Oppidum

Az „Oppidum” lehetséges további jelentéseiről lásd: mezőváros.

Az i. e. 3–2. század folyamán megjelenő, a korai urbanizáció egyik fontos állomását képviselő oppidumok kézműipari, kereskedelmi, ritkán regionális vagy törzsi politikai központként funkcionáltak. Fennállásuk és gazdasági virágzásuk időtartamát rövidre szabta az i. e. 1. századtól folyamatosan terjeszkedő Római Birodalom: a meghódított területek oppidumai az i. sz. 1. század közepéig elnéptelenedtek vagy helyükön romanizált jellegű városok alakultak ki.

A Római Birodalomban a latin oppidum (többes számban oppida) kifejezés bizonyos kiváltságokkal rendelkező (vagy nem rendelkező), a birodalom határain belüli városias településeket jelölt. Az itáliai, római polgárok lakta oppidumok körében két alaptípust különböztettek meg: a privilegizáltabb helyzetben lévő oppidum latinum, illetve a fegyvereseket a birodalom szolgálatában kiállítani köteles oppidum foederatum településeket. Az i. e. 1. századtól az oppidum kifejezés a Római Birodalom által meghódított azon városias jellegű településekre vonatkozott, amelyek kultúrája és társadalma nem romanizálódott.

A korai kelta oppidumokat az i. e. 2. században élt görög történetíró, Polübiosz poliszokként (πόλισ) említette. Julius Caesar i. e. 1. századi hadjáratai során – a háborús időknek betudhatóan – elsősorban erődített kelta (főként gall) településekkel találkozhatott, s emlékirataiban a latin oppidum szó kifejezetten ’erődített kelta település’ jelentésben fordul elő, függetlenül egyéb településszerkezeti vagy gazdasági sajátosságoktól. Ettől az időtől fogva a forrásokban oppidumokként említették mindazokat az Itálián kívüli, nagyobb kiterjedésű településeket is, amelyek nehezen megközelíthető helyen – mocsaras vidéken, szigeten vagy magaslaton – álltak, s árokkal, sánccal vagy fallal erődítették őket, egyúttal jellemzően egy-egy régió, törzs, esetleg népcsoport politikai-gazdasági központjai voltak.

A középkori és kora újkori Magyarországon a 15. századtól megjelenő, többnyire kiváltságokkal rendelkező, sajátos jogállású gazdasági központok, a mezővárosok korabeli latin nyelvű elnevezése szintén oppidum volt.

A történettudomány a korabeli jelentéstartalmaktól némileg függetlenedve az oppidum kifejezés egységes használatára törekszik, és a vaskori kelták településszerkezeti és társadalmi szempontból egyaránt városias településeit írja le vele. E településtípus eredeti kelta elnevezése(i) nem maradt(ak) fenn, bár feltételezhetően a gall szövegtöredékekből ismert dunon szó ezekre a korai városokra utal.

A kelta oppidumok megjelenéséhez vezető társadalmi és gazdasági tényezők felvázolása a régészettudomány eredményei tükrében sem egyszerű feladat. Az ásatásokról előkerült tárgyi leletek esetlegesek, nem számolhatunk olyan gazdag tárgyi anyaggal, sírmellékletekkel, mint a megelőző korszakok vagy egyéb korabeli kultúrák tekintetében, a vaskori kelták ugyanis áttértek a hamvasztásos, urnás temetkezésre. Az oppidumok gazdasági élete és társadalomszerkezeti sajátosságai tekintetében a településszerkezet, az építkezéshez felhasznált anyagok, az előkerült eszközök és ételhulladékok (főként állati csontok), valamint a kevés számú, Dél-Németországból ismert késő vaskori kelta temetőből (Bad Nauheim, Wederath stb.) felszínre került leletek igazítanak el.

A vaskor kései korszakában, a kelta La Tène-kultúra i. e. 3–2. századokra eső virágkorában (ún. „C” szakaszában) a különféle anyagok megmunkálásának újonnan kifejlesztett technikái Európa-szerte a kézműipar specializálódásához és differenciálódásához vezettek. Elsősorban a fémművesség (vas, bronz, arany, ezüst) előretörését és központi szerepét fontos kiemelni, de a változások érintették az üvegművességet, a fazekasságot, a kőfaragást, a fa- és a bőrfeldolgozást is. Egyszersmind ez az új tudás széles rétegek számára is elérhetővé vált, így a kor nagyvárosain kívül is számottevő társadalmi tényező lett a kézművesek rétege. E technikai-társadalmi változás végül egy újfajta településtípus, az oppidum kialakulásához vezetett, különösen a fejlett társadalmi kultúrájú kelta népcsoportok körében. A korábbi kistelepülések paraszti lakossága csaknem kizárólag mezőgazdasági termelésből teremtette elő a javakat. A falvakat művelésre fogott területek övezték, illetve ha a gazdasági tevékenységek egy része a beltelkekhez kötődött, a ritkábban kiosztott házhelyek szétterülő településszerkezetet eredményeztek. A kézművesek megjelenésével a kelta települések központi részén előbb kialakult a jellemzően iparosok által sűrűn lakott településrész, szomszédságában pedig kiépült a kézműipar vonzotta kereskedők fertálya. Az oppidumokat élénk belső kereskedelem jellemezte, kivétel nélkül piachelyek voltak, és az egyes oppidumok kereskedői egymás között is számottevő kereskedelmi ügyletet bonyolítottak le. A gazdaságilag és politikailag is jól szervezett kelta oppidumok többek között hozzájárultak a kereskedőréteg felemelkedéséhez és a pénzrendszer megerősödéséhez is.

Az i. e. 2–1. századra oppidumok hálózták be Európának a Római Birodalomtól északra és nyugatra eső részét. Napjaink régészeti irodalma mintegy kétszáz kelta oppidumot tart számon a mai Észak-Spanyolország, Franciaország, Észak-Olaszország, Svájc, Ausztria, Nyugat-Magyarország, Nyugat-Szlovákia, Dél-Lengyelország, Csehország, Dél-Németország, Hollandia, Belgium és Dél-Anglia területén. E települések java részének nem ismerjük kelta elnevezését, ezért a később rájuk települt római város nevén vagy mai nevükön említik a történeti munkák. Gazdasági szerepkörüknél fogva elsősorban kereskedelmi utak metszésében, vízi utak mentén terültek el, s a régészeti leletek tükrében ritkán funkcionáltak egy-egy vidék vagy néptörzs politikai központjaként is. A társadalmi hierarchia csúcsán álló törzsi vezetők többnyire jól védhető, nehezebben megközelíthető, kisebb szálláshelyeket választottak állandó lakhelyükül. A legjelentősebb kelta oppidumok a bajorországi Manching közelében részben feltárt település, valamint a burgundiai Bibracte volt, amelyek lakossága elérte az 5-10 ezer főt is.

 

Élénk gazdasági életüknek köszönhetően – és annak védelmében – az oppidumok nagy részét védművel, jellemzően kőfallal erődítették. Ezek némelyike is a körülkerített város gazdagságáról vall: a bajorországi Kelheim melletti Alkimoennis oppidum védőfala például egyes számítások szerint legkevesebb másfél millió munkanap árán épülhetett fel, ami a vélhetően tetemes költségek mellett ötszáz munkás részvételével is legkevesebb nyolc évig elhúzódó munkálatokat feltételez. A Hallstatt-kori magaslati erődökre jellemző védőárkos-földsáncos védművet a La Tène-korban az oppidumok esetében is felváltotta az ún. murus gallicus (’gall fal’), különösen a kelták nyugati szállásterületein. Ennek felépítése során először vízszintes helyzetű gerendákból felróttak egy zsaluzatszerű szerkezetet. A gerendázat elemeit kb. 30 centiméteres vasszegekkel erősítették egymáshoz, majd a szerkezet közét kőtörmelékkel töltötték fel. Ezt követően a faszerkezet mindkét oldalát faragott terméskövekkel felfalazták. Az oppidumok szerkezetét a településmagban a kézművesek, kereskedők által lakott rész, illetve az ezt körbevevő, továbbra is mezőgazdasági jellegű övezet jellemezte. A gazdasági tevékenységükben és társadalmilag is elkülönülő településrészeket árkok és sánckerítések, esetleg utcák választották el egymástól. Tudatos tervezés nyomai csak a jelentősebb oppidumoknál figyelhetőek meg (pl. Bibracte), ahol a korabeli lakók a közterek és középületek (pl. szentélyek) kialakítására is figyelmet és fáradságot fordítottak. A fából vagy kőből épült lakóházak nemritkán kétszintesek voltak, de ez jobbára a tehetősebb kézműves-kereskedő rétegekre volt jellemző.

Az oppidumok kora történelmi léptékben rövidnek bizonyult. A Római Birodalom hódító hadjáratai nyomán a korábbi kelta oppidumok elnéptelenedtek, vagy átadták helyüket egy római eszmény szerint kialakított polgár- vagy katonavárosnak. Elsőként a galliai kelták oppidumai tűntek el az i. e. 58–50 közötti, Julius Caesar vezette hadjárat következményeként. Az Európa többi részén lévő kelta városalakulatokat a növekvő Római Birodalom törölte le a történelem térképéről, mígnem az utolsó britanniai oppidumok is elpusztultak az i. sz. 1. század közepén. Többük mai európai nagyvárosok bölcsője lett (pl. Párizs, Milánó, Genf).

Az alábbi táblázat a jelentősebb európai oppidumokat és alapvető adataikat tartalmazza ábécésorrendben. A szakirodalom jellemzően a legrégebbi ismert elnevezést használja az egyes oppidumok említésekor. Az eredeti kelta nevek csak ritkán, akkor is görög vagy latin közvetítéssel maradtak fenn, így többnyire az oppidumok helyén később kialakult római város latin neve, vagy ha ilyen nincs, a mai település neve szolgál a vaskori kelta város elnevezéseként is. Az eligazodást megkönnyítendő, ahol a mai földrajzi név az oppidum nevének alapja, szó végi i képzővel láttuk el (pl. bázeli oppidum, Staré Hradiskó-i oppidum), egyébként meghagytuk az eredeti antik (kelta vagy latin) név alapalakját (pl. Batavoduron oppidum). A Latin elnevezés rovatban található kihúzás (–) arra utal, hogy az oppidum a római hódítással párhuzamosan elpusztult.

Oppidum neve	Kelta elnevezés	Törzs	Latin elnevezés	Elhelyezkedés
Alesia oppidum	?	mandubiusok	Alesia	Alise-Sainte-Reine, Burgundia
Alkimoennis oppidum	Alkimoennis	vindelicusok (?)	–	Kelheim, Bajorország
Altenburg-rheinaui oppidum	?	helvétek	–	Rheinau, Zürich kanton
Andemantunnum oppidum	Andemantunnum	lingonok	Civitas Lingonum	Langres, Champagne-Ardenne
Arenacum oppidum	?	batavusok	Arenacum	Arnhem, Gelderland
Argentomagus oppidum	?	biturigek	Argentomagus	Argenton-sur-Creuse, Centre-Val de Loire
Avaricum oppidum	?	biturigek	Avaricum Biturigum	Bourges, Centre-Val de Loire
Bad Nauheim-i oppidum	?	?	–	Bad Nauheim, Hessen
Bas-vullyi oppidum	?	helvétek	–	Bas-Vully, Fribourg kanton
Batavoduron oppidum	Batavoduron	batavusok	Noviomagus Batavorum	Nijmegen, Gelderland
Bázeli oppidum	?	helvétek	Augusta Raurica	Bázel, Basel-Land kanton
Brenoduron oppidum	Brenoduron	helvétek	–	Bern, Bern kanton
Bibracte oppidum	?	aeduusok	Bibracte	Saint-Léger-sous-Beuvray, Burgundia
Bononia oppidum	Bononia	morinok	Gesoriacum, Portus Itius	Boulogne-sur-Mer, Nord-Pas-de-Calais
Braunsbergi oppidum	?	?	–	Hainburg an der Donau, Alsó-Ausztria
Brigantion oppidum	Brigantion	vindelicusok	Brigantium	Bregenz, Vorarlberg
Burdigala oppidum	Burdigala	biturigek	Burdigala	Bordeaux, Aquitania
Camulodunon oppidum	Camulodunon	trinovantok	Camulodunum	Colchester, Kelet-Anglia
Cayla oppidum	?	aeduusok	Cayla	Mailhac, Languedoc-Roussillon
Cenabum oppidum	Cenabum	carnutok	Aurelianum	Orléans, Centre-Val de Loire
Condate oppidum	Condate	redonok	Condate Riedonum	Rennes, Bretagne
Corent-i oppidum	?	arvernusok	–	Corent, Auvergne
Donnersbergi oppidum	?	?	–	Donnersberg, Rajna-vidék–Pfalz
Dornburgi oppidum	?	?	–	Dornburg, Hessen
Durotincum oppidum	?	lemovicusok	Durotincum	Villejoubert, Poitou-Charentes
Dünsbergi oppidum	?	?	–	Dünsberg, Hessen
Ensérune-i oppidum	?	?	–	Nissan-lez-Ensérune, Languedoc-Roussillon
Entremont-i oppidum	?	salluviusok	–	Aix-en-Provence, Provence-Alpes-Côte d’Azur
Finsterlohri oppidum vagy Burgstall	?	?	–	Creglingen, Baden-Württemberg
Gellért-hegyi oppidum	?	eraviszkuszok	–	Budapest
Genava oppidum	?	helvétek	Genava	Genf, Genf kanton
Gergovia oppidum	Nemossos	arvernusok	Gergovia	Merdogne, Auvergne
Heidengrabeni oppidum	?	?	–	Grabenstetten, Baden-Württemberg
Heidetränki oppidum	?	?	–	Oberursel, Hessen
Hostýni oppidum	?	boiok	–	Bystřice pod Hostýnem, Zlín
Hrazanyi oppidum	?	boiok	–	Hrazany, Közép-Csehország
Kulmi oppidum	?	?	–	Puch bei Weiz, Stájerország
Lemonum oppidum	Lemonum	pictonok	Lemonum	Poitiers, Poitou-Charentes
Leopoldsbergi oppidum	?	?	Vindobona	Bécs
Lindinis oppidum	?	durotrigek	Lindinis	Ilchester, Délnyugat-Anglia
Lokudunon oppidum	Lokudunon	szvébek ?	Lopodunum	Ladenburg, Baden-Württemberg
Lutetia oppidum	?	parisiusok	Lutetia Parisiorum	Párizs, Île-de-France
Manchingi oppidum	?	vindelicusok	–	Manching, Bajorország
Matisco oppidum	?	aeduusok	Matisco	Mâcon, Burgundia
Mediolanum oppidum	?	insubrok	Mediolanum	Milánó, Lombardia
Meylan oppidum	Meylan	biturigek	Mediolanum	Châteaumeillant, Centre-Val de Loire
Milseburgi oppidum	Melokabos (?)	?	–	Kleinsassen, Hessen
Namuri oppidum	?	aduatucusok	Oppidum Aduatucorum	Namur, Vallónia
Nemausos oppidum	Nemausos	volcusok	Nemausus	Nîmes, Languedoc-Roussillon
Noviodunon oppidum	Noviodunon	suessionok	Augusta Suessionum	Soissons, Pikárdia
Numantia oppidum	Numantia	keltibérek	–	Garray, Soria
Otzenhauseni oppidum	?	treverek	–	Nonnweiler, Saar-vidék
Riesenburgi oppidum	?	?	–	Rohnstadt, Hessen
Staré Hradiskó-i oppidum	?	boiok	–	Staré Hradisko, Olomouc
Steinsburgi oppidum	?	?	–	Römhild, Türingia
Stradonicei oppidum	?	boiok	–	Stradonice, Közép-Csehország
Titelbergi oppidum	?	treverek	Augusta Treverorum	Pétanges
Tongereni oppidum	?	aduatucusok	Aduatuca Tungrorum	Tongeren, Flandria
Třísovi oppidum	?	boiok	–	Třísov, České Budějovice
Uxellodunon oppidum	Uxellodunon, Uxellodunum	kadurkok	–	Luzech, Midi-Pyrénées
Velem–szentvidi oppidum	?	?	–	Velem, Vas vármegye
Vindinium oppidum	Vindinium	cenomanusok	Subdinnum	Le Mans, Pays-de-la-Loire
Wederathi oppidum	?	?	–	Wederath, Rajna-vidék–Pfalz
Závisti oppidum	?	boiok	–	Závist nad Zbraslaví, Prága

• Magyar nagylexikon : Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
• Allen 2007: Stephen Allen, Lords of battle: The world of the Celtic warrior, Oxford, Osprey, 2007.
• Arnold & Gibson 1995: Celtic chiefdom, Celtic state: The evolution of complex social systems in prehistoric Europe, ed. by Bettina Arnold & D. Blair Gibson, Cambridge, Cambridge University Press, 1995
• Hansen 2000: A comparative study of thirty city-state cultures, ed. by Mogens Herman Hansen, Copenhagen, Kongelige Danske Videnskabernes Selskab, 2000
• Koch 2006: Celtic culture: A historical encyclopaedia, ed. by John T. Koch, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2006
• Morteani & Northover 1995: Prehistoric gold in Europe: Mines, metallurgy, and manufacture, ed. by Guilio Morteani & Jeremy P. Northover, Dordrecht, Boston, Kluwer Academic, 1995