A hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja.
Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű, más-más döntéshozói tisztségek körét, jogkörét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. Általában egy demokratikus alkotmányos alapelv szabályozza, mely szerint a törvényhozásnak (parlament, helyi önkormányzat), a végrehajtó hatalomnak (közigazgatás), és az igazságszolgáltatásnak (alkotmánybíróság, a bírói szervek és az ügyészség) hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól. A felvilágosodás korában három hatalmi ágat különböztettek meg, de azóta továbbiak jöttek létre vagy kaptak ide besorolást, mint a demokráciában ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények, ilyen például az alkotmánybíróság, adatvédelmi biztos vagy a közösségi támogatással működő tömegtájékoztatási eszközök.
Történetileg az önkényuralom megakadályozására irányult, ma pedig a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés elengedhetetlen feltételeként működik. A felvilágosodás korának elméleteként emlegetik, pedig valójában sok évszázados múltra tekint vissza. A három klasszikus hatalmi ág elosztása korábban megtalálható Arisztotelész és Cicero műveiben is.
Arisztotelész alapozta meg a három klasszikus hatalmi ág elméletét. Ő már említi a közügyekről tanácskozó testületet, a magisztrátusokat és az igazságszolgáltatás szervezeteit. Cicero államelméleti művében a királyság, az arisztokrácia uralma és a demokrácia közötti hatalommegosztást tartja helyes megoldásnak.
A 17. században John Locke a természetjogi-szerződéselméleti megközelítésében a kormányzat megbízás jellegét hangsúlyozta. Locke szerint a politikai közösség döntése révén természetes jogainak egy részét – életük, szabadságuk és vagyonuk védelméért cserébe – a kormányzatra ruházzák át (ez a társadalmi szerződés). Az így megbízott kormányzat egyoldalú kötelezettségeket vállal, melyek teljesítésének elmulasztása esetén a politikai közösségnek jogában áll lecserélni a hatalom gyakorlóit. Locke elmélete szerint szükség van egy olyan szervre is, amely folyamatosan biztosítja és ellenőrzi a törvények végrehajtását. Így elkülönül a törvényhozó és az igazságszolgáltatást is magában foglaló végrehajtó hatalom, melyek közül Locke egyértelműen az előbbit tartotta elsőrendűnek.
Montesquieu a mérsékelt kormányzás biztosítékát a törvények uralmában vélte megtalálni, szerinte ugyanis a hatalom elfajulásának csakis hatalom szabhat határt. Úgy vélte, hogy az általa megkülönböztetett három államhatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó, bírói) közül bármelyik kettő nem megfelelő szétválasztása zsarnokságot eredményez. Ezért a hatalmat úgy kell megosztani, hogy egyik ág se kerekedhessen a másik fölé, hanem azok kiegyensúlyozzák egymást.
Ebben a szócikkben még nincs vagy aránytalanul kevés a folyó szöveggel írt tartalom. Ha kedvet érzel a bővítéséhez, és megbízható forrásaid is vannak hozzá, ne habozz! A szerkesztéshez kattints ide! |
Az alkotmányos monarchiában az uralkodó nem kormányoz – ez kompromisszum. Ekkor három fő hatalmi ágat különböztetünk meg:
A hatalmi ágak szétválasztásának lényeges eleme
A hatalmi ágak szétválasztásának az elve az Amerikai Egyesült Államokban a prezidenciális rendszerben érvényesülnek legtisztábban. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom szervezetileg nem függ egymástól, külön úton jönnek létre.
A parlamentáris köztársaságban a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak nem különülnek el egyértelműen, a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést is a törvényhozás látja el. A tényleges végrehajtói hatalommal rendelkező kormányfőt nem közvetlenül választják a választók, hanem a parlament szavaz neki bizalmat.
A hatalommegosztás történhet szakterületek, hatalmi szintek szerint, többlépcsős döntéshozatal bevezetésével vagy ezek kombinációinak a segítségével.
Szakterületek szerinti hatalommegosztás például az igazságszolgáltatáson belül az alkotmánybíróság, bíróság és az ügyészség szétválasztása úgyszintén a végrehajtó hatalmon belüli szakterületek létrehozásával.
Hatalommegosztás a föderalizmus, mely hatalmi ágak szerint megosztja a hatalmat a szövetségi és a tartományi szintű hatalmi szervek között, továbbá megosztható a hatalom az állam és egyes térségei, települései és városrészei között.
A hatalommegosztás további módja például a törvényhozás két kamarára osztása, alsó- és felsőházra, vagy képviselőházra és szenátusra. Ezek általában törvényhozási funkcióikban és választói bázisukat tekintve is különböznek: mástól és másra kapnak mandátumot. Ilyen hatalommegosztás a törvények jóváhagyása a köztársasági elnök által.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article A hatalmi ágak szétválasztása, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.