Han Kínaiak: Népcsoport Kínában

A hanok ide irányít át. A koreai épülettípushoz lásd a hanok (építészet) szócikket.

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Tajvan (Taiwan) lakosságának 98%-a han kínai, Szingapúrnak mintegy 78%-a. A világ lakosságának csaknem 20%-a kínai, ezzel a legnagyobb népcsoportnak számít a világon. A han kínaiak genetikailag, nyelvileg és kulturálisan több csoportra is oszthatóak a más népekkel és Kínában élő törzsekkel való keveredésnek köszönhetően.

Han kínaiak 漢族 vagy 汉族

Felső sor: Konfuciusz, Ce-hszi (Cixi) császárné, Mao Ce-tung (Mao Zedong) Alsó sor: Jay Chou, Csang Ji-mou, Csang Ce-ji (Zhang Ziyi)

Teljes lélekszám

1 310 158 851 a világ népességének 19,73%-a (becsült adat)

Lélekszám régiónként

Régió Fő Kínai Népköztársaság 1 207 541 842 Hongkong 6 593 410 Makaó 433 641 Tajvan 22 575 365 Szingapúr 2 684 936 Indonézia 7 566 200 Thaiföld 7 053 240 Malajzia 6 187 400 Amerikai Egyesült Államok 3 376 031 Kanada 1 612 173 Peru 1 300 000 Vietnám 1 263 570 Fülöp-szigetek 1 146 250 Mianmar 1 101 314 Oroszország 998 000 Japán 655 377 Ausztrália 614 694 Kambodzsa 343 855 Egyesült Királyság 296 623 Franciaország 230 515 Olaszország 170 265 Új-Zéland 147 570 India 189 470 Laosz 185 765 Brazília 151 649 Spanyolország 147 928 Hollandia 144 928 Dél-Korea 137 790 Panama 130 000 Costa Rica 40 000 Magyarország 19 000

Nyelvek

kínai nyelvek

Vallások

buddhizmus, taoizmus, Konfucianizmus, kereszténység; egyéb kisebb vallási közösségek

A Wikimédia Commons tartalmaz Han kínaiak 漢族 vagy 汉族 témájú médiaállományokat.

Kontinentális Kína, Hongkong és Makaó

A han kínaiak nagy része, több mint 1,2 milliárd ember, a Kínai Népköztársaság területén él, ahol a lakosság 92%-át teszik ki. A tartományok lakosságának túlnyomó többségét jelentik, kivéve Hszincsiang (Xinjiang)ot, ahol a populáció 41%-a han kínai, illetve Tibetet, ahol alig 6%. A speciális igazgatású területeken is többségben han kínaiak élnek, Hongkongban a lakosság 95%-a, Makaón pedig a népesség 96%-a.

Tajvan (Taiwan)

Tajvan (Taiwan)on csaknem 22 millió han kínai él, akik a 17. században kezdtek a kontinentális Kínából a szigetre vándorolni. A különféle tartományokból származó kínaiak egymással és a tajvan (taiwan)i őslakosokkal is keveredtek. Csen Sun-seng (Chen Shun-sheng) tanulmánya szerint a legújabb DNS-kutatások kimutatták, hogy Tajvan (Taiwan) lakosságának jó része han kínai és valamely őslakos tajvan (taiwan)i népcsoport génjeivel is rendelkezik.

Külföldön élő kínaiak

Mintegy 40 millió kínai él Kínán kívül, ebből csaknem 30 millióan Délkelet-Ázsiában. Szingapúrban él a legtöbb kínai, a lakosság mintegy 78%-át teszik ki. Nagy kínai közösség él Malajzia, Thaiföld, Vietnám, Indonézia és a Fülöp-szigetek területén is. Több mint 3,3 millió kínai él az Amerikai Egyesült Államokban (ez a lakosság 1,1%-a), egymillióan Kanadában és 600 000-en Ausztráliában. Afrika területén több mint 750 000-en. Magyarországon körülbelül húszezren vannak.

Lásd még: Magyarországi kínaiak

Bővebben: Kína történelme

A Csin (Qin)-kor előtt

A kínai a legősibb ma is létező civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti (Huangdi), i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

A Csin (Qin)-dinasztia alatt

I. e. 221 táján a Csin (Qin) állam Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng (Zheng) császár érdeme.

A Han- és a Csing (Qing)-dinasztia között

A Csin (Qin)-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin (Jin)-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hsziungnuk i. sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj (Sui)-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol nagykán lett a kínai császár, megalapította a Jüan (Yuan)-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing (Qing)-dinasztia uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung (Qianlong) kínai császár halála után megindult Kína bomlása.

A Kínai Köztársaság idején

Az 1842-es, majd 1856–60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette Kínai Népköztársaság.

A Kínai Népköztársaság

1958-ban Mao Ce-tung (Mao Zedong) meghirdette „Nagy ugrást” (大跃进; Dà yuèjìn). Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966–69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Művészetek

Bővebben: Kína művészete

Nyelv

Bővebben: kínai nyelv, mandarin nyelv, kantoni nyelv és kínai írás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Han Chinese című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.