Streptococcusos Garatgyulladás

A gyulladás elsősorban a torkot és a mandulákat (tonsilla) érinti, de a gégére (larynx) is átterjedhet. Gyakori tünetei többek között a láz, torokfájás és a nyaki nyirokcsomók duzzanata.

Streptococcusos garatgyulladás
16 éves beteg torokgyulladást mutató gennyes mandulái
Szinonimák	Streptococcus okozta torokgyulladás, heveny garathurut Streptococcus miatt
Latinul	Pharyngitis streptococcalis
Angolul	Streptococcal tonsillitis, vagy Streptococcal sore throat
Osztályozás
BNO-10	J02.0
BNO-9	034.0
Főbb tünetek	láz fejfájás émelygés torokfájás hasfájás mandulagyulladás mérgezés
Adatbázisok
DiseasesDB	12507
MedlinePlus	000639
eMedicine	med/1811
A Wikimédia Commons tartalmaz Streptococcusos garatgyulladás témájú médiaállományokat.

A gyermekkori torokfájások 37 százalékának hátterében Streptococcus baktérium okozta torokgyulladás áll. A betegség elsősorban más beteggel történt érintkezés például közös pohárhasználat vagy cseppfertőzés útján terjed. A torokgyulladás a beteg panaszai és a torokban látható fizikális eltérések alapján nagy valószínűséggel felismerhető, a kórokozó egyértelmű azonosításához azonban torokváladék tenyésztés szükséges, amit nem minden esetben végeznek el, mivel sokszor pusztán a tünetek alapján, empirikus úton, például a láncfertőzés útján állítják fel a diagnózist.

Az antibiotikumok a kórokozó baktériumok elpusztításával lerövidíthetik a betegség gyógyulási idejét, azonban az alkalmazásuk fő célja a betegséghez társuló későbbi szövődmények megelőzése. Az esetleges komplikációk közül kiemelendő a reumás láz illetve az akut vesegyulladás (latinul: acut poststreptococcalis glomerulonephritis).

A streptococcalis torokgyulladás legfőbb tünetei a torokfájás, a 38 °C (100.4 °F) feletti láz, genny (elhalt baktériumokból és fehérvérsejtekből álló sárga vagy zöld nedv) megjelenése a mandulákon, és a nyirokcsomók duzzanata.

Lehetnek egyéb tünetei is, például fejfájás, hányás vagy hányinger, hasi fájdalom, izomfájdalom, valamint kiütések (apró, piros dudorok) a testen, a szájüregben, vagy a torokban. Ez utóbbi nem mindig előforduló, de jellemző tünet. A torokgyulladással fertőzött egyén tünetei egy-három nappal a beteg személlyel való érintkezés után jelentkezhetnek.

•  
  Torokgyulladás esete. Megfigyelhetők a megnagyobbodott mandulák és a fehér genny
•  
  Torokgyulladás esete. Megfigyelhetők az apró piros foltok. Ez a kiütés nem gyakori, ám jellemző tünet
•  
  Torokgyulladás esete 8 éves gyermeknél. Megfigyelhetők a fehér gennyel borított nagy mandulák a torok hátsó részében

Streptococcusos garatgyulladást A csoportú, béta-hemolizáló Streptococcus baktérium (S. pyogenes, angolul: „Group A Streptococcus”, GAS) okozza, de más baktériumok és vírusok is okozhatnak torokgyulladást. A betegség elsősorban fertőzött személlyel történő közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed, de megfázás szövődményeként is kialakulhat. Gyerekeknél sokkal gyakoribb a megfázásból adódó torokgyulladás.

A fertőzés könnyebben terjed nagy közösségekben, ilyen szempontból veszélyeztetettek lehetnek a honvédség laktanyái vagy az iskolák és a nyári gyermektáborok is. A különböző porokban megtalálható kiszáradt GAS baktérium már nem fertőz, azonban nedves környezetben (például fogkefén, vagy más használati tárgyakon) a baktériumok akár 15 napig is fertőzőképesek maradhatnak. A baktériumok élelmiszereken is megélhetnek, ugyan ez ritkán fordul elő, de a fertőzött élelmiszer fogyasztása is okozhat megbetegedést. Egyébként a torokgyulladás tüneteit nem mutató gyermekek tizenkét százalékánál a torokban rendszerint jelen van a GAS baktérium.

A torokgyulladásos betegek ellátása az úgynevezett módosított Centor-skála segítségével történik. A Centor-skála öt klinikai mérőszámot vagy megfigyelést tartalmaz, és a streptococcus okozta torokgyulladás valószínűségét mutatja.

Az alábbi kritériumokra egyenként egy pontot adnak:

• Nincs köhögés
• Duzzadt és érzékeny nyaki nyirokcsomók
• 38 °C (100.4 °F) feletti testhőmérséklet
• Gennyes vagy duzzadt mandulák
• 15 év alatti életkor (egy pontot levonnak, ha az illető 44 évesnél idősebb)

Laboratóriumi vizsgálatok

A betegség diagnosztikájában az elsődleges vizsgálat a torokváladék-tenyésztés, melynek eredménye az esetek 90-95 százalékában helytálló. Létezik másik vizsgálat is, a Strep-gyorsteszt (RADT), aminek előnye, hogy hamarabb ad eredményt, mint a torokváladék-tenyésztés, ugyanakkor a betegséget csak az esetek 70 százalékában mutatja ki. A negatív eredmény azonban 98 százalékos pontossággal képes kizárni a betegséget. Felnőttekben a betegség kizárására a kettő közül bármelyik vizsgálat alkalmas, gyermekekben azonban negatív gyorsteszt esetén javasolják a torokváladék leoltását is.

Tehát amikor valaki beteg, a torokváladék kitenyésztése vagy a Strep-gyorsteszt jelezheti, hogy Streptococcusos torokgyulladása van. A tünetmentes egyéneket viszont nem szabad torokváladék tenyésztéssel vagy Strep-gyorsteszttel vizsgálni, mivel egyeseknél a Streptococcus baktérium jelenléte a torokban normális és minden hátrányos következmény nélküli, így ők természetesen nem szorulnak kezelésre sem.

Hasonló tünetek okai

A Streptoccous okozta torokgyulladás egyes tünetei más betegségeknél is előfordulnak, pontos diagnózist a torokváladék-tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt adhat, amelyekkel a kórkép elkülöníthető más betegségektől. Ha a betegnek láza és torokfájása van, amihez köhögés, orrfolyás, hasmenés, és a szemek vörössége, viszketése társul, akkor valószínűbb, hogy a betegséget vírus okozta. Fertőző mononukleózis (csókbetegség) is okozhat duzzadt nyaki nyirokcsomókat, torokfájást, lázat, és előidézheti a mandulák megnagyobbodását. A mononukleózis vérvizsgálat alapján diagnosztizálható, kezelésére azonban nincs egyedi gyógymód.

Egyesek gyakrabban kapnak torokgyulladást, mint mások. A mandulák műtéti eltávolítása (az úgynevezett tonsillectomia) az egyik módja annak, hogy az ilyen egyéneknél elejét vegyék az ismétlődő torokgyulladásnak. Egy éven belül három vagy több alkalommal előforduló torokgyulladás esetén felmerül a mandulák eltávolítása, de a további mérlegeléshez lehetséges a beteg orvosi követése is. A megelőző célzatú mandulaműtétekkel elért eredmények azonban korlátozottak, a betegség előfordulása az életkor előrehaladtával csökken, függetlenül attól, hogy történt-e műtét vagy sem. A garatmandulák krónikus gyulladása esetén, illetve ha tályog vagy daganat alakul ki, a mandulákat el kell távolítani. Kétes esetben többnyire az operáció mellett döntenek, hiszen a beteg mandulák nagy kárt tudnak okozni, viszont hiányuk kevés problémát jelent. Azt is figyelembe szokták venni, hogy az operáció kevés kockázati tényező mellett nem jelent nagy megterhelést a betegnek.

A torokgyulladás kezelés nélkül rendszerint néhány napig tart. Antibiotikumokkal történő kezelés hatására a tünetek nem sokkal, úgy 16 órával korábban szűnhetnek meg. Az antibiotikumok használatának legfontosabb célja nem a tünetek enyhítése, hanem a betegséghez társuló súlyosabb szövődmények megelőzése. Ezekre példa a reumás láz néven ismert szívbetegség, vagy a garat mögötti tályog, amely gyakorlatilag genny felgyülemlése a torokban. Az antibiotikum terápia akkor eredményes, ha a tünetek jelentkezésétől számított rövid időn (9 napon) belül alkalmazzák. A vírusos eredetű torokfájást nem szabad antibiotikummal kezelni.

Fájdalomcsillapítók

A torokgyulladás okozta fájdalmak különböző fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhíthetőek. Elsősorban a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) vagy a paracetamol (másik nevén acetaminofen) alkalmazhatók. Hasznos lehet még a viszkózus lidokain is. Hatékonyan csillapítják a fájdalmat a szteroidok is, rutinszerű alkalmazásukat azonban torokgyulladásban nem javasolják. Aszpirin alkalmazható felnőtteknél, de gyermekeknek nem tanácsos aszpirint adni, mert az növelheti a Reye-szindróma kockázatát.

Antibiotikumok

Az Amerikai Egyesült Államokban a penicillin V a leggyakrabban alkalmazott antibiotikum a streptococcus okozta torokgyulladásra. Népszerű, mert biztonságos, hatékony, és nem kerül sokba. Az amoxicillin többnyire Európa területén használt. India területén nagyobb a reumás láz valószínűsége, emiatt ott az injekcióban adott benzatin benzilpenicillint alkalmazzák. Az antibiotikumok kb. egy nappal lerövidítik a betegség három-öt napos időtartamát, illetve csökkentik a beteg fertőzőképességét. A gyógyszereket főként a ritka, de súlyos komplikációk megelőzésére használják. Ezek közé tartozik a reumás láz, vagy a garatban kialakuló tályog.

Az antibiotikumok előnyös hatásai mellett figyelembe kell venni az esetleges mellékhatásaikat is. Nem feltétlenül szükséges antibiotikumos kezelés azoknál a felnőtteknél, akiknél kedvezőtlen reakció lép fel a gyógyszerek ellen. A torokgyulladásra jóval gyakrabban alkalmaznak antibiotikumokat, mint az a betegség súlyossága vagy lefolyási sebessége alapján elvárható lenne. Eritromicint vagy más makrolid típusú antibiotikumot kell alkalmazni azoknál, akik súlyosan allergiásak a penicillinre. Első generációs cefalosporinok alkalmazhatók azoknál, akiknél az allergiás tünetek kevésbé súlyosak. A streptococcusos fertőzés a vesék gyulladásához (akut glomerulonefritiszhez) is vezethet, aminek valószínűségét az antibiotikumok sem csökkentik.

A torokgyulladás tünetei kezeléstől függetlenül is körülbelül három-öt nap múltán többnyire enyhülnek. Az antibiotikumos kezelés csökkenti a súlyosabb szövődmények kockázatát és a betegség terjedését is megnehezíti, így 24 órával az antibiotikum szedésének megkezdése után a gyermekek ismét mehetnek iskolába.

A Streptococcus okozta torokgyulladás következtében az alábbi komplikációk léphetnek fel:

• Reumás láz
• Skarlát
• Toxikus sokk szindróma
• Vesegyulladás (Glomerulonephritis)
• PANDAS szindróma, mely egy streptococcus fertőzést követő akut pszichiátriai megbetegedés gyermekekben. Hátterében immunológia folyamatok állnak.
• Mandula körüli (peritonsilláris) vagy garat mögötti (retropharyngeális) tályog

A garatgyulladás és a torokfájás gyakran előforduló betegség. Az Amerikai Egyesült Államokban például évente mintegy 11 millió ember szenved tőle. A torokfájásos esetek legnagyobb részét azonban vírusok okozzák. Az A csoportú béta-hemolizáló Streptococcus baktérium gyermekeknél a torokfájásos esetek 15–30 százalékát, míg felnőtteknél a torokfájások 5–20 százalékát okozza. A megbetegedések rendszerint tél végén és kora tavasszal jelentkeznek. Magyarországon elsősorban óvodás és iskolás korú gyermekek között fordul elő nagyobb számban.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Streptococcal pharyngitis című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Mikor szükséges eltávolítani a mandulákat és hogyan zajlik a műtét? (magyar nyelven). webbeteg.hu, 2014. január 5.
• Torokgyulladás - Akut torokgyulladás és garatgyulladás (magyar nyelven). fulspecialista.hu
• Légzőszervi megbetegedések Garat és mandulagyulladás (A heveny garatgyulladás okai és kezelése) (magyar nyelven). mtaki.hu. [2018. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 22.)