Åland: Finnországhoz tartozó szigetcsoport

A szigetek hivatalos neve svédül Landskapet Åland, finnül Ahvenanmaan maakunta (Ahvenanmaa megye).

Åland-szigetek
Landskapet Åland (Svéd) Ahvenanmaan maakunta (finn)
Åland zászlaja Åland címere
Nemzeti mottó: nincs Nemzeti himnusz: Ålänningens sång
Fővárosa	Mariehamn
é. sz. 60° 07′, k. h. 19° 54′60.116666666667, 19.960.116667°N 19.900000°E, k. h. 19° 54′60.116666666667, 19.960.116667°N 19.900000°E
Államforma	autonóm tartomány
Vezetők
Kormányzó	Peter Lindbäck
Miniszterelnök	Viveka Eriksson
Törvényhozás	Lagting
Hivatalos nyelv	svéd, finn
EU-csatlakozás	1995. január 1.
Tagság	Lista Északi Tanács
Népesség
Népszámlálás szerint	30 144 fő (2021)
Rangsorban	229
Becsült	28 502 fő (2012. december)
Rangsorban	229
Népsűrűség	17,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	1 580 km²
Víz	89%
Időzóna	EET (UTC+2) EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel	AX
Hívószám	+358
Segélyhívó telefonszám	112
Internet TLD	.ax
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Åland-szigetek témájú médiaállományokat.

Az Åland-szigetek mintegy háromszáz lakható szigetből áll, amelyek közül mintegy hatvan lakott; a többi 6400 sérsziget vagy elhagyatott szikla.

A szigetek által elfoglalt terület összesen 13 324 négyzetkilométer, amelyből 1553 négyzetkilométer szárazföld. Legmagasabb pontja, az Orrdalsklint 129,1 méterrel van a tengerszint felett. Ålandon közel négyszáz, 0,25 hektárnál nagyobb tó található.

A szigetek felszíne többnyire sziklás, ahol a vörös és rózsaszín gránit dominál. A talaj vékony, mert a legutóbbi eljegesedés végén a visszahúzódó gleccserek eltakarították.

Åland partvonalát számos öböl és fjord tagolja, amelyek kiváló kikötők a kisebb hajók számára. A legfontosabb kikötő Ytternäs(wd)nál található. Eckerö, Lemland és Lumparland szigetet Ålandtól és egymástól keskeny, sekély szoros választja el. Fölglö, Vårdö és a Geta-szigetek sokkal masszívabbak, meredek sziklákkal és kevésbé tagolt partvonallal. A nagyobb szigeteken több kis tó található.

A lakosság 90%-a Fasta Ålandon él, ahol egyúttal a szigetek fővárosa, Mariehamn is található. Fasta Åland a szigetcsoport legnagyobb szigete. A pontos méretét nehéz meghatározni a szabálytalan alakja és partvonala miatt. A becslések 740 négyzetkilométertől 879 négyzetkilométerig terjednek.

A terület – haditengerészeti szempontból stratégiai fekvése miatt – gyakran okozott feszültségeket a térségben.

Az Åland-szigetek annak a területnek a része, amelyet az Orosz Birodalom Svédországtól szerzett meg a frederikshamni békében 1809 szeptemberében. Finnország többi részével együtt a félautonóm Finn Nagyhercegség része lett.

Svédország képtelen volt elérni, hogy a szigeteket ne erődítsék meg. A kérdés nem csak Svédországnak volt fontos, hanem az Egyesült Királyságnak is, amely aggódott biztonságának és kereskedelmi érdekeinek veszélyeztetése miatt.

1832-ben Oroszország megindította a szigetek megerősítését Bomarsund hatalmas erődjének építésével. Ezt a krími háborúban, a balti hadjáratban, 1854-ben, egyesített brit és francia haditengerészeti és tengerészgyalogos erők foglalták el rombolták le. A párizsi béke (1856) előírta az Åland-szigetek demilitarizálását.

Az 1918-as finn polgárháborúban a svéd csapatok békefenntartóként avatkoztak be az ott állomásozó orosz csapatok, valamint a Finnország felől a befagyott tengeren érkező vörös és fehér finn csapatok között. Történészek szerint ekkor a svédek komolyan tervezték a szigetek elfoglalását. Néhány hét múlva a svéd csapatok átadták a helyüket a finn fehér szenátus által hívott német csapatoknak.

1917 óta törekszenek a szigetek lakói a Svédországhoz való csatlakozásra. 1919-ben azt felterjesztést, amelyben kérelmezték a Finnországtól való elszakadást, a szigetek felnőtt lakosságának 96,4%-a aláírta, és több mint 95%-a támogatta. A svéd nemzeti érzelmeket különösen a következő ügyek élesztették: svédellenes tendenciák Finnországban, finn nacionalisták ellenségessége az autonómiával szemben és az oroszosítással szembeni finn ellenállás. Ráadásul a Finnországon belüli konfliktus a finn nyelvű többség és a svéd nyelvű kisebbség között az 1840-es évek óta tart, és élesztették Åland lakosságának ellenérzését a Finnországhoz való tartozással szemben.

Finnország ellenezte mind a szigetek elszakadását, mind az autonóm státust. A szigetlakók nem hagyták annyiban, és a vita az Népszövetség elé került 1921-ben. Az akkori döntés szerint Finnország megtarthatta szuverenitását az Åland-szigetek felett, de az autonóm területté vált. Finnország elismerte Åland-szigetek lakóinak jogát svéd nyelvük megtartására, kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére. Ugyanakkor nemzetközileg elismert semleges státust adott Åland-szigeteknek, megtiltotta, hogy ott csapatok állomásozzanak vagy katonai parancsnokságot telepítsenek oda.

A huszadik század folyamán a szigetlakók növekvő számban ismerték el a finn szuverenitást hasznosnak. Mivel Svédország elégtelen segítséget nyújtott a népszövetségi vitában, nem fogadta el a szigetek demilitarizált státusát az 1930-as években, a szigetek lakossága a második világháború alatt és után érzelmekben és magatartásban közeledett Finnországhoz. A szigetlakók egyre kevésbé tekintik Ålandot finn birtokban lévő svéd tartománynak, hanem Finnország autonóm részének érzik.

A lakosság 92%-a svéd, 5%-a finn anyanyelvű ålandi. Åland ma is a nemzetiségi területi autonómia mintapéldája az Európai Unióban.

A népesség 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Ålandon lakik – s az itt élők csaknem fele az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban (finnül: Maarianhamina) él.

A lakosság 75,9%-a a Finn Evangélikus-Lutheránus Egyház tagja.

Ålandon külön népszavazás volt az EU-hoz történt csatlakozás ügyében, amelynek végeredményeként a tartomány Finnország többi részével egy időben belépett az unióba.

Åland része ugyan az EU-nak, néhány fontos kérdésben azonban kivételes jogállással rendelkezik. A nem-ålandiak ingatlanszerzési és vállalkozási joga korlátozva van a szigeteken, és Åland nem tagja az EU vámuniójának. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Åland adószempontból „harmadik ország”-nak minősül, továbbra is lehetővé téve a Svédország és Finnország között közlekedő kompokon az adómentes árusítást.

A legérdekesebb város Sund a fősziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentőséggel bírt a 16-17. században.

A szomszédságban lévő szabadtéri Jan Karlsgården Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad. A Bomarsund-erőd az orosz megszállásra emlékeztet.

Ålandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal, Finnországgal és Észtországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között komppal, Sundot pedig busszal, vagy kerékpárral is elérhetjük.

 

A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból él, de a mikroelektronikai ipar is megtelepedett a szigeteken. A műszaki és orvosi elektronikai termékek mellett jelentős még a műanyag- és fém-, illetve fafeldolgozás.

• Közutak hossza: 1000 km
• Repülőterek száma: 1
• Kikötők száma: 2

• Június 9.: nemzeti ünnep, Åland Önkormányzat Napja (1922 óta)

• Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Åland Islands című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Geography of Åland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Åland témájú médiaállományokat.

 

Nézd meg a(z) åland címszót a Wikiszótárban!

• Tourismus Team Europe Åland
• Hivatalos oldal
• Turisztikai portál