Svédek

A mai svédek azok, akik különböző – etnikai, szociális, kulturális, jogi, földrajzi vagy nyelvi – szempontok szerint Svédországhoz kötődnek.

Svédek svenskar

Gustav Vasa • Carl von Linné • J. J. Berzelius • Alfred Nobel Selma Lagerlöf • Ann-Margret • Björn Ulvaeus • Markus Näslund

Teljes lélekszám

kb. 16 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő Svédország 9 100 000 USA 4 500 000 Kanada 500 000 Finnország 9 000 svéd állampolgár, és 290 000 finnsvéd (finlandsvenska) Brazília 250 000 Argentína 175 000 Ausztrália 100 000 Egyesült Királyság kb. 100 000 Norvégia 100 000 Németország 50 000 Spanyolország 50 000 (2006) Észtország 50 000(2006) Egyéb régiókban 400 000

Nyelvek

Svéd

Vallások

Történelmileg pogány természetimádók, majd az érett középkortól egyre inkább elterjedt a kereszténység. A reformáció után az evangélikus kereszténység terjedt el, ma is ehhez az egyházhoz tartozik a svédek többsége, de emellett erős a szekularizáció és muzulmán bevándorlás.

Rokon népcsoportok

dánok, norvégok, izlandiak, tágabb értelemben germánok

A legtöbb nyelvész egyetért abban, hogy a svédek önelnevezése, ami a legkorábbi forrásokban Suiones és hasonló germán formákban maradt fenn, az indoeurópai alapnyelv „magunk”, „mieink” jelentésű visszaható névmásából származik, és a latin suus szó rokona. A modern skandináv nyelvekben ugyanebből származik a svåger (sógor) és svägerska (sógornő) szó is. Népnévként hasonló utat járt be a svábok neve, akik neve az ókorból suebi formában maradt fenn.

Skandinávia első lakói azok a nomád vadászok voltak, akik a jégkorszak vége felé, i. e. 11 000 körül, az eljegesedés északra húzódásával a mai Németország területén lévő tundrákról a rénszarvasokat követve behatoltak a mai dán és dél-svéd vidékekre. Az első települések i. e. 6000 körül jöttek létre, de ezek inkább csak időleges táborhelyek voltak a vadászati és növénygyűjtögetési lehetőségek kihasználására. A régészeti kutatások nem mutatták a jelét semmiféle későbbi bevándorlásnak, más népcsoportok érkezésének, így a vikingek, illetve a mai skandináv népek minden bizonnyal ugyanennek a népességnek a leszármazottai.

A mai Svédország középső területein két népcsoport alakult ki, a svea (svear) népcsoport Uppsala központtal, valamint délebbre a gautok (götar) népcsoportja. Egészen délen, a mai Skåne tartományban dán törzsek voltak őshonosak.

Genetikai kutatások jelentős hasonlóságokat mutattak ki a svédek és számos közép-európai népcsoport, főleg a németek között.

A svédek által lakott terület nagyrészt megegyezik azzal a területtel, ami a svédek korai őseinek lakhelye volt. A terület Svédország területe, mely a Skandináv-félsziget keleti felén található, valamint a kapcsolódó szigetek. A svédek itteni települései kb. ezer évnyi történelemre nyúlnak vissza. Hozzájuk tartoznak még a Finnország területén lakó svéd anyanyelvűek, valamint Åland szigetének majdnem kizárólagosan svéd lakossága, mely terület ma Finnországhoz tartozik. Észtországban is jelentős svéd kisebbséget találunk, akik jelenléte szintén a történelmi időkre vezethető vissza.

1809 előtt a mai Finnország területének nagy része Svédországhoz tartozott. Az ezt az évet megelőző időszakból származó forrásokban ezért időnként a finneket is svédekként említik.

Számos területen élnek olyan svéd kisebbségek, akik jelenléte nem modern kori emigrációra, hanem Svédország történelmi nagyhatalmi pozíciójára, vagy a viking kalandozásokra vezethetők vissza.

Finnországi svédek

Finnország svéd nemzetiségű lakosai saját megnevezésük szerint „finnországi svédek” (finlandsvenska) és számuk kb. 265 000 főre tehető, mely Finnország népességének 5,1%-át teszi ki. Åland svéd lakosságát hozzászámítva ez az érték 5,5%-ra nő. Finnországban ezen kívül kb. 9000 svéd állampolgár él.

Észtországi és ukrajnai svédek

A svédek észtországi jelenlétének dokumentálása a 14. századig nyúlik vissza, és feltehetőleg még a viking korból eredeztethető. 1563-ban az észtországi svédek becsült száma 12 000 volt. Észtország 1558 és 1710 között svéd fennhatóság alá tartozott, majd az 1721-es nystadi békében Oroszországra szállt a terület. 1781-ben mintegy 1300 észtországi svédet kényszerített II. Katalin cárnő arra, hogy Új-Oroszországba, a mai Ukrajna területére költözzenek. Itt alapították meg a Gammalsvenskby nevű községet. Az 1934-es népszámlálási adatok szerint Észtországban 7641 svéd élt még, mellyel ezek Észtország harmadik legnagyobb kisebbségi csoportját alkották a maguk 0,7%-ával. (Az oroszok és németek megelőzik őket). A második világháború ideje alatt a teljes észtországi svéd lakosság Svédországba menekült. Mára a területen pár száz svéd él, számuk Ukrajnában sem haladja meg ezt a szintet. Az adatokat persze befolyásolja, hogy kik azok, akik svédnek vallják magukat a népszámlálásokkor.

Az észtországi és ukrajnai svédek többsége mára már nem beszéli ősei nyelvét, de etnikailag mégis sokan svédeknek vallják magukat. Az ezeken a területeken élő svédeket „keleti svédeknek”, azaz östsvenskar-nak nevezik, szemben a svédországi svédeket leíró riksvenskar (birodalmi svéd), vagy västsvenskar (nyugati svédek) csoportjaival.

További csoportok

A 19. századi európai kivándorlási hullámok eredményeként jelentős svéd kisebbségek találhatók az USA-ban és Kanadában is.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Swedish people című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Svenskar című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Haywood: John Haywood: The Penguin Historical Atlas of the Vikings. London: Penguin Books. 1995. ISBN 978-0-140-51328-8  

• Svéd nyelv
• Svédország
• Svédország történelme
• Skandináv irodalom
• Svédország uralkodóinak listája