Közép-Európai Idő: Időzóna

A nyári időszámítás ideje alatt a CEST van érvényben helyette (CEST = UTC + 2). A köznyelvben a magyar idő szerint kifejezés ugyanezt jelöli.

A „CET” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: CET-Budapest.

A következő országokban egész évben ez van érvényben:

• Algéria
• Angola
• Benin
• Csád
• Egyenlítői-Guinea
• Gabon
• Kamerun
• Kongói Demokratikus Köztársaság nyugati része
• Kongói Köztársaság
• Közép-afrikai Köztársaság
• Niger
• Nigéria

A következő országok nyári időszámítást is használnak, így csak október utolsó vasárnapjától március utolsó vasárnapjáig érvényes:

 

• Albánia, 1914 óta
• Andorra, 1946 óta
• Ausztria, 1893 óta
• Belgium, 1914–19 között és 1940 óta
• Bosznia-Hercegovina, 1884 óta
• Csehország, 1891 óta
• Dánia, 1894 óta
• Észak-Macedónia, 1884 óta (eleinte Macedónia néven)
• Franciaország 1940 óta, 1944–45 kivételével
• Gibraltár, 1957 óta
• Hollandia, 1940 óta
• Horvátország, 1884 óta
• Lengyelország, 1915–18 között és 1922 óta
• Liechtenstein, 1894 óta
• Luxemburg, 1904–18 között és 1940 óta
• Magyarország, 1890 óta
• Málta, 1893 óta
• Monaco, 1945 óta
• Montenegró, 1884 óta
• Németország, 1893 óta
• Norvégia, 1895 óta
• Olaszország, 1893 óta
• San Marino, 1894 óta
• Szerbia, 1884 óta
• Szlovákia, 1890 óta
• Szlovénia, 1884 óta
• Spanyolország, 1946 óta, a Kanári-szigetek kivételével
• Svédország, 1900 óta
• Svájc, 1894 óta
• Tunézia, 1911 óta
• Vatikán, 1894 óta

Namíbia UTC + 1-et használ áprilistól októberig, az év többi részében pedig nyári időszámítást, ami az UTC + 2-nek felel meg.

A második világháború előtt Litvánia is közép-európai időt használt 1920–40 között. A háború alatt Németország ezt vezette be az összes általa elfoglalt területen. Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megtartotta a háború után is. Monaco, Spanyolország, Andorra és Gibraltár a háború után vezették be.

Írországban és az Egyesült Királyságban kísérleti jelleggel bevezették a közép-európai zónaidőt 1968–71 között. Ez a kísérlet azonban népszerűtlennek bizonyult. Népszerűtlenségét főleg a téli reggeleken megnövekedett közúti balesetek okozták; sok esetben iskolába induló gyermekek voltak a halálos áldozatok. Portugáliában 1966–76, illetve 1992–96 között használták a közép-európai időszámítást.

Mivel a tisztán földrajzi szempontok mellett politikai kritériumok is közrejátszanak az időzónák megrajzolásánál, az érvényes időzónák nem illeszkednek pontosan a hosszúsági körökhöz. Ha a közép-európai időzónát tisztán földrajzi alapon jelölnék ki, akkor pontosan a 7° 30' K és 22° 30' K hosszúsági körök között húzódna. Ennek eredményeképpen vannak olyan helyek Európában, amelyek földrajzi értelemben a közép-európai időzónába tartoznának, de nem ezt az időszámítást használják; fordítva pedig vannak olyan európai helyek, amelyek földrajzi értelemben nem tartoznának ebbe az időzónába, mégis a közép-európai időt használják.

Elcsúszás a földrajzi időzónától Európában (     –1,       0,      +1,      +2,      +3 óra)

Földrajzi rendellenességek

• Olyan ország, amely földrajzilag (részben) UTC − 1 zónába tartozna, de UTC + 1-et használnak: Spanyolország legnyugatibb része, például A Coruña városa (itt közép-európai nyári idő szerint a nyári napforduló napján majdnem 23 órakor nyugszik le a Nap, a téli napforduló idején pedig délelőtt 9 óra után van napkelte)
• Olyan ország, amely földrajzilag (részben) az UTC zónába tartozna, de UTC + 1-et használ: Andorra, Belgium, Franciaország (leszámítva Korzikát és Elzász legkeletibb részét), Németország legnyugatibb része (volt NSZK, például Saarbrücken, Düsseldorf, Aachen és Trier); Olaszország legnyugatibb része például Aosta; Luxemburg; Monaco; Hollandia; Norvégia legnyugatibb része, Spanyolország (kivéve a legnyugatibb részt); Svájcnak a Berntől nyugatra fekvő része például Genf és Lausanne.
• A norvég–orosz határ az egyedüli olyan hely, ahol a közép-európai időzóna (UTC + 1) a moszkvai időzónával (UTC + 3) közvetlenül határos, így a határ átlépésekor kétórás időeltolódás tapasztalható. Ezen kívül van Európában egyetlen olyan pont is, ahol három időzóna (UTC + 1, UTC + 2 és UTC + 3) találkozik, a Norvégia–Finnország–Oroszország hármas határon.
• Olyan országok, amelyek (részben) UTC + 1-be tartoznának, de UTC + 2-t használnak: Görögország legnyugatibb része, például Korfu szigete; Bulgária legnyugatibb része; Románia legnyugatibb része (Erdély nyugati megyéi: Krassó-Szörény megye, Temes megye; Arad megye, Bihar megye egésze, illetve részben Mehedinți megye és Szatmár megye); Ukrajna legnyugatibb része, a magyar, illetve a szlovák határ közelében (Kárpátalja); a kalinyingrádi orosz exklávé; balti országok nyugati része; Finnország délnyugati partvidéke, például Turku; ezen kívül az Åland szigetek.

Spanyolország különleges esete

Spanyolország elég különleges eset. Az ország ugyan UTC + 1-et használ, de a napi élet üteme egy óra késésben van a többi UTC + 1 országhoz képest:

• A tanítás 9:30-kor kezdődik, ami Portugáliában 8:30, és ott akkor kezdődik a tanítás.
• Az ebéd rendszerint 14:00 órakor van, ami Portugáliában 13:00, és szintén ebédidő.
• A munkaidő 18:00 óráig tart, ami a portugáliai 17:00 órának felel meg, és az ottani munkaidő végének.
• A vacsorát 21:00 óra után fogyasztják, ami Portugáliában 20:00, és szintén vacsoraidő.

Másképp szólva, a spanyolok mindent ugyanakkor tesznek, mint a portugálok, vagyis életvitelükben a földrajzilag helyes időzónához igazodnak. Spanyolország tehát hivatalosan UTC + 1-et használ, de gyakorlatilag UTC-t.

Európában

• Időzóna

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Central European Time című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.