Németek

Számuk 75 000 000 és 160 000 000 közé tehető. Ez az óriási bizonytalanság létszámukat illetően abból adódik, hogy sokaknak a német az anyanyelve, ennek ellenére mégsem vallják magukat németnek (például az osztrákok és a svájciak), valamint hogy rengeteg magát németnek valló személy nem beszéli a német nyelvet. A magukat németnek vallók becsült száma 75 millió körüli, míg a német anyanyelvű személyek kb. 100 millióan lehetnek.

Németek

Mozart · Goethe · Bismarck · Kepler

Teljes lélekszám

75 és 160 millió között

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Németország 80,5 millió  Egyesült Államok 5-45 millió  Brazília 5 millió  Oroszország,  Kazahsztán 1 millió  Kanada 700 000 – 3 millió  Argentína 600 000  Chile 500 000 – 600 000  Hollandia 386 200  Ausztrália 350 000  Spanyolország 193 062  Magyarország 185 696  Paraguay 160 000  Lengyelország 150 000  Namíbia 150 000  Svájc 112 000 (4,6 millió német anyanyelvű svájci)  Ausztria 74 000 (7,9 millió osztrákokkal együtt)  Románia 71 000  Uruguay 46 000  Csehország 40 000  Bolívia 40 000  Olaszország 38 000  Ecuador 33 000  Dominikai Köztársaság 25 000  Namíbia 20 000  Dánia 15 000

Nyelvek

Német és regionális nyelvváltozatai (alnémet, alemann, alsószász, ripuári)

Vallások

katolikus, evangélikus és más.

A Wikimédia Commons tartalmaz Németek témájú médiaállományokat.

A német nép meghatározását nehezíti, hogy (európai viszonylatban a franciákhoz hasonlóan) nagyon későn, a német egységre való törekvés idején kezdődött meg a kialakulása a korábban önálló germán nyelvű népcsoportokból (bajorok, szászok, svábok, rajnai németek, északnémetek, frízek, poroszok, osztrákok, svájci németek, …). Emellett a nagyfokú autonómia következtében mostanáig sem jött létre olyan szintű egységes nemzettudat, mint például az olaszoknál az olasz egység nyomán. Ezt bonyolítják a németek által használt nyelvváltozatok között megfigyelhető számottevő regionális nyelvi különbségek is, valamint a 20. században bekövetkezett események.

A germán szó a kelta eredetű, a rómaiak közvetítésével terjedt el, valószínű jelentése lármázók. Ezzel szemben a magyarok által is használt német szó némát jelent, a szlávoktól lett átvéve. Feltehetően annyira idegen volt számukra a beszédük, hogy némának gondolták, vagy gúnyolták őket. A deutsch elnevezés csak a 9. században vált ismertté: az ónémet thiod szó népet jelent. Valószínűleg a magyar tót szó is innen ered, mivel a honfoglalók ezzel a szóval illették az idegeneket.

Míg a germán népek egyes nyelvei és dialektusai nak saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch" stb., a régi német diutisc szó volt a világnyugati német nyelvjárások nyelvjárásainak általános kifejezése, mert az egyiknek saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch", "Gotisch" stb., a régi német nagynémet szó, a diutisc volt a világelső kifejezés, mivel az egyiknek megvan a saját neve más nyelvekkel való közös ellentétben áll.[1]

• Magyarországi németek
• Erdélyi szászok