Greta Garbo: Svéd-amerikai filmszínésznő

szeptember 18. – New York, 1990. április 15.) svéd színésznő. A filmtörténet egyik legérdekesebb alakja, akinek méltóságteljes, melankolikus magatartása nemcsak a filmvásznon kreált mítosz része, de jellemének egyik legfontosabb vonása is volt.

Greta Garbo
Született	Greta Lovisa Gustafsson 1905. szeptember 18. Katarina church parish
Elhunyt	1990. április 15. (84 évesen) New York
Állampolgársága	svéd amerikai (1951. február 9. – )
Nemzetisége	svéd
Szülei	Anna Lovisa Johansdotter Karl Alfred Gustafsson
Foglalkozása	színész filmszínész színházi színész
Iskolái	Dramatens elevskola (1922–1924)
Kitüntetései	Commander of the Order of the Polar Star csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Litteris et Artibus (1937) Életműdíj (1954) Illis quorum (1985)
Halál oka	tüdőgyulladás veseelégtelenség
Sírhelye	Skogskyrkogården (kvarter 12A, gravnummer 1)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1920 – 1941
Tevékenység	színész
Greta Garbo aláírása
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Greta Garbo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ő volt a legfiatalabb a testvérei közül, egy nővére és egy bátyja volt. 14 éves korában édesapja halála miatt ott kellett hagynia az iskolát és dolgoznia kellett, egy fodrászatban kapott kisegítői állást. Később egy stockholmi áruházban eladóként dolgozott, ahol felfigyeltek szépségére és fátyolos, mély hangjára: hamarosan feltűnt az áruház katalógusaiban, hirdetéseiben is annak termékeket reklámozva. 1922-ben egy Erik Arthur Petschler nevű férfi szerepet ajánlott neki a Peter The Tramp c. vígjátékban, ez volt első szerepe. 1922-24-ig tanult a Royal Dramatic Theatre-nél, itt találkozott Mauritz Stiller igazgatóval, és ő adta neki a Garbo művésznevet, állítólag Bethlen Gábor erdélyi fejedelem után. Közös filmjük, a Gosta Berlin sztárrá avatta Garbót. A német film nagysága, George Wilhelm Pabst hívta Németországba a Bánatos utca főszerepére.

1925-ben a Metro-Goldwyn-Mayer Hollywoodba hívta Stillert, akinek sikerült kialkudnia, hogy Garbót is szerződtessék. Első némafilmje készítésekor a színésznő még alig beszélt angolul. Ám első hangosfilmje, az Anna Christie – amelyben egy cinikus, gyönyörű exprostituáltat játszott – után már Oscarra jelölték. Viszonylag rövid pályafutása izgalmas szerepekkel teli. Tragikus asszonysorsokat ábrázolt, többek között Anna Kareninát (néma és hangos változatban is), Mata Harit, a kémnőt, Camille-t, a párizsi kurtizánt, a Grand Hotel szomorú balerináját, és az európai történelem titokzatos figuráját, Krisztina királynőt. Ernst Lubitsch, a hollywoodi vígjáték királya sikeresen módosított Garbo imázsán, a Ninocskában azt a folyamatot ábrázolta, hogyan válik a fegyelmezett komisszárnőből az élet örömeit élvező asszonnyá. Garbo ebben a filmben nevetett először. A film forgatókönyvét Lengyel Menyhért írta.

1931-ben találkozott Mercedes de Acostával, akivel állítólag viszonyt folytatott. Sok verset írt neki Mercedes, kapcsolatuk végül véget ért, amikor De Acosta a leszbikus ügyeiről írt önéletrajzában. Az 1939-ben Hollywoodban letelepedő Tamara de Lempicka emigráns lengyel festőre is nagy hatással volt ezekben az években.

Szerencsétlen fordulat, hogy két év kihagyás után az MGM durva imázsváltó szándékának köszönhetően, A kétarcú nő (1941), egy félresikerült George Cukor-vígjáték teljesen lerombolta Garbo imázsát. Ez lett hattyúdala. Sosem készített színes filmet. Visszavonulása a filmkészítéstől eleinte nem tűnt véglegesnek, időről időre felröppentek tervek, egy Cseresznyéskert-adaptáció lehetősége Alexander Kordával fellelkesítette a színésznőt.

A második világháború alatt William Stephenson kémszervezetének tagja volt. Svédországban kihasználva ismeretségeit embereket szervezett be.

1953-ban vett egy hétszobás lakást New Yorkban az East 52nd Streeten, naponta több kilométeres sétákat tett. Baráti köre leszűkült, egy fiatal műkereskedővel telefonkapcsolatot tartott fenn, továbbá távoli óceánok szigetein, a francia Riviérán, Svájcban és Olaszországban pihent Cécile de Rothschild(wd) bárónővel vagy Arisztotélisz Onászisszal. „Egyedül akarok lenni” (I want to be alone) – mondta a Grand Hotelben (1932). Kívánsága beteljesedett. Utolsó éveiben kis számú baráti kapcsolatát is megszakította és teljes magányban élt.

1990. április 15-én halt meg tüdőgyulladásban egy New York-i kórházban. Halála után a leszbikus írónőhöz, Mercedes De Acostához – Marlene Dietrich szeretőjéhez – írott szerelmes leveleit egy philadelphiai múzeumban állították ki. Hamvait szülőhelyén temették el. A Hollywood Walk of Fame-en neki is van saját csillaga.

• 1954 Academy Award
• 1955 életmű-Oscar feledhetetlen színjátszásáért

• Greta Garbo a Cinematrixban
• Greta Garbo a Sztárlexikonban
• Greta Garbo színésznőt szeretett
• Nem bírták a rivaldafényt
• William Stevenson: Titkos háború, I. P. Coop Kft., ISBN 963-7930-05-1)
• Nemes Károly: Greta Garbo, Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Budapest, 1980 (Filmbarátok kiskönyvtára)
• Csengery Judit: Greta Garbo, Zeneműkiadó, Budapest, 1986

• Hivatalos oldal  
• Greta Garbo a PORT.hu-n (magyarul)  
• Greta Garbo az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)  
• Greta Garbo az Internet Movie Database-ben (angolul)  
• Greta Garbo az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Greta Garbo Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. február 6.)