Limfociták: A fehérvérsejtek egy csoportja

Fénymikroszkópos megjelenési képük alapján nagy granuláris és kis limfocitákat különítünk el. Ezen külső jegyeik szorosan korrelálnak biológiai funkcióikkal. A legtöbb - de nem az összes – nagy, granulumokkal szemcsézett képet mutató limfocitát NK-sejtnek (Natural Killer), vagy természetes ölősejtnek nevezzük. A kis limfociták közé általában a B- és T-sejteket soroljuk.

 

Összesen három fajta limfocita fordul elő a természetben. Ezek a T, B, illetve az NK nevezetű sejtek.

Az NK sejtek

Az NK sejtek a nem specifikus immunválasz effektor sejtjei közé tartoznak, és fontos szerepet játszanak a tumoros transzformáción átesett, illetve a virálisan fertőzött sejtek elpusztításában. Az NK sejtek az ép és a fertőzött sejteket az I-es osztályú MHC (major histocompatibility complex) molekulákon végbement változások alapján ismerik fel. Az interferonok és interleukinek által stimulált NK sejtek sejtpusztító (cytotoxikus) anyagokat bocsátanak ki, amelyek elpusztítják a nemkívánatos sejteket. Nevük abból a tulajdonságukból származik, hogy nem igényelnek antigénprezentációt, direkt felismerik a módosult sejteket.

A T és B sejtek

A T és B-sejtek a specifikus immunválasz fő komponensei. A T-limfociták a sejtellenes, míg a B-limfociták a humorális immunválasz végbemenetelében játszanak fontos szerepet. Funkcióik alapja, hogy képesek a nem saját antigének felismerésére (ezt antigénprezentáció előzi meg). Az antigén felismerését követően eltérő módon aktiválódnak, de céljuk azonos: az antigén, vagy a fertőzött sejt elpusztítása. A B-sejtek nagy mennyiségű specifikus antitesteket szekretálnak, amelyek képesek elpusztítani az antigént. Pathogének hatására az aktiválódott T helper sejtek cytokineket termelnek, amelyek fontos szerepet töltenek be az immunválasz, illetve az immunválaszban részt vevő sejtek regulálásában. Az aktiválódótt cytotoxikus T-sejtek CDCC (contact dependent cytotoxicity) révén pusztítják el a fertőzött és daganatos sejteket. A fertőzés leküzdését követően egyes B-sejtek úgynevezett memóriasejtekké alakulnak, amelyek évekig, vagy akár évtizedekig életben maradhatnak. Emlékezve a korábbi fertőzésre, antigén re-expozíció hatására gyorsan aktiválódnak és elpusztítják a bejutott antigént.

 

A csontvelőben lévő őssejtek a haematopoesis (vérképzés) révén képesek különböző sejtekké differenciálódni. Minden egyes lymphocyta egy közös ősből, az úgynevezett limfocita progenitor sejtből származik. A különböző limfocitákká való érést lymphopoesisnek nevezzük. A B-sejtek a csontvelőben érnek be, míg a T-sejtek –ugyanebből a célból- a csecsemőmirigybe (thymus) vándorolnak. Fejlődésüket követően bekerülnek a nyirokkeringésbe, ahol járőröznek, illetve megtelepszenek a másodlagos nyirokszervek (lép, nyirokcsomó, MALT) specifikus zónáiban, ahol antigénexpozícióra várakoznak.