Bordeaux: Város és község Franciaországban, Aquitania régió székhelye

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Bordeaux (egyértelműsítő lap).

Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

A településen világörökségi helyszín található

Bordeaux
Bordeaux-i utcakép
Bordeaux címere Bordeaux zászlaja
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Aquitania-Limousin-Poitou-Charentes
Megye	Gironde
Kerület	Bordeaux
Kanton	8 kanton központja
Településtársulás	Communauté urbaine de Bordeaux
Alapítás éve	i. e. 5. század
Polgármester	Nicolas Florian (2019–2020)
INSEE-kód	33063
Irányítószám	33000, 33100, 33200, 33300, 33800
Testvérvárosok	Lista München (1964. május 30. – ) Fukuoka (1982. november 8. – ) Asdód (1984. december 7. – ) Orán (2003–) Lima (1956–) Bristol (1947–) Los Angeles (1964. május 26. – ) Madrid (1984. január 27. – ) Casablanca (1988. november 3. – ) Vuhan (1998. június – ) Szentpétervár (1992–) Krakkó (1993. május 7. – ) Bamako (1999–) Riga (1993–) Québec (1962. május 21. – ) Bilbao (2000–) Baku (1979–) Porto (1978. június 5. – ) Rámalláh (2007–) Ouagadougou (2005–)
Népesség
Teljes népesség	261 804 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	4850 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	6,0 m
Terület	49,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 50′ 16″, ny. h. 0° 34′ 46″44.837777777778, -0.5794444444444444.837778°N 0.579444°W, ny. h. 0° 34′ 46″44.837777777778, -0.5794444444444444.837778°N 0.579444°W
Bordeaux weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bordeaux témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fontos egyetemi város, összesen 4 egyeteme és egyéb közép-, illetve felsőoktatási intézménye van. Főleg a 18. század óta világszerte ismert a boráról, ezenkívül az UNESCO 2007-ben felvette a Világörökség listájára a Hold kikötője (Le port de la Lune) elnevezésű városrészt. Ezzel Franciaországban (Párizs után) Bordeaux-ban van a legtöbb a Világörökség részét képező helyszín.

 

Bordeaux az Atlanti-óceán partjaitól nem messze, Franciaország délnyugati részén fekszik. Légvonalban Párizs 489 km-re, Pau 172 km-re, Toulouse 220 km-re, Biarritz 170 km-re, San Sebastián 202 km-re és Arcachon 51 km-re fekszik tőle.

A várost a Garonne folyó szeli ketté.

Az agglomeráció gyors ütemben fejlődött, aminek egy főként nyugati irányú terjeszkedés lett az eredménye. A belvárosban fekvő Mériadeck negyed átalakítása az 1960-as, 1970-es években években folyt, amely során igyekeztek kettéválasztani a gyalogos és a gépjárműves közlekedést. Az így megépült járdák elősegítették a biztonságos közlekedést.

A 2000-es évek óta a villamoshálózat bevezetésével egyidejűleg a városközpont jelentős fejlődésen ment keresztül.

Mind földrajzát, mind pedig éghajlatát és kultúráját tekintve Bordeaux egy déli város. Az angolok uralma a középkorban, a hanzai és a németalföldi kereskedővárosokkal ápolt kapcsolata nyomott hagyott a város hangulatán. XIV. Lajos francia király korából maradt fenn az klasszikus építészet, amit a város épületein és a környező kastélyokon is megfigyelhetünk.

Domborzata

A Garonne bal oldali partján helyezkedik el a város legnagyobb része. Korábban itt síkság, mocsaras vidék volt, amit jól bizonyít Bordeaux északi részén található Bordeaux-i tó. A néhány domb ellenére a bal oldali part átlagmagassága viszonylag alacsony. A síkság üledékből keletkezett, az altalaj főleg fövenyből áll. Az agglomeráció nyugati része a Landes homokos pusztáira épültek, ahol a talaj többnyire terméketlen, átereszti a vizet, de megtartja a meleget. Ezért bortermelésre a legalkalmasabb a terület.

A folyó jobb partja nagyon különböző, hiszen a síkságból egyenesen a mészköves fennsíkba vált át a talaj. A magasság meredeken emelkedik közel 90 méterrel. Ugyanezen a fennsíkon Bordeaux-tól körülbelül 20 kilométerre fekszenek a világszerte elismert bortermelő vidékek: Saint-Émilion, Pomerol és Fronsac. Ezek között megtalálhatjuk a világ legdrágább borait is.

Éghajlata

Aquitania éghajlata óceáni, aminek következtében Bordeaux-ban a telek nagyon enyhék, a nyarak melegek. Évente összesen 850–950 mm és mintegy 150 esős nap jellemzi a csapadék mennyiségét és rendszerességét. 1883 júliusában történt, hogy 30 percen belül itt hullott az eddig mért legtöbb csapadék Franciaországban.

A középhőmérséklet januárban 6,4 °C, augusztusban 20,9 °C, így az évi átlag 13,3 °C. Nyáron általában 15-20 nap az, amikor a hőmérséklet átlépi a 30 °C-ot. Természetesen itt is mérhetőek kiemelkedő adatok, mint például 2003-ban, amikor a hőmérséklet elérte a 41 °C-ot. Abban az évben 12 egymást követő napon a maximum elérte, ill. meghaladta a 35 °C-os határt. Bordeaux-ban egyúttal megfigyelhető a napsütötte időszakok magas száma, ami évente meghaladja a 2000, az óceánparti térségben a 2200 órát. 1985-ben és 87-ben nagyon hidegek voltak a telek, és nagy szárazság volt 1988–1992 között. A közelmúltban 2002 és 2005 között voltak fontosabb száraz időszakok.

Kikötőjét tengeri hajók is megközelíthetik, ám a többségük már az óceánhoz közelebb, Le Verdon-sur-Mernél megáll. Az itteni Aquitania híd (Pont d'Aquitaine) a Garonne legalsó hídja; ez alatt a folyón már csak komppal lehet átkelni.

Autóút

Bordeaux egy fontos közlekedési csomópont az Atlanti-óceán partján, ami szinte kötelezővé teszi az áthaladást, ha Párizsból ill. Észak-Európából Spanyolország atlanti partvidékei felé szeretnének az autósok eljutni. Párizzsal az A10-es autópálya, Périgueux-vel, Limoges-zsal, Brive-la-Gaillarde-dal és Clermont-Ferrand-nal az A89-es autópálya, Toulouse-zal az A62-es autópálya és Spanyolországgal az A63-as autópálya köti össze.

Bordeaux továbbá rendelkezik egy körgyűrűvel is (A630-as körgyűrű), ami gyakran telített nyáron, a nyaralásra indulások és az ingázások idején. 45 kilométeres hosszúságával a bordeaux-i körgyűrű a leghosszabb Franciaország területén. Nyomvonalának nyugati oldalán 2x2, míg keleti oldalán 2x3 sávos autópályáról van szó. Jelenleg is folynak a munkálatok a nyugati oldalnak a kiszélesítésén. Több mint harminc kijelző tájékoztatja az autósokat a menetidőkről attól függően, hogy merre szeretnének hajtani, illetve közli a dugókat és a baleseteket is. Használati díja nincs az útnak, a maximálisan megengedett sebesség 90 km/h, a tehergépjárművek számára 80 km/h.

A belvárosban kisebb-nagyobb utcák, utak és sugárutak találhatók.

A bordeaux-i lakosság évszázadokon keresztül azért nem építtetett állandó hidat a Garonne folyó fölé, hogy a természet segítségével megakadályozza az ellenséget a városba történő benyomulástól. Az 1821-ben megépült Kőhíd (Le pont de pierre) volt az első állandó híd a város életében, amit 1860-ban az Eiffel-palló (Passerelle Eiffel) követett. Ezután több mint száz évet kellett várni a harmadik, 1965-ben megépülő Szent János-hídra (Pont Saint Jean), majd a negyedik, 1967-ben felhúzott Aqutiania-hídra (Pont d'Aquitane). 1993-ban építették a François Mitterand-hidat (Pont de François Mitterand), hogy összekössék a Bordeaux-t megkerülő körgyűrűt.

Vasút

A vasút 1841-ben jelent meg Bordeaux-ban, amikor megnyitották a Bordeaux-La Teste-de-Buch vonalat. Megépítették a város első pályaudvarát is (Bordeaux-Ségur). Ez a pályaudvar később egy laktanya szerepét vette át, ma a rue de Pessac szintjén található.

1852-ben a Párizs-Orléans-i Társaság megnyitotta a vonalat Bordeaux és Angoulême közt, aminek köszönhetően a várost sikerült összekötni a fővárossal. Akkoriban a vonatok a Bordeaux-Orléans pályaudvarról indultak, ami a Garonne jobb oldali partján volt található. 1853-ban a korábbi Bordeaux-La Teste Vasúttársaságot felvásárolta a Midi Vasúttársaság. 1855-ben a Bordeaux-Ségur pályaudvart lebontották, és a Bordeaux-Saint-Jean pályaudvarral helyettesítették. Így már két fontos pályaudvar volt a városban, amit két különböző vasúttársaság irányított. A helyzetet az a tény magyarázza, hogy nem létezett vasúti híd, ami összekötötte volna a két városrészt. A Párizsból Aquitania déli részébe tartó utasoknak le kellett szállniuk a Bordeaux-Orléans pályaudvaron, hogy átkelve a Garonne felett felszálljanak a Saint-Jean pályaudvarról induló vonatokra. A vasút számára Gustave Eiffel és Paul Régnauld tervezte meg a folyót átszelő pallót. Azonban továbbra is a Paris-Orléans Társaság által birtokolt Bordeaux-Orléans pályaudvar maradt a Clermont-Ferrand, Lyon, Párizs felé tartó vonal feje. 1898-ban építették meg a mai Saint-Jean pályaudvart, aminek kifejezetten az volt a célja, hogy minél több utast fogadjanak. A Bordeaux-Orléans pályaudvar ezzel egyidejűleg kezdte elveszíteni a fontosságát, majd a két vasúttársaság 1934-es összeolvasztása, és az SNCF 1938-as megalapítása után idővel megszűnt. Ma moziként működik.

Bordeaux napjainkban egy fontos vasúti csomópont Párizs és Spanyolország között. Bordeaux főpályaudvara (a Saint-Jean pályaudvar) számos TGV járat célpontja. Ilyenek például a Bordeaux-t Paris-Montparnasse-szal, Toulouse-zal, Irunnal, Dax-szal, Hendaye-jel, Pau-val összekötő TGV vonalak. Létezik továbbá Nantes, Périgueux, Mont-de-Marsan, Limoges, Lyon, Clermont-Ferrand és Moustier-Ventadour felé irányuló vonalak is.

Légi közlekedés

Bordeaux reptere Mérignacban, a városközponttól mintegy 10 kilométerre található. Évente 3 millió utas fordul meg a reptéren, ezzel Franciaország 5. legnagyobb regionális reptere. Több mint 140 járat köti össze Bordeaux-t a világ 60 városával.

A reptér a körgyűrűről a 11b kijárat felől közelíthető meg, de tömegközlekedési összeköttetésben is áll a városközponttal (közvetlen Jet'Bus, ill. az 1-es számú buszjárat).

Tömegközlekedés

Bővebben: Bordeaux villamosvonal-hálózata

A városban 2003 óta, 45 év kihagyás után ismét villamos is közlekedik.

 

A kelta biturigek alapították a Kr. e. III. században. Ókori latin neve Burdigala vagy Burdigalia volt, mely valószínűleg baszk–aquitán eredetű.

A város jelentősége akkor kezdett növekedni, amikor a terület a Római Birodalom része lett. A rómaiak a Kr. e. II. században Aquitania provincia székhelyévé tették. A 4. század elején már biztosan püspöki székhely volt: első ismert püspöke egy bizonyos Orientalis, aki 314-ben vett részt az arles-i regionális zsinaton.

413-ban a nyugati gótok foglalták el.

507-ben a frankok foglalták el. A félfüggetlen Aquitaniai Hercegség létrejötte után jelentősége átmenetileg csökkent, de föltehetőleg a 600-as években érseki székhellyé vált; a Bordeaux-i főegyházmegye a Hercegség déli és (valószínűleg) a Baszk Hercegség nyugati részének püspökségeit fogta össze. A várostól nem messze épült Garnomo erőd a 7. század közepén már biztosan állt. A közeli Blaye-ben épült gall oppidumról, a Blavia Santorumról 735-ben írnak először.

Nagy Odo akvitán herceg a 720-as években (a mór fenyegetés elől) Toulouse-ból ide költöztette a hercegség fővárosát. 732-ben Andalusz kormányzója, a frank krónikákban al-Gafiqi néven említett Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh a kormányzó átkelt a Pireneusokon és feldúlta Baszkföldet. Odo Bordeaux-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a Garonne menti csatában vereséget szenvedett. Ezután a mórok kifosztották a várost.

A 12.-től a 15. századig a város az angol királyok birtoka volt, ez az időszak újabb fellendülést jelentett számára. Egyetemét 1441-ben alapították.

A százéves háborúban mint az angolok kezén lévő hídfőállás fontos szerepet játszott. A francia csapatok 1443-ban megostromolták, de véglegesen csak 1453-ban került francia kézre. Ezután épült a város feletti francia királyi uralom biztosítása érdekében a település mellé két erődítmény: a város északi részén a Château de la Trompette, nyugati oldalán pedig a Château du Hâ. A város kiváltságait XI. Lajos király (1461–1483) adta vissza. A 16–17. században Bordeaux a francia humanizmus egyik központja volt (a filozófus Michel de Montaigne-t a város polgármesterévé is választották). Ugyanakkor hatással voltak rá a dél-francia területeken dúló vallásháborúk, valamint gazdasági szempontól a borexport csökkenése. A 18. században a meginduló transzatlanti tengeri kereskedelem újabb fellendülést hozott Bordeaux-nak mint kikötővárosnak.

A francia forradalom alatt a város a girondisták fő fészke volt. Amikor ők a jakobinus puccs következtében befolyásukat elvesztették, Robespierre uralma alatt a terror idején mintegy 300 "bordelais-t" (bordeaux-i lakost) fejeztek le guillotine-nal. Napóleon alatt a kontinentális zárlat nagy csapást jelentett a tengeri kereskedelemből élő városra. A császárság idején a helység a royalista párt híve lett. 1871. február 12-én, mivel a porosz csapatok megszállták Párizst, Bordeaux-ban ült össze az újonnan választott francia Nemzetgyűlés.

Az I. és II. világháború idején hasonlóképpen Bordeaux volt a francia kormány ideiglenes székhelye addig, amíg Párizst idegen (német) csapatok tartották megszállva. 1940 és 1944 között viszont Bordeaux-ot is hatalmukban tartották a németek, akik hadászatilag fontos tengeralattjáró-bázist telepítettek ide. Ennek ellenére a város lényegében rombolás nélkül vészelte át a háborút, miközben a francia ellenállás egyik fészke volt.

 

A Szent Mihály-torony Dél-Franciaország legmagasabb építménye: 109 méterig szökkennek fel falai, gótikus kőcsipkéi, 5 méteres kereszt van a tetején. A cours Victor Hugo elején áll az 1755-ben épült Burgundiai-kapu. A Szent Kereszt-templom kapuzatának primitív szobrászi dísze önmagában is megragadó.

A Szent András-katedrálist még román stílusban kezdték építeni, később az észak-franciaországi gótika jegyében folytatták. Külön áll a katedrális harangtornya: tour Pey-Berlandnak hívják, az érsek neve után, aki 1440 és 1446 között emeltette.

Bordeaux nevét szerte a világon elsősorban a bordói borokról ismerik; a város a róla elnevezett Bordeaux-i borvidék központja.

• EPITECH
• ESME Sudria
• Egyetem Bordeaux I
• Kedge Business School

• II. Richárd angol király
• II. Gaston János candale-i gróf, Candale-i Anna magyar királyné édesapja Bordeaux-ban az Ágoston-rendiek kolostorában van eltemetve
• Candale-i János bordeaux-i érsek, Candale-i Anna magyar királyné bátyja

•   Anglia – Bristol
•   Peru – Lima
•   Kanada – Québec
•   Németország – München
•   Egyesült Államok – Los Angeles
•   Portugália – Porto
•   Japán – Fukuoka
•   Spanyolország – Madrid
•   Izrael – Asdód
•   Marokkó – Casablanca
•   Kína – Vuhan
•   Algéria – Orán
•   Azerbajdzsán – Baku

• Bordeaux
• Chateau de Roquetaillade
• Bordeaux – Térkép Kalauz