Suriname: állam Dél-Amerikában

 

 

Domborzat

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Élővilág, természetvédelem

 

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.

Nemzeti parkjai

Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rendszeresen rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. Az indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, a történelme következtében a lakossága a világ egyik legváltozatosabb etnikai eredetű, valamint leginkább eltérő, változatos kulturális hagyományokat ápolja.

A 2. világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot. 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

 

Alkotmány, államforma

Elnökök és miniszterelnökök

Bővebben: Suriname elnökeinek listája

Bővebben: Suriname miniszterelnökeinek listája

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Politikai pártok

Párt		szín	ideológia	helyek a Nemzetgyűlésben
Progresszív Reform Párt	VHP		balközép, szociáldemokrata	20
Felszabadítási és Fejlődési Párt	ABOP		maroonok képviselete	8
Nemzeti Demokrata Párt	NDP		jobboldali, nacionalista	16
Surinamei Nacionalista Párt	NPS		centrista, szociáldemokrata	3
Pertjajah Luhur	PL		a surinamei javanézek képviselete	2
Testvériesség és Egység Párt	BEP		maroonok képviselete, szociáldemokrata	2

Közigazgatási beosztás

Suriname 10 körzetre van felosztva.

• Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo)
• Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam)
• Coronie, 3902 km² (Totness)
• Marowijne, 4627 km² (Albina)
• Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie)
• Para, 5393 km² (Onverwacht)
• Saramacca, 3636 km² (Groningen)
• Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt)
• Wanica, 433 km² (Lelydorp)
• Paramaribo, 183 km² (fővárosi közigazgatás)

Védelmi rendszer

Bővebben: Suriname hadereje

Népességének változása

Legnépesebb települések

Bővebben: Suriname városai

Etnikai, nyelvi megoszlás

 

 

 

Rendkívül tarka: indonézek, indiánok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

A lakosság hihetetlenül sokszínű. 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású; az ázsiaiakhoz tartozó indonézek, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a a hollandok leszármazottja. További 1% egyéb, ők főleg közel-keleti bevándorlók.

Vallási megoszlás

• 40,7% (200 744 fő) keresztény (ebből 25,2% protestáns, 22,8% katolikus)
• 19,9% (98 240 fő) hindu
• 13,5% (66 307 fő) muszlim
• 5,8% törzsi vallású
• 4,4% ateista
• 15,7% ismeretlen

Szociális rendszer

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg. Az egészségügyre a GDP 5,29%-át költik.

 

Mezőgazdaság

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs- és a banántermesztés.

Ma a megművelt terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró.

Ipar

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), timföldgyártás; olaj- és fakitermelés, élelmiszer-feldolgozás.

Külkereskedelem

• Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben.) Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
• Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, fogyasztási cikkek.

Fő partnerek 2016-ban :

• export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%;
• import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%.

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

 

Közúti

Suriname, a szomszédos Guyana állammal együtt, egyike annak a két országnak Dél-Amerikában, ahol baloldali közlekedés van érvényben. Az egyik magyarázat erre az, hogy a kolonizáció idején a hollandok baloldali közlekedést használtak; a másik pedig az, hogy először a britek gyarmatosították Suriname-ot, s a hollandok végül megtartották a baloldali közlekedést. Habár Hollandia a 18. század végén átállt a jobboldali közlekedésre, Suriname nem követte a példáját.

• Utak hossza (2003): 4304 km (ebből 1119 km kövezett)
• Mind a kormány, mind privát vállalatok üzemeltnek buszokat, melyekkel hosszabb távolságok is elérhetők

Vízi

• Vízi utak hossza (2011): 1200 km (ezek nagyobb része 7 m hosszú aljú hajókkal is hajózható)
• Kereskedelmi hajóflotta (2019): 5 teherhajó, 3 tartályhajó és 2 egyéb
• Főbb kikötők: Paramaribo, Wageningen

Légi

• Repterek száma: 55 (ebből 6 burkolt)
• Nemzetközi repülőtér: Johan Adolf Pengel nemzetközi repülőtér
• Nemzeti légitársaság: Surinam Airways

Vasúti

Bővebben: Suriname vasúti közlekedése

Egyéb szállítás

• Csővezeték: 50 km (olaj)

Oktatás

Paramaribóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart. Az általános iskola hat, a középiskola négy, a főiskola három évfolyamos. Az általános iskola után a diákok megírnak egy tesztet, ami eldönti, hogy milyen típusú középiskolában tanulnak tovább (MULO-ban vagy az alacsonyabb színvonalú LBO-ban). A középiskola feléhez érve (a második évfolyam után, a harmadik előtt) a diákoknak választaniuk kell két irányzat közül: tudományos vagy üzleti ágazat. Ez a későbbiekben befolyásolja majd azt, hogy milyen tantárgyakat fognak tanulni. A tudományos ágazatra nehezebb bekerülni, tehát aki oda nem kerül be, az az üzleti ágazatra megy, vagy megbukik.

Egyenruhák: általános iskolában a viselet: zöld ing, farmer; középiskolában: kék ing, farmer.

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Bővebben: Suriname világörökségi helyszínei

Művészet

Gasztronómia

A suriname-i konyha indiai, afrikai, jávai, kínai, holland, zsidó, portugál és őslakos indián elemeket egyesít magában. Alapvető élelmiszerek a rizs, tápióka és különböző növények gyökerei. Indiai hatásra számos baromfihúsos étel akad, mint a masala és a pom, de akadnak kínai eredetű csirkehúsos fogások is.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.

• Magyar-Suriname-i Baráti Társaság (Hongaars-Surinaamse Vriendschapsvereniging)
• 2004-es népszámlálás eredményei
• Suriname.lap.hu - linkgyűjtemény
• turisztikai információk hollandul

Ez az Latin-Amerikáról vagy latin-amerikai országról szóló vagy azzal kapcsolatos tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!