Butabogár: Rovarfaj

Butabogár
Imágó
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Scarabaeiformia Öregcsalád: Scarabaeoidea Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae) Alcsalád: Óriásbogárformák (Dynastinae) Nemzetség: Pentodontini Nem: Pentodon Hope, 1837 Faj: P. idiota
Tudományos név
Pentodon idiota (Herbst, 1789)
Szinonimák
Scarabaeus idiota Herbst, 1789 Scarabaeus monodon Fabricius, 1792
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Butabogár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Butabogár témájú médiaállományokat és Butabogár témájú kategóriát.

Az óriásbogárformák alcsaládjának kisebbik magyarországi képviselője, az orrszarvúbogár egyetlen hazai rokona. Laza talajú, homokos, löszös síkvidéki területek jellemző bogara.

Pontusi elterjedésű faj. A laza talajokat kedveli, így megtalálható lösz, homok, szikes és csernozjom talajú száraz, fátlan területeken, illetve folyó- és tengerpartokon. Elterjedési területe magában foglalja a Fekete- és az Azovi-tenger partját, Oroszország és Ukrajna alföldi jellegű területeit, a Kaukázus szárazabb régióit, Európa nyílt, csapadékszegény területeit Kelet-Ausztriától a Balkánon át Törökországig. A törzsalaktól (Pentodon idiota idiota) földrajzilag erősen elkülönülten, Dél-Európa és Észak-Afrika nyugati részén a Pentodon idiota memnon nevű alfaja él.

Magyarországon a síkvidékeken, laza- és középkötött talajon szórványosan sokfelé előfordul. Nagyvárosokban (Debrecen, Budapest: Óbuda, Csepel-sziget) is élnek jelentős populációi.

Gyűjtési adatai áprilistól júliusig vannak.

 

A butabogár 17–24 mm nagyságú, zömök, ovális testű rovar. Színe egynemű fekete. A két ivar közt nincs olyan szembeötlő eltérés, mint az orrszarvúbogár esetén. Az alcsaládban sokszor előforduló szarv ezen fajnál nem található meg, helyette mindkét ivarnál a fej homlokvarratán egy kis méretű, hegyes bütyök van. Feje sűrűn pontozott. Csápja 10 ízű, három utolsó íze elkülönült legyezőt alkot. Előtora egyenletesen boltosodó, csak a tövén nem szegélyezett. Szárnyfedői hátrafelé kissé kiszélesednek, finoman pontozottak, rajtuk 4, kettős pontsor húzódik. Hátulsó lábszárának vége lemetszett, ujjszerű nyúlványok nincsenek rajta.

Míg az óriásbogárformák nagy részének lárvái elhalt fában élnek, a butabogár - és a fajokban igen gazdag Pentodontini nemzetség valamennyi tagja - talajlakó. A nőstények nyár elején a földbe rakják le tojásaikat 3-4-es csoportokban. A tojásokból egy hónap múltán kelnek ki a lárvák (pajorok), melyek a talajban található növényi maradványokkal, gyökerekkel táplálkoznak. A 40–62 mm-esre is megnövő lárvák kétszer telelnek át, a második nyár végén bebábozódáshoz 15 cm mélyen bábkamrát készítenek. A bábállapot általában 2 hétig tart, az imágók már augusztusban kikelnek, de következő tavaszig még a bábbölcsőben maradnak.

Az imágók rajzása májusban kezdődik, és a párzás után a többségük hamarosan el is pusztul. A bogarak főleg nappal aktívak, de éjszaka lámpára is repülnek.

A butabogarat Ukrajnában és Oroszországban a gabona- és kukoricavetések kártevőjének tekintik. Kártételét régebben Magyarországon is megfigyelték, főleg a Tiszántúlon, ahol alkalmanként ma is tömegesen fordul elő.

• Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a pannon régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp., 2009.
• A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
• Endrődi Sebő: Lemezescsápú bogarak - Lamellicornia in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1956.