Kolosy György: (1824–1850) szabadságharcos, honvédszázados, mártír

– Pest, 1850. január 23.) szabadságharcos, 1848-as honvéd százados. Lamberg Ferenc Fülöp meggyilkolásában játszott szerepéért kivégezték.

Kolosy György
Született	1824 Mezőkövesd Erdély
Elhunyt	1850. január 23. (26 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	joghallgató
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolosy György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Maros-Torda vármegyei Mezőkövesden született 1824-ben vagy 1826-ban. Apja tanító volt. Pesten tanult jogot, az 1848-as forradalom kitörésekor joggyakornok (jurátus) és családi nevelő, a Pilvax vezető tagjainak egyike.

 

1848. szeptember 28-án annak a Jelačić közeledésének hírére tomboló, Lamberg gróf kinevezésén felháborodott tömegnek az egyik vezetője, amely a fővárosba érkező császári biztost felkoncolta.

A Lamberg-gyilkosságban játszott szerepe
Miután Lamberg kocsiját a hajóhíd budai hídfőjénél a megérkezése hírére összeverődött tömeg megállította, őt kirángatták, ütlegelték, s meg is szúrták, a sebesült tábornok kérte, vigyék a parlamentbe. A nemzetőrök egy csoportja – csitítva a tömeget – nagy nehezen ki is szabadította, és a pesti őrszobára indult vele. A kocsi nemzetőrök fedezete alatt, hídszolgák, parasztok, suhancok kíséretében haladt, de alig ért a híd közepére, amikor Kolosy György joggyakornok és Bayersfeld bécsi diák vezetésével újabb csoport tartóztatta fel, amely kaszákkal, puskákkal fölfegyverkezve éppen a várparancsnok házát készült ostrom alá venni, mivel elterjedt a hír, hogy Hrabovszky ágyúztatni akarja Pestet, a Szent Koronát pedig megpróbálja osztrák kézre játszani. A híd közepén újra felszakították a kocsi ajtaját, Lamberget kirángatták, és minden oldalról megvillantak a kaszák, kardok és fütykösök. Lamberg eleinte katonai nyerseséggel próbálta a zajongókat visszatartani, majd kérésre fogta a dolgot, s mikor ez sem használt, felmutatta V. Ferdinánd dekrétumát. Ebben a pillanatban – a kolozsvári Ellenőr jelentése szerint – „egy kasza, katonai és egy kardvágás aula-beli kéztől” a híd közepén földre terítette. A katona Bakó káplár volt a 34. sorgyalogezredből, a karddal fejére sújtó jurátus pedig Kolosy György. Ezt követően többen, több tucat késszúrással végeztek a tábornaggyal, a holttestet levetkőztették, és meztelenül hurcolták az utcákon. Kolosy egyenest a képviselőházba sietett, ahol véres kardját mutogatva közölte: megölték Lamberget.

Az eljárásukat rosszalló képviselőház kiutasította a népítélet végrehajtóit, és szigorú vizsgálatra utasította a fővárost. A felelősségre vonás elől Kolosy női ruhában Erdélybe szökött, s Egressyhez és Petőfihez hasonlóan ő is a forradalmár Bem seregébe állt be, minden bizonnyal azon okból, melyet Petőfi így fogalmazott meg 1849 januárjában Kossuthnak írt levelében: „…manapság gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember.” 1848. október 19-én a Pozsonyban felállított 15. honvédzászlóaljnál szolgál hadnagyi rendfokozatban. 1849. január 1-jétől ugyanennek a zászlóaljnak a komáromi várőrségben szolgáló felénél főhadnagy. Április 10-én a várőrségen belül áthelyezik a 71. zászlóaljhoz. Májusban újoncozó tiszt; július 1-jétől százados a 39. gyalogezred újonnan szervezett 4. zászlóaljánál a Közép-Tiszai hadseregben.

A világosi fegyverletétel után szülőföldjén, Maros-Torda vármegyében rejtőzködött, majd Frunza álnéven betyárruhában bujdosott. Miután Pesten élő szerelmének, Bosch Annának írt levelét elfogták, s a nőt öccsével együtt letartóztatták, 1849. november 7-én vonattal Pestre utazott és önként jelentkezett a megszálló osztrák hatóságoknál. Kihallgatása során előbb azt állította, hogy bár végezni akart Lamberggel, ám látva annak rémületét, megsajnálta őt és megpróbált a védelmére kelni. Amikor azonban szembesítették Bosch Anna korábbi vallomásával, miszerint Kolosy elárulta neki, hogy ő is mért egy kardcsapást Lamberg fejére, Kolosy végül beismerő vallomást tett.

1849. október 26-án – a nemzetközi felháborodás hatására – a bécsi udvar kénytelen volt leállítani a szabadságharcban részt vett katonák kivégzéseit, ezért 1850 januárjában köztörvényes bűnözőnek minősítve kezdtek halálra ítélni egykori honvédeket. Közéjük tartozott Kolosy György honvédszázados is. Miután Lamberg meggyilkolása az ő nevéhez fűződött 1850. január 18-án kötél általi halálra ítélték, és január 23-án a pesti Újépület melletti téren kivégezték. Teste jeltelenül feküdt a Józsefvárosi temető egyik elhagyatott szegletében, ahonnan a kiegyezés évében Damjanich Jánosné, az aradi vértanú özvegye mentette meg, nyolc másik társával együtt a végső feledéstől. 1867-ben őt is exhumáltatta és egy közös sírba helyeztette át a Kerepesi temetőbe, ahol 1870-ben síremléket állítottak.

Haynau táborszernagy, katonai kormányzó Kolosy személyében torolta meg Lamberg altábornagy halálát, miután a perbe fogott további nyolc fő ellen, akik között Dienes Lajos is ott szerepelt, nem tudtak bizonyítékot szerezni.

 

• Neve felkerült az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és a Makk-féle összeesküvés kilenc vértanújának közös síremlékére, melyet a Kerepesi temető 31-es parcellájának középén állítottak fel 1870. november 1-én. (Kolosy keresztneveként tévesen Gábor szerepel.)
• 1900-ban az akkor teljes egészében Óbudához tartozó Budaújlak központjában fekvő Lujza tér kapta a Kolosy tér nevet.

• Tér viseli a nevét, mégis kevesen ismerik: Kolosy György története
• Kolosy György – Magyar életrajzi lexikon