kiadó itt még nem sok beleszólást engedett neki a fontos döntésekbe. Az énekesnő elégedetlen volt több olyan producerrel is, akit a Columbia kiadó vett fel, hogy eladhatóbbá tegyék az albumot, például Ric Wake-kel és Rhett Lawrence-szel, és első videóklipjei sem tetszettek neki. Az album megjelenését nagy reklámkampány kísérte, aminek segítségével felkerült a Billboard 200 első helyére, ahol több héten át maradt. Az albumról öt kislemez jelent meg, ebből az a négy, amit az Egyesült Államokban kiadtak, mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Hazájában Carey már ezzel az albummal befutott, de nemzetközi sztárrá csak későbbi albumai tették. Carey két Grammy-díjat is elnyert.
Második, Emotions című albumát a Motown kiadó által fémjelzett hangzásvilág előtti tisztelgésnek szánta. Az albumon Walter Afanasieff-fel, valamint a C+C Music Factoryhoz tartozó Robert Clivillésszel és David B. Cole-lal dolgozott együtt. Az Emotions megjelenése (1991 végén) olyan gyorsan gyorsan követte az első albumét, hogy többen azt hitték, első kislemeze, az Emotions még az első albumról van. Az album nem aratott akkora sikert, mint az előző, és csak első kislemeze vezette a slágerlistát, ezzel azonban Carey rekordot döntött: a mai napig ő az egyetlen előadóművész, akinek első öt, az USA-ban megjelentetett kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Az Emotions albumnál Carey már több beleszólást kapott, és innentől már legtöbb dalának társproducere lehetett. Úgy nyilatkozta, ebben az albumban már több van belőle, mint az előzőben. Az elkövetkezendő évtől már más énekeseknek is írt dalokat, például Penny Fordnak és Daryl Hallnak.
Bár időnként fellépett, a lámpaláz megakadályozta abban, hogy nagyobb turnéra induljon. Emiatt pletykák keltek szárnyra, hogy nagy hangterjedelme nem valódi, csak a stúdióban hozzák létre. Első, nagy nyilvánosságot kapó fellépése az MTV Unplugged tévéműsor keretén belül volt 1992-ben; ekkor sikerült leküzdenie lámpalázát, és bizonyítania, hogy valóban képes énekelni. A siker önbizalmat adott neki. A koncerten hat dalát adta elő akusztikus változatban, valamint a The Jackson 5 nagy sikerét, az I’ll Be There-t, Trey Lorenz háttérénekessel duettként. A koncert olyan nagy sikert aratott, hogy megjelentették EP-n (ez Carey mindmáig egyetlen koncertalbuma), az I’ll Be There-t pedig, bár előre nem tervezték, megjelentették kislemezen, és ez lett Carey hatodik listavezető száma a Billboardon, egyben lemezszerződéshez juttatta Lorenzet, akinek első albumának Carey lett a társproducere. A koncert megjelent DVD-n is három videóklippel együtt, MTV Unplugged +3 címmel.
1993–1996: Világhírnév
Carey és Tommy Mottola az első album készítése közben egymásba szerettek, és 1993-ban összeházasodtak. A még ebben az évben megjelentetett Music Box album készítése közben Kenneth „Babyface” Edmonds véleményét is kikérték. Az album Carey egyik legsikeresebb albuma lett, világszerte ebből kelt el a legtöbb, 32 millió példány. A Badfinger együttes Without You című számának feldolgozása meghozta a nemzetközi sikert az énekesnőnek; ez volt első listavezető száma az Egyesült Királyságban. Az album két másik kislemeze, a Dreamlover és a Hero az Egyesült Államokban lettek listavezetők. Az album megjelenését az USA-ban turné követte, a Music Box Tour.
1994-ben Carey és Luther Vandross duettet énekeltek, Lionel Richie és Diana Ross Endless Love című számának feldolgozását. Az év végén Carey megjelentette karácsonyi albumát, a Merry Christmast. Az albumon a hagyományos karácsonyi dalok és egy 60-as évekbeli sláger feldolgozása mellett új szerzemények is szerepeltek, köztük az All I Want for Christmas Is You, ami Japánban Carey legsikeresebb kislemeze lett, és azóta is minden karácsonyi időszakban gyakran játsszák a rádiók világszerte. Az album minden idők legsikeresebb karácsonyi albuma lett.
1995-ben a Columbia megjelentette Carey ötödik albumát, a Daydreamet, amin már hiphop és R&B hatások is érezhetőek voltak. Az első kislemez, a Fantasy egy remixében Ol’ Dirty Bastard rappelt. Carey azt nyilatkozta, hogy a Columbia negatívan reagált, amikor elmondta, milyen albumot tervez. „Mindenki azt mondta: Mi, megőrültél? Nagyon féltek változtatni a sikert hozó recepten.” Az Egyesült Államokban ebből az albumából kelt el a legtöbb, és a róla megjelent legtöbb kislemez is nagy sikert aratott: a Fantasy lett a második kislemez, ami a Billboard első helyén nyitott, és tizenkét hétig vezette a kanadai slágerlistát; a One Sweet Day (amit a Boyz II Men együttessel írt és énekelt) rekorddöntő tizenhat hetet töltött az amerikai slágerlista elején, az Always Be My Baby pedig, aminek társproducere Jermaine Dupri volt, a Billboard magazin írása szerint a rádiók által legtöbbet játszott szám volt 1996-ban. A Daydream hozta a karrierje alatt kapott legkedvezőbb kritikákat az énekesnőnek, a The New York Times 1995 egyik legjobb albumának nevezte. Az album megjelenését turné követte, a Daydream World Tour. Az album hat Grammy-jelölést kapott.
1997–2000: Új külső és függetlenedés
Carey és Mottola 1996-ban vált külön. Annak ellenére, hogy a házasságuk külsőleg boldognak tűnt, Carey később úgy nyilatkozott, hogy a házasságuk kicsit se volt boldog a valóságban úgy érezte magát, mint aki csapdába került. Carey később egy újságírónak azt nyilatkozta, hogy férje bezárta házukba, többször megütötte, érzelmileg is bántalmazta, feljelentés nem történt. Hivatalosan 1997-ben jelentették be, hogy elválnak, ezt végül 1998-ban érvényesítették. A válás után Carey felfogadott egy független publicistát, egy új ügyvédet és egy menedzsert. Ez idő tájt új előadókat (7 Mile, Allure) kezdett el támogatni, utóbbiaknak több dalt is szerzett tiszavirág-életű Crave Records lemezkiadóján keresztül.
Carey következő albuma Butterfly címmel jelent meg 1997-ben. A lemez első dala a Honey volt, melynek szövege és videója egy jóval szexibb, érzékibb irányt célzott meg, mint Mariah korábbi dalai vagy klipjei.
Az énekesnő úgy nyilatkozott, hogy a Butterfly egy olyan pontot jelöl az életében, mikor teljes egészébe a kezében tarthatta a kreatív irányítást a hangzást illetően. A művésznő a hiphop irányba kezdett elmozdulni, olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Sean „P. Diddy” Combs vagy Missy Elliott. Hozzátette: „Nem gondolom, hogy túlságosan erősen eltértem volna attól, amit korábban csináltam. Nem őrültem meg, hogy azt gondoljam, na most akkor rapper lesz belőlem. Ez az album arról szólt, hogy végre azt csinálhattam, amit csak akartam.”
A kritikák alapvetően pozitívak voltak, a LAUNCHcast (ma Yahoo Music) azt írta: „[A Butterfly] különböző stílusokat feszeget”, zeneileg egy olyan lépés volt, amire a kritikusok úgy reagáltak, hogy „talán felbolygatja a konzervatív rajongókat”, de mindenképpen üdvözölték az új hangzást. A Los Angeles Times azt írta: „az album a legszemélyesebb, leginkább vallomásszerű album, amit az énekesnő valaha készített. A szégyenlős Carey talán már a múlté.”
Az album üzletileg is sikeres lett, a My All c. dalával (ami a 13. Billboard-listavezető slágere lett) pedig rekordot állított fel azzal, hogy ő érte el a legtöbb első helyezést női előadóként az Egyesült Államokban.
Az 1990-es évek végén Carey belevágott a Glitter c. film főszerepébe is, ezen felül a Men in Black és a How the Grinch Stole Christmas című filmekhez írt betétdalokat.
A Butterfly készítése alatt ismerkedett meg a New York Yankees baseballsztárjával, Derek Jeterrel, kapcsolatuk 1998-ban ért véget. Később mindketten a médiát okolták a szakításukért.
Még ebben az évben kiadta #1’s című válogatásalbumát, amire 13, az USA-ban első helyezést elért száma, valamint 4 vadonatúj dala került fel. Az újak között volt a Whitney Houstonnal készített When You Believe is, ami az Egyiptom hercege című rajzfilm betétdala volt. A dal 2000-ben Oscar-díjat nyert. Az album a várakozásokon felül fogyott világszerte, azonban voltak kritikusok, akik nagyon lehúzták Careyt. Az NME úgy vélekedett, hogy „[az énekesnő] olyan negédes, buta dalok készítője, mint a Hero, aminek az üzenete elég világos: ha kiüríted az agyad minden értelmes gondolattól, majd elkezded a szempilláidat rebesgetni, és elég erősen kívánod, akkor kedves bébik jönnek és méz fog folyni.”
1998-ban Mariah is részt vett a VH1 Divas Live koncertjén Shania Twain, Gloria Estefan, Celine Dion és Aretha Franklin társaságában. Ekkor már Careyt állítólagos primadonna-viselkedése miatt nagyon sokan dívaként könyvelték el. A következő évben az énekesnő Luis Miguel dél-amerikai énekessel kezdett járni.
Hetedik stúdióalbuma, a Rainbow 1999-ben látott napvilágot. Az album erős R&B és hiphop jegyeket viselt magán, sok dal producere Jimmy Jam és Terry Lewis volt. Az album első két kislemeze, a Heartbreaker (Jay-Z-vel) és a Thank God I Found You (Joe-val és a 98 Degrees-zel) szintén első helyre kerültek a Billboard Hot 100-on. Ezzel újabb rekordot állított fel: ő lett az egyetlen olyan előadó, aki az 1990-es évek minden évében első helyezést tudott produkálni. Az album másik kislemeze Phil Collins Against All Odds (Take a Look at Me Now) című dalának feldolgozás volt, ami, miután újra felvette az ír Westlife-fal, első helyezést ért el Nagy-Britanniában.
Az album fogadtatása alapvetően jó volt, a Sunday Herald Tribune úgy vélekedett, hogy „az album megkapó soul balladák és R&B kollaborációk egyvelege olyan nagyágyúkkal, mint Usher vagy Snoop Dogg. Az album egy letisztult pop-soul gyűjtemény.” A VIBE magazin hasonlóképpen vélekedett, azt írta: „Az énekesnő minden korlátot elsöpör, a Rainbow-val még több elismerést fog begyűjteni.”
A pozitív kritikák ellenére az album akkoriban Carey karrierjének legkevesebb példányszámban elkelt albuma lett, sokan úgy vélekedtek, hogy a számok túlságosan egyformára sikeredtek. Amikor a dupla A-oldalas Crybaby/Can’t Take That Away című kislemeze az első lett, ami USA-ban nem került a Top 20-ba, Carey a Sonyt vádolta, hogy alulpromotálta az albumot. „A körülményeim a lemezkiadónál nem túl pozitívak. Nagyon sok negatív visszajelzést kapok bizonyos főnökeimtől” – írta a hivatalos oldalán.
2001–2004: Személyes és zenei hanyatlás
Miután Mariah megkapta a Billboard „Az évtized művésze” díját és a Világzenei díjat „Az évtized legtöbb lemezt eladó női előadója” kategóriában, Carey otthagyta a Columbiát és a Virgin Recordsszal írt alá egy 80 millió dolláros szerződést. Carey többször kijelentette, hogy a Columbia őt pusztán árucikknek tekintette, és a Mottolától való válása is sok főnökét bőszítette. Néhány hónappal később, 2001 júliusában Carey fizikailag és mentálisan összeomlott. Többször hagyott üzeneteket a hivatalos honlapján arról panaszkodva, hogy túlhajtja magát, és a Luis Miguellel való kapcsolata is a végét járta. Egy évvel később egy interjúban úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy „olyan emberekkel voltam körülvéve, akik nem igazán ismertek engem, és személyes asszisztensem sem volt. Napokon keresztül csak interjúkat adtam, és 2 órákat aludtam jó esetben”.
Egyik MTV Total Request Live fellépése során váratlanul jégkrémet osztogatott a közönségnek és – ahogy később leírták – elkezdett sztriptízelni. Július végére kórházba került, a publicistája bejelentette, hogy Carey egy időre búcsút int a fellépéseknek.
A kritikusok lehúzták a Glittert, Carey félig önéletrajzi filmjét, az alkotás pénzügyi szempontból is megbukott. A filmhez készült albumot a ‘80-as évek zenéje inspirálta, és olyan előadók vettek rajta részt, mint Jimmy Jam, Terry Lewis és Rick James. Ez a hangzás Carey karrierjének legrosszabb toplistás eredményeit produkálta.
A St. Louis Post-Dispatch úgy vélte, hogy „az album totális bukás, egy hatalmas tévedés egy olyan karrierben, ami ha még időnként nem is volt kritikailag elismert, szinte töretlenül sikeres tudott maradni.” A Blender magazin azt írta: „Több éves pályafutása után a Carey védjegyének számító hang rádióbarát dorombolássá zsugorodik, és így szinte nem marad belőle semmi.” Az első kislemez, a Loverboy (feat. Cameo) a második helyre kúszott a Billboard Hot 100 listán, részben a kislemez olcsó árának köszönhetően, de az album további dalai nem lettek sikeresek.
A Columbia a Glitter bukása után kiadta az igen csekély helyezést elért Greatest Hits albumát. 2002 elején a Virgin 28 millióért kivásárolta Careyt, ami további negatív publicitást keltett. Később Mariah úgy nyilatkozott, hogy a Virginnél töltött időszak „teljes és totális stressz volt” […] A pillanat hevében döntöttem, ami a pénzre alapult és én soha nem szoktam döntéseket hozni a pénzre alapozva. Nagy lecke volt.”
Még ebben az évben aláírt egy 20 millió dolláros szerződést az Island Recordsszal és megalapította MonarC nevű lemezkiadóját is. Carey terheit az is súlyosbította, mikor apja – akivel igen kevés kapcsolata volt – meghalt rákban.
Egy elismerést nyert mellékszerep után a WiseGirls című filmben Carey kiadta következő albumát Charmbracelet címmel, ami állítása szerint „egy új időszak beköszöntét jelentette az életében”. A Charmbracelet eladási adatai mérsékeltek voltak, Carey hangját súlyos kritikák érték. A Boston Globe az albumot karrierje legrosszabbjának titulálta, „olyan albumnak, ami felfedi, hogy hangja már nem képes sem erős, sem finom hangokra”. A Rolling Stone azt írta, hogy „Careynek olyan dalokra van szüksége, melyek során kihasználhatja hangerejét és hangterjedelmét, amiről híres. A Charmbracelet olyan, akár egy vízfestéközön, ami végül egy barna tócsába torkollik”.
Az album egyetlen dala, ami fel tudott kerüli a listákra, a Through the Rain volt. A dal megbukott a poprádiókban, mivel ezek az adók már kevésbé voltak nyitottak olyan „öregedő” dívákra, mint Carey, Whitney Houston vagy Celine Dion.
Az I Know What You Want című Busta Rhymes-dal, amin Carey mint vendégszereplő vett részt, 2003 tavaszán jelent meg, sokkal jobb eredményeket ért el, és az amerikai lista top 5-jébe is sikerült bekerülnie. A Columbia később ezt felrakta a The Remixes című válogatásalbumra. Ez volt az első albuma, ami nem lett aranylemez.
Még ebben az évben elindult a Charmbracelet World Tour is, majd Careyt Chopard Diamond-díjjal tüntették ki, világszerte eladott 100 millió albumáért.
2004-ben az énekesnő Jadakiss U Make Me Wanna című dalában szerepelt, a dal a Billboard R&B/Hip-Hop lista top 10-ébe került.
2005–2008: A visszatérés
2005-ben jelent meg Carey tizedik stúdióalbuma, a The Emancipation of Mimi, melyen olyan producerek működtek közre, mint a The Neptunes, Kanye West és Carey régi szerzőtársa, Jermaine Dupri. Carey szerint az album „nagyon bulizós lemez… olyasmi, mint kisminkelni magad és készülni a partira… olyan albumot akartam készíteni, ami ezt tükrözi.” A The Emancipation of Mimi 2005 egyik legsikeresebb albuma lett, az USA-ban az ebben az évben megjelent nagylemezek közül ebből kelt el a legtöbb. Carey Grammy-díjat kapott az albumért legjobb R&B-album kategóriában, a második kislemez, a We Belong Together pedig legjobb női előadás és legjobb R&B-dal kategóriában kapta meg a díjat. A dal tizennégy hétig maradt az első helyen a Billboard Hot 100-on (Carey leghosszabb ideig tartó első helyezése a listán szóló előadóként), a harmadik kislemezzel, a Shake It Off megjelenése után pedig ő lett az egyetlen női előadó, aki egyszerre foglalta el a slágerlista első két helyét. Az album deluxe változatán szereplő, kislemezen is megjelent Don’t Forget About Us Carey tizenhetedik listavezető dala lett az USA-ban, ezzel holtversenybe került Elvis Presleyvel mint legtöbb listavezető dallal rendelkező szólóénekes a Billboard magazin új szabályai szerint (a magazin statisztikusa, Joel Whitburn a régi szabályok figyelembe vételével egy tizennyolcadikat is tulajdonít Presleynek (A The Beatlesnek húsz listavezető száma van, ők állnak az első helyen.) Carey kislemezei összesen hetvenhét hétig vezették a listát, ezzel megelőzi a The Beatlest (ötvenkilenc hét), és csak Presley előzte meg, hetvenkilenc héttel (beleszámítva mind a Rock 'n' Roll, mind a Hot 100 listákat).
2006 közepén kezdődött a The Adventures of Mimi turné, az énekesnő karrierjének legsikeresebb turnéja. Ugyanebben az évben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en,.
Az Entertainment Tonight interjúja alapján már 2006 közepén elkezdett dolgozni új albumán. Két héttel az E=MC² album megjelenése előtt, 2008. április 2-án a Touch My Body, az album első kislemeze Carey tizennyolcadik listavezető dala lett a Billboard Hot 100-on, ezzel megdöntötte Elvis Presley rekordját (a régi számítási mód szerint most kerültek holtversenybe). Careynél most már csak a The Beatlesnek van több listavezető kislemeze (20). Carey kislemezei összesen 79 hétig vezették a slágerlistát, Presley-éi 80 hétig. Carey a külföldi slágerlistákon is nagy sikert aratott, bár nem akkorát, mint hazájában. Eddig 2 listavezető dala volt az Egyesült Királyságban, kettő Ausztráliában és hat Kanadában. Japánban nem jutott a 2. helynél magasabbra.
2008. április 30-án Carey feleségül ment Nick Cannon színész/rapperhez a Bahama-szigeteki Windermere-szigeten lévő birtokán Carey megerősítette a házasságról keringő híreket.
2009–napjainkig: újabb sikerek és családi élet
Carey a Hero című dalt adta elő 2009. január 20-án, Barack Obama beiktatási ünnepségén. Július 7-én Trey Lorenzzel együtt az I'll Be There című The Jackson 5-feldolgozást adta elő a Michael Jackson emlékére rendezett ünnepségen a Los Angeles-i Staples Centerben.
Közreműködött The-Dream énekes-zeneszerző Love vs. Money című albumának második kislemezdalán, a My Love-on. The-Dream már 2009 elején beszélt a brit MTV-nek arról, hogy új albumon dolgozik Careyvel. Az énekesnő május 20-án a Twitteren jelentette be, hogy az album címe Memoirs of an Imperfect Angel lesz. Első kislemeze, az Obsessed a 11. helyen nyitott a Billboard Hot 100-on, ami a legjobb eredmény az 1998-ban megjelent My All óta. Már órákkal a dal megjelenése után elterjedt, hogy a dal Carey válasza Eminem rapper Bagpipes from Baghdad című dalára, melyben az énekesnő férjét, Nick Cannont gúnyolja. Az MTV megemlíti, hogy Carey utal zaklatója drogproblémáira az Obsessedben, Eminem pedig beszélt drogfüggéséről hatodik, Relapse című albumán. Eminem gyorsan megjelentette The Warning című dalát válaszként, ebben sértegeti Careyt és azzal fenyegeti, hogy közzéteszi az üzenetrögzítőn hagyott üzeneteit. Nick Cannon azt mondta, Eminem viselkedésének lesz még következménye. Az Obsessed a hetedik helyig ért el a Billboard Hot 100-on, ezzel ez lett Carey 40. dala ezen a listán. Ő a nyolcadik nő, akinek negyven Hot 100 kislemeze van, a legtöbbel, 76-tal Aretha Franklin rendelkezik. A második kislemez a Foreigner I Want to Know What Love Is című dalának feldolgozása, ami kisebb sikert aratott. Az album az Egyesült Államokban szeptember 29-én jelent meg, és az első héten 168 000 példány kelt el belőle, kevesebb, mint az előző albumból, de így is a Billboard 200 3. helyén nyitott. Október 5-én jelentette be egy New York-i fellépésen, hogy a harmadik kislemez a H.A.T.E.U. lesz. 2009 szilveszterén a Madison Square Gardenben lépett fel, ezzel kezdte meg új turnéját, az Angels Advocate Tourt. 2010 elején bejelentette, hogy március 30-án remixalbumot jelentet meg Angels Advocate címmel. Az albumon a Memoirs dalainak remixelt és duettváltozatai szerepeltek volna, vendégelőadókkal. Egy másik remixalbum, a MC vs JS megjelentetését is tervezte, ezen gyors tempójú remixek, melyeket a Jump Smokers készít. Pár nappal a tervezett megjelenés előtt azonban Mariah menedzsere, Chris Lighty bejelentette, hogy a remixalbumok nem fognak megjelenni, mert az Angels Advocate-ről előzetesen megjelentetett két kislemez, az Up Out My Face és az Angels Cry nem váltotta be a várakozásokat.
2010 februárjában a 100% című dalt, melyet eredetileg a Precious című filmhez írt, majd az Angels Advocate-en is megjelentetni tervezett, megjelentette a 2010-es téli olimpia alkalmából, az amerikai csapat támogatására.
A remixalbumok megjelenésének lemondását követően bejelentették, hogy Carey elkezdett dolgozni új albumán és második karácsonyi albumán is. Utóbbi 2010 végén jelenik meg. David LaChappelle divatfotós április 24-én azt nyilatkozta a The Timesnak, hogy ő készíti az album borítófotóit. Az új stúdióalbum 2011 elején fog megjelenni, és dolgozik rajta Jermaine Dupri, Bryan-Michael Cox, Teddy Riley, Johnta Austin és Randy Jackson is. Az album készítéséről Dupri Living the Life videóblogja is beszámol. Dupri bejelentette, hogy az album első kislemeze már év végén megjelenik.
A karácsonyi album megjelenési dátumát (november 2.) az Island Def Jam vezérigazgatója, Matt Voss jelentette be 2010 augusztusában Szöulban. A Merry Christmas II You albumon hagyományos karácsonyi dalok feldolgozása mellett hat új dal és a klasszikus All I Want for Christmas Is You egy remixe szerepel. Carey együtt dolgozott rajta többek közt Marc Shaiman Broadway-producerrel is.
2010. október 28-án Carey megerősítette, hogy Nick és ő első gyermeküket várják. A hírt sokáig igyekezett titokban tartani. Azt is elmondta, hogy egy korábbi terhessége 2008-ban vetéléssel végződött. Az ikrek – egy lány és egy fiú – 2011. április 30-án születtek meg Los Angelesben.
Az ikrek nevét május 4-én hozták nyilvánosságra, a lány a Monroe Cannon, a fiú a Moroccan Scott Cannon nevet kapta. A „Moroccan” ('marokkói') név onnan jött, hogy Mariah New York-i lakásának egy része marokkói stílusban van berendezve, és Nick itt kérte meg Mariah kezét. A „Scott” Nick Cannon középső neve és nagymamájának vezetékneve. Monroe-t a Mariah által csodált Marilyn Monroe-ról nevezték el, második keresztnevet azért nem kapott, mert Mariah-nak sincs.
2013. május 6-án megjelent Carey következő albumának első kislemeze, a #Beautiful, egy duett Miguellel. A dal a 15. helyet érte el a Billboard Hot 100-on. Október 14-én újabb dalt tett közzé Facebookján, The Art of Letting Go címmel, mely az album eredeti címe lett volna. Egy újabb kislemez, a You're Mine (Eternal) megjelenése után bejelentették, hogy az album címe nem The Art of Letting Go lesz; végül Me. I Am Mariah… The Elusive Chanteuse címmel jelent meg 2014. május 27-én.
2014 augusztusában Nick Cannon megerősítette, hogy feleségével pár hónapja már külön élnek; a válókeresetet Cannon decemberben adta be, hat és fél év házasság után.
2015. január 15-én Carey bejelentette Las Vegas-i koncertsorozatát. Január 30-án bejelentették, hogy otthagyja a Universal Music Group Def Jam Recordings kiadóját, és újra a Sonyval szerződik le, az Epic Recordson keresztül. A vegasi koncertsorozattal egyidőben megjelentette új válogatásalbumát, #1 to Infinity címmel; az albumon eddigi tizennyolc Billboard Hot 100 listavezető dala, és egy új dal, az Infinity szerepel, ami április 27-én kislemezként is megjelent.
Carey 2015 októberében kezdte meg az A Christmas Melody című karácsonyi tévéfilm forgatását, melynek ő a rendezője és szerepel is benne, egy zenetanárt alakít.
Mariah 2016-ban feltűnt az Empire című sorozatban.
Színészi karrierje
Carey 1997-ben kezdett színészleckéket venni, és már a következő évben jelentkezett filmszerepekre. Első szerepe az 1999-ben bemutatott The Bachelor című romantikus vígjátékban volt, ahol egy operaénekesnőt alakított. A CNN negatív kritikával illette.
Első főszerepét a Glitter című filmben kapta 2001-ben. Ebben egy énekesnőt játszik, aki a hírnév felé tart az 1980-as években és sikerül befutnia, miután találkozik egy DJ-vel (őt Max Beesley alakítja), akivel romantikus kapcsolatot kezd. Ez a filmje is negatív kritikákat kapott, pénzügyileg is bukás volt, és Carey Arany Málnát kapott mint legrosszabb színésznő. Később azt mondta a filmről: „eredetileg tartalmasnak indult, de végül tízéveseknek való lett. Sok komolyság elveszett belőle [...] kicsúszott a kezemből az irányítás.”
Carey, Mira Sorvino és Melora Walters pincérnőket alakítottak egy, a maffia által üzemeltetett étteremben a 2002-ben bemutatott WiseGirls című független filmben. A filmet bemutatták a Sundance Filmfesztiválon, de az Egyesült Államokban mozikban nem mutatták be, csak kábeltévén. A kritikusok ezúttal dicsérték Carey alakítását. A WiseGirls producere, Anthony Esposito 2006-ban szerepet osztott Careyre a The Sweet Science című filmben, ami egy bokszolónőről szól, de a film nem készült el.
Carey és több más zenész is megjelent Damon Dash 2003-as Death of a Dynasty és 2005-ös State Property 2 című független filmjében. Televíziós szereplése az Ally McBeal egy epizódjára korlátozódik, amit 2002 januárjában mutattak be. Carey rövid szerepet kapott Adam Sandler 2008-ban bemutatott You Don't Mess with the Zohan című filmjében is, ahol saját magát alakítja.
2006-ban a Tennessee című független filmben kapott szerepet. Afilmben, melyet 2008-ban mutattak be, egy énekesnőt alakít, aki megszökik durva férjétől és két fivérével együtt elindul megkeresni régen látott apjukat. Maga a film vegyes kritikát kapott, de Carey alakítását a legtöbben dicsérték.
2009-ben szociális munkást alakított a Precious című filmben, ami Sapphire 1996-ban megjelent, Push című regényén alapul. A film és Carey alakítása is pozitív kritikákat kapott. A Precious díjakat kapott a Sundance Filmfesztiválon és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is. 2010 januárjában a Palm Springs-i Nemzetközi Filmfesztiválon Carey megkapta a legjobb áttörő alakításért járó díjat.
Carey szerepet vállalt a For Colored Girls Who Have Considered Suicide When the Rainbow Is Enuf című szndarabból készülő filmben, de orvosi okokra hivatkozva később kilépett.
Kisebb szerepe volt a 2013-ban bemutatott, A komornyik című történelmi drámában is, melyben a főszereplő, Cecil Gaines anyját alakította.
Hatások
Carey azt mondta, gyermekkorától kezdve hatással voltak rá R&B- és soulénekesek, például Billie Holiday, Sarah Vaughan, Gladys Knight és Aretha Franklin. Zenéjében erős gospelhatás érződik, kedvenc gospelénekesei a The Clark Sisters, Shirley Caesar és Edwin Hawkins. Mikor elkezdett hiphop-elemeket építeni zenéjébe, születtek olyan feltételezések, hogy a stílus népszerűségét akarja kihasználni, Carey azonban elmondta a Newsweeknek, hogy fekete gyökerei miatt szereti. „Az emberek nem értik. Ezzel a zenével nőttem fel.” Kifejezte csodálatát több rapper iránt is (The Sugarhill Gang, Eric B. & Rakim, a Wu-Tang Clan, The Notorious B.I.G. és Mobb Deep, utóbbival együtt is dolgozott egyszer, a The Roof (Back in Time) című dalon 1998-ban).
Karrierje során hangja, stílusa és sikere miatt is gyakran hasonlították Whitney Houstonhoz és Celine Dionhoz. Ők Garry Mulholland szerint „virtuóz vokalisták, akik a slágerlistákat megcélzó popzenét érett stílussal keverik”. A She Bop II: The Definitive History of Women in Rock, Pop and Soul című, 2002-ben megjelent könyvben Lucy O'Brien úgy írja le Careyt, Houstont és Diont, mint akik „tökéletesre vannak retusálva”. Carey, amikor az 1990-es évek végén zenei stílust váltott és merészebb ruhákat kezdett hordani, ettől az imázstól próbált eltávolodni, és korábbi munkáit giccsesnek is nevezte. Többen felhívták rá a figyelmet, hogy Houstontól és Diontól eltérően Carey saját maga írja a dalait. A Guinness Rockopedia (1998) „tökéletes énekesmadár”-nak nevezte.
Többször is vádolták plágiummal, de a legtöbb ilyen eset peren kívüli megegyezéssel zárult.
Hangja
Mariah Carey hangterjedelme öt oktáv, a négyvonalas gisz-ig terjed. A kritikusok karrierje során rengeteget dicsérték koloratúra magasságait, bár Carey saját állítása szerint eredendően mezzoszoprán volt, magasságait rengeteg gyakorlással tökéletesítette. Jim Farber zenekritikus, a Daily News munkatársa kijelentette, hogy Carey hangterjedelme „elég széles ahhoz, hogy minden oktáv beleférjen az legmélyebb hangtól a legmagasabbig, és könnyedén képes mozogni szerepei között”. Jellegzetessége, hogy képes flageolettregiszterben énekelni. Malcolm Walker francia-amerikai bariton, a Conservatoire de Paris professzora azt mondta Carey hangjáról, hogy az alsó regiszterben fáradt és nem egyenletes, a felső regisztere pedig nagyon jó. „Könnyedén tér át a fejhangra, ami az igazi hangja. A felső regiszter sokkal egészségesebb, mint az alsó regiszter. Aztán ott vannak a hajlítások. Ez a hangja csúcsa, a gyémánt.” Carey azt mondta, Minnie Riperton volt a legnagyobb hatással énektechnikájára, és már nagyon fiatalon is az ő magas hangjait próbálta utánozni, így hangterjedelme szélesebbé vált. 2003-ban az MTV és a Blender magazin A zene 22 legnagyszerűbb hangja listáján egy online szavazás alapján az első helyre került. Carey azt nyilatkozta: „Ez valójában azt jelenti, hogy az MTV-nemzedék hangja. Természetesen hatalmas bók, de nem érzem, hogy igaz lenne rám.”
Sasha Frere-Jones ezt írja Carey hangjáról: „Hangjának vad tisztasága a popzene színházi vonalába sorolja, Barbra Streisand és társai közé, de Carey nem a Broadwayre való, és nem is különösebben fehér. Lényegét tekintve R&B-énekes, akinek gyökerei a gospelbe, a soulzenébe és különösen a hiphopba nyúlnak vissza, és a melizma mestere is. (...) A Vision of Love a melizma Magna Cartája. Whitney Houston tette népszerűvé, de Carey óta lett szinte kötelező R&B-énekesek és az American Idol jelentkezői számára. [...] [A Vision of Love] pár hangjegynyi gyönyörű melizmával kezdődik, mintha Carey bemelegítene, és két nagyon hangos melizmával ér véget, az egyik az « all » szó a cappella elnyújtása. (...) Carey hangja szinte minden sornál változik, acélos erejűtől vibráló morgásig, majd párás susogásig.
Témái és zenei stílusa
Legtöbb dalszövege szerelmi témájú, de írt már olyan témákról is, mint a rasszizmus és társadalmi elidegenedés (There’s Got to Be a Way, Outside), halál (The Wind, Bye Bye, Sunflowers for Alfred Roy) és vallás/spiritualitás (My Saving Grace, Fly Like a Bird, I Wish You Well). Carey állítása szerint zenéje nagy részben önéletrajzi, bár pályája korai részében, amikor még nem kapott teljes irányítást a karrierje fölött, a Time magazin egyszer azt írta róla, zenéje mintha nélkülözné azt a drámát és szenvedélyt, amiben életében része volt. A The Village Voice 2001-ben azt írta, hogy ebben a tekintetben Carey még mindig nem kerül előnyös fénybe, ha olyanokkal hasonlítják össze, mint például Mary J. Blige, mert „az új R&B nagyobb érzelmi skálát igényel, ügyesebb költészetet, erőteljesebben belülről jövő bizonyságtételt és kevesebb fölösleges hangjegyet.”
Carey zenéje nagy mértékben használ elektronikus hangszereket, például szintetizátorokat. Több dalában hallható zongora, ő maga is tanult zongorázni hatéves korában. Carey nem tud kottát olvasni, és dalszerzésként szívesebben dolgozik együtt zongoristával; úgy érzi, így a legkönnyebb nem szokványos dallamokkal kísérletezni. Hatással volt rá többek közt Stevie Wonder, akit Carey egyszer a huszadik század zsenijének nevezett, de azt is mondta, hogy „az én hangszerem az énekhangom, mindig is az volt.”
Carey már pályafutása elején elkezdett remixeket készíttetni dalaiból, és nagy szerepet játszott annak elterjedésében, hogy újra felénekli hozzájuk a dalt. David Morales DJ többször is dolgozott Mariah-val, először 1993-ban a Dreamlover remixén, ami népszerűsítette a popdalok house stílusú remixelését. Ezt a remixet a Slant magazin minden idők egyik legjobb dance-felvételének nevezte. Az 1995-ben megjelent Fantasyvel kezdődően Carey hiphop- és house-producereket is felkért albumai dalainak remixelésére. Az Entertainment Weekly egy 1995-ben készített, Carey legnagyszerűbb dalait felsoroló listájára a Fantasy két remixe is felkerült: a Morales készítette, National Dance Music díjas remix, valamint a Sean Combs-féle hiphopremix, amelyben Ol' Dirty Bastard rapper is közreműködik. Utóbbit gyakran tartják mérföldkőnek a popzenében azzal, hogy népszerűvé tette a pop/hiphop-keveréket, a rapbetétek alkalmazását popdalokban, ami a 2000-es években is folytatódik. Combs szerint Mariah „tudja, milyen fontosak a mixek, ezért úgy érezheted, hogy olyan előadóval dolgozol, aki elismeri a munkádat; olyannal, aki szeretné, ha kihoznál magadból valamit.” Carey továbbra is gyakran dolgozik olyan producerekkel, mint például Morales, Jermaine Dupri, Junior Vasquez és DJ Clue, és több remixében is szerepel vendégrapper. Az amerikai éjszakai szórakozóhelyeken népszerű dance remixek, melyek gyakran radikálisan eltérnek a dal albumváltozatától, időnként még az albumváltozatnál is nagyobb sikert aratnak a slágerlistákon.
Filantróp és egyéb tevékenysége
Carey több jótékonysági szervezetet is támogat, köztük az egyik a Fresh Air Fund, mellyel már az 1990-es évek eleje óta együttműködik. A szervezettel együtt alapította a róla elnevezett Camp Mariah tábort a New York állambeli Fishkillben. A tábor célja, hogy lehetőséget nyújtson belvárosi gyerekeknek a művészet és karrierlehetőségek megismerésére. Az ifjúságért végzett jótékonysági munkájáért a Kongresszustól is díjat kapott (Congressional Horizon Award). Szintén támogatja a Make-a-Wish Foundationt, amely halálos betegségekkel küzdő gyermekek kívánságait teljesíti. 2006 novemberében az alapítvány is díjazta ezért.
Carey adakozott a New York-i Presbiteriánus Kórház nőgyógyászati részlegének is. Az MTV Unplugged bevételének egy részét jótékonysági célra ajánlotta fel. 2008-ban a World Hunger Relief Movement éhezés ellen küzdő szervezet nagykövetévé nevezte ki Careyt. Az énekesnő ingyen letölthetővé tette Love Story című dalát (az E=MC² albumról) az adakozók számára.
Egyik legnevezetesebb jótékonysági fellépése a VH1 1998-ban rendezett Divas Live koncertjén volt, ahol több más énekesnővel együtt a Save the Music Alapítványt támogatta. A koncert nagy sikert aratott, és Carey a későbbi, Divas 2000 rendezvényen is fellépett. 2007-ben, tizedik gáláján az alapítvány kifejezte megbecsülését Carey iránt, amiért már megalakulásuk óta mellettük áll A szeptember 11-ei terrortámadás után Carey fellépett az America: A Tribute to Heroes című tévéműsorban, decemberben pedig a koszovói békefenntartók előtt lépett fel. Ő volt a házigazdája a CBS At Home for the Holidays című műsorának, ami örökbefogadott gyermekekről és családjukról szóló igaz történeteket mutatott be. Együttműködött a New York-i gyermekvédelmi szolgálattal is. 2005-ben fellépett a londoni Live 8 koncerten, majd a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére rendezett Shelter from the Storm tévéműsorban. 2008 augusztusában más énekesekkel együtt felénekelte a Just Stand Up című dalt, melynek producerei Babyface és L. A. Reid. Bevételeit a rák elleni küzdelemre fordítják. A dalt szeptember 5-én az énekesek élőben is előadták egy tévéműsorban.
Karrierje elején Mariah nem volt hajlandó reklámokban megjelenni az Egyesült Államokban, és 2006-ig nem is szerepelt egyben sem, ekkor azonban részt vett az Intel Centrino személyi számítógép reklámhadjáratában, és tizenévesek részére ékszerkollekciót is megjelentetett Glamorized néven. Ez az amerikai Claire's és Icing üzletekben volt kapható. Ugyanebben az időszakban a Pepsivel és a Motorolával kötött szerződése részeként exkluzív csengőhangokat is felénekelt, köztük a Time of Your Life-ot. A Forbes magazin szerint Carey a hatodik leggazdagabb nő a szórakoztatóiparban, becsült vagyona 225 millió USD. Carey az 1990-es évektől kezdve több videóklipjének rendezője vagy társrendezője is; a Slant magazin a The Roof (Back in Time) klipjét, melyet Carey és Diane Martel rendeztek, minden idők húsz legnagyobb videóklipje egyikének nevezte. 2008-ban Carey felkerült a Time magazin éves, a 100 legbefolyásosabb embert felsoroló listájára. 2010 januárjában bejelentette a Twitteren, hogy rosépezsgőt jelentet meg Angel Champagne márkanévvel.
Parfümök
Miután szerződést írt alá az Elizabeth Arden kozmetikai céggel, Mariah 2007 szeptemberében megjelentette első saját parfümjét, M néven. A parfüm tervezésében is részt vett, nem csak nevét adta hozzá. Ezt további parfümök követték: 2008 augusztusában a Luscious Pink, 2009 augusztusában a Forever, 2010-ben pedig a Lollipop Bling sorozat, mely három parfümből áll, mindhárom Carey egy-egy dalának nevét viseli: Mine Again, Ribbon és Honey. Majd 2011-ben a Lollipop Splash kollekció, amely szintén három parfümből áll. A Lollipop Bling That Chick megjelenésével a Lollipop Bling sorozat négyre egészült ki. 2013-ban megjelent legújabb illata Dreams névvel.
Diszkográfia
A kislemezeket lásd a főcikkben.
Stúdióalbumok
Egyéb albumok
Video/DVD-kiadványok
| Az USA-ban első helyezést elért dalai
|
Turnék
- 1993: Music Box Tour
- 1996: Daydream World Tour
- 1998: Butterfly World Tour
- 2000: Rainbow World Tour
- 2003–2004: Charmbracelet World Tour: An Intimate Evening with Mariah Carey
- 2006: The Adventures of Mimi Tour
- 2009–2010: Angels Advocate Tour
- 2014: The Elusive Chanteuse Show
- 2016: The Sweet Sweet Fantasy Tour
- 2018: #1's Tour
- 2019: Caution World Tour
Filmográfia
- The Bachelor (1999)
- Glitter (2001)
- Ally McBeal (Playing with Matches c. epizód, 2002)
- WiseGirls (2002)
- Death of a Dynasty (cameo, 2003)
- State Property 2 (2005)
- Tennessee (2008)
- Ne szórakozz Zohannal!
- Precious (2009)
- The Butler (2013)
- American Idol (2013-tól)
Jegyzetek
Források
- Marc Shapiro. Mariah Carey. Canada: UK: ECW Press (2001). ISBN 1-55022-444-1
- Phil Hardy. The Faber Companion to 20th Century Popular Music: Fully Revised Third Edition. UK: Faber and Faber Limited, 156–157. o. (2001). ISBN 0-571-19608-X
- Garry Mulholland. The Illustrated Encyclopedia of Music. UK: Flame Tree Publishing, 57. o. (2003). ISBN 1-904041-70-1
- Guinness Rockopedia. UK: Guinness Publishing Ltd., 74. o. (1998). ISBN 0-85112-072-5
- Colin Larkin. The Encyclopedia of Popular Music Volume II: 3rd Edition. UK: Muze UK Ltd., 934. o. (1998). ISBN 0-333-74134-X
- Lucy O’Brien. She Bop II: The Definitive History of Women in Rock, Pop and Soul. UK: Continuum, 29, 476–481. o. (2002). ISBN 0-8264-5776-2 (paperback)
- Mariah Carey – Credits. AllMusic. (Hozzáférés: 2006. április 22.)
- U.S. charts and sales compiled by Billboard magazine (http://www.billboard.com/) and Nielsen SoundScan (https://web.archive.org/web/20071003165615/http://www.soundscan.com/); see https://web.archive.org/web/20070702030151/http://www.mariahdaily.com/corantofiles/news-archive-1-2006.shtml. (Hozzáférés: 2007. február 7.)
- Mariah Carey – Artist Chart History. Billboard. [2006. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 12.)
- UK charts compiled by The Official UK Charts Company (http://www.theofficialcharts.com/); see http://www.mariah-charts.com/chartdata/UKTop40.htm. (Hozzáférés: 2007. február 7.)
- Canadian charts compiled by Jam Canoe (http://jam.canoe.ca/Music/) and Nielsen SoundScan; see http://www.mariah-charts.com/chartdata/Canada.htm. (Hozzáférés: 2007. február 7.)
- Australian charts compiled by the Australian Recording Industry Association (http://www.aria.com.au/); see http://www.mariah-charts.com/chartdata/Australia.htm.
- Japanese charts compiled by Oricon; see http://www.oricon.co.jp/artists/163336/. (Hozzáférés: 2007. február 7.)
- People in the News. CNN. Vetítés: 2005. április 30.
- Larry King Live. CNN. Vetítés: 2002. december 19.
- Mariah Carey to Receive Congressional Award for Charity Efforts. MTV.com.. (Hozzáférés: 2006. április 22.)
- Mike Duffy: Mariah Carey leads heartfelt holiday special to promote adoption. Detroit Free Press, 2001. december 21. [2006. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. április 22.)
- The fall and rise of Mariah Carey. Bbc.co.uk, 2006. február 8. (Hozzáférés: 2006. március 12.)
- Norris, John: Mariah: Remixes, Reunions and Russia. MTV.com., 2003. október 1. (Hozzáférés: 2006. március 12.)
- Frere-Jones, Sasha.. On Top: Mariah Carey’s record-breaking career. The New Yorker (2006. április 3.)
- Awards. MariahCarey.com., 2006. április 22. [2006. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ARC Weekly Top 40 timeline – Mariah Carey, 2006. május 13.
- Fred Bronson's Billboard Book of Number 1 Hits, 5th Edition. ISBN 0-8230-7677-6
- Joel Whitburn Presents the Billboard Hot 100 Charts: The Sixties. ISBN 0-89820-074-1
- Joel Whitburn Presents the Billboard Hot 100 Charts: The Nineties. ISBN 0-89820-137-3
- Additional information concerning Carey's chart history can be Hozzáférés ideje: and verified in Billboard's online archive services and print editions of the magazine.
További információk
- Hivatalos oldal
- Mariah Carey a Facebookon
- Mariah Carey a PORT.hu-n (magyarul)
- Mariah Carey az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Mariah Carey a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Hivatalos oldal
- A magyar rajongóklub hivatalos oldala
- Lap.hu linkgyűjtemény
- Hírek Mariah Careyről a Music.hu-n
- Dalszövegfordítások
- Mariah Carey (Videocom)
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Mariah Carey, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.