Arab Efa: Hüllőfaj

Arab efa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Viperafélék (Viperidae) Alcsalád: Valódi viperák (Viperinae) Nem: Efa (Echis) Faj: E. carinatus
Tudományos név
Echis carinatus (Schneider, 1801)
Szinonimák
Szinonimák Pseudoboa Carinata Schneider, 1801 Echis carinata Duméril & Bibron, 1854 Echis carinatus Sinderson 1924 Echis carinatus Smith 1943 Echis carinatus sinhaleyus Deraniyagala 1951 Echis carinatus sochureki Stemmler 1969 Echis carinatus astolae Mertens 1970 Echis carinatus Harding & Welch 1980 Echis multisquamatus Cherlin, 1981 Echis sochureki Cherlin 1984 Echis sochureki sochureki Cherlin & Borkin 1990 Echis (Turanechis) sochureki Cherlin 1990 Echis carinatus Mcdiarmid, Campbell & Touré 1999 Echis carinatus astolae David & Ineich 1999 Echis carinatus multisquamatus David & Ineich 1999 Echis carinatus sinhaleyus David & Ineich 1999 Echis carinatus sochureki David & Ineich 1999 Echis sochureki Herrmann et al. 1999 Echis sochureki Okuda et al. 2001 Echis carinatus sochureki Van Der Kooij 2001 Echis multisquamatus Ananjeva et al. 2004 Echis carinatus sochureki Dobiey & Vogel 2007 Echis multisquamatus Rastegar-Pouyani et al. 2008 Echis carinatus sochureki Afrasiab 2011 Echis carinatus Wallach et al. 2014
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Arab efa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Arab efa témájú médiaállományokat és Arab efa témájú kategóriát.

Latin nemzetségnevükben az echis X-et jelent, melyet a fejükön található keresztalakú rajzolat után kapták, ami majdnem minden efa fején megtalálható.

Közép-Ázsia, Közel-Kelet, az indiai szubkontinens egyes részei, szinte egész Afrika. Irán, Srí Lanka, Banglades, Egyesült Arab Emírségek, Omán, Afganisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Pandzsáb (Pakisztán), India (Madhja Prades, Kerala, Himachal Pradesh, Rajasthan, Gujarat, Andhra Pradesh, Tamil Nadu, Maharashtra).

 

Általában 30–40 cm hosszúságúak, a 60 cm is ritkán érik el. Néha 80 cm-ig megnőhetnek, de ennél hosszabb példányt még nem találtak. Karcsú testüket, erősen ormós, fénytelen pikkelyek fedik. Az oldalán lévő pikkelyek szembetűnő szögben tapadnak, fogazottak, erről kapták a fűrészelt vipera nevet. Hátoldali színük általában barna, de lehetnek szürkék, vörösesbarnák, téglavörösek, esetleg bézsszínűek, vagy világossárgák, az élőhelyük talajától függően. Mintázatuk összetett, sötét szegélyű, fekete, fehér vagy világosbarna színű foltok vagy hullámok mindig előfordulnak. Testük alsó része világos színű, fehér, vagy homokszín, barna foltozottsággal. Fejük testüktől jól elkülönül, széles, lapos, körte formájú, rajta szinte mindig megtalálható a kereszt vagy X alakú rajzolat. Mind a fejet, mind a lekerekített arcorrot apró pikkelyek fedik. Szemei mérsékelten nagyok, kissé a fej tetején helyezkednek el. Pupillái függőlegesek. Farkuk hegyes, rövid.

Különféle színek és mintázatok

Nem válogatós élőhelyben, szinte bárhol megél. Sivatagok, félsivatagok, köves-, sziklás-, füves területek, lombhullató erdők, cserjeerdők, esőerdők, barlangok, dombvidékek, alacsony hegyvidékek, de mezőgazdasági területeken vagy kertekben is megtalálható.

Viselkedése

 

Nagyrészt éjszakai életet él, késő este és éjszaka szerzi táplálékát, de esős időben, vagy ha hideg éjszaka után fel akarja melegíteni a testét, nappal is megtalálható. Mind bonyolult színmintázatuk, mind a fénytelen pikkelyes testük a tökéletes álcázást szolgálják, feloldva a kígyó körvonalait, észrevehetetlenné téve őket, amikor a kavicsos homokban vagy a száraz növények között hevernek. Szokása, hogy a homokba, vagy az aljnövényzetbe ássa magát, a fej magassága és a szemek elhelyezkedése pedig lehetővé teszi, hogy a kígyó akkor is lásson, mikor belőle már szinte semmi nem látszik.

Rendkívül gyors, agresszív, ideges típus. Szinte soha nem menekül. Fenyegetettség esetén, vagy ha csak megzavarják az esetek többségében, figyelmeztetés nélkül, azonnal támad.

 

Az egyik leggyorsabban harapó kígyó. Villámgyorsan mar és egy másodperc, vagy kevesebb mint egy másodperc alatt vissza is érkezik a kiinduló pozícióba, sokszor az áldozat nem is biztos benne, hogy valóban megmarták. Harapási szokása az is, hogy nem egyszer, hanem gyors egymásutánban többször mar, a lehető legtöbb mérget juttatva az áldozatába. Ha mégis védekezik, jellegzetes pózt vesz fel. Patkó alakban szorosan összehajtogatja testét, ilyenkor az oldalán lévő, ellenkező irányban álló, ferde állású, fűrészes élű pikkelyei egymással érintkeznek, összedörzsölődve, súrlódó hangot adnak ki. Mivel általában forró helyen élnek, nem sziszegnek, hogy ezzel se veszítsenek folyadékot.

Tápláléka

Nem válogatós, szinte minden megfogható zsákmányt elfogyaszt, rágcsálókat, gyíkokat, békákat, madarakat, ízeltlábúakat, rovarokat, skorpiókat, de akár kisebb kígyókat is.

A nőstények elevenszülők, április és augusztus között, általában 4-8 kiskígyót hoznak a világra, de akár 20-25 utóduk is lehet. Az újszülött kiskígyók kb. 8 cm hosszúságúak.

Kis termete, álcázó színe és mintázata, valamint az a tulajdonsága, hogy szinte mindig figyelmeztetés nélkül, villámgyorsan, azonnal támad, rendkívül veszélyessé teszik. Szakértők szerint a világ egyik legagresszívabb és legfélelmetesebb mérges kígyója. Marása ellenszérum nélkül, csaknem mindig halálos. Az összes mérges kígyó közül ők okozzák a legtöbb ember halálát a világon.

Átlagosan 18 mg mérget termel egy állat, de volt már 72 mg regisztrált mennyiség is. Maráskor körülbelül 12 mg mérget juttat az áldozatába, míg a halálos dózis egy felnőtt ember számára 5 mg, ami hússzor kevesebb, mint például a puffogó viperáké. Toxicitásuk még a kobrákénál is erősebb. Ritkán előfordul száraz harapás, amikor az állat annyira gyors, hogy nincs ideje mérget juttatni az áldozatába, de minden esetben orvoshoz kell fordulni, hogy megerősítse ezt, mert a harapás kezdetben általában jelentéktelen tünetekkel jár, vagy akár órákig is tünetmentes lehet. Később a harapott részen ödéma, hólyagok, kékülés, súlyos szöveti károsodás alakul ki és megjelennek a belső tünetek is. A legjellemzőbb a fogínyvérzés, majd általános vérzékenység lép fel a belső szervekben és az agyburok ereiből is szivárogni kezd a vér. A vérzések miatt gyakran Hypovolaemiás sokkot kap a beteg. Ahogy a méreg szétterjed a szervezetben, a szövetekben és az agyban is egyre több toxin halmozódik fel. Minél később kapja meg a beteg az ellenszérumot, a méreg annál több helyre jut el a szervezetben, a gyógyszer ilyenkor már nem tud eljutni minden érintett területre.

 

Polimer fehérvérűség is kialakulhat, ami gyakran veseelégtelenséggel is társul. A vérzések mellett a vesekárosodás a fő halálok. Ellenszérumon kívül transzfúzió, K-vitamin és a kalcium-karbonátot adnak általában a betegeknek.

Mivel területenként eltérő a mérgük összetétele, a megfelelő antiszérum kiválasztásához nagyon fontos tudni, hogy a támadó állat honnét származik.

Mérgét többféle gyógyszer, például Tirofiban előállítására is használják.

Afrikai tojásevőkígyó. (Ártalmatlan, méreg nélküli kígyó.)