Biodiverzitás

A fogalmat Walter G. Rosen, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor fórumot szervezett biológiai sokféleségről (az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban).

Az egyes fajok genetikai variációkészlete a genetikai sokféleség. Nemcsak az egyedek különböznek egymástól, de ezek populációi is — a populációk és a faj alatti taxonok határvonala elmosódott.

A sokféleség következő szintje ökoszisztémáké, amelyek közül a legjobban leírtak a különféle állat- és növénytársulások, valamint az ezeket egyesítő biomok. A társulások együttesei az ún. társuláskomplexumok — mindezeket az ökológia tanulmányozza. Az egyes társulások keletkezése, átalakulása, pusztulása (egyes taxonok eltűnése, mások felemelkedése) a bioszféra létezésének, fejlődésének alapvető jellemzője; ez a jelenség a biodiverzitás dinamikája.

Az egyes fajok közepes élettartamát, ún. fajöltőjét 1–10 millió év közé becslik; ennek megfelelően a Földről valaha leírt fajok > 95 %-a mára kihalt. Az új fajok keletkezése a speciáció, amelynek három fontos mozzanatát különböztetik meg:

• valamilyen létező fajból indul;
• genetikai változások (mutációk) eredménye és
• erősen befolyásolják az ökológiai tényezők.

A fajok (és egyéb taxonok) keletkezésének és kipusztulásának üteme egyaránt rendkívül változatos; gyors környezeti hatásokra felgyorsul, a földtörténet nyugodtabb időszakaiban lassabb.

Leírására következő jellemzők használatosak:

• a taxonok és közösségeik száma;
• az egyenletességgel, azaz a taxonok előfordulási aránya;
• a taxonok közötti különbségek mértéke;
• a térbeli mintázatok (például különböző fajok egyedeinek keveredése);
• az időbeli mintázatok (például a diverzitás évszakos változása).

A biodiverzitást a sokféleség meghatározható paraméterei alapján esetenként számszerűsítve is kifejezik. Általános tapasztalat, hogy minél kisebb egy ökológiai rendszerben a biodiverzitás, annál sérülékenyebb a rendszer; annál rugalmatlanabbul reagál a változásokra. Több kontinensre kiterjedő vizsgálatok igazolják, hogy különösen sérülékenyek a monokultúrás ültetvények — ráadásul ezek több káros anyagot bocsátanak ki. Ezért sokan a biodiverzitás védelmét tekintik a környezetvédelem legfontosabb céljának.

Globális adatok

A Földön eddig kb. 1,7 millió állat-, növény- és gombafajt azonosítottak. A taxonómusok egyöntetű véleménye szerint ez a teljes mennyiségnek csak kis töredéke, bár a még azonosítatlan fajok zöme parány és legtöbbjük kevéssé befolyásolja a globális anyagforgalmat. A fajok teljes számát 8-10 millió közé becslik — ezek közül 2,2 millió lehet tengeri.

Az ismert fajok legalább 95 százaléka gerinctelen. Földünkön legalább egymillió rovarfaj ismert; egyes kutatások szerint mintegy 5,5 millió létezhet. Egyedül a holyvafélék (Staphylinidae) családjába kb. 63 000 fajt sorolnak, ez csaknem annyi, mint a gerincesek fajainak száma.

A biomassza és vele a biodiverzitás az Egyenlítőhöz közeli trópusi esőerdőkben a legnagyobb (ezekben él az összes ismert faj kétharmada), és a besugárzással a sarkok felé csökken.

Szélsőséges példái

Egységnyi területen a legtöbb fafajt a malajziai Lambir Hills Nemzeti Parkban dokumentálták — ebben van egy olyan, fél négyzetkilométeres folt, amelyről 1175 fafajt írtak le.

Az egy fán élő rovarfajok száma a Délkelet-Ázsiában növő dipterokarpusz-féléken a legnagyobb: több mint ezer.

Filozófiai nézőpontból a biodiverzitás az az évmilliók alatt evolúciósan megszerzett tudás, amely lehetővé teszi a környezeti viszonyok rendkívüli változásait. Éppen ezért a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy csökkentésével az emberiség „az élet könyvtárát égeti el”.

A Biológiai Sokféleség Egyezményt (az ún. riói egyezményt) 1992. június 13-án írták alá Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján.

Magyarországon először 2006. május 22-én rendezték meg a biodiverzitás napját — ezt az időpontot az ENSZ közgyűlése 2000. december 20-án publikálta.

A biológiai sokféleséget számos tényező veszélyezteti. Ezek között vannak természetes okok, mint például a rendszeresen visszatérő jégkorszakok, vagy a nagyobb meteoritok. A mesterséges, emberi tevékenység által kiváltott okok között említendő meg az élőhelyek elpusztítása — amely lehet erdőirtás, beépítés, mezőgazdasági termelésbe vonás — és lehet ipari–kereskedelmi tevékenység. Az elmúlt 115 évben mintegy 400 gerinces faj halt ki. Évente 50 ismert állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz — ezek negyede emlős, 41 százalékuk kétéltű.

A kutatók szerint azonnali és intenzív természetvédő programokra van szükség az élővilág sokszínűségének megőrzéséhez.

A Pannon biogeográfiai régió Európa 11 biogeográfiai régiója közül a gazdagabb biodiverzitásúak közé tartozik. Ez elsősorban Kárpát-medencét környező hegyvidékeknek köszönhető. A régió több mint háromnegyede Magyarországhoz tartozik, ezért a sokféleség és kiváltképp az endemikus fajok védelme fontos feladatunk.

A régióban kb. 70 bennszülött növényfaj él. Ismertebbek:

• magyar zergevirág (Doronicum hungaricum),
• budai imola (Centaurea sadleriana),
• homoki kikerics (Colchicum arenarium),
• pilisi len (Linum dolomiticum).

Bennszülött állatfajaink közül ismertebbek:

• pannon gyík (Ablepharus kitaibelii),
• rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis),
• dobozi pikkelyescsiga (Hygromia kovacsi),
• magyar bucó (Zingel zingel).

• Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 139–140. ISBN 963-05-7847-6
• Máté Fruzsina: A klímaváltozásnál is nagyobb veszély fenyeget minket. National Geographic, 2019

• Nemzeti Biodiverzitás Platform
• Magyarország fajai az iNaturatiston
• Biodiverzitás.lap.hu – linkgyűjtemény
• Német nyelvű, biodiverzitásról szóló oldal
• Francia nyelvű, biodiverzitásról szóló oldal Archiválva 2008. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Biodiverzitás időszerű kérdései – cikk
• Biodiverzitás-védelmi Munkacsoport
• A biodiverzitás csökkenése megállítható^{[halott link]}
• A természet és a biodiverzitás védelméről szóló EU-jogszabályok összefoglalója
• Ökogazdálkodás az Európai Parlamentben
• A közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS)
• A biológiai sokféleség védelme; összeáll. Lakosné Horváth Alojzia, közrem. Nechay Gábor; KVM NKF, Bp., 1990 (A környezet- és vízgazdálkodás nemzetközi tapasztalatai)
• Haraszthy László: Biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon; WWF Magyarországi Képviselete, Bp., 1995 (WWF-füzetek)
• Vida Gábor: Bioszféra és biodiverzitás; Eötvös, Bp., 1996 (Humánökológia)
• A biológiai sokféleség állapota és védelme Magyarországon. Országtanulmány; összeáll. Varga Zoltán; FFB, Bp., 1998 (Fenntartható fejlődés és környezet)
• Surányi Dezső: Gyümölcsöző sokféleség. Biodiverzitás a gyümölcstermesztésben; Akcident, Cegléd, 2002
• A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelés. Útmutató döntéshozók számára; szerk. Csanády R. András, Kovács Eszter, ford. Galló Judit, Szomor Erika; KVVM, Bp., 2003 (Szemelvények az OECD környezetpolitikájából)
• Andrikovics Sándor: Állatrendszertan. A rendszerezés alapelvei és az állati biodiverzitás; EKF Líceum, Eger, 2007
• Bartók Katalin: Az élő természet védelme. A biodiverzitás védelme Romániában; Ábel, Kolozsvár, 2008
• Bela Györgyi–Boda Zsolt–Pató Zsuzsanna: Magyarország a nemzetközi környezetpolitikában. Az éghajlat és a biológiai sokféleség védelme; L'Harmattan, Bp., 2008 (Környezet és társadalom)
• Gyulai Ferenc: Történeti agrobiodiverzitás. Egyetemi jegyzet a M.Sc. szintű természetvédelmi mérnök szak számára; Szent István Egyetem, Gödöllő, 2010
• Tóthmérész Béla: Diverzitás és mérése; Debreceni Egyetem, Debrecen, 2011
• A biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiája, 2015–2020; Földművelésügyi Minisztérium, Bp., 2016
• A biodiverzitásról másképp; szerk. Tardy János, Dévai György; MTT, Bp., 2018 (A Magyar Természettudományi Társulat tanulmánykötetei)
• David Attenborough–Jonnie Hughes: Egy élet a bolygónkon. A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről; ford. Makovecz Benjámin; Park, Bp., 2020
• Anne Sverdrup-Thygeson: Az élet szövete. Hogyan járul hozzá tízmillió faj a fennmaradásunkhoz?; ford. Patat Bence; HVG Könyvek, Bp., 2022

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!