Claus Schenk Von Stauffenberg: Német ezredes, a porosz tisztikar tagja

november 15. – Berlin, 1944. július 21.) német ezredes, a porosz tisztikar tagja, aki 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler titkos főhadiszállására, a kelet-poroszországi Rastenburg (ma Lengyelország, Kętrzyn) melletti erdőben lévő "Farkasodúba" (Wolfsschanze). A sikertelen merénylet után letartóztatták, majd Berlinben három társával együtt kivégezték.

Claus von Stauffenberg
Született	1907. november 15. Jettingen,  Német Birodalom
Meghalt	1944. július 21. (36 évesen) Berlin,  Harmadik Birodalom
Sírhely	Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
Állampolgársága	nemzetiszocialista Németország
Nemzetisége	Német
Fegyvernem	Wehrmacht
Szolgálati ideje	1926 – 1944
Rendfokozata	Ezredes
Csatái	II. világháború Lengyelországi hadjárat (1939) Franciaországi hadjárat (1940) Észak-afrikai hadjárat (1941–43)
Kitüntetései	Német Arany Kereszt Sebesültek Emlékjele Vaskereszt 1. osztálya
Halál oka	lőtt seb
Házastársa	Nina Schenk Gräfin von Stauffenberg (1933. szeptember 26. – )
Gyermekei	Berthold Maria Schenk Graf von Stauffenberg Heimeran Schenk Graf von Stauffenberg Franz-Ludwig Schenk Graf von Stauffenberg Valerie Ida Huberta Karoline Anna Maria Schenk Graf von Stauffenberg Konstanze Schenk Graf von Stauffenberg
Szülei	Caroline Gräfin Schenk von Stauffenberg Alfred Schenk von Stauffenberg
Iskolái	Eberhard-Ludwigs-Gymnasium
A Wikimédia Commons tartalmaz Claus von Stauffenberg témájú médiaállományokat.

Claus von Stauffenberg Dél-Németország legrégebbi és legelőkelőbb, katolikus, arisztokrata családjában született 1907-ben. Édesapja, Alfred Schenk von Stauffenberg gróf II. Vilmos württembergi király főudvarmestere (oberhofmarschall) volt. Édesanyja Caroline von Üxküll-Gyllenbald grófnő, a napóleoni háborúk porosz hősének, Gneisenau tábornagynak unokája volt. Claus nagyon közel állt nála két évvel idősebb bátyjához, Bertholdhoz, aki Stefan George költő köréhez tartozott. Később sokszor idézett a költőtől, s annak sorait tetteihez jeligeként használja. A hithű katolikus Claus 1933. szeptember 26-án Bambergben feleségül vette Nina von Lerchenfeld bárókisasszonyt, akitől két lánya és három fia született: Berthold (1934), Heimeran (1936), Franz Ludwig (1938), Valerie (1940), Konstanze (1945).

Stauffenberget 1926-ban osztották be a 17. Bamberg lovashadosztályba, ahol tehetséges katonaként szolgált. Később a berlini Katonai Akadémiára küldték, ahol vezérkari képzést kapott 1938-ig. Ezután a wuppertali 1. könnyű hadosztályhoz került, ahol Erich Hoepner altábornagy parancsnoklása alatt részt vett a Szudétákért folytatott harcokban. Hoepner ekkor már tagja volt annak az összeesküvő csoportnak, amely 1938 szeptemberében katonai puccsal akarta eltávolítani Hitlert (Septemberverschwörung). (Ennek a csoportnak volt tagja Erwin von Witzleben gyalogsági tábornok is, aki később, a Hitler elleni 1944-es összeesküvésben is részt vett, annak legmagasabb rangú tagjaként). Hitler váratlan diplomáciai sikere, a Szudétavidék békés megszerzését megengedő müncheni egyezmény megkötése 1938. szeptember 29-én az összeesküvőket arra indította, hogy letegyenek tervükről.

A franciaországi hadjárat idején Stauffenberg vezérkari tisztként szolgált. 1943-ban a 10. páncéloshadosztályhoz vezényelték, amelynek Erwin Rommel tábornok visszavonulását kellett volna fedeznie Észak-Afrikában. 1943. április 7-én Tunéziában a kocsija aknára futott és súlyosan megsebesült. Stauffenberg elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén. A többszörösen megsebesült Stauffenberget 1943. április 7-én, mielőtt a német sereget bekerítették volna Észak-Afrikában, visszaszállították Németországba. Három hónapot töltött a kórházban Münchenben. 1943 tavaszától meghatározó tényezőjévé vált a Hitler elleni küzdelemnek. Stauffenberg hamar eltávolodott a nemzetiszocialisták antiszemitizmusától. Miközben szembesült a német politika kelet-európai következményeivel, fel tudta becsülni a kárt, amit Hitler háborúja okozott Németországnak. Henning von Tresckow, Friedrich Olbricht tábornok és Fritz-Dietlof Graf von der Schulenburg főhadnagy hatásának köszönhetően Stauffenberg a katonai ellenállás központi személyiségévé vált. Fontos kapcsolatot épített ki polgári ellenállási csoportokkal, és Carl Friedrich Goerdelerrel és Ludwig Beckkel egyetemben ő koordinálta a merénylet tervét. Ekkor az ellenállók már készen álltak Párizsban, Bécsben, Berlinben. Stauffenberg a különböző csoportok és körök közös stratégiájának kialakítására törekedett. Felépülését követően a berlini Tábornoki Irodába került mint vezető beosztott. Stauffenberget a Hitler elleni merénylet és a sikeres hatalomváltás után magas poszt várta volna az új kormányban.

Részvétele a Hitler elleni merényletben

 

Bővebben: Walküre hadművelet

1944. július 20-án 12 óra 42 perckor bomba robbant Adolf Hitler kelet-poroszországi, Wolfschanze nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában, alig két méterre a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Walküre hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. Az összeesküvés élén Stauffenberg ezredes állt, aki személyesen helyezte el a bombát az épületben, Hitler közelében. Aztán – a merénylet forgatókönyve szerint – Stauffenberg, akit adjutánsa telefonhoz hívatott, ezzel az ürüggyel távozott a helyszínről. Pár perccel később, Heinz Brandt ezredes, miután véletlenül kétszer is belerúgott, türelmetlenül lehajolt a táskáért, és Hitler közeléből eltávolítva azt, a vaskos tölgyfa asztal lába mögé tolta. Ráadásul Hitler a robbanás előtti pillanatban el is távolodott az asztaltól. Ezen körülmények miatt (a zárt terű bunker helyett a kis ellenállást jelentő barakképületben történt a detonáció, aminek hatását lényegesen tompította az asztal, amely Hitler és a bomba közé került), Hitler és a jelenlévő tisztikar többsége megúszta könnyebb sérülésekkel. A sikertelen merénylet után az ellenállási mozgalom is megbukott, és az ezt követő megtorló akciókban több mint 5000 embert tartóztattak le, és 200-at ki is végeztek, köztük Stauffenberget is. Őt és három társát (Friedrich Olbricht tábornokot, Albrecht Mertz von Quirnheim ezredest, valamint Stauffenberg személyes szárnysegédjét, Werner von Haeften főhadnagyot) még a merénylet napjának éjjelén agyonlőtték Friedrich Fromm vezérezredes parancsára (akit később szintén kivégeztek). Stauffenberg volt az utolsó kivégzett (habár harmadik lett volna, ám Haeften önként állt a golyók útjába harmadikként), a gyilkos sortűz előtt így kiáltott fel: „Es lebe das heilige Deutschland!”, vagyis: „Éljen a szent Németország!”.

 

 

Karaktere filmekben

A Hitler elleni merényletről több filmfeldolgozás (Megölni Hitlert!; Valkűr; Stauffenberg – A Valkűr hadművelet) is készült. A Valkűr című filmben karakterét Tom Cruise játssza.

• Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. (2006). ISBN 963-530-716-0 
• F. Bernaś, J. M. Bernaś. Merénylet Hitler ellen. Kossuth Könyvkiadó., 122. o. (1978). ISBN 963-09-1006-3 
• Christian von Krockow. A Valkűr-hadművelet. A Hitler elleni összeesküvés. Gabo Kiadó, 198. o. (2008). ISBN 978-963-689-265-4 
• Ulrich Schlie. "Es lebe das heilige Deutschland": Ein Tag im Leben des Claus Schenk Graf von Stauffenberg. Ein biografisches Porträt. Verlag Herder Gmbh, 192. o. (2009). ISBN 978-345-129-875-2 
• Peter Hoffmann. Stauffenberg: A Family History, 1905-1944. Mcgill-Queens University Press, 464. o. (2003). ISBN 978-077-353-544-2 

• Hitlert keresnek a Stauffenberg-filmbe, mult-kor.hu
• Megosztja a németeket Stauffenberg emléke, mult-kor.hu
• 1944. július 20. Merénylet Hitler ellen, rubicon.hu
• Németországban megemlékeztek a Hitler elleni merénylet 70. évfordulójáról, diszpolgar.hu