Eric F. Wieschaus: Amerikai genetikus, embriológus

június 8. –) amerikai genetikus, embriológus. 1995-ben Christiane Nüsslein-Volharddal és Edward B. Lewis-szal megosztva elnyerte a orvostudományi Nobel-díjat "a korai embrionális fejlődés genetikai szabályozását illető felfedezéseiért".

Eric F. Wieschaus
Született	1947. június 8. (76 éves) South Bend, Indiana
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	genetikus, embriológus
Iskolái	Yale Egyetem Notre Dame Egyetem John Carroll Catholic High School
Kitüntetései	orvostudományi Nobel-díj (1995)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eric F. Wieschaus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Eric F. Wieschaus 1947. június 8-án született az indianai South Bendben, a második világháború utáni "baby boom" egyik képviselőjeként, ötgyermekes családban. 1953-ban a család az alabamai Birminghambe költözött; Eric korai tanulmányait a helyi katolikus elemi és középiskolában végezte. A középiskolában zongorázott és festett és művészi pályára készült, de az egyik nyáron részt vett a Nemzeti Tudományos Alap egy programjában és egy élettani laborban állatokat boncolt és kísérleteket végzett és úgy döntött, hogy biológus lesz. Beiratkozott a South Bend melletti katolikus Notre Dame Egyetemre; itt dolgozott először ecetmuslicákkal (Drosophila melanogaster) és kezdte el embriológiai kutatásait. 1969-ben utolsóévesként részt vett a vietnámi háború elleni tiltakozó megmozdulásokon. Miután megkapta BSc diplomáját, tanulmányait a Yale Egyetemen folytatta, ahol Donald Poulson mellett muslicaembriológiával foglalkozott. Másodévesként Walter Gehring laboratóriumához csatlakozott, hogy megtanulja az embriók in vivo tenyésztését, és őt kísérve került ki Európába, a Bázeli Egyetemre 1972-ben. Itt ismerkedett meg a német Christiane Nüsslein-Volharddal, akivel a későbbiekben évekig dolgozott együtt. Visszatért Amerikába és 1974-ben doktori fokozatot szerzett, majd posztdoktori ösztöndíjjal ismét Svájcban, ezúttal Zürichben kezdte kutatói pályáját.

Wieschaus Zürichben a muslicasejtek kultúrában való tenyésztésével és genetikai mozaik embriók létrehozásával foglalkozott. 1978-ban az újonnan alapított Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium Nobel-díjas igazgatója, John Kendrew meghívta Wieschaust és Nüsslein-Volhardot heidelbergi intézményébe. A két kutató közös munkában kezdett el keresni olyan mutációkat amelyek befolyásolják a Drosophila-embriók fejlődését. Ultraibolya fénnyel és mutagén vegyszerekkel kezelve a muslicákat 27 ezer sejtvonalat vizsgáltak végig és végül 139 olyan gént azonosítottak, amelyek egyértelműen szabályozták a korai fejlődést. Első cikkükben a Nature folyóiratban a 15 legfontosabbat írták le; ezek ma már klasszikusnak számítanak és mindegyikről tucatszámra jelentek meg tudományos közlemények.

Három évnyi munka után Wieschaus 1981-ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol a Princetoni Egyetemen kapott genetikai és fejlődésbiológiai előadói állást. 1987-ben professzorrá nevezték ki. Amerikában svájci feleségével közösen hasonló mutációkereső vizsgálatokat hajtott végre, ezúttal a lárvákat befolyásoló anyai hatásokat szabályozó géneket után kutatva. Tanulmányozta a lárvák szegmentációját befolyásoló géneket és mutációikat.

Eric F. Wieschaus az embriók fejlődését szabályozó gének felfedezéséért 1995-ben Christiane Nüsslein-Volharddal és az amerikai Edward B. Lewis-szal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat

Eric Wieschaus zürichi tartózkodása idején ismerkedett meg Gertrude Schüpbach biológussal, akivel végül 1983-ban, Amerikába való visszatérésük után házasodott össze. Három lányuk született, Ingrid, Eleanor és Laura Wieschaus.

• Eric F. Wieschaus – Biographical NobelPrize.org
• Eric F. Wieschaus Notable Names Database
• Eric F. Wieschaus Biography (1947-) faqs.org
• Nobel Laureates: Christiane Nüsslein-Volhard and Eric Wieschaus Sandwalk. Strolling with a skeptical biochemist