Az Apostolok Cselekedetei

Keletkezési idejét 70-100 közé teszik, de ma már egy több bibliatudós részesíti előnyben a 2. század elejét. Görög (koiné görög) nyelven írták. A megírás helyeként sok várost is számításba vettek.

Hagyományos nézet

A könyv szerzője a hagyomány alapján azonos a harmadik evangélium írójával, vagyis Lukács evangélistával, aki hosszú ideig Pál munkatársaként bejárta az apostollal Kis-Ázsia, és Görögország nagy részét, így információi nagyrészt megbízhatóak (első kézből származnak). Nagyon sok olyan rész van a könyvben, ahol az író többes szám első személyben beszéli el a történteket, így tudhatjuk meg azt, hogy akkor az evangélista éppen az apostol társaságában utazott.

Mai bibliakutatók

Sok tudós i.sz. 80–90-re datálja a művet. Jeruzsálemnek és templomának a római seregek által i.sz. 70-ben történt lerombolását az ApCsel nem említi, de valószínűleg a Lukács 21:20-24 utal rá. Az Apostolok Cselekedeteit nem írhatták volna meg korábban 90-nél, mivel úgy tűnik, hogy a szerző nem ismeri Pál leveleit, amelyeket nem gyűjtöttek össze és nem terjesztettek e dátum előtt.

Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok cselekedeteinek megalkotásának késői időpontját, a 2. század elejét, kb. 110-120 között. Három tényező támasztja alá ezt a dátumot. Először is, az Apostolok cselekedetei ismeretlennek tűnnek a 2 század utolsó fele előtt. Másodszor, nyomós érvek szólhatnak amellett, hogy az Apostolok cselekedetei szerzője ismerte Josephus néhány anyagát, aki i.sz. 93-94-ben fejezte be A zsidók történetét. Harmadszor, a legújabb tanulmányok felülvizsgálták azt az ítéletet, miszerint az ApCsel szerzője nem tudott a páli levelekről. Meggyőző érveket hoztak fel különösen a Galata levél esetében azok a tudósok, akik szerint az Apostolok cselekedetei írója nemcsak ismerte ezt a páli levelet, hanem problémának is tekintette. Különösen felhívják a figyelmet az ApCsel 15. rész és a Galata 2. rész közötti verbális és gondolati hasonlóságokra.

Az apostolok cselekedetei – ugyanúgy, mint az evangélium – egy ajánlással kezdődik, melynek címzettje a Lukácsnál már egyszer felbukkanó Teofil, aki nyilvánvalóan ismerte az írót, de ma már nem tudunk róla biztosat. Teofil minden bizonnyal konkrét személy lehetett, nevének jelentése "Isten-szerető". Vagy egyházi elöljáró volt, vagy vagyonos ember, aki vállalta a könyv másolásának, terjesztésének költségeit.

Ebben Lukács visszautal az evangéliumra, majd – mintegy egybeszerkesztve – Jézus mennybemenetelének történetét írja le, vagyis Az apostolok cselekedetei úgy kezdődik, mint ahogy az evangélium befejeződik, ezzel is biztosítva a folyamatosságot.

Az első hét fejezetben az Ősegyház kialakulásának vagyunk szemtanúi Mátyás kiválasztásával, a Szentlélek kiáradásával, és Péter bátor kiállásával a Jeruzsálemben lévő népek elé. Ezután az apostolok működéséről kapunk képet gyógyítások, tanúságtételek és csodák által, mely dolgok már akkor nem tetszettek a zsidó hatóságoknak (idevéve a bölcs Gamáliel történetét, aki a megbékélést hangsúlyozta), így ettől kezdve megindult az üldözés, melynek első vértanúját Istvánnak hívták (6-7. fejezetek).

A 8. fejezettől kezdve a születendő kereszténység kinövi Júdeát, Jeruzsálemet, és elindul a terjeszkedése. Először Szamariában vetik el a keresztény hit magvait (Fülöp, Péter és Simon mágus esete); majd Saul (Pál) kapja meg az indíttatást magától Jézustól, így a kereszténység legnagyobb ellenségéből a „népek apostolává” lesz (9. fej.), aki megtérése után a terjedő kereszténység egyik legnagyobb alakjává válik. Péter segítségével a pogányok is megismerik Jézus örömhírét (10-11. fej.), majd Jakab apostol vértanúságával, és az apostolok fejének csodálatos szabadulásával zárul le a második egység (12. fej.)

A következő fejezetektől már Pál áll a középpontban és az ő missziós útjainak leírása (ahol már Lukács is vele volt). Pál elindul Kis-Ázsiába, hogy terjessze a keresztény hitet, és híveket szerezzen, mely nem volt annyira egyszerű abban a korban. Ehhez képest nagyon sokan csatlakoztak az új valláshoz. Pál rengeteg helyen alapít új egyházakat (Piszidia, Likaónia, Frígia, Pamfília stb.), melyek még nem szakadtak el a zsidóságtól, így az első apostoli zsinat határozata is nagyon fontos ahhoz, hogy elkülönüljön egymástól a zsidó és a keresztény vallás (15. fej.).

Ezután Pál eljut Philippibe, ahol szintén szerez magának követőket, majd a görög állam szívébe, Athénba megy, és ott hirdeti az evangéliumot. Epheszoszban tölt el három évet, miközben a környéken terjed a hit, de Pálnak honvágya van, így visszatér Jeruzsálembe, de ott elfogják, és nem sokon múlik, hogy ki ne végezzék (20-21. fejezetek).

Pál ezután hosszú időt tölt Jeruzsálemben, az Antonia-erődben, három év vizsgálati fogságban (22-26. fej.), miközben nem születik döntés az ügyében, ám végül a császárhoz fellebbez, így az utolsó fejezetekben Pál kalandos útját követhetjük nyomon Rómába, ahol Pál háziőrizetbe kerül és közben ott is megkezdi a keresztény hit terjesztését (27-28. fejezetek).

Lásd még: Pál apostol térítőútjai

Az apostolok cselekedeteinek megbízható a történetisége, ugyanis nagyon sok olyan névvel és eseménnyel találkozunk a profán forrásokban, melyek itt is előfordulnak. Josephus Flavius említi meg azt a Jakab apostolt, akit Heródes végeztetett ki (Zsidók története. XX. fej. 9), vagy például Suetonius említi azt az éhinséget, melynek alkalmával Claudius császár kiűzi a zsidókat Rómából. Itt ír arról is, hogy egy bizonyos „Chrestos” miatt történt meg ez a kiűzetés (ez a rendelet felbukkan Pálnál is). Az említett helytartók nevei (Antonius Felix, Portius Festus) és hivataluk időpontjai által tudjuk rekonstruálni Pál fogságának valószínű idejét, amit az i. sz. 58-61-es évek közé tehetünk. Tehát nagyon sok kapcsolódási pont van a profán történetírás és Az apostolok cselekedetei között.

Szerkezete, felépítése

A mű szerkezetét, felépítését több tényező alakítja. Rendező elve a misszió, de földrajzi, teológiai és személyi fordulópontok is tagolják. A különböző szakaszokat összegzések zárják.

• Két „főszereplője” Péter és - a mű második, nagyobbik felében - Pál.
• Három meghatározó helyszíne Jeruzsálem, Antiochia és Róma.

Beszédek

Az apostolok cselekedeteiben 24 beszéd található, mely a mű terjedelmének 30%-át teszi ki. Ezekre a kor görög-római írói stílusa hatott, de tetten érhető a zsinagógai beszéd is. Éppen ezért Péter és Pál beszédei nevezhetők keresztény midrásoknak is. Igehirdető jellegükkel kapcsolatot teremtenek a levelekkel is.

Forrásai, hagyományai

Összeállítása során különböző hagyományokat használhatott a szerző:

• „Antiochiai forrás”
• szóbeli források
• Lukács útinaplója
• egyéb dokumentumok

A „mi”-szakaszok

Az apostolok cselekedetei sajátos hagyományrétegét képezik a T/1-ben íródott, un. „mi”-szakaszok. Eredetük vitatott. A legelterjedtebb felfogás szerint ezek Lukács naplójegyzetei (esetleg Pál más kísérőjének jegyzetei). Elképzelhető, hogy valamiféle helységnév-lista Pál térítő útjairól, esetleg egy szórványos Pál-regény részei.

Térkép

 

 

Athén

 

Róma

 

Antiókhia

 

Filippi

 

Jeruzsálem

 

Efezus

 

Cézárea

 

Szürakuszai

Kréta

Ciprus

 

Korintus

 

Piszidiai Antiókhia

Málta

 

Thesszaloniki

 

Damaszkusz

 

Tarsus

Az apostolok cselekedeteinek fontosabb helyszínei

• Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.

• Az apostolok cselekedetei szövege a Károli-fordítás szerint, www.cab.u-szeged.hu
• Az apostolok cselekedetei szövege a Magyar Bibliatársulat új fordítása szerint, www.szentiras.hu
• Az apostolok cselekedetei szövege a Szent István Társulat fordítása szerint, www.szentiras.hu
• Az apostolok cselekedetei – teljes szöveg, többféle fordításban (Biblia fordítások - Károli Biblia), immanuel.hu/biblia/biblia.php
• Az apostolok cselekedetei film, www.kereszteny.network.hu