Ivan Nyikolajevics Kramszkoj oroszul: Иван Николаевич Крамской (Osztrogozsszk, Voronyezsi kormányzóság, Oroszország, 1837.
május 27. – Szentpétervár, Oroszország, 1887. március 24.) orosz realista festő.
Ivan Nyikolajevics Kramszkoj | |
A festő arcképe (Repin festménye, 1882) | |
Született | 1837. május 27. Osztrogozsszk, Oroszország |
Elhunyt | 1887. március 24. (49 évesen) Szentpétervár, Oroszország |
Állampolgársága | orosz |
Nemzetisége | orosz |
Gyermekei | Sofya Junker-Kramskaya |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia |
Sírhelye |
|
Ivan Nyikolajevics Kramszkoj aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Nyikolajevics Kramszkoj témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kramszkoj a városi elöljáróság írnokának családjában született. Gyerekkorában retusőrként dolgozott egy fényképésznél, majd azzal együtt végigjárt több várost, végül Szentpétervárra érkezett. Itt a főváros híres fényképészéhez került, majd 1857–ben felvették a Művészeti Akadémiára. Megismerkedett a társadalmi haladás igényével fellépő értelmiség eszméivel, és miután szembekerült az oktatás merev szabályaival, 14 társával együtt 1863-ban eltávolították az akadémiáról. Ő kezdeményezte az első Szentpéterváron kívüli, Nyizsnyij Novgorodban megtartott képzőművészeti kiállítást. Egyik szervezője és fő ideológusa lett a Vándorkiállítók Társaságának, mely az újat akaró orosz képzőművészek gyűjtőhelye lett.
Kramszkoj művészetében a legértékesebbek a kortársakról festett arcképei. Az 1860-as években készítette felesége, Szofja Nyikolajevna portréját, valamint a korai korszakát rendkívül kifejező ovális Önarckép-ét (1867). Egyik legismertebb festménye a Krisztus a pusztában (1872), egy magányos, töprengéseibe merülő ember képe, akinek szinte az egész égbolt a vállára nehezedik. Lev Tolsztoj egy levelében azt írta: „Ez a legjobb Krisztus, melyet ismerek.” Maga a művész azt nyilatkozta, hogy a kép a saját gondolatainak, tépelődéseinek kifejeződése.
1873 nyarát a művész vidéken, Tolsztoj birtokának szomszédságában töltötte és két portrét is festett az íróról. Az esemény Tolsztoj művészetében is nyomot hagyott: Kramszkoj volt a prototípusa Mihajlov festőnek az Anna Karenyina című regényben. A művészetpártoló és műgyűjtő Tretyakov megrendelésére Kramszkoj az 1870-es években kora számos hírességének portréját festette meg, köztük Siskin tájképfestő (1874 és 1880), Ivan Goncsarov (1874), Mihail Szaltikov-Scsedrin (1879) és Pavel Tretyjakov (1876) arcképét is. Ekkor készült a már halálos beteg Nyekraszovot ábrázoló festménye is (N. A. Nyekraszov az Utolsó dalok idején, 1877).
Festői öröksége meglehetősen egyenetlen. A 19. századi orosz portréfestészet egyik legnagyobb mestere más műfajokban már kevésbé volt sikeres. Nagyméretű sokalakos festményén, a Kacagás-on éveken át (1877–1882) megfeszített erővel dolgozott, de a Krisztust kigúnyoló tömeg ábrázolása meghaladta erőit, művét nem is fejezte be. Portréfestőként sok megrendelése volt, a cári család egyes tagjait is megfestette, így az 1880-as években már anyagi gondjai nem voltak. A megfeszített munka azonban hamar aláásta egészségét, kevéssel ötvenedik születésnapja előtt halt meg.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Ivan Nyikolajevics Kramszkoj, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.