A Regionális Vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája

június 22-én fogadta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Strasbourgban. Célja, hogy támogassa az Európában beszélt helyi és kisebbségi nyelveket.

A karta csak azokra a nyelvekre vonatkozik, amelyeket az aláíró országok állampolgárai hagyományosan használnak (tehát a bevándorlók által használt nyelvekre nem), amelyek jelentősen különböznek a többségi vagy hivatalos nyelvtől (tehát a nemzeti nyelvek egyes nyelvjárásai nem tartoznak ide), és amelyeknek vagy van meghatározható elterjedési területük (tehát az adott állam egy bizonyos részének lakossága hagyományosan használja), vagy az egész országban szétszórtan beszélik (ide tartozik a jiddis és a roma nyelv, amiket nagy területen használnak).

Azokat a nyelveket, amelyek egy államnak csak egy adott körzetében vagy szövetségi területén élveznek hivatalos státuszt (például a katalán Spanyolországban), nem tekintik hivatalos nyelvnek, így azok hasznát láthatják a kartának. Másfelől Írország nem tudja alkalmazni a kartát az ír nyelv védelme érdekében, mert az, bár csak egy kisebbség beszéli, az alkotmány szerint az ország első hivatalos nyelve. Mindazonáltal az Egyesült Királyság ratifikálta a kartát tekintettel az Észak-Írországban is beszélt írre és más Nagy-Britanniában honos kisebbségi nyelvekre. Franciaország, bár szintén aláírta a kartát, az alkotmánybíróság döntése alapján nem ratifikálta azt, de készült egy lista az országban honos regionális nyelvekről, amelyekre alkalmazzák a karta ajánlásait.

Mivel a kisebbségi nyelvek helyzete különböző és minden nyelv egyedi eset, a karta nem támaszt minden országgal szemben azonos elvárásokat. Ezzel szemben felsorol 68 tevékenységet a közélet hét területén, amivel a részt vevő országok védhetik és támogathatják a történelmi regionális és kisebbségi nyelveket; az államoknak legalább 35-öt vállalniuk kell ezek közül (kedvelt kifejezéssel élve à la carte, mintha étlapról válogatnának).

A nyelvek védelmének két szintje létezik. Az alsó védelmi szintet minden aláíró köteles elfogadni, eszerint meg kell határozniuk, mely nyelvet vagy nyelveket tekintenek a karta hatálya alá esőnek. Ezenfelül az aláírók vállalhatják, hogy ez a nyelv vagy nyelvek magasabb szintű védelemben részesülnek.

Magyarország a kihirdetésekor, 1992. november 5-én írta alá a kartát, és a magyar Országgyűlés az elsők között, az 1995. április 7-én kelt 35/1995. (IV. 7.) Ogy. számú határozatával ratifikálta.

A táblázat a 2009. június 6-ai állást mutatja (aktuális adatok angolul az ET honlapján).

ET-tagország	Aláírás	Ratifikáció	Hatálybalépés	Elismert nyelvek
Albánia
Andorra
Ausztria	1992. november 5.	2001. június 28.	2001. október 1.	gradistyei (burgenlandi horvát), magyar, roma, szlovén, szlovák, cseh
Azerbajdzsán	2001. december 21.
Belgium
Bosznia-Hercegovina	2005. szeptember 7.
Bulgária
Ciprus	1992. november 12.	2002. augusztus 26.	2002. december 1.	örmény
Csehország	2000. november 9.	2006. november 15.	2007. március 1.	német, lengyel, roma, szlovák
Dánia	1992. november 5.	2000. szeptember 8.	2001. január 1.	német
Egyesült Királyság	2000. március 2.	2001. március 27.	2001. július 1.	cornwalli, ír, manx, scots és ulsteri scots, skót gael, walesi
Észtország
Finnország	1992. november 5.	1994. november 9.	1998. március 1.	roma, lapp, svéd
Franciaország	1999. május 7.
Görögország
Grúzia
Hollandia	1992. november 5.	1996. május 2.	1998. március 1.	nyugati fríz, jiddis, limburgi, alsószász, roma
Horvátország	1997. november 5.	1997. november 5.	1998. március 1.	magyar, olasz, ukrán, ruszin, szerb, szlovák, cseh
Írország
Izland	1999. május 7.
Lengyelország	2003. május 12.	2009. február 12.	2009. június 1.
Lettország
Liechtenstein	1992. november 5.	1997. november 18.	1998. március 1.	Nincsenek elismert nyelvek
Litvánia
Luxemburg	1992. november 5.	2005. június 22.	2005. október 1.	Nincsenek elismert nyelvek
Macedónia	1996. július 25.
Magyarország	1992. november 5.	1995. április 26.	1998. március 1.	német, horvát, román, szerb, szlovén, szlovák
Málta	1992. november 5.
Moldova	2002. július 11.
Monaco
Németország	1992. november 5.	1998. szeptember 16.	1999. január 1.	dán, alnémet, alsószorb, északi fríz, felsőszorb, roma, keleti fríz
Norvégia	1992. november 5.	1993. november 10.	1998. március 1.	lapp
Olaszország	2000. június 27.
Oroszország	2001. május 10.
Örményország	2001. május 11.	2002. január 25.	2002. május 1.	asszír (neoarameus, nem azonos az ókori nyelvvel), görög, yezidi, kurd, orosz
Portugália
Románia	1995. július 17.	2008. január 29.	2008. május 1.	albán, örmény, görög, olasz, macedón, roma, tatár, héber, bolgár, horvát, cseh, német, magyar, orosz, szerb, szlovák, török, ukrán
San Marino
Spanyolország	1992. november 5.	2001. április 9.	2001. augusztus 1.	baszk, katalán, galíciai
Svájc	1993. október 8.	1997. december 23.	1998. április 1.	olasz, rétoromán
Svédország	2000. február 9.	2000. február 9.	2000. június 1.	finn, jiddis, roma, lapp, Torne-völgyi finn
Szerbia	2005. március 22.	2006. február 15.	2006. június 1.	albán, bosnyák, bolgár, magyar, horvát, ukrán, román, ruszin, roma, szlovák
Szlovákia	2001. február 20.	2001. szeptember 5.	2002. január 1.	bolgár, német, magyar, horvát, ukrán, lengyel, ruszin, roma, cseh
Szlovénia	1997. július 3.	2000. október 4.	2001. január 1.	magyar, olasz, roma
Törökország
Ukrajna	1996. május 2.	2005. szeptember 19.	2006. január 1.	?
Montenegró, bár nem tagja az Európa Tanácsnak, a Kartát – még Szerbia-Montenegró tagjaként – aláírta és ratifikálta.
Montenegró	2005. március 22.	2006. február 15.	2006. június 6.	albán, roma

• A karta magyarul
• Az Európa Tanács honlapja, cikkek angolul és franciául, ugyanitt a karta szövege több nyelven PDF-ben
• A Regionális, vagy kisebbségi nyelvek európai chartája. Aláírás után, ratifikáció előtt...; sajtó alá rend. Kovács Péter; MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Bp., 1993 (Közlemények. Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete)
• A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája. Magyar változat; Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, Bp., 1996

• A regionális és kisebbségi nyelvek alapokmánya (1988)