1799. június 6-án, a Julián naptár szerint: május 26-án született Moszkvában. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (aki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.
1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-ilíceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.
Száműzetésben
Először Kisinyovba került, majd Odesszába és a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.
1824-ben visszatérhetett a száműzetésből, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.
Moszkva és Szentpétervár
Moszkvába, illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, amikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.
1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.
1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.
1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.
Halála
1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének védelmében párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d’Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült, amibe harmadnapra, február 10-én (a Julián naptár szerint január 29-én) Szentpétervárott belehalt.
LermontovA költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:
Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!…
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen – s most halott!… (részlet, ford. Lator László)
Szabadkőművessége
Puskin szabadkőművességét ugyan egyesek megkérdőjelezik, de azt egyértelműen igazolja egy naplóbejegyzése és egy levele:
Puskin 1821-es naplójában ez szerepel: „Május 4-én felvettek a szabadkőművességbe.”
Zsukovszkijnak 1826-ban írt levelében található a következő mondat: „Szabadkőműves voltam a kisinyovi páholyban, pont abban, amely miatt az összes oroszországi páholyt betiltották.” Ez az ironikus véleménye feltehetőleg abból származott, hogy I. Sándor cár nem sokkal belépése után, 1822-ben betiltotta országában a szabadkőművességet.
Egyik állami tisztségéhez 1832-ben olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kijelenti, hogy nem volt sem szabadkőműves, sem más titkos társaság tagja. Ezt Puskin megtette, de soha senki nem rótta fel neki – pedig a titkosrendőrség révén az illetékesek nyilvánvalóan tudtak mind szabadkőműves, mind más társaságokban játszott szerepéről.
Pályája, költészete
Pályakezdése (1811–1820)
A költészet a szabadságot jelenti számára, a Carszkoje Szeló-i líceumban (1811) ismerkedik meg a szabadgondolkodás szellemével, a líceumban főleg a klasszicizmus kultusza uralkodik. A diákok verseket, költeményeket, antológiákat, folyóiratokat írnak. Legfőbb eszméik közé tartoznak a hedonista életelvek, a nemzeti szabadság és felvilágosodás szabad gondolatai.
Indulása, eszmélése: 14 évesen a Vesztnyik Jevropi közli első költeményét, majd 15 évesen a 18. század népszerű orosz költőfejedelme, Gyerzsavin a líceumban költővé avatja, s Puskint mint „a második Gyerzsavint” említi. Ifjúkori lírájában a dekabristák eszmeköre jelenik meg. Liberális irodalmi társaságok ülésein vesz részt, szatirikus dalokat és epigrammákat illetve politikai verseket ír a rabság és rabszolgaság ellen (pl: Óda a szabadsághoz, Csaadajevhez, A falu). Költeményeinek közös jellemzője a politikai szabadság követelése, a blaszfémikus és a társadalmi ízlés elleni lázadó hang. Ars poeticája ekkor: a művészet a tiltott dolgok színtere. Megírja első nagyszabású elbeszélő költeményét: a Ruszlán és Ludmíla1820-ban születik meg.
Romantikus korszaka (1820–1830)
Száműzetésében írja az ún. déli elbeszélő költeményeket, A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút; Бахчисарайский фонтан, (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.
1825–26-ban hazatér Mihajlovszkojéba, anyja birtokára, ahol egyetlen társa a dajka, Arina Rogyionovna. Költeményeiben balsejtelmek és tűnődések, merengő hang, az elmúlás gondolatai jelennek meg.
Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov (1825), amellyel megváltoztatja az orosz drámát. Később is ír történelmet feldolgozó munkákat, de utóbbiakban már nem maga az orosz történelem, hanem a művészet és az emberi szenvedélyek felé fordul érdeklődése, mint Mozart és Salieri (1830) illetve A kővendég (1830) című műveiben.
Romantikus életsorsokat és történeteket prózában is feldolgoz, erről árulkodnak Néhai Petrovics Belkin elbeszélései (benne A lövés, A postamester, A parasztruhás kisasszony, A hóvihar), és A pikk dáma. Célja az egyszerű és tömör fogalmazás.
Puskin a dekabrista mozgalom bukása után ismét a nemzeti történeti poéma és regény felé fordul: barátai emlékére írja az Üzenet Szibériába című versét. Költészetében folytatódik a szabadság gondolatának növekedése, s magát a váteszköltő szerepében látja, amiről árulkodik például A próféta (költemény). Nagy Péter korát a nemzeti szerveződés idejének érzi, s úgy reméli, hogy létrejöhet I. Miklós alatt is egy hasonló Oroszország. E gondolat több művében is megjelenik (Nagy Péter szerecsene, Családfám, Poltava, A bronzlovas). A történelmi ábrázolás csúcspontját A kapitány lánya (1836) című regénye jelenti.
Puskin népköltészet iránti vonzódása szorosan összefügg a történelmi érdeklődés gondolatkörével. Régi dalok, mondák motívumai elevenednek meg műveiben, majd az 1830-as évek elején meséket ír, a híresebbek közé tartoznak a Mese Szaltán cárról vagy a Mese a halászról meg a kis halról. Ekkor keletkezik befejezetlen verses drámája, A sellő is. Művészetében egyesül a folklór hagyománya és a fennkölt irodalom.
Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti. Egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. Világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az anyegini-strófa eszközével. Már ajánlásában is az olvasót célozza meg:
Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék a hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmában élet van, s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, van vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színű évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás termette meg. (ford. Áprily Lajos)
A romantika klasszicizálása, út a realizmus felé (1830–1837)
1830-ban a költő a Lityeraturnaja Gazetában ír, mely a dekabristák finomabb hangján szól. Az időszak azonban nemzetközi viszonylatban is forrongó eseményekkel szolgál, egymást követik a koleralázadás, a lengyel forradalom és a párizsi felkelés. A lengyel ügy „családi pöranyag” volt Puskin szemében, s hatására alkotja az Oroszország rágalmazóihoz és A borogyinói évforduló című munkáit.
Az irodalmi életben 1836-tól a Szovremennyik (jelentése: Kortárs) című folyóirat révén irodalomszervezőként is szerepet játszik. Folyóiratát Szentpéterváron 30 éven át adták ki.
Művei
Költeményei:
Óda a szabadsághoz
Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
1818
A nap tüzét
A tőr
A fogoly
Madárka
A magvető
A könyvárus beszélgetése a költővel
A tengerhez, xxx-hoz(1825)
Téli este
A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
Téli utazás
Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen, buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
A költő és a tömeg
Téli reggel: szerelmi költemény.
Szerettem önt
Az emlékmű
Prózai és verses epikai művei:
Ruszlán és Ludmíla (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye
A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul, s onnan merít történelmi példát.
Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, amelyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
A lövés (Выстрел)
A hóvihar (Метель)
A postamester (Станционный смотритель)
A koporsókészítő (Гробовщик)
A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка)
Dubrovszkij (Дубровский) (1832–33, megj. 1841) regény, amely valódi történet alapján született.
A bronzlovas (Медный всадник) (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés
Anyegin(Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij).
A kapitány lánya (Капитанская дочка) (1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
Borisz Godunov (Борис Годунов) (1830) történelmi dráma, színmű, a shakespeare-i dráma felelevenítése és az orosz dráma megújítása, a tömeg történelemalakító szerepéről szól.
Puskin válogatott művei. Költemények és egyéb verses munkák; ford. Aczél Tamás et al.; Szikra–Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949
Mese az aranykakasról; ford. Trencsényi-Waldapfel Imre; Szikra, Bp., 1949
Mese a halászról meg a halról; ford. Trencsényi-Waldapfel Imre; Szikra, Bp., 1949
Versek. Szimonov Konstantin tanulmányával; ford. Lajtha Géza Állami Kiadó, Bukarest, 1949
Mesék; ford. Salamon László, Rózsa Alíz, Vajda Béla; Orosz Könyv, Bukarest, 1949
Műsoranyag; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949 (Magyar-szovjet füzetek)
Nulin gróf. Verses kis tréfás história; ford., tan. Mészöly Gedeon; Városi Ny., Szeged, 1949 ("Nép és nyelv" különnyomatai)
A. Sz. Puskin válogatott munkái; Ragyanszka Skola, Kijev–Uzshorod, 1950 (Klasszikusok iskolai könyvtára)
Ruszlán és Ludmilla; ford. Fodor András; Franklin, Bp., 1950
Mese a nagy Szaltan cárról, fiáról és a tündérszép hattyú-királylányról; ford. Gál László; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950
Ruszlán és Ludmilla; ford. Szegő György; Orosz könyv, s.l., 1950
Puskin válogatott versei; összeáll. Kardos László; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951 (Szépirodalmi kiskönyvtár)
Mese Szaltán cárról és egyéb mesék; ford. Áprily Lajos et al.; Ifjúsági, Bp., 1953
Jevgenyij Anyegin. Verses regény; ford. Áprily Lajos; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953
Regények és elbeszélések; ford. Szöllősy Klára et al., utószó Kelemen Sándor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
A bahcsiszeráji szökőkút; ford. Szabó Lőrinc; Magyar Helikon, Bp., 1957
Visztrel / A lövés. Novella; ford. Gyöngyi László; Terra, Bp., 1957 (Kétnyelvű kis könyvtár)
Puskin válogatott versei / Izbrannije sztyihotvorenyija; szerk., bev. Radó György, jegyz. Erdődi József; Corvina, Bp., 1957 (Kétnyelvű klasszikusok)
Versek; ford. Franyó Zoltán, bev. Máthé Ernő; Az Orosz Könyv, Bukarest, 1958
Mese a halászról és a kis halról; ford. Vas István; Minerva, Bp., 1959
A pikk dáma és egyéb elbeszélések; ford. Brodszky Erzsébet, Trócsányi Zoltán, utószó Apostol András; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár)
A bronzlovas. Elbeszélő költemények; ford. Hegedüs Géza et al.; Irodalmi, Bukarest, 1962
Mese Szaltán cárról, óriás fiáról Gvidon Szaltánovics hercegről és a csodaszép királykisasszonyról, Lebedáról; ford. Kapuvári Béla; Ifjúsági, Bucureşti, 1963
Elbeszélő költemények; ford. Áprily Lajos et al., bev. Barátné Sevcsuk Nyina, jegyz. Áprily Lajos, E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1963 (A világirodalom klasszikusai)
Alekszandr Puskin válogatott költői művei; ford. Áprily Lajos et al., szerk. biz. Hidas Antal, Illyés Gyula, Kardos László, jegyz. Áprily Lajos, E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1964
Mesék; ford. Áprily Lajos et al.; Móra, Bp., 1970
A pikk dáma [1] és más elbeszélések; ford. Brodszky Erzsébet et al., jegyz. Gerencsér Zsigmond; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1974
Levelek; ford. Lothár László et al., vál., jegyz. Pór Judit; Európa, Bp., 1980 (Alekszandr Puskin művei)
Cikkek, történelmi tanulmányok, napló; vál. Pór Judit, jegyz. Gerencsér Zsigmond, Pór Judit, ford. Balassa Anna et al.; Európa, Bp., 1981 (Alekszandr Puskin művei)
Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg a Lebegyről, a gyönyörű cárlányról; ford. Kormos István; Móra, Bp., 1982
Két magyar Anyegin. Puskin verses regénye; ford. Bérczy Károly, Áprily Lajos, esszé Bérczy Károly, Krúdy Gyula; Európa, Bp., 1984
Mesék. Házi olvasmány 3. Az általános iskolák 3. osztálya számára; ford. Vas István, sajtó alá rend. Laslo Blasskovic; Zavod za udzbenike i nastavna sredstva, Beograd, 1994
Hetesi István: Kánon és elhajlás. Byron: A kalóz és Puskin: A kaukázusi fogoly című elbeszélő költeménye (Nagy I.-Merényi, 353-360. o.)
Kalavszky Zsófia: Beszédmód és költői szemantika A. Puskin Cigányok c. elbeszélő költeményében (Első század. Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin, ELTE BTK HÖK, 2002, I., 57-79. old.)
Kocsis Géza: Horatius és Puskin költői halhatatlansága, mint az irodalmi hagyomány része. Horatius III. 30. ódája és Puskin Az emlékmű című verse. (Orosz szám, szerk.: Kroó Katalin ELTE BTK HÖK, 2002, I., 79-99. old.)
Kovács Árpád: Studia Russica Budapestinensia I. Пушкин и Пастернак. Материалы Второго Пушкинского Коллоквиума Puskin és Paszternak. A második Nemzetközi Budapesti Puskin-Kollokvium dokumentumai. (Az ELTE Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszéke és az Eötvös József Collegium kiadványa. Eötvös–Füzetek XIX. Társszerkesztő: Nagy István. Budapest, 1991.)
Kovács Árpád: Szempontok az „Anyegin” poétikai és műfaji meghatározásához. In: Tanulmányok a kelet-európai irodalmak és nyelvek köréből. Dobossy László 70. születésnapjára. (Budapest, 1980)
Lotman, Jurij: Puskin (Mérleg sorozat)
Mezősi Miklós: Kanonizált történelem és a költői hagyomány. A zavaros idők krónikásai. Puskin és Muszorgszkij. (Budapest, Aula Kiadó, 1999)
Péter Mihály: „Pár tarka fejezet csupán…” Puskin „Jevgenyij Anyeginj”-je a magyar fordítások tükrében. (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999)
Pálfi Ágnes: Puskin-elemzések (Vers és próza), Modern Filológiai Füzetek 54. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997)
Baróti Tibor: Nézőpont és értékelés az orosz romantikus lírában – „Mit jelent a suttogásod?”, (szerk.: Nagy I., Merényi A., 342-353. o.)
Zsirmunszkij, Viktor: Byron és Puskin. In: Bókay-Vilcsek: A modern irodalomtudomány kialakulása, Szöveggyűjtemény. (Osiris, Budapest, 1998, 300-316. o.)
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Alekszandr Szergejevics Puskin, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses. ®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.