Forráspont

A folyadék közben fokozatosan gőz halmazállapotba jut. Tiszta folyadékok forráspontja az anyagra jellemző állandó érték, vagyis a teljes halmazállapot-változás egyetlen meghatározott hőmérsékleten történik.

Forráspontnak azt a hőmérsékletet nevezzük, amikor a gőz nyomása egyenlő a külső nyomással. Ebből következik, hogy a víz forráspontja csak a tengerszint magasságában, 1 atm nyomáson 100 °C, nagyobb nyomáson (pl. a kuktafazékban) magasabb, kisebb nyomáson (pl. magasabb hegyeken) alacsonyabb hőmérsékleten forr. A forráspont jellemző az adott anyagra, ha a víz 1 atmoszféra nyomáson nem 100 °C-on forr, akkor nem tiszta.

A késleltetett forrás, túlhevülés jelensége azt jelenti, hogy a folyadék hőmérséklete emelkedik, azonban a forráspont értékén még nem tapasztalható a forrás jelensége. Ez teljesen sima, tiszta felületű edényeknél, rezzenéstelen folyadéknál fordulhat elő, ahol az egyenletesen erős felületi feszültség miatt nincsenek buborékforrások. Ekkor bármilyen zavar hatására felhabzás, akár robbanásszerű gőzfejlődés történhet.

Túlhevülés következik be akkor is, ha egy magasabb forráspontú folyadék keveredik egy alacsonyabb forráspontúval, ám olyan hőmérsékleten, ami a második forráspontjánál magasabb, ilyenkor a nagy felület következtében szintén robbanás következhet be. Ennek jellegzetes esete amikor olajtüzet próbálnak vízsugárral oltani.

A forráspont meghatározása több módszerrel is lehetséges:

• Desztillációs módszer
• Swietoslawski-ebulliométerrel
• Swietoslawski-féle differenciál ebulliométerrel
• Siwoloboff-módszer
• Emich-féle mikromódszer
• Smith és Menzies gömbös módszere
• Fotocellás meghatározás
• Differenciál termoanalízis (DTA)
• Differenciál scanning-kalorimetria (DSC)

• A forráspont-emelkedés törvénye

• Dolgosné Kovács Anita: Forráspont meghatározása^{[halott link]}
• Sulinet: A forráspontot befolyásoló tényezők