Pallasz Athéné: A tudomány, a bölcsesség és a művészetek görög istennője

Athéné Zeusz és Métisz gyermeke. Métisz volt a bölcsesség istennője, a főisten első felesége. Egy jóslatban az állt, hogy a születendő gyermek hatalmasabb és okosabb lesz, mint maga Zeusz. Ezen a főisten úgy feldühödött, hogy élve lenyelte a várandós Métiszt. Métisz a férje gyomrában mellvértet és sisakot készített leányának. A főisten igen rosszul bírta felesége munkáját, és amikor a sisakot kezdte el kalapálni, Zeusz feje majdnem széthasadt a fájdalomtól. Ekkor a bölcs Héphaisztosz sietett segítségére, és kalapácsával olyan ütést mért Zeusz fejére, hogy attól Athéné kipattant onnan, teljes fegyverzetben. Zeusz fájdalmai elmúltak, és azonnal megszerette a lányát, ahogy ott állt előtte fénylő díszben. Még Héliosz is megállt a Nap szekerével, hogy megcsodálja az új istennőt. Athéné lett ezután Zeusz legkedvesebb gyermeke, olyannyira, hogy gyakran odaadta neki pajzsát, az aigiszt.

Athénét mindig karddal és lándzsával ábrázolták, sisakban és a gorgófős mellvértben. A mellvértet, az aigisz pajzsot, Zeusz készíttette Héphaisztosszal, amire Athéné tette fel a Perszeusztól kapott Medusza fejet. Szent állata a bagoly volt. Athéné oltalma és hatalma alatt álltak a városok, amelyek közül az első volt Athén, amiért Poszeidónnal kellett megküzdenie.

Történt egyszer, hogy egy attikai városért mind Athéné, mind Poszeidón rajongott. A városlakók elhatározták, hogy azé az istené lesz a város, amelyik a legjobb ajándékot adja lakóinak. A város lakói egy hosszú menetben felmentek az Akropoliszra, ahová leszállt a két istenség is. Először Poszeidón ajándéka került sorra. A tengerek istene hozzáérintette háromágú szigonyát egy sziklához, amelyből egy forrás fakadt. A lakók igen elcsodálkoztak, és megörültek az életet adó víznek, ám hamar kiderült, hogy a forrás sós vizű, mint Poszeidón birodalma, így teljesen használhatatlan. Athéné az olajfát adta a városnak, ami nemcsak ételt és olajat, hanem faanyagot is nyújtott a városnak, így Athéné lett a város úrnője, és róla is nevezték el Athénnek.

Athéné az igazságosság jegyében gyakran segített a mitikus hősöknek, így Odüsszeusznak is. Athéné szerette az embereket és tanította is őket. Az asszonyoknak megmutatta a szövés és a fonás technikáját, a férfiakat megtanította az építészetre, kovácsmesterségre, aranyművességre és kelmefestésre. A legenda szerint Athéné a fuvola feltalálója is. Az Erisz keltette viszályban az istennő is harcba szállt az aranyalmáért, és Parisznak cserébe az emberek között egyedülálló hatalmas tudást ajándékozott volna. Ám Parisz nem emellett döntött.

Athéné ritkán volt bosszúálló, de Arakhnét megbüntette szemtelen hivalkodásáért. A szépséges szűz istennő nem ismerte a szerelmet, azonban szívesen gyámolított bátorításra, segítségre szoruló hősöket. Gyakori jelzőjévé vált a Pallasz, ami fegyverforgatót jelent. Ez utalt a harcok hevében is igazságot szolgáltató Athénére. A másik állandó jelzője a szüzességéből adódott: Parthenosz Athéné. Innen kapta nevét az Athénban tiszteletére emelt Parthenón. Egész Hellász területén nagy tisztelet övezte. Ha valamelyik városnak Palladionja volt, amely a pallasz szóból eredt, egy olyan szentélyt jelentett, amelyben ott állt Athéné szobra, a városról azt tartották, hogy bevehetetlen. Athénban tiszteletére rendezték meg négy évente a Panathénaia nevű játékot.

A fiatal Athéné apja, Zeusz tanácsára a Tritónisz-tó nimfáival együtt élt. A nimfák kitűnő harcosok voltak, közülük emelkedett ki Pallasz. Athéné remekül kijött vele. Egyszer egy barátságos összecsapás során Athéné vesztésre állt. Mikor a nimfa lesújtott volna dárdájával, megjelent Zeusz, magasra emelve Égiszt, a pajzsot, amin Medúza feje volt ábrázolva. Pallasz figyelmét ez annyira elterelte, hogy nem is tudott reagálni Athéné válaszcsapására. Pallasz a földre rogyva halt meg.

Athéné úgy döntött, szobrot állíttat Pallasz emlékére. Ennek a neve Palladion lett. Viszont a szobor annyira hasonlított az istennőre, hogy az emberek egy idő után egy személyként azonosították őket.

• Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög-római mythologia : a klasszikus ókor istenei és hősmondái. Budapest : Győző, 1936. 284 o. 16 t.

• Pallas Athéné
• Pallas Athéné, MEK
• Pallas Athéné, Arés és Héphaistos, Trencsényi-Waldapfel Mitológia c. műve nyomán^{[halott link]}
• Tábor Sára (szerk.): Pallasz Athéné. Typotex Kiadó, 2013. (ingyenes e-könyv)