Lvivi Terület

Területe 21,8 ezer km², népessége 2,626 millió fő (2001-es népszámlálás). Legnagyobb része a történelmi Galícia területére esik, északi részén egy kis terület egykor Volhínia része volt. Nyugaton Lengyelországgal (a Kárpátaljai és Lublini vajdasággal), keleten az Ivano-frankivszki és a Ternopili területtel, északon a Volinyi területtel, délen Kárpátaljával határos.

Lvivi terület (Львівська область)
A Lvivi terület címere A Lvivi terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Székhely	Lviv
Járások száma	7 járás, 7 járási jogú város
Települések száma	43 város, 35 városi jellegű település, 1849 falu
Alapítás éve	1939. december 4.
Rendszám	BC, 14 (régi)
Népesség
Teljes népesség	2 478 133 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	118 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21 833 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Lvivi terület témájú médiaállományokat.

 

A terület déli része az Északkeleti-Kárpátok külső, erdős, flisvonulataihoz tartozik. A Kárpátok 1100–1200 m magas főgerince alkotja a határt Kárpátaljával, melyen az Uzsoki-hágó (889 m), és Vereckei-hágó (839 m) nyújt átkelési lehetőséget. A főgerinccel párhuzamosan húzódnak a Külső-Beszkidek vonulatai, melynek legérintetlenebb része, a Szkolei-Beszkidek, ahol nemzeti parkot is kialakítottak. Legmagasabb pontja a Kárpátalja és a Lviv terület határán fekvő Pokolbérc (1408,3 m), második legmagasabb pontja az az Ivano-frankivszki terület határán fekvő Magura (1362 m).

A Lvivi terület központja és legsűrűbben lakott része a Dnyeszter medencéje (Prikarpattja), melyet a Lengyel-középhegységhez csatlakozó Roztoccsja (390 m) és a Holohori (Kamula, 471 m) dombvonulata zár le északról. A hordalékkúpokkal feltöltött, enyhén hullámos medencében húzódik a szinte észrevehetetlen határ a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízgyűjtője (a Sandomierzi-alföld) között. A terület északi része az erdőövezethez tartozó Kis-Polisszja (a Nyugati-Bug felső medencéje).

Déli része egészében a Dnyeszter vízgyűjtő területéhez tartozik, míg északi része a Nyugati-Bug és a Sztir vízrendszeréhez tartozik.

 

Az évi csapadékmennyiség a Kárpátok legmagasabb részein eléri a 900 mm-t, ez Lviv környékén 700 mm-re, északon 600-ra csökken. A vegetációs periódus 190–210 nap között változik. Lviv januári középhőmérséklete –4,1 °C, júliusi 18,3 °C. Területének 26%-át borítja erdő, a Kárpátokban főként bükkösök és tölgyesek, északon megjelennek a fenyvesek is.

Természetvédelem

 

A Lvivi területen 2 nemzeti park található:

• Javorivi Nemzeti Park
• Szkolei-Beszkidek Nemzeti Park

Egyéb védett természeti értékei: Bohdan Hmelnickij tölgyfája (Neznanyiv), Hurkalo-vízesés (Korcsin), Ivan Franko tölgyfája (Pidbuzs), Javirka-vízesés (Velika Voloszjanka), Obrosine botanikus kert, Sztradcs-barlang, Sztradcsi-erdő, Tronyih-szikla (Ponikva). Legjelentősebb vadrezervátuma Majdannál található, a Szkolei-Beszkidekben.

 

A mai Lvivi terület teljes területe 1772–1918 között az Osztrák Birodalom (majd 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia) része volt. 1918-ban a kikiáltották a Nyugat-ukrán Népköztársaságot, de hamarosan elfoglalták a lengyelek. 1920-1939 között teljes területe Lengyelországhoz tartozott (a Lwówi, a Stanisławówi és a Tarnopóli vajdasághoz). 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták, majd 1939. december 4-én létrehozták a Lvovi és a Drogobicsi területet. Ekkor területe 11,1 ezer km² volt.

A lengyel lakosság nagy részét lakosságcsere formájában kitelepítették (lengyelországi ukránok érkeztek helyükre). Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosai egészen az 1950-es évek elejéig harcoltak a szovjethatalom ellen. 1959-ben alakult ki mai területe, amikor a Drohobicsi terület teljes egészét hozzácsatolták.

• Lásd még: Galícia

Bányászat

 

A Kárpátok lábánál levő medencékben már a 19. században megkezdődött a kőolajkitermelés, mely a századfordulóra világviszonylatban is számottevő volt (Boriszlav környékén volt a termelés központja). A készletek az 1940-es évekre lecsökkentek, bár a háború után egy ideig nőtt a kitermelés (új lelőhelyek feltárásával). Napjainkban már csak helyi jelentősége van (Boriszlav, Sztarij Szambir).

A földgázkitermelés 1929-ben lendült fel Dasava lelőhelyeinek feltárásával. Ma ezen kívül Rudkinál és a Zaluzsanszke lelőhelyen folyik kitermelés. Dasavát az 1950-es években földgázvezetékkel kötötték össze Kijevvel.

Országosan is számottevőek Rozgyil környékének kénlelőhelyei, de Javoriv és Nyemiriv környékén is folyik kénkitermelés. Rava-Ruszkánál grafitot, Boriszlavnál ozokeritot termelnek ki, Sztebnik kálisókészleteiről nevezetes. Cservonohrad környékén, a Volhíniai-szénmedencében szénbányászat folyik. A Kárpátok híres ásványvízforrásai közül a Lvivi területre a truszkaveci és a morsini lelőhelyek esnek. Szhidnicja, Velikij Ljubiny és Boriszlav (Naftuszja) egyaránt híresek ásványvizeikről, Truszkavec országosan ismert gyógyfürdő.

Mezőgazdaság

 

Legfontosabb a szántóföldi mezőgazdálkodás. Már a szovjet időszakban is jelentős volt a háztáji gazdaságok részesedése a termelésből, a rendszerváltás után a legtöbb kolhozt és szovhozt megszüntették és a hagyományos kisméretű gazdaságok váltak ismét uralkodóvá. Jelentős a cukorrépa, az őszi búza és a kukorica termesztése. Burgonyát főként északi járásaiban termelnek. Az egész területen fontos a szarvasmarha- és a disznótartás, a hegyvidéken főként juhot és szarvasmarhát legeltetnek. Az erdőgazdálkodás a Kárpátokon kívül a Radehivi járásban is számottevő.

Ipar

 

A Lvivi területen 2 hőerőmű (Dobrotvir, Lviv) termel áramot. Fűtőanyagiparát Drohobics és Boriszlav kőolajfeldolgozása, Cservonohrad széndúsítása képviseli. Áthalad területén (Brodi–Rozgyil–Sztrij vonalán) a Barátság kőolajvezeték. Három gázvezeték (Dasava–Kijev, Dasava–Kobrin, Lviv–Zaluzsanszke–Lengyelország).

Sokoldalú gépgyártással rendelkezik: Lvivben működik a volt Szovjetunió legnagyobb autóbuszgyára, a Lvivi Autóbuszgyár (LAZ). Drohobicsban és Boriszlavban vegyipari gépgyártás folyik. Vegyiparát több nagyüzem képviseli: Drohobicsban kőolajfinomító, Lvivben gyógyszergyár, Szokalban műszálgyár, Novij Rozgyilban foszfát-, Sztebnikben pedig káliműtrágyagyár üzemel. Lvivben a szovjet időszakban fejlett elektronikai ipart is telepítettek (televíziók, kisfeszültségű villamos műszerek gyártása, katonai célú elektronika).

Igen jelentős a bútorgyártás, mely főként a Kárpátok erdeinek faanyagát dolgozza fel (Dobromil, Szambir, Drohobics, Sztrij, Lviv, Ivano-Frankove), a faanyagipar központjai Brodi és Zolocsiv. Papírgyárak Zsidacsivban és Lvivben működnek. Az építőanyagipart Mikolajiv cementgyára képviseli.

Cukorgyárak üzemelnek Pavlivban (Radehiv mellett), Zolocsivban, Hodorivban és Szambirban. A húsipar központjai Lviv és Sztrij.

Közlekedés

A terület közlekedési csomópontja Lviv, itt futnak össze a közút- és vasútvonalak, itt van Nyugat-Ukrajna legnagyobb repülőtere. Az úthálózat legfontosabb tengelyei az M06-os (Ungvár–Sztrij–Lviv–Kijev), az M12-es (Lviv–Ternopil–Vinnicja–Kropivnickij), és a lengyel határral összeköttetést teremtő M09-es (Lviv–Rava-Ruszka–Radzymno) és M11-es (Lviv–Mosztiszka–Przemyśl) főutak. A P39-es főút az Uzsoki-hágón át teremt összeköttetést Ungvárral.

Vasútvonalainak hossza 1309 km, legfontosabb csomópont Lviv, ahonnan Kovel, Kiverci, Nisko, Przemyśl, Zdolbunyiv, Ternopil, Sztrij, Szambir és Ivano-Frankivszk irányába indulnak vonatok. Közúti (Ukrajinka/Dołhobyczów, Rava-Ruszka/Hrebenne, Krakovec/Korczowa, Sehinyi/Medyka, Nizsankovicsi/Malhowice, Szmilnicja/Krościenko) és vasúti (Nizsankovicsi, Medyka, Rava-Ruszka) határátkelők Lengyelország felé.

A lakosság 59,7%-a él a városokban, ezzel a túlnyomórészt agrárjellegű Nyugat-Ukrajna legvárosodottabb részének számít. A korábban soknemzetiségű lakosság többsége ukrán nemzetiségű, Lviv az egyik legfontosabb ukrán kulturális központ. 2001-ben a lakosság 94,8%-a ukrán, 3,6%-a orosz, 0,7%-a lengyel, 0,2%-a zsidó nemzetiségű volt. Az orosz nyelvű lakosság (92,6 ezer fő) főként Lvivben (8,9%) és a nagyobb ipari központokban telepedett le, a Szovjetunió szétesése óta számuk felére csökkent (1959-ben még a lakosság 8,6%-át alkották [1]. Lengyelek elsősorban a Szambir és Turka környékén élnek. Az egykor igen jelentős zsidó nemzetiség (mely 1939 előtt a kisvárosi lakosság többségét alkotta) nagy része elpusztult a német megszállás alatt, a megmaradottaknak is a többsége kivándorolt Izraelbe. A Beszkidek hegyei közt élő ruszin etnikai csoport a bojkók, akik népművészetükről híresek.

A Lvivi terület egyike Ukrajna legsűrűbben lakott vidékeinek (119 fő/km²), bár a Kárpátokban teljesen lakatlan területek is akadnak. Az agrárnépsűrűség főleg Lviv környékén és a Dnyeszter medencéjében magas, legalacsonyabb a Sztir-vidéken (30–40 fő/km²). A járások közül a Zolocsivi a legritkábban lakott (55 fő/km²).

A Lvivi terület 20 járásra (rajon) és 9 járási jogú városra oszlik. 43 városa (miszto), 35 városi jellegű települése (szeliscse miszkoho tipu) és 1849 faluja van.

Járások

2020 előtt

Jelenleg (2020-)

Név	Székhely	Népesség (2022)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
Cservonohradi járás	Cservonohrad	226 102	2999	75,39
Drohobicsi járás	Drohobics	232 947	1494	155,92
Javorivi járás	Javoriv	177 662	2373	74,86
Lvivi járás	Lviv	1 141 119	4974	229,42
Szambiri járás	Szambir	221 896	3247	68,34
Sztriji járás	Sztrij	319 464	3853	82,92
Zolocsivi járás	Zolocsiv	158 943	2885	55,09

Legnagyobb városok

 

 

Zárójelben a népességszám a 2022-es becslés alapján (ezer fő).

• Lviv (717  )
• Drohobics (73,7  )
• Cservonohrad (64,3  )
• Sztrij (59,4  )
• Szambir (34,2  )
• Boriszlav (32,5  )
• Truszkavec (28,3  )
• Novij Rozgyil (27,8  )
• Zolocsiv (23,9  )
• Brodi (23,1  )
• Szokal (20,4  )
• Sztebnik (20,2  )

Városok listája

(Zárójelben az ukrán nyelvű elnevezés, dőlt betűvel a járási jogú városok)

Városi jellegű települések listája

(Zárójelben az ukrán nyelvű elnevezés)

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Lvivi terület témájú médiaállományokat.

• A Lvivi Területi Állami Közigazgatási Hivatal honlapja (ukránul) Archiválva 2016. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Lvivi Területi Tanács honlapja (ukránul)

• Batykiv