Japán Kamélia: Növényfaj

Európában a 18. században „Camellia” néven vált ismertté, nevét Georg Josef Kamel morva jezsuita patikus és botanikus tiszteletére Carl von Linnétől kapta, mivel a Távol-Keleten dolgozott.

Teafélék
Európa egyik legöregebb kaméliafája a drezdai Pillnitz parkban. A közel 9 méter magas fa 12 méter átmérőjű koronája alkalmanként 35 000 virágot hordoz
A pillnitzi kamélia virága
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Asteridae Rend: Hangavirágúak (Ericales) Család: Teafélék (Theaceae) Nemzetség- csoport: Theeae Nemzetség: Kamélia (Camellia) Faj: C. japonica
Tudományos név
Camellia japonica L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Teafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Teafélék témájú médiaállományokat és Teafélék témájú kategóriát.

Eredeti hazája valószínűleg Kelet-Kína és a környező szigetek. Európába a 19. század elején hozták be Japánból; először Milánó és Firenze környékén ültették. Mára betelepítették számos szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is. A mérsékelt égöv hidegebb részein kedvelt szobanövény.

• japán kamélia (törzsváltozat) – C. japonica subsp. japonica
• hókamélia – C. japonica subsp. rusticana

Fás szárú örökzöld. Az eredeti („vad”) kamélia mintegy 15 méter magasra is megnő; a kertészeti változatok 2–3 méteresek. Hengeres, világosbarna, sima felszínű törzse elágazó. Ágai ferdén felállnak, koronája szétterül.

Szórtan álló levelei egyszerűek, tojásdadok. A sötétzöld, bőrnemű, fényes felületű levelek válla keskenyedik, a csúcsuk kihegyesedik. A szélük fogas, a levélnyél rövid. Erezetük szárnyas, élre futó.

Az eredeti („vad”) kamélia virága a rózsáéhoz hasonlít, szimpla, rózsaszínű; a kertészeti változatok virágai a legkülönfélébb árnyalatúak; egy-egy fán akár több szín (rózsaszín, vörös, fehér) is előfordulhat. A virág átmérője elérheti a 15 cm-t. Dupla virágú változatai is vannak.

Vadon különféle lomberdőkben nő. A laza, savanyú, kevés szerves anyagot tartalmazó talajt, a párás levegőt kedveli; száraz helyen a leveleit rendszeresen permetezni kell. A szárazságot nem bírja. Nagyon fényigényes, de a közvetlen, tűző napot nem bírja. A hőigénye közepes, de fagyérzékeny – rövidebben szólva rendkívül érzékeny növény. Ha a dézsában nevelt kaméliát áthelyezzük vagy akár csak elforgatjuk, elhullajtja bimbóit.

Dugványról szaporítható.

Hosszú ideje dísznövényként ültetik, eközben az alapváltozatot a kisebb termetű kertészeti fajták váltották fel. Dísznövényként fő értéke, hogy szokatlan időpontban: február–márciusban (szubtrópusi éghajlaton már januártól) virágzik.

Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) című regényének címszereplője rendszeresen kaméliavirágot vagy -csokrot tartott a kezében. A műből Giuseppe Verdi Traviata címmel írt operát.

• növénykatalógus: Kamélia (Camellia)
• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 480. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 32. ISBN 3-938282-09-6
• Kamélia a kertek elegáns virága!