Állatok: Eukarióta élőlények egyik rendszertani országa

Az állatok csoportja törzsfejlődési szempontból monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származtatható. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik.

Állatok
Evolúciós időszak: 760–0 Ma Had. Archaikum Proterozoikum Fan. paleoproterozoikum–holocén neoproterozoikum–holocén
Loligo vulgaris, Chrysaora quinquecirrha, Panthera tigris, Aphthona flava, Eunereis longissima.
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota) Csoport: Opisthokonta Ország: Állatok (Animalia) Linnaeus, 1758
Szinonimák
Metazoa Haeckel, 1874 Animalia sensu lato
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Állatok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Állatok témájú kategóriát.

• Heterotrófok, méghozzá kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni.
• Eredendően többsejtűek, de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások, amelyek sejtjei egy életszakaszukban egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze.
• Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs.
• Nem képesek a lizin bioszintézisére.
• Kizárólag az állatok képesek a kollagén szintézisére.
• A HOX gének expresszálódnak bennük.
• sejtjeik között speciális sejtkapcsoló struktúrák (pl. dezmoszómák, réskapcsolatok stb.) alakulnak ki,
• sejtközi állományuk (az extracelluláris mátrix) kollagént és más strukturális fehérjéket tartalmaz.

Életük nagy részében rendszerint diploidok, csupán a számfelező osztódással (meiózissal) létrejövő ivarsejtjeik (a petesejtek és a hímivarsejtek) haploidok.

Egyedfejlődésük alapja a barázdálódás. Ennek során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) előbb szedercsíra (morula), abból hólyagcsíra (blasztula), majd (a legtöbb állatnál) bélcsíra (gasztrula) fejlődik.

Bővebben: Az állatok evolúciója

Az állatok kialakulása

A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, mely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra.

Az állatok törzsfejlődése

A törzsekké fejlődés állatvilága a törzsfejlődés azon szakasza, amikor az Archeák azonos vagy hasonlatos környezetben eltérő törzsi folyamataik során folyamatos kapcsolódással (például szimbiózis, táplálkozás) részt vesznek egymás egyedi folyamataiban és kialakulnak mindazok a közös bélyegek, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. — Mikor a prokarióta a sejtmag előtti egysejtű ősibb archeobacteria nem csak az eubacteriai fejlődése, hanem már az összetettebb országából feltehetően kialakult (az archeokarióta?) a kromatin a kettős szálú nukleinsav (DNS) és a szerveződésében részt vevő fehérje a hisztonok komplexe és eukariótává (eu = valódi, karyon = sejtmag) fejlődött, ez feltételezhetően alacsony vízállású partok mentén a hőmérséklet és klíma ingadozásának köszönhetően következett be. Ez 2000-2200 millió évvel ezelőtt lehetett.

A legősibb élőlénykör leletek 560 millió évvel ezelőttől származtathatóak, az ediakara kortól, a kambriumi robbanás 520-530 millió évvel ezelőttre tehető. Az állatok kifejlődésének megértéséhez segítséget nyújthat a Moszatgombák és a Chromista szócikkek leírásának az összevetése a különböző algák kapcsolatával és az eukromatin, heterokromatin jelentőségeivel, amely elvezet az élősködők és a parazitoidok megértésével az állatok törzsekké fejlődéséhez. — Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok hasznosítására képes. Az állatvilág törzseinek rendszerezésével az állatrendszertan foglalkozik.

Bővebben: Állatrendszertan

Az állatok helye az élővilágban

Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja be az idők folyamán:

 

A 2010-es években érvényes felosztás az eukariótákat hét nagy kládra bontja. Az állatok ezek egyikében, az Opisthokonta kládban kapnak helyet, mint a galléros ostorosok (Choanoflagellatea) testvércsoportja.

Az állatok rendszertani felosztása

A 2010-es évek végére kb. 1,4 millió állatfajt írtak le; ez az eddig leírt fajok közel 3/4-e. A leírt állatfajok csaknem 70%-a rovar. Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato – „állatok tágabb értelemben”), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto – „állatok szűkebb értelemben”). Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon.

• Szivacsok (Porifera)
• Korongállatkák (Placozoa)
• Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
  • Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata)
    • Csalánozók (Cnidaria)
    • Bordásmedúzák (Ctenophora)
  • Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
    • Nyílférgek (Chaetognatha)
    • Orthonectida
    • Rhombozoa
    • Ősszájúak (Protostomia)
      • Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia)
        • Platyzoa
          • Buzogányfejű férgek (Acanthocephala)
          • Cycliophora
          • Csillóshasúak (Gastrotricha)
          • Gnathostomulida
          • Micrognathozoa
          • Laposférgek (Platyhelminthes)
          • Kerekesférgek (Rotifera)
        • Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
          • Gyűrűsférgek (Annelida)
          • Pörgekarúak (Brachiopoda)
          • Mohaállatok (Bryozoa)
          • Ormányosférgek (Echiurida)
          • Nyelesférgek (Entoprocta)
          • Puhatestűek (Mollusca)
          • Zsinórférgek (Nemertea)
          • Csöves tapogatósok (Phoronida)
          • Fecskendőférgek (Sipuncula)
      • Vedlő állatok (Ecdysozoa)
        • Ízeltlábúak (Arthropoda)
        • Övesférgek (Kinorhyncha)
        • Lobopodia
        • Loricifera
        • Fonálférgek (Nematoda)
        • Húrférgek (Nematomorpha)
        • Karmos féreglábúak (Onychophora)
        • Farkosférgek (Priapulida)
        • Medveállatkák (Tardigrata)
    • Újszájúak (Deuterostomia)
      • Gerinchúrosok (Chordata)
      • Tüskésbőrűek (Echinodermata)
      • Félgerinchúrosok (Hemichordata)
      • Xenacoelomorpha

• 2011-ben a PLoS Biology folyóirat szerint 7,77 millió állatfaj élt a földön (amelyből 953 434-et írtak le és katalogizáltak).
• 2019-re a leírt állatfajok száma túllépte az 1,4 milliót. Ezek mintegy 70%-a rovar.

• Antal Sándor: Földtan IV.
• Dawkins, R. A hódító gén (1989, ISBN 963-282-235-8)
• Dawkins, R. A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, ISBN 963-05-6706-7
• Dawkins, R. A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-16-2726-8
• Dawkins, R. Az önző gén (1976, magyar kiadás: 1986, ISBN 963-281-645-5; második bővített magyar kiadás: 2005, ISBN 963-09-4610-6)
• Dawkins, R. Az ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal Könyvkiadó, 2006, ISBN 978-963-9644-08-3
• Dawkins, R. Folyam az Édenkertből (1995, ISBN 963-7826-65-3, ISBN 963-7826-89-0)
• Dawkins, R. Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001, ISBN 963-9323-31-4
• Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest
• Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest
• Faludy Béla: Származástan
• Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest
• Gould Stephen J.: Az élet történetéről
• Hunyadi László: Földtan III.
• Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 4.
• Pálfy József: Kihaltak és túlélők (Tudomány-Egyetem)
• Papp, L. (1997): Zootaxonómia (egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet pp. 382
• R. Paturi, Felix: A Föld Krónikája
• Sagan, Carl: Elfeledett ősök árnyai
• Tasnádi Kubacska András: Az élővilág fejlődéstörténete
• Whitfield Philip: Evolúció

 

A Wikifajok tartalmaz Állatok témájú rendszertani információt.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Állatok témájú médiaállományokat.

• Állatfajok globális megfigyelései az iNaturaliston
• https://archive.today/20160426231847/http://www.arkive.org/
• https://web.archive.org/web/20090628182520/http://www.bbc.co.uk/nature/animals/
• http://www.amnh.org/
• BiologyBrowser
• CABI Archiválva 2007. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Cambridge Scientific Abstracts
• BIOSIS
• Applied Ecology and Environmental Research

• Zoológia
• Etológia