Elektronaffinitás

A Magyarországon elterjedt definíció a következő: Az az energia, mely egy mólnyi gázállapotú atom vagy molekula esetén egy elektron felvételéhez szükséges (vagy felszabadul), hogy egyszeres töltésű negatív iont hozzunk létre:

X + e⁻ → X⁻

Ezzel szemben áll egy másik, elsősorban angol nyelvterületen használt definíció:

(E_kezdeti − E_végső) energiakülönbség, amikor egy elektron kapcsolódik egy semleges atomhoz vagy molekulához. Ezen definícióban az előjelkonvenció a legtöbb termodinamikai folyamattal ellentétes, mivel az elektronaffinitás akkor pozitív, ha az atom vagy molekula energiafelszabadulás közben anionná alakul, míg a legtöbb termodinamikai folyamat esetében pozitív energiaváltozásról akkor beszélhetünk, ha a rendszer energiát vesz fel (nem pedig lead) a környezetéből.

A továbbiakban az első definíciót tekintjük kiindulási pontnak. Az elemek elektronaffinitásuk alapján feloszthatók elektropozitív és elektronegatív elemekre:

• Elektropozitívak azon elemek, melyek nem szívesen fordulnak elő anion formájában;
• elektronegatívak pedig azok, melyek szívesen fordulnak elő anion formájában.

Legnegatívabb elektronaffinitással a klór rendelkezik.

Az elektronaffinitás adott periódusban általában a növekvő rendszámmal abszolút értékben nő (valójában egyre negatívabbá válik). Egy csoporton belül pedig a csökkenő rendszámmal abszolút értékben nő.

• Ionizációs energia
• Elektronegativitás