Marine Le Pen: Francia politikus

augusztus 5. –) francia ügyvéd, politikus. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke, 2017. április 24-ig az Európai Parlament képviselője, Pas-de-Calais megyében Hénin-Beaumont városi tanácsának tagja, Jean-Marie Le Pen legfiatalabb lánya.

Marine Le Pen
A Nemzeti Tömörülés 2. elnöke
Hivatali idő 2011. január 16. – 2017. április 24.
Előd	Jean-Marie Le Pen
Európai Parlamenti képviselő
Hivatali idő 2004. július 20. – 2017. június 18.
Született	1968. augusztus 5. (55 éves) Neuilly-sur-Seine (92)
Párt	Nemzeti Tömörülés (1986–)
Szülei	Pierrette Lalanne Jean-Marie Le Pen
Házastársa	Éric Iorio (2002. december – 2006. június) Franck Chauffroy (1997. június 7. – 2000. április)
Élettárs	Louis Aliot
Gyermekei	Jehanne Chauffroy Mathilde Chauffroy Louis Chauffroy
Foglalkozás	ügyvéd
Iskolái	Panthéon-Assas Egyetem
Vallás	katolicizmus
Marine Le Pen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marine Le Pen témájú médiaállományokat.

Saint-Cloud-ban érettségizett, Párizsban a Panthéon-Assas Egyetemen szerzett jogász diplomát 1990-ben, azután büntetőjogi szakvizsgát tett. Az 1990 februárjában megalakult, és a Nemzeti Fronthoz közel álló CNEP (Párizsi Diákok Nemzeti Köre) vezetőségének tagja volt, és egy ideig tiszteletbeli elnöke is. 1992-ben megkapta az ügyvédi pályaalkalmassági engedélyt, és a Párizsi Alsófokú Bíróságon lett védőügyvéd, elsősorban gyorsított eljárási ügyekben. Franciaországban illegálisan tartózkodó külföldieket is védett. 1998-ban hagyta abba az ügyvédi tevékenységét.

Marine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz. Az 1993-as helyhatósági választásokon Párizs 17. kerületében a NF jelöltjeként a szavazatok 11,10%-át tudta csak megszerezni.

1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője, s ezt a tisztséget 2003-ig töltötte be. 1998-ban szerezte meg első politikai mandátumát, amikor bekerült a Nord-Pas-de-Calais megye regionális tanácsába, s ahol 2004-ig működött.

A 90-es évek végén a NF belső válságon ment keresztül, s amikor 2000-ben Marine lépett a Génération Le Pen élére, azon dolgozott, hogy „szalonképesebbé” tegye a pártot.

2002-ben újra beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába, 2004-ben pedig az Île-de-France képviselőjeként bekerült az Európai Parlamentbe. 2005-ben az európai alkotmány létrehozása, a Római szerződés (2004) ellen kampányolt.

Marine befolyása egyre nőtt a párton belül. Jacques Bompard-t, Orange polgármesterét kizárták a párt politikai bizottságából, mert bírálta a helyzetet. Bompard sztálinista módszerek alkalmazásával vádolta Jean-Marie Le Pent és kilépett a pártból.

A Nemzeti Front bordeaux-i kongresszusán 2007-ben a szavazók 75,76%-a tartotta alkalmasnak Marine-t a pártelnöki posztra, az apa döntési jogkörrel rendelkező elnökhelyettessé nevezte ki leányát a kongresszuson.

A 2007-es franciaországi elnökválasztáson Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt. Sikerült rávennie apját, hogy tovább javítsák, finomítsák a párt imázsát. Egyik választási plakátjuk a bevándorlás problémájára hívta fel a figyelmet egy Magrebből származó francia lány képével, aki lefelé fordított hüvelykujjal mutatott a kampány egyik jelmondatára: állampolgárság-beolvadás-társadalmi felemelkedés-laicitás. a jobb/bal mindent elrontott. Marine Le Pen szerint a franciaországi pártok egyike sem tudott megoldást találni a felvetett kérdésekre, viszont a külföldről bevándorolt franciák egy része válaszra vár.

2007-ben Hénin-Beaumont-ba költözött, Pas-de-Calais megyébe. Ellenfelei politikai ejtőernyőzést vetettek szemére. Le Pen azzal utasította vissza a vádakat, hogy már 1998-ban beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába. Azért választotta ezt a bányászkörzetet, mert Franciaország legfőbb problémái, a munkanélküliség, üzemek, gyárak, bányák bezárása és delokalizációja, valamint a létbizonytalanság Hénin-Beaumont-ban mind megtalálhatók.

2011. január 16-án a tours-i kongresszus a párt elnökévé választotta Marine-t. Az amerikai Time magazin 2011-ben A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.

A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:

• A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
• A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
• A közbiztonság erősítése.
• A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
• Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
• A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
• Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
• Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
• Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
• Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
• Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
• Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.

A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. 2013 őszén Marine Le Pen elnöksége alatt a párt kilépett a szövetségből.

2015. augusztus 20-án Marine Le Pen kezdeményezésére a Nemzeti Pártból kizárták az alapító Jean-Marie Le Pent.

• À contre-flots, autobiographie, Párizs. 2006. ISBN 978-2-7339-0957-7
• Pour que vive la France, Párizs. 2012. ISBN 978-2-7339-1182-2

• À contre-flots, éd. Jacques Grancher, coll. "Grancher Depot", Paris, 2006, 322 p.,
• Marine Le Pen életrajza

• Európai Parlament
• Marine Le Pen
• Marine Le Pennel készült interjúk gyűjteménye