Arámi Ábécé: A szíriai–föníciai térség elterjedt írásrendszere az i. e. 8. században

A cikk ókori sémi írások karaktereit tartalmazza. Speciális támogatás nélkül a betűk helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

e. 8. század">i. e. 8. századtól. Viszonylag rövid ideig használták, mert hamar kialakultak különböző helyi változatai, amelyek végül teljesen kiszorították az i. e. 6. század folyamán, utolsó emlékei az i. e. 4. századból származnak. Az arámi ábécé történelmileg jelentős, hiszen gyakorlatilag minden modern közel-keleti írásrendszer erre vezethető vissza, valamint számos altáji írásrendszer Közép- és Kelet-Ázsiában.

arámi ábécé
Asóka kandahári felirata
Típus	mássalhangzó-írás betűírás
Nyelvek	arámi, héber, szír, mandán
Időszak	i. e. 8–4. század
Irány	jobbról balra
Felmenő írásrendszerek	ugariti ábécé    ókánaánita     föníciai
Rokon írásrendszerek	rovás(?)
Leszármazott írásrendszerek	héber, nabateus, arab, szír, palmürai, mandán, pahlevi, szogd, grúz
ISO 15924	Armi
A Wikimédia Commons tartalmaz arámi ábécé témájú médiaállományokat.

Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy az arámi nyelv általános közlekedő nyelv volt az újasszír korban, majd Óperzsa Birodalom kancellárianyelve is ez lett.

Az arámi nyelv fennmaradt, de az írásrendszert felváltották az utódok, mindenekelőtt a héber és az arab.

 

A legkorábbi arámi nyelvemlékek újasszír és hettita ékírásban maradtak fenn, valamint luvi hieroglifákkal. A térségben korábban az ugariti írás – mint a betűírások elsője – terjedt el, amelyből a föníciai ábécé létrejött. A korai arameus királyságokban a föníciai írást használták (lásd Kilamuva-sztélé), amely idővel formailag is alakult, valamint jelkészletében az arámi nyelvhez idomult.

Arámi fokozatosan közlekedőnyelvvé vált az egész Közel-Keleten, az írásrendszer pedig felváltotta az addigi közlekedőnyelv, a babiloni írásrendszerét. Az arámi nyelvet ugyanis a babiloninál sokkal nagyobb területen elterjedt etnikum beszélte – maguk az arámiak (vagy arameusok) Mezopotámia keleti részétől Észak-Szíriáig és Urartutól Izraelig, valamint az egész Arab-félszigeten több hullámban megtelepedtek –, ráadásul a babiloni ékírásnál sokkal egyszerűbb írás volt. Az i. e. 5. század első felében az arámit vezették be az Óperzsa Birodalom királyi kancelláriájába, mint hivatalos közvetítő nyelvet. A perzsa vezetők az arámi írnokoknak óperzsa nyelven diktálták le a leveleket. Ezeket az írnokok arámira fordították és így küldték szét a birodalomban. Helyben azután szükség szerint lefordították helyi nyelvre, vagy visszafordították óperzsára.

Ez a rendszer jól működött Etiópiától és Kis-Ázsiától a Szir-Darjáig és Indiáig, ezért a perzsa birodalom megdöntése után Nagy Sándor és utódai is alkalmazták. Mindez lehetővé tette az i. e. 2. századtól kezdve a különféle közép-iráni írásrendszerek, mint a pártus, középperzsa, szogd és a hvárizmi létrejöttét.

• ↑ Harmatta Selyemút: Harmatta János (2003). „A selyemút nyelvei”. Antik Tanulmányok XLVII (1), 81–88. o, Kiadó: Akadémiai Kiadó. HU ISSN 0003-567X.  

• Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 372-391.

• Art of Arabic Calligraphy
• Omniglot: Aramaic
• ISO/UCS Archiválva 2009. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben