Éghajlatváltozás

Ez a változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra vagy a széljárásra. Az éghajlatváltozás jelentheti az éghajlat változékonyságának módosulását is. Egy adott klímaváltozás végbemehet akár néhány évtized alatt is. Klímaváltozás történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok (pl. a földrészek tektonikus mozgása) következményeként, a bolygót érő külső hatások (pl. változások a Nap sugárzásának erősségében) eredményeképpen, vagy akár emberi tevékenység folytán (pl. az üvegházhatású gázok termelése ilyen emberi tevékenység).

A hétköznapi szóhasználatban a klímaváltozás kifejezés gyakran az éghajlat napjainkban végbemenő változására utal. A természetben mind a hidegebb éghajlattal járó glaciálisok, mind a felmelegedési (interglaciális) éghajlati folyamatok évezredek alatt mennek végbe, míg az emberi tevékenység kevesebb, mint 150 év alatt jelentős mértékben felgyorsította a globális felmelegedést. A klímakutatók szerint, ha az emberi tevékenység fel tudta gyorsítani a klímaváltozást, akkor le is tudja lassítani azt. A globális felmelegedés lelassítása érdekében számos dolgot tehetünk, melyek közül a legfontosabbak az erdőtelepítés, a fosszilis energia (szén, kőolaj, földgáz) megújuló energiával történő helyettesítése, energiahatékonyság növelése, műtrágyahasználat kiváltása a mezőgazdaságban, a tömegközlekedés előtérbe helyezése vagy éppen a lokalizáció (helyben megtermelt áruk helyben történő értékesítése) is hatékony eszköz lehet.

Bár a globális felmelegedés és a klímaváltozás (éghajlatváltozás) fogalmát sok esetben szinonímaként használják, a két kifejezés nem ugyanazt takarja; globális felmelegedésnek a felszíni hőmérséklet antropogén hatások miatti globális emelkedését nevezik, míg a klímaváltozás magában foglalja a globális felmelegedést és annak hatásait, következményeit is, például a csapadékkal vagy a légmozgással kapcsolatos változásokat.

A legáltalánosabb definíció szerint a klímaváltozás a klíma hosszú távú, tartós változására utal, függetlenül az okoktól. Ennek megfelelően a pár évtizednél rövidebb változások, mint az El Niño nem számítanak klímaváltozásnak.

A kifejezést sok esetben kifejezetten az ember által okozott változások leírására használják, szemben a természetes folyamatokkal. Ebben az értelemben a közéleti és politikai viták során a klímaváltozást gyakorta szinonimaként használják a globális felmelegedéssel. Tudományos szempontból a globális felmelegedés csak a hőmérsékleti változásokra utal, míg a klímaváltozás a felmelegedés következményeit és az üvegházhatású gázok által okozott egyéb változásokat is magában foglalja.

Általánosságban a Napból érkező és az űrbe kisugárzódó energia különbsége határozza meg a Föld egyensúlyi hőmérsékletét és klímáját, amit befolyásol az üvegházhatású gázok mennyisége a légkörben. Ezt az energiát a szelek, az óceáni áramlatok és egyéb mechanizmusok szállítják a bolygón, meghatározva ezzel a különböző régiók éghajlatát. A klímát befolyásoló folyamatok között találjuk a napsugárzást, a Föld pályájának változásait, a földfelszín és a kontinentális lemezek változását, a felhőket és az üvegházhatású gázok koncentrációját. Utóbbi növekedéséhez az emberi tevékenység is hozzájárul, ami felgyorsítja a természetes felmelegedést, ezzel gyors tempóban megváltoztatva az éghajlati mechanizmusokat. Ezek mellett számos visszacsatolási mechanizmus is létezik, melyek ezeket a hatásokat felerősítik vagy lecsökkentik. Az éghajlati rendszer számos eleme, mint az óceánok vagy a sarki jégtakarók lassan, míg más elemek gyorsabban reagálnak a változásokra.

Belső okok

A Föld éghajlatának összetevőiben bekövetkezett változások és azok interakciója természetes úton is történhet. Az 5 komponense az éghajlati rendszernek az atmoszféra, a hidroszféra, a krioszféra, a litoszféra és a bioszféra.

Az óceánok változékonysága

Az óceánok alapvető részei az éghajlati rendszernek, ám változásai jóval hosszabb időt vesznek igénybe, mint a légkörben bekövetkezett változások, mely az óceánok nagy hőkapacitásának köszönhető. A rövidtávú változások, mint az El Niño, a csendes-óceáni vagy észak-atlanti ingadozások inkább csak éghajlati változékonyságot jelentenek, mint klímaváltozást. Hosszabb időtávon azonban az óceánok áramlása fontos szerepet játszik a hő földi elosztásában.

Külső okok

Emberi beavatkozás

Bővebben: Globális felmelegedés

Tekintve, hogy a sajtóban és a politikai viták során a klímaváltozás szót leggyakrabban az emberi tevékenység által okozott változásokhoz kötik, érdemes figyelembe venni, hogy ez milyen hatást gyakorol az éghajlatra. A tudományos konszenzus a kérdésben azt állítja, hogy a klíma változik, ami jelentős részben az emberiségnek köszönhető. A klímát megváltoztató emberi tevékenységek közül ugyan a legtöbb figyelmet a fosszilis energia használatából származó szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátása kapja, bár a klímakutatók egy kis része vitatja ezt. A tudósok többsége mindenesetre amellett teszi le a voksát, hogy a klímát alapvetően befolyásolják olyan emberi tevékenységek is, mint az erdőirtás, a földhasználat, az állattenyésztés vagy az ózonréteg elvékonyodása.

A bolygópálya változása

Apró változások a Föld napkörüli pályáján a földet érő napsugárzás és annak eloszlásának a változásához vezethetnek. Habár az éves napsugárzás terén ez nem okoz komoly változásokat, ez földrajzilag és évszakok szerint jelentősen módosulhat. A pálya változása három dologból fakadhat, ezek a Föld excentricitásának változása, a tengelyferdeség változása és a Föld tengelyének precessziója. Ezek a tényezők közösen felelősek a Milanković-elmélet szerinti ciklus kialakulásáért, mely nagy hatást gyakorol a Föld klímájára, de nehéz korrelációt kimutatni a glaciális és interglaciális ciklusokkal, mivel az északi és déli klímaviszonyok jelentősen eltérnek egymástól. A déli pólus eljegesedései és melegedési periódusai más ciklust mutatnak, mint az északié.

Naptevékenység

A Nap a Föld elsőszámú energiaforrása, így mind a rövid, mind a hosszú távú változások jelentősen befolyásolják az éghajlatot. 3-4 milliárd évvel ezelőtt a Nap a jelenleg kibocsátott energiának csupán 70%-át sugározta a Földre, ami a jelenlegi összetételű atmoszféra mellett nem tette volna lehetővé a folyékony víz létét, azonban régészeti bizonyítékok szerint ez nem így volt. Elméleti megoldások léteznek erre a paradoxonra, melyek közül a legismertebb szerint az akkori atmoszféra jóval nagyobb mennyiségű üvegházhatású gázt tartalmazott. A következő 4 milliárd év során a Nap energiakibocsátása és a légkör jelentősen változott, melyek közül a nagy oxigenizációs esemény 2,4 milliárd évvel ezelőtt volt a legfontosabb változás. A következő 5 milliárd év során a Nap halála, mely során az előbb vörös óriássá majd fehér törpévé válik, szintén jelentős változásokat okoz majd, mely során a vörös óriás fázis idején az összes addig túlélő földi élet is megszűnhet. A Nap kibocsátása rövidebb távon is változik, mint például a 11 éves napciklus vagy a hosszabb modulációk. A Nap kibocsátásának változása lehet felelős a kis jégkorszakért vagy az 1900 és 1950 közötti melegedés egy részéért. A Nap kibocsátásának ciklikus változása nem teljesen ismert, ám különbözik a Nap öregedésével kapcsolatos változásoktól. A kutatások szerint ez lehet a felelős a Maunder-minimumért vagy éppen a kis jégkorszakért.

Vulkanikus tevékenység

A vulkánkitörések számos gázt és részecskét juttatnak az atmoszférába. Az éghajlat megváltoztatására elegendő nagyságú kitörések évszázadonként néhány alkalommal történnek és pár évre (elsősorban a napsugárzás akadályozásával) lehűtik a környezetet. A Mount Pinatubo 1991-es kitörése jelentősen befolyásolta az éghajlatot. A Tambura 1815-ös kitörését a „nyár nélküli év” követte. Az ennél jóval nagyobb kitörések csak pár százmillió évenként történnek, ám erőteljes melegedést és kihalási eseményt okozhatnak. A vulkanikus tevékenység része a szénciklusnak is, bár az Amerikai Egyesült Államok geológiai kutatásai szerint a vulkánkitörések által légkörbe jutó szén-dioxid eltörpül az emberi tevékenység mellett, mely 100-300-szor nagyobb. A Föld összes vulkáni tevékenységéből származó mennyiségre jelenleg még becslés sincs, mivel széndioxid nem csak konkrét kitöréseknél szabadul fel, hanem számtalan más folyamatban is.

Lemeztektonika

Évmilliók alatt a lemezmozgások megváltoztatják a földfelszínt és az óceánokat, azok arányát és topográfiáját. Ez jelentős befolyással lehet mind a helyi, mind a globális klímára. A szárazföldek helyzete meghatározza az óceánok kiterjedését és formáját és így hatással van az azokban végbemenő áramlásokra is. Mivel az óceánok jelentős szerepet töltenek be a meleg és a nedvesség globális áramlásában, így ezek a változások alapvetően befolyásolják a globális és helyi éghajlatot. Az óceánok közötti kapcsolat változására egy viszonylag friss példa lehet Panama kialakulása, mely 5 millió éve megszüntette a közvetlen kapcsolatot az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Az óceáni áramlások változásával ez vezethetett a Golf-áramlat kialakulásához és az Északi-félteke jégsapkájához, mivel ez nem jut el az északi pólushoz az Észak-Atlanti tengerfenék jellemzői miatt. Így hőkiegyenlítő szerepet sem játszhat.

A klímaváltozás bizonyítékai számos forrásból származhatnak, melyek alkalmasak a múlt éghajlatának a rekonstruálására. Tekintve, hogy hiteles, teljes és pontos mérési adatok csupán a 19. század közepétől találhatóak, a korábbi adatok indirekt eredményeken alapulnak. A múltbéli hőmérsékletre következtethetünk a vegetáció változásaiból, a jégmagokból, segíthet minket a dendrokronológia, a tengerszint változása és a glaciológia.

A földi légkör szén-dioxid koncentrációjának változása

A klímakutatók szerint, ha elérjük a 450 ppm értéket, a napjainkban tapasztalható klímaváltozás, a globális felmelegedés egy öngerjesztő folyamat által oly mértékben fog felgyorsulni, hogy az emberiség a jelenlegi társadalmi és gazdasági fejlettségi szintet fenntartva képtelen lesz alkalmazkodni a jelenleg megváltozott éghajlati viszonyokhoz.

Mérési adatok és proxyk

A földi állomások mérési adatait a 20. század közepétől rádiószondával felszerelt léggömbök, az 1970-es évektől pedig műholdas adatok egészítik ki. Az ¹⁸O/¹⁶O arány a kalcitban és a jégmagokban, melyet az óceánok múltbéli hőmérsékletének megállapítására használnak egy lehetséges klíma-proxy, akárcsak a következő fejezetekben bemutatandó egyéb megoldások.

Történelmi és régészeti adatok

A közelmúlt klímájának változására következtethetünk az ezzel összefüggő letelepedési és mezőgazdasági, földhasználati változásokból. Régészeti adatok, szájhagyomány és történelmi dokumentumok alkalmasak lehetnek a múlt klímájának megismerésére, arra való következtetésre. A klímaváltozás hatásai összeköthetőek számos korábbi civilizáció bukásával is. Közvetlenül, csak a klímaváltozáshoz a civilizációk felbomlása, bukása nem köthető, de van ahol mérvadó (Közép-Ázsia, Mükéne). Valójában ehhez több tényező szükséges: természeti források felélése, társadalmi egyenlőtlenség (oligarchikus felépítés), saját összetettségük, bürokratikus felépítés. Késlelteti a gazdasági sokszínűség, és pl. az innováció.

Gleccserek

A klíma változását egyik legérzékenyebben jelző indikátor a gleccserek változása. A gleccserek mérete az olvadás illetve a friss hó közötti egyensúly eredményeként jön létre, és mint ilyen alkalmas lehet a változás követésére és jelzésére. A gleccserek növekedése és csökkenése azonban nem csupán a külső okokra vezethető vissza. A hőmérséklet vagy a csapadék változékonysága miatt azonban a pontos adatokhoz és a változások irányának követéséhez szükséges, hogy hosszabb időtávot vagy több gleccsert vizsgáljunk a változékonyság kiküszöbölése és a valóban klímaváltozáshoz köthető hatások megértése céljából. A világ gleccsereiről a ’70-es évek óta készítenek leltárt, eleinte légi fotók és térképek, mára már műholdas mérések alapján. Ez több mint 100 000 gleccsert foglal magában, melyek összterülete 240 000 km², és előzetes becslések alapján még további 445 000 km²-nyi jégborítás van hátra. A Világ Gleccserfigyelő Szolgálat éves szinten gyűjt adatokat a gleccserek visszavonulásáról és tömegéről. Ezen adatok szerint a gleccserek területe jelentős mértékben csökken világszerte, különösen erősen az 1940-es években, míg az 1920-as és 1970-es években volt némi stabilitás/növekedés majd 1980-as évek óta újra felgyorsult a csökkenés.

A közép illetve késő pliocén óta a legfontosabb klimatikus változás glaciális és interglaciális ciklusok változása, melyek közül most éppen 11 700 éve tartó interglaciális ciklus van. A gleccserek által hagyott morénák is sok információval szolgálhatnak a múlt klímáját illetően.

A sarki jégsapka fogyása

A sarki jégsapka csökkenése mind kiterjedésben, mind vastagságban az elmúlt pár évtizedben újabb bizonyíték a klíma gyors változására. A jelenlegi műholdas adatok szerint az északi-sarki jégsapka évtizedenként 11,5%-kal csökken az 1979 és 2000 közötti átlaghoz viszonyítva. 2012 júliusában nem csupán a tengeri jég olvadása volt minden korábbinál nagyobb mértékű, hanem Grönland felszínén is 1889 óta nem látott mértékű olvadás indult meg. Grönland klímája egyébként változékony, kora középkori adat, miszerint a vikingek úgy hajóztak Izlandról Grönlandra, majd onnan Észak-Amerikába, hogy egyetlen jéghegyet sem láttak. Maga a sziget neve („Zöld föld”) is onnan ered, hogy a vikingek mezőgazdasági tevékenységre alkalmas klímaviszonyokat találtak. Néhány évszázaddal később Grönland éghajlata viszonylag hirtelen hidegebbre fordult, a viking települések megszűntek. A jelenlegi melegedés még mindig nem éri el a kora középkori szintet.

Vegetáció

A növényzet és a klíma változása között is lehet összefüggés. A hőmérséklet vagy a csapadék emelkedése a növénytakaró növekedéséhez vezethet. A fokozatos emelkedése egy régióban gyorsabb virágzáshoz és terméshez vezethet, mely a többi élőlényre is hatással van. A hideg esetében ez természetesen fordítva van. A nagyobb, gyorsabb és mélyrehatóbb változások azonban már problémásabbak lehetnek és a növények pusztulásához és elsivatagosodáshoz is vezethetnek bizonyos esetekben.

Tengerszint változása

Lásd még: Tengerszint-emelkedés

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt. A testület szerint ennek fő okai a 19. század közepe óta a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok. Ezek növelik a légkör alsó rétege, a troposzféra hőmérsékletét. (Lásd: Üvegházhatás) A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben idézik elő természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek. A legelfogadottabb vélemény a globális felmelegedés felgyorsulását nagyobb részben emberi okokra vezeti vissza. Számításaik szerint a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a globális felmelegedés ellen hat.

Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek szerint a Föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1–6,4 °C-kal nő. Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, hiszen a szén-dioxid (CO₂) más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.

A hőmérséklet globális növekedése környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához vezet. Várhatóan nő a növények terméshozama. Mindez komolyan hathat a gazdaságra, növelheti vagy csökkentheti egyes országok nemzeti össztermékét. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására és a legtöbb folyó vízhozamának növekedésére, a gleccserek (el)olvadására. Az árvizek, hurrikánok és tájfunok gyakoribbakká és pusztítóbbakká válhatnak, eközben a fagy és általában a hideg okozta károk jelentősen csökkenhetnek. Egyes állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége jelentősen nőhet, másoké viszont megállhat; új ökológiai fülkék alakulhatnak ki és népesedhetnek be. Eközben bizonyos invazív fajok elterjedése felgyorsulhat, számos élőhely ökológiai egyensúlya felborulhat. Egyes betegségek könnyebben elterjedhetnek; több, „megfékezettnek” hitt betegség mutáns változatai megjelenhetnek. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.

Megfigyelt hőmérséklet-változás

A hőmérséklet növekedésére számos bizonyíték létezik a levegő és az óceánok hőmérsékletének melegedésétől a gleccserek olvadásán át a tengerszint emelkedéséig. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletére illesztett lineáris trend szerint 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal emelkedett. A vizsgált időszak második felében a melegedés üteme a kezdetben megfigyelt kétszeresére gyorsult (évtizedenként 0,13 ± 0,03 °C a 0,07 ± 0,02 °C után). A városok hőtöbblete elenyészően, évtizedenként mintegy 0,002 °C-kal járult hozzá ehhez. A troposzféra alsó részének hőmérséklete a műholdas mérések szerint 1979 óta évtizedenként 0,13 és 0,22 °C között emelkedett. Ez teljesen beleillik az elmúlt egy-két ezer év relatív hőmérsékleti stabilitásába, amin belül jelentősek a regionális változásokkal, mint a középkori meleg időszak vagy a kis jégkorszak. Többen attól félnek, hogy ez a viszonylagos stabilitás a 20. században felborult: gyorsan elértük, majd az ezredfordulóra meg is haladtuk az európai középkori meleg periódus 1000 körüli csúcshőmérsékletét. Egyes rekonstrukciók szerint mára túljutottunk a holocén i. e. 6000 körül volt kettős hőmérsékleti csúcsán is — mások szerint azt még meg se közelítettük.

A NASA Goddard intézete és a National Climatic Data Center legújabb becslései szerint 2005 és 2010 volt a két legmelegebb év a 19. században bevezetett széles körű, megbízható mérések kezdete óta, pár század fokkal megelőzve az 1998-as évet. A Climatic Research Unit becslései szerint 2005 a második legmelegebb év 1998 után, míg 2003 és 2010 holtversenyben áll a harmadik helyen, jóllehet az egyes évek közötti különbség hibahatáron belül van. A Meteorológiai Világszervezet által a globális klíma helyzetéről kiadott 2010-es jelentés szerint a 2010-es +0,53 °C érték éppen csak megelőzi a 2005-ös (+0,52 °C) és 1998-as (+0,51 °C) adatokat, a különbségek statisztikailag nem számottevőek.

Az 1998-as év az El Niño hatására volt különösen meleg. A globális hőmérséklet rövidtávú fluktuációi könnyen felülírhatják és elfedhetik a hosszabb trendeket, ez azonban konzisztens a 2002 és 2009 között megfigyelt relatíve stabil hőmérséklettel. 2010 újra El Niño év volt, ám a 2011-es La Niña év, mely az oszcilláció hidegebb részén helyezkedik el, ennek ellenére is 1880 óta a 11. legmelegebb év volt. 1880 óta a 13 legmelegebb év közül 11 2001 és 2011 között volt.

A hőmérséklet változása földrajzilag nem egyenletes. A földfelszín 1979 óta kétszer gyorsabban melegedett az óceánoknál (évtizedenként 0,25 °C, illetve 0,13 °C). Ennek oka az óceánok magasabb effektív hőkapacitása és a párolgás okozta hőveszteség. Ennek, illetve a jég és a hó által okozott albedóváltozásnak köszönhetően az északi félteke gyorsabban melegszik, mint a déli. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának földrajzi különbségei ebben nem játszanak jelentős szerepet, mivel a gázok elég ideig vannak a légkörben ahhoz, hogy elkeveredjenek.

A közelmúltban felgyorsuló tendencia eredményeként érezhetően mediterrán típusúvá kezd válni hazánk időjárása: Hosszú, forró és száraz nyarak, rövid, enyhe valamint hóban szegény telek, a tavasz és az ősz lerövidülése, a növekvő évi átlaghőmérséklet és napfénytartam mellett a gyakori aszályos időszakok között ritkán lehulló, néha azonban nagy mennyiségű – következményeként egyes térségekben akár villámárvizeket is okozó – eső jellemzik.

 

 

 

 

 

A földtörténet egészét tekintve jól látható, hogy az éghajlatváltozások természetes jelenségek. Melegedések és lehűlések követik egymást, a jelenlegi melegedési ráta az ábrák alapján illeszkedik az eddig megismert földtörténeti folyamatok hosszú távú – százezer év vagy hosszabb – trendjébe, a legutóbbi 10 ezer évét azonban már sérti a 20. század óta.

Az 1860-as évektől léteznek rendszeres meteorológiai feljegyzések. Az azóta eltelt időszak hőmérséklet-változásait tetszetős diagramokon mutatják be. A 19. század közepe azonban egy hideg periódus vége, ami után a felmelegedés teljesen normális. A hőmérsékletek nagyobb időtávlatokra tekintő összehasonlításai egészen mást mutatnak, méghozzá azt, hogy az elmúlt 65 millió évben a Föld átlaghőmérséklete szinte folyamatosan csökkent. Jelenleg a kainozoikum leghidegebb szakaszát éljük. Az is látható, hogy a kainozoikumi eljegesedés néhány millió éve szintén egy lehűlés története: a felmelegedések utáni újabb jégkorszakok egyre hidegebbek lettek. A grafikonon úgy tűnik, mintha az utóbbi néhány százezer évben nőtt volna az éghajlat instabilitása is (nagyobbak a kilengések), azonban ez valószínűleg inkább annak következménye, hogy a hozzánk közelebbi időkben pontosabban állapítjuk meg a kort és a hőmérsékletet is. Az utóbbi három lehűlési periódust vizsgálva az is szembetűnő, hogy a hőmérséklet többször is hirtelen nőtt meg a mai fölé, majd lassan esett vissza.

A földtörténeti korokban

A Föld történetében melegebb (ún. melegház) és hidegebb (hidegház) időszakok váltották egymást, mindenféle ciklikus jelleg nélkül. Különböző rekonstrukciók szerint a Föld átlagos hőmérséklete 6-8 °C-kal több, másokban akár 10–12 °C-kal kevesebb is lehetett a jelenleginél.

Milutin Milanković szerb meteorológus elmélete szerint pleisztocénben ciklikusan visszatérő glaciális időszakok alapvető okai a Föld pályaelemeinek különféle változásai. Ezen teória szerint jelenleg egy hosszúnak (100–150 ezer év) ígérkező interglaciális időszak elején tartunk. Problémát okoz a klímakutatóknak, hogy a jégfúrásokból – jégmagokból – származó vizsgálati eredmények ezt az elképzelést nem, illetve nem egyértelműen támasztják alá. Mi több, az orosz–francia Vosztok–2 jégfúrás antarktiszi adatai egészen mást mutatnak, mint a grönlandi jégfúrások. Ennek alapján bizonyos, hogy a két félteke hőtörténete drasztikusan különböző.

A Vostok–2 több mint 2000 méteres fúrómagja jó lehetőséget adott az Antarktisz 400 ezer éves hőmérséklet-változásainak vizsgálatára. Mintegy 120–130 ezer éve az Antarktiszon a mainál melegebb volt – csakúgy, mint 320 ezer éve. Ez a növekedés egészen gyors volt; gyorsabb, mint ezt bárki gondolta volna. E csúcsok közben 240 és 400 ezer éve a maihoz hasonló volt az Antarktisz hőmérséklete, ami az ilyen melegedések után lassan, ingadozásokkal esett vissza körülbelül a hidegcsúcsok környékére. Mintegy húszezer éve kezdett újra növekedni, és ma is nő. A folyamat teljesen független az emberiségtől, az elmúlt évszázadban nem látszik semmilyen tendenciaváltozás. Ráadásul az Antarktisz hőmérsékletének változásai szemmel láthatóan nem követik a kainozoikumi eljegesedés máshol tapasztalható ciklusait.

Más elméletek szerint a mostani interglaciális időszak nem egy ciklikus természeti folyamat része, hanem az emberi tevékenység által légkörbe juttatott üvegházgázok okozzák. E feltételezés szerint ez az időszak hozzávetőleg 100 000 évig tart majd. Tény, hogy 417 000 év alatt sohasem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppmv értéket, és jelenleg 383 ppmv, a Föld teljes korának azonban ez csak 0,01%-a, így nem vonható le pusztán ebből az adatból jó következtetés. A szén-dioxid üvegházgáz, tehát amíg viszonylag kevés van belőle, koncentrációjával a levegő középhőmérséklete is nő. A légköri szén-dioxidnak ez a koncentrációja azonban kirívóan alacsony, a Föld szinte teljes történetében ennek többszöröse volt.

A glaciális-interglaciális ingadozások érintik bolygónk szárazföldi területeinek nagy részét, elsősorban Grönlandot, az Antarktiszt, Észak-Amerikát és Eurázsiát. A jelenlegi földi éghajlati rendszer még mindig a jégkorokra jellemző glaciális és interglaciális közti állapotban van. Minden éghajlati öv hőmérséklete bőven alatta marad a jégkorszakként emlegetett kainozoikumi eljegesedés interglaciális periódusainak. A Duna-glaciálisra jellemző adatok:

Holocén

Bővebben: Klímatörténet és az emberi történelem

Középkori meleg időszak

Bővebben: Középkori meleg időszak

Az északi sarkvidék környékén még alig 1000 éve is jóval melegebb éghajlat volt a mainál. Történeti adataink vannak arról, hogy a vikingek nyitott hajókon keltek át Skandináviából Izlandra anélkül, hogy jéghegyeket láttak volna, majd Grönland déli részének jégmentes területein településeket alapítottak – ahol földművelést is folytattak –, majd probléma nélkül átkeltek Észak-Amerikába is.

Kis jégkorszak

Bővebben: Kis jégkorszak

Az 1310-es években elkezdődött a „kis jégkorszak”, ami a 19. századig tartott.

Globális felmelegedés

Bővebben: Globális felmelegedés

Az 1960-as években még egy közeledő új jégkorszak veszélyeit rebesgették, ám egy évtizeddel később felfedezték a globális felmelegedést. Ennek okának az ember tevékenységét nevezték meg.

• Globális felmelegedés, klímaváltozás A Klímaváltozás okai, következményei és mit tehetünk ellene (magyar)
• origo.hu: Tizenkét nappal indul korábban az élet tavasszal
• Hufnagel Levente és Sipkay Csaba: A klímaváltozás hatása ökológiai folyamatokra és közösségekre – Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest (pp. 1-530) ISBN 978-963-503-511-3
• Mennyiben felelősök a szarvasmarhák?
• Kertész Ádám: A globális klímaváltozás természetföldrajza; Holnap, Bp., 2001
• Dinyar Godrej: A klímaváltozás; ford. Garai Attila, HVG Könyvek, Bp., 2004 (Tények-lényeg)
• Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon; szerk. Takács-Sánta András; Védegylet, Bp., 2005
• Báder László: Öltöztessük fel a Földet. Az éghajlatváltoz(tat)ás testközelből; Palocsa Egyesület, Zalkod, 2006
• A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok. A VAHAVA jelentés; szerk. Láng István, Csete László, Jolánkai Márton; Szaktudás, Bp., 2007
• A klímaváltozás és a növénynemesítés; szerk. Iszályné Tóth Judit; Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Kutató Központ, Nyíregyháza, 2008
• Felkészülés a klímaváltozásra: környezet, kockázat, társadalom. Katasztrófavédelem; szerk. Bukovics István; Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Bp., 2008
• Carolyn Fry: A klímaváltozás. A XXI. század legnagyobb kihívása; ford. Ficzay Tímea; Totem Plusz, Bp., 2008
• Klímaváltozás: környezet – kockázat – társadalom. Kutatási eredmények; szerk. Harnos Zsolt, Csete László; Szaktudás, Bp., 2008
• Klímaváltozásról mindenkinek; szerk. Harnos Zsolt, Gaál Márta, Hufnagel Levente; BCE Kertészettudományi Kar Matematika és Informatika Tanszék, Bp., 2008 ISBN 978-963-503-384-3
• Új energia. A jövő lehetősége. Geotermikus energia, biomassza, klímaváltozás és a megújuló energiák, vízenergia, szélenergia, napenergia hasznosítása; tan. szerzők Juhász Árpád et al.; Sprinter, Bp., 2009
• Éghajlat-politika. A Magyarország előtt álló kihívások uniós perspektívában; szerk. Majsa Dóra; SZTE ÁJK, Szeged, 2010 (Az Európa-tanulmányok Központ füzetei)
• Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete. A jégkorszaktól a globális felmelegedésig; ford. Tarnói Judit; Corvina, Bp., 2010
• Az éghajlatváltozás hatásai az emberi szervezetre; szerk. Törő Klára; Medicina, Bp., 2010
• Az éghajlatváltozás hatása a biztonságra és a katonai erő alkalmazására; tan. Kohut László et al.; ZMNE SVKI, Bp., 2010 (Védelmi tanulmányok)
• Sokarcú klímaváltozás; szerk. Rakonczai János, Ladányi Zsuzsanna, Pál-Molnár Elemér; SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged, 2012 (GeoLitera)
• Andreas Malm: Hamarosan túl késő lesz... avagy A klímaváltozás árnyékában; ford. Szegedi Zsófia; L'Harmattan, Bp., 2012 (Környezet és társadalom)
• A klímaváltozás hatása ökológiai folyamatokra és közösségekre; szerk. Hufnagel Levente, Sipkay Csaba; BCE, Bp., 2012
• Brian Fagan: A nagy felmelegedés. Klímaváltozás és a civilizációk felemelkedése és hanyatlása; ford. Horváth Zita; Európa, Bp., 2012
• Klímaváltozással összefüggő erdőgazdálkodási kihívások. Válogatott tanulmányok; Fenntartható Erdőgazdálkodásért Alapítvány, Sopron, 2014
• Klímaváltozás és turizmus; szerk. Huszti Zsolt; NFA, Dunaújváros, 2014 (NFA füzetek)
• Agrárklíma: az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei; szerk. Bidló András, Király Angéla, Mátyás Csaba; NYME, Sopron, 2014
• Klímaváltozás, társadalom, gazdaság. Hosszú távú területi folyamatok és trendek Magyarországon; szerk. Czirfusz Márton, Hoyk Edit, Suvák Andrea; Publikon, Pécs, 2015
• Buzás Kálmán: Víz a városban: alkalmazkodás a klímaváltozáshoz; BMGE Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, Bp., 2015
• Klímaváltozás, társadalom, etika; szerk. Géczi János, András Ferenc; Pannon Egyetem MFTK Antropológia és Etika Tanszék, Veszprém, 2015 (Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Antropológia és Etika Tanszék kiadványai)
• Peter Lee: Igazságháborúk. A klímaváltozás, a katonai beavatkozás és a pénzügyi válság politikai kérdései; ford. Felcsuti Péter; Kossuth, Bp., 2017
• Jonathan Franzen: A világ végének vége; ford. Bart István; 21. Század, Bp., 2019
• Kerry Emanuel: Amit a klímaváltozásról tudunk; ford. Tax Ágnes; Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, Bp., 2019
• Klímaváltozás okozta kihívások – globálistól lokálisig; szerk. Farsang Andrea, Ladányi Zsuzsanna, Mucsi László; SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet, Szeged, 2020 (GeoLitera)
• Klímaváltozás és Magyarország; szerk. Szathmáry Eörs; Osiris, Bp., 2020
• Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság. Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik; ford. Tábori Zoltán; Helikon, Bp., 2020
• David Wallace-Wells: Lakhatatlan föld. Élet a felmelegedés után; ford. Torma Péter; Animus, Bp., 2020
• Éghajlatváltozás okozta kihívások és lehetséges válaszok; szerk. Földi László, Hegedűs Hajnalka; Dialóg Campus, Bp., 2020
• Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem. Özönvíz, szárazság, jégkorszakok, éhínség, népvándorlás; ford. Patat Bence; Cser, Bp., 2021
• Éghajlatváltozás az agráriumban. Kihívások és megoldások; szerk. Holló Gabriella, Pekár Anita; MTA Pécsi Területi Bizottsága–MATE Kaposvári Campus, Pécs–Kaposvár, 2021
• A természet könyvének újranyitása. Green Policy Center: tanulmánysorozat a klímasemleges Magyarország elérésének megalapozásáról; szerk. Huszár András; L'Harmattan, Bp., 2021 (Környezet és társadalom)
• Héjjas István: Klímaváltozás és megújuló energiák. Elméletek és tapasztalatok; Püski, Bp., 2021
• Dittrich Ernő: A jövő neve halál/élet? Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja; Magyar Klímavédelmi Kft., Pécs, 2021
• Bill Gates: Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát (Lehetőségeink a megoldást jelentő áttöréshez); ford. Kepes János; Libri, Budapest, 2021, ISBN 978-963-433-737-9
• Paul Hawken: Regeneráció. A klímakatasztrófa elkerülése társadalmunk és élővilágunk megújításával egy generáció alatt; ford. Darnyik Judit, Weisz Böbe; HVG Könyvek, Bp., 2022
• Lóránt Károly: Világvége helyett. Tények a klímaváltozásról és a megvalósítható klímapolitikáról; Századvég, Bp., 2022 (Natura et societas)

• Klímatörténet és az emberi történelem
• Würm-glaciális
• A Föld órája
• A Föld napja