Mókuscickányok: Emlősrend

Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.

Mókuscickányok
Tana (Tupaia tana)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Mókuscickányok (Scandentia) Wagner, 1825
Családok
Mókuscickányfélék (Tupaiidae) Ptilocercidae
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mókuscickányok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mókuscickányok témájú kategóriát.

A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.

A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.

Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)

A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.

• Mókuscickányfélék (Tupaiidae), 4 nem
• Anathana, 1 faj
  • Indiai mókuscickány (Anathana ellioti)

• Dendrogale, 2 faj
  • Simafarkú mókuscickány (Dendrogale melanura)
  • Egérképű mókuscickány (Dendrogale murina)

• Tupaia – valódi mókuscickányok, 15 faj
  • Északi mókuscickány (Tupaia belangeri)
  • Tupaia chrysogaster
  • Közönséges mókuscickány (Tupaia glis)
  • Karcsú mókuscickány (Tupaia gracilis)
  • Indonéz mókuscickány (Tupaia javanica)
  • Hosszúlábú mókuscickány (Tupaia longipes)
  • Kis mókuscickány (Tupaia minor)
  • Tupaia moellendorffi
  • Hegyi mókuscickány (Tupaia montana)
  • Nikobár-szigeteki mókuscickány (Tupaia nicobarica)
  • Palawani mókuscickány (Tupaia palawanensis)
  • Tarka mókuscickány (Tupaia picta)
  • Vörösfarkú mókuscickány (Tupaia splendidula)

Az alábbi kettő fajt néhány rendszerben a Lynogale nembe különítik el

• • Tana vagy nagy mókuscickány (Tupaia tana) vagy (Lynogale tana)
  • Csíkoshátú mókuscickány (Tupaia dorsalis) vagy (Lynogale dorsalis)

• Urogale, 1 faj
  • Fülöp-szigeteki mókuscickány (Urogale everetti)
• Ptilocercidae, 1 nem
  • Ptilocercus, 1 faj
    • Nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii)

Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.

Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.

Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.

A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.

• R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.
• Novum állatvilág enciklopédia II.: Emlősök II.: Főemlősök, nagy testű növényevők. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2007. ISBN 963-9703-04-4 – magyar nevek
• Brehm: Az állatok világa
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)