A Kámaszútra (szanszkrit, dévanágari írással: कामसूत्र; jelentése: „a szerelem vezérfonalai”) a „szerelem tudománya”, az emberi szexualitás kultúrájának ősi, szanszkrit nyelvű összefoglalója, Vátszjájana indiai filozófus műve.
A Kámaszútra az élet érzéki örömeinek egyik legősibb könyve, jelentéstartalmában azonban túlmutat a nyugati fogalmak szerinti „szexuális tankönyv” fogalmán, valójában az életre tanító mű.
A Kámaszútra műfordításai gyakran válogatás alapján vagy közvetítőnyelv segítségével készültek, nem pedig az eredeti műből. Jelenleg sokféle szövegváltozat van forgalomban, és ezeknek megfelelően az értelmezési hagyományban is némiképp eltérő irányok mutatkoznak. Magyar nyelvre történő átültetése más erotikus művek, mint az Anangaranga, a Sukaszaptati, a Gíta Govinda fordítását eredményezte.
Az indiai kultúra a szexualitást sosem kezelte tabuként, de a szexuális nyitottság főként a házaséleten belül, vagy egyes vallási rítusok során nyilvánul meg (tantrizmus). Az indiai családmodell kifelé zárt, az indek magánélete, öltözködése szemérmes. Az erotikus kérdéskört azonban számos művészeti alkotásban, tanulmányban, értekezésben dolgozták fel a képzőművészek és a tudósok. Az ősi India szexuális nyitottságát a templomok erotikus szobrai (Khadzsuráhó) is bizonyítják. Az utazásairól ismert Ibn Battúta, akinek az útleírásai az indiai történetírás számára is nagy jelentőséggel bírnak, leveleiben megörökítette 1335-ben tett utazását Khadzsuráhóba. Feljegyzései szerint a templomokat tömegek látogatták, az emberi szexust az istenek áldásos tevékenységének tartották.
A hinduizmus alapvető forrásai a védák (Véda, azaz tudás). Nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége. Kámadévát, a szerelem istenét a védikus korban a kozmikus vágy vagy a teremtőerő megtestesülésének gondolták, olyasvalaminek, ami elsőként bontakozott ki a mindent megelőző káoszból, s létével megalapozta a teremtés további aktusait. Később vonzó ifjú lénnyé vált, aki szerelemhozó virágnyilakat lövöldöz: íja cukornádból van, a húrt egymásba kapaszkodó méhek alkotják. Az istenek egy alkalommal rávették Kámadévát, hogy gerjessze fel Sivában a felesége, Párvati iránti vágyat. Isteni ölelkezésük ezer éven át tartott. Egy szolgájuk kileste őket, és lehozta a földre a szeretkezés tudományát.
Az emberi szexualitás és örömszerzés útmutatója ősi műfaj az indiai kultúrában. A mítosz szerint a „teremtmények Ura” – amikor megalkotta a férfiakat és a nőket – törvényekbe foglalta létezésük viszonyait, ami a dharmát, az arthát és a kámát illeti (azaz a vallást, a vagyonszerzést és a testi szerelmet). Százezer fejezetben írta elő számukra, hogyan tartsák meg parancsolatait. A legősibb ismert írásba foglalása ezeknek a legenda szerint:
Mahádéva művének ötszáz fejezetre rövidített változata Uddálaka fia, Svétakétu Auddálaka, a Kr. e. 8. században élt filozófus munkája (ő igazolhatóan történeti személy). A mű még így is nagyon terjedelmes volt, ezért a Páncsálabeli Bábhravja újabb átdolgozást készített 150 fejezetben. Az ő kivonatos alkotását később újra és újra feldolgozták és tömörítették.
Bábhravjától származik a témakör hét fő szakaszra osztása:
E sokféle szerző sokféle eredetű munkáját fűzte egybe végül Vátszjájana, ez lett a legismertebb és legáttekinthetőbb indiai tankönyv a szerelmi tudományokról. Vátszjájana, aki egyébként nőtlen visszavonultságban élt, úgy tartotta, hogy az elmúlt korok összes szexuális ismereteinek összeállítása, számára egyfajta meditáció és elmélkedés Istenről.
A korabeli olvasó leginkább erotikus „felvilágosító” irodalomként ismerte meg a könyvét, a filológiai álláspont azonban számos tudományos rejtélyt vél felfedezni a mű körül. Az egyik ilyen vélemény szerint különös, hogy Vátszjájana korában a nők kiszolgáltatottak és jogfosztottak voltak, a mű mégis ennek a ténynek ellentmondva királynőként mutatja be őket. A férfiakat a műben úgy látjuk, mint akiknek egyetlen vagy legfőbb törekvése, hogy a nőket az aktusok során a legteljesebb nemi gyönyörhöz segítsék.
A szútra mint vezérfonal, műfaji sajátságai révén rövid tőmondatokban fogalmaz, összekötő szöveg nélkül. A korabeli tudományos értekező próza ezt a nyelvet használta. A mű főszövege próza, a fejezetek végén kétsoros versikékkel, Baktay Ervin megfogalmazása szerint „szentenciákkal”, azaz költői nyelv töménységét segítségül hívó sommás bölcsességekkel.
A teljes szanszkrit szöveg alapján készült angol fordítás 1883-ban jelent meg először az akkori Benáreszben (ma: Varánaszi), újabb kutatások szerint meglehetősen szabadon értelmezve a szöveget.
Ezt a mérvadó angol fordítást követi a Baktay Ervin által létrehozott mű. Egyes források feltételezik, hogy a magyar kiadásban 1920-ban először megjelent könyv német fordításokat is felhasznál, sőt van egy olyan szakasz benne, amely a szanszkrit szövegben nem fordul elő.
Mivel bonyolult és meglehetősen megközelíthetetlen szanszkrit stílusban íródott, a Kámaszútra évszázadok során az érthetetlenség homályába veszett, és csak a 19. század vége felé került sor arra, hogy kiemelkedjen az indiai szöveges hagyományok sorából. Az eredeti szöveg legelterjedtebb fordítása Sir Richard Burton világutazó nevéhez fűződik, aki indiai útja során fedezte fel a Kámaszútra szövegét. Simon Róbert és más orientalisták kutatásai szerint a fordítás több ember nevéhez kötődik. Valójában a könyvet Foster Fitzgerald Arbuthnot fordította le, két indiai tudós, Bhagvanlal Indraji és Shivaram Parshuram Bhide segítségével. Burton stilizálta a könyvet és megszervezte a magánkiadást. Nyomtatásban a Káma-Szútra 1883-ban jelent meg. Ebből az angol nyelvű változatból fordították le több nyelvre, mellőzve az eredeti szöveget. A szanszkrit nyelvet abban a korban már holt nyelvként tartották számon. A könyvet az indiai olvasók is az angol fordítás hindi változatából ismerték meg.
Baktay Ervin 1920-ban fordította le magyarra, a könyv ezer példányban jelent meg. A kor prűd szelleme miatt csupán egyéni megrendelésre lehetett kapni, és postai kézbesítéssel jutott el az olvasókhoz. 1947-ben a „Barka” Kiadóvállalatnál jelent meg sorszámozott kiadásban, Káma-szútra (Régi hindu ars amatoria) alcímmel, Budapesten.
A Kámaszútra a szexualitás „eredeti tanulmánya”, ez lett a forrása minden későbbi összefoglaló műnek, beleértve a 15. században keletkezett Anangarangát is, amelyet a Kámaszútra egy módosított változatának tekinthetünk. Ez a könyv jelentős mértékben támaszkodik Vátszjájana alapvető elveire, ugyancsak Burton fordította le, két évvel a Kámaszútra kiadása után jelent meg, 1885-ben.
A Kámaszútra a mai napig több mint 150 fordítást élt meg. Herman Tieken különös figyelmet fordított a könyvre, feltett szándéka volt utánajárni annak, hogy valójában mit is tartalmaz a mű. További kritikai felülvizsgálatot kért. A nyelvészekben már addig is többször felmerült a gyanú, hogy a Kámaszútra többet jelent, mint egy erotikus felvilágosító mű. Az újbóli fordításokból kitűnt, hogy a szöveg parodisztikus politikai utalásokat és elemeket tartalmaz. Ezzel a teóriájával új értelmezést adott a Kámaszútrának. Hogy minél jobban megértse ezt a rejtélyt, több fordítást is ellenőrzött. A gond az volt, hogy a fordítók nem az eredeti mű alapján készítették az új változatot, hanem valamelyik korábbi fordítás alapján. A munka során egy idő után a jegyzetek, kiegészítések elvesztek vagy értelmezésük megváltozott. Herman Tieken a Kámaszútrát először szanszkrit nyelvből hollandra fordította, hogy ezt a problémát feloldja. A teljes munka 2008 végére fejeződött be. A leghíresebb fordítók közé tartozik Wendy Doniger, a Chicagói és a Harvard Egyetem szanszkrit tanára, aki Sudhir Kakkar pszichoanalitikussal együtt dolgozott a művön. Wendy Doniger több tévedést felfedezett a női erogén zónák ismertetése és a szexuális technikák terén.
Mallanaga Vátszjájana egyetlen műve, a Kámaszútra, 1250 verset tartalmaz, 36 fejezetből áll, amelyek további 7 részre oszthatók. A mindennapi életre tanító könyvek közé tartozik, különböző témák szerint rendszerezve mutatja be a tanításokat. A rendszerezés ebben a korban a politikai művek sajátossága volt. Az „Általános kérdések” fejezeten belül megfigyelhetjük, ahogy érvek és ellenvetések formájában vezet rá a helyes megoldásra. Gyakorlati tanácsokat ad, érzelemmentes formában. Baktay Ervin fordítása az alábbi hét részre osztja a gyönyörök könyvét.
Első fejezet.
Második fejezet.
A szerelmi gyönyör osztályozása a szeretkezés során, a méretek, a vágy foka, a szerelem fajtái, a szenvedély mértéke szerint történik. A férfit és a nőt lingájuk illetve jónijuk alapján három csoportba oszthatjuk. Ezeket a csoportokat és különféle variációjukat mutatja be a fejezet. Egyenlő és nem egyenlő kategóriákban, az egyenlőek a legmagasabb egyesülési osztályba, míg a nem egyenlőek a legalacsonyabba tartoznak. Fontos téma a vágy keletkezésének módja és erőssége az aktus során.
Négyféle módon jöhet létre szerelem:
Csatussasthi, vagy más néven „A hatvannégy” című részt, Pánycsála munkájának tartják. Az ölelés négy fajtáját különböztetjük meg: érintkező, ölelő, dörzsölő és szorító ölelést. Szuvarnanábha ezen kívül még a testrészek öleléséről ír.
Amikor a szeretkezés hevessé válik, különböző csípések, karmolások keletkezhetnek, ezeket a nyomok formája szerint különböztetjük meg. Hangzó csípés, félhold, kör, vonás, tigriskarom, pávaláb, nyúlrúgás, kék lótuszlevél. A test különböző részein alkalmazhatjuk. Szuvarnanábha szerint a legszenvedélyesebb szeretők alkalmazzák a test bármely részén, ahol örömet okoznak vele. A fejezet kitér a körmök formájára, sajátságaira, a különböző népek esetén.
A test minden részén alkalmazhatjuk a harapásokat, ettől kivétel a felső ajak, a szem, a száj belseje. A harapás fajtáit ismerteti ez a rész, és a szép fog ismérveit. Szerelmi dolgokban nagyon fontos a férfiak számára, hogy ismerjék a különböző vidékeken élő nők vérmérsékletét és szokásait, és azt, hogyan közeledjenek hozzájuk. Ez azért fontos, mert amit az egyik vidéken a hölgyek kellemesnek találnak, azt a másikon elutasíthatják. Példaként említhetjük, hogy a Gangesz és a Dzsamna közén lakó nők elutasítják a szeretkezés durvább formáit, mint a karmolás és a harapás. Míg az Avanti földjéről való nők gyűlölik a csókot, de nagyon kedvelik a szerelmi együttlét változatos formáit. Szuvarnanábha azt állítja, hogy az egyes személyek természete és szokásai fontosabbak, mint az, hogy az illető országokban mit szeretnek a nők.
A szerelmi együttlét tökéletesítését befolyásolhatjuk azzal, hogy számunkra a legkedvezőbb pozíciókat választjuk ki. A találékony ember megsokszorozza tudását, a természettől és mások tapasztalataiból ellesett formákkal. Akiknek nem egyeznek a testméreteik, azok is a nekik való pozíciók által tudják gyönyörben részesíteni egymást.
A szenvedélyes szeretkezés olyan, akár egy kisebb csata. Az ütközések hevében apróbb ütések, csapkodások történnek, és ezeket különböző turbékoló, sziszegő hangok kísérik.
Amikor a férfi már elfárad a „harcban”, a nő hanyatt fekteti, és átveszi a szerepét szeretkezés közben. A másik változat szerint, kezdettől fogva férfimódra viselkedik. A férfi műveleteit most neki kell végrehajtania. Ezeket, Szuvarnanábha szavaival élve, előrenyomásnak, dörzsölésnek, köpülésnek, döfésnek, verébhajszának nevezzük.
Ma az auparistakát orális szexnek nevezik. A mű ebben a fejezetben elsőként a heréltek viselkedésmódját írja le, majd szól arról, hogy ez a szokás a kicsapongó feslett nők és a szolgálók szokása.
Ahhoz, hogy a pár együttléte a legteljesebb legyen, a szerelmi együttlétet jól elő kell készíteni. A világfiak tisztán, felékesítve várják a hölgyet, virágok és füstölők között, baráti társaságban, zeneszó mellett. Mikor egyedül maradnak, megkezdődhet a szerelmi játék az előzőekben bemutatottak szerint. A vágy szítása és csillapítása egyensúlyban kell hogy legyen, ez hozza meg számukra a teljes kielégülést.
Harmadik fejezet.
Negyedik fejezet.
Ötödik fejezet.
Hatodik fejezet.
Hetedik fejezet.
A társadalmi és szociális vonatkozásokat is taglaló témák felölelik a szexuális egyesülésről, a feleség megszerzéséről, magáról a házastársról szóló ismereteket, de szó esik kurtizánokról és azokról a szerelmi ajzószerekről és lehetőségekről is, amelyekkel szerelmi gyönyör elérhető, vagy fokozható. A könyv részletes tanácsokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennie a férfinak, hogy meghódítson egy nőt, milyen nőt kell kiszemelnie akinél sikert érhet el. Különös hangsúlyt helyez a nők szerepére, és ez a keletkezése idején forradalmi megközelítés nagymértékben hatott a nők szexuális megítélésére.
A 19. században még nagyobb hatást ért el, hiszen egy tabunak számító témával foglalkozott olyan mélységben, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Például, ha a férfinak nem sikerül gyönyörhöz juttatnia a nőt, segítségért kérhet tőle, hogy más módot találjanak annak elérésére. Ez a gondolat a viktoriánus korban keletkezett ősfordítások időszakában meglehetősen újnak hatott. A prüdériát az erkölcs alapjának tekintő korabeli angol társadalom a szöveget szentségtelennek tartotta, és elszántan harcolt megjelenései ellen. A hagyományos nemi szerepek kikezdése az intim együttlét titkainak segítségével amúgy is kiváltotta az erkölcs- és családvédő körök ellenkezését. Az a modell, amelyben a nő szerepe az utódok létrehozása, nevelése és a családi tűzhely melegségének megőrzése, eleve magában foglalta a nő alárendelt szerepét, amelyben a nő egyik feladata a férfi kényelmének fenntartása. Így tehát a nő öröme a szexuális együttlét során másodlagos kérdés volt, és az erre vonatkozó tanácsok illetlennek, sőt erkölcstelennek számítottak.
A Kámaszútra nyomán hasonló felépítésű és tartalmú művek születtek. Európában a franciák álltak élen a szexuális kultúra fejlesztése terén, de az amerikaiak sem maradtak el tőlük. 1926-ban Theodor Hendrik van de Velde kiadta Az ideális házasság: pszichológia és speciális technikák című könyvét (The Perfect Marriage), amely az első amerikai szexkönyvnek minősült. A szabadosság azonban nem mindig volt népszerű. Két évtizeddel később Alfred Kinsey: A férfi szexuális magatartása című könyvében kifejtette, hogy „több olyan példát ismerünk, amikor a nők megölték a férjüket, mert az ragaszkodott a nemi szerv és a száj érintéséhez.”
A szexuális forradalom kiteljesedése magával hozta a felvilágosító irodalmak elterjedését, a szexuálpszichológusok előadásaikban alapműként használták fel. John Updike 1960-ban megjelent regénye, a Nyúlcipő szenzációt keltett, bár a szerző nem nevezte nevén a dolgokat. Magyarországon is egyre nyíltabban beszéltek és írtak a szexualitásról. Wojtilla Gyula szanszkrit nyelvtudós és tanszékvezető egyetemi tanár Dámódaragupta: A kerítőnő tanításai című könyvét fordította le, mely szintén a Kámaszútra nyomán íródott. Tanulmányok, előadások születtek, Lux Elvira, a hazai szexuális nevelés úttörője több könyvében említést tesz róla és hatásáról.
Az erotika ábrázolása az emberi kultúrával egyidős. A Kámaszútra nyugati első kiadása egy prűd időszakban jelent meg, amikor a szexualítás ábrázolása tiltott volt. A könyv szinte minden kiadása illusztrált kiadvány lett. Az első időkben metszetek és apró festmények díszítették, később albumszerű képeskönyvek születtek, melyekben sokszor az illusztráció túlsúlyba került a szöveggel szemben. A Baktay-féle könyv 1971-es kiadásának illusztrátora Würtz Ádám volt, aki a később megjelent Anangarangának is társszerzője lett. Az emberek nyitottabbá váltak a testiség ilyenféle ábrázolása iránt, amely egyébként a képzőművészetben is egyre hangsúlyosabbá vált. 1912-ben a polgári Ausztriát botránkoztatta meg Egon Schiele erotikus, már szinte pornografikus festményeivel.
Az alaptörténetet a filmművészetben is számtalan esetben feldolgozták. Az erotikus megközelítésen túl azonban születtek komolyabb társadalmi összefüggéseket boncolgató művek is. Az egyik ilyen provokatívnak számító alkotás az 1996-ban készült, Kámaszútra, a szerelem meséi (eredeti címén a Kamasútra: Tale of Love) című film. Írója és rendezője Mira Nair indiai–amerikai filmrendező. A 16. században játszódó film csak nagy vonalakban követi a Kámaszútra alaptörténetét, nagy hangsúlyt helyezve a nők szexuális kiszolgáltatottságának ábrázolására.
2006-ban Chichagóban Terry Abrahamson írt musicalt Kama Sutra címmel, amely a történetet modern formában dolgozta fel. A könyv hatása a magyar kortárs festészetben is felfedezhető, példa rá Könyves Sándor Kámaszútra sorozata.
Mára már minden adathordozón elérhető a Kámaszútra valamely formája. Maga a név is rendkívül népszerű, függetlenül attól, hogy milyen mögöttes tartalmat hordoz. 2006-ban egy számítógépes vírust neveztek el róla, de van Kámaszútra társasjáték is. Az Apple cég egy brit fejlesztésű iPhone-alkalmazást, az Eucalyptust tiltotta le a közerkölcs védelmében, melynek programja lehetővé tette a felhasználók számára a Káma Szútra olvasását.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Kámaszútra, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.