A dán nyelv egyike az északi germán nyelveknek (ezeket skandináv nyelveknek is nevezik), mely az indoeurópai nyelvcsalád germán ágának egyik alcsoportja.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A világon körülbelül 6 millió ember beszéli, akik többségükben Dániában élnek; Schleswig-Holstein északi részén – ahol kisebbségi nyelvnek számít – mintegy 50 000 dán használja. Dánia autonómiát élvező területein – Grönlandon és Feröeren – szintén hivatalos nyelv, és az iskolákban is kötelező tantárgy. Izlandon, az angolhoz hasonlóan, kötelező idegen nyelvként tanítják, bár előfordulhat, hogy norvéggal vagy svéddel helyettesítik. Az USA-ban, Kanadában és Argentínában is élnek dán nyelvet beszélő közösségek. A modern dán nyelv erősen redukálja a hangokat, ezért külföldieknek különösen nehéz megérteniük és tökéletesen elsajátítaniuk.
Dán dansk | |
Beszélik | Dánia, Feröer, Grönland, Izland, Németország (Schleswig-Holstein), Norvégia, Svédország |
Terület | Észak-Európa |
Beszélők száma | 5,5 millió fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Germán nyelvek északi germán nyelvek keleti skandináv csoport Dán nyelv |
Írásrendszer | Latin írás |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Dánia Európai Unió Németország (védett kisebbségi nyelv) |
Gondozza | Dansk Sprognævn (Dán Nyelvbizottság) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | da |
ISO 639-2 | dan |
A Wikimédia Commons tartalmaz dansk témájú médiaállományokat. |
A svéd nyelvvel együtt a dán nyelv is a keleti skandináv nyelvek csoportjába tartozik, míg a norvég, a feröeri és az izlandi nyelv a nyugati skandináv nyelvek csoportját alkotja. Egy új típusú rendszerezés, mely a nyelvek kölcsönös érthetőségen alapul, a ma beszélt skandináv nyelveket két csoportra osztja: déli skandináv (dán) és északi skandináv (norvég, svéd) nyelvekre. Az izlandi és feröeri nyelv külön csoportot alkot, amit szigeti skandináv nyelveknek neveznek. Az írott dán nyelv és a norvég bokmål különösen hasonló, ám hangrendszerük és prozódiájuk miatt némileg különböznek. A dán, svéd és norvég nyelv beszélői megértik egymás nyelvét, bár a kutatások eredményei szerint a norvégul beszélők sokkal jobban megértik a dánt és a svédet, mint amennyire a dánok és a svédek egymást. Ez megfordítva is igaz: a dánok és a svédek sokkal jobban értik a norvég nyelvet, mint egymásét.
A dán nyelv Dánia, Grönland és Feröer hivatalos nyelve (a grönlandi, illetve a feröeri mellett). Korábban Izlandon is hivatalos nyelv volt. Dániában több mint 5 millió ember beszéli, a dán lakosság 97%-ának anyanyelve. 50 ezer dán él Németország Dániával határos, Schleswig-Holstein nevű tartományában, ahol a dán hivatalosan elismert regionális nyelv. A dán nyelv emellett az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is.
Dániában nincs hivatalos nyelvet meghatározó törvény, ezért gyakorlatilag a dán nyelv az egyetlen, amit használnak. A polgári perrendtartás viszont a dánt jelöli meg a bíróságok nyelveként. A helyesírási törvény keretében a hatóságokat 1997 óta a hivatalos írásmód betartására kötelezik.
A standard dán nyelv (rigsdansk vagy rigsmål) a Koppenhágában, valamint a város környékén beszélt nyelvjárásokon alapul. A dánul beszélők több mint 25%-a nagyvárosokban él, és a legtöbb kormányzati hivatal, intézmény és cég székhelye Koppenhágában található. Ennek eredménye egy meglehetősen homogén beszédforma. Bár Oslo és Stockholm a legmeghatározóbb a beszédnormák kialakulásában, Bergen, Göteborg és a Malmö-Lund régió mégis elég nagy ahhoz, hogy másodlagos beszédformák is kialakuljanak. Ennek nyomán a norvég és svéd nyelv sokkal változatosabb, mint a dán. Közmegegyezés szerint a standard dán nyelv a koppenhágai nyelvjárás egyik formáján alapul, de a legpontosabb formát mind laikusoknak, mind szakértőknek nehéz megállapítaniuk. Történetileg a standard dán nyelv a Sjælland és Scania nyelvjárásai közötti átmenetként alakult ki. A legkorábbi fennmaradt nyelvemlékek törvények szövegében lelhetőek fel. Ilyen nyelvemlék a keleti dán Skånske Lov, valamint a nyugati dán Jyske Lov.
A főváros és a központosított államszervezet túlsúlya ellenére az évszázadok során több elszigetelt, „vidéki” nyelvjárást is használtak. Az ilyen nyelvjárásokat korábban rengetegen használták, de a beszélők száma az 1960-as évek óta drámaian csökken. A vidéken élő közösségekben még mindig ismerik ezeket, de az ott élők általában a standard dán nyelv regionális változatát beszélik. Bornholm szigetének nyelvjárása azonban még ma is szélesebb körben használatos és több archaizmust is tartalmaz, köszönhető ez annak, hogy a sziget messzebb esik a Jüt-félszigettől és a többi szigettől. A bornholmi nyelvjárás formai szempontok alapján közelebbinek mondható a svéd nyelvhez.
A dán nyelv három különböző nyelvjárásra osztható:
A dán ábécé három diakritikus betűvel egészül ki, az északi nyelvekhez hasonlóan ezek a betűrend legvégén állnak:
A betűk nevei: a, be, se, de, e, æf, ge, hå, i, jåd, kå, æl, æm, æn, o, pe, ku, ær, æs, te, u, ve, dobbelt-ve, æks, y, sæt, æ, ø, å
A dánban 16 magánhangzó van, amelyet azonban csak 9 betűvel jelölnek.
A 16 magánhangzó a következő:
Elöl képzett | Középen képzett | Hátul képzett | |||
---|---|---|---|---|---|
ajakkerekítés nélküli | ajakkerekítéses | ajakkerekítés nélküli | ajakkerekítés nélküli | ajakkerekítéses | |
Zárt | [i] [iː] | [y] [yː] | [u] [uː] | ||
Középzárt | [e] [eː] | [ø] [øː] | [o] [oː] | ||
Középső | [ɛ] [ɛː] | [œ] [œː] | [ə] | [ɔ] [ɔː] | |
Középnyílt | [æ] [æː] | [ɶ] | [ʌ] | [ɒː] | |
Nyílt | [a] | [ɑ] [ɑː] |
A hosszú hangok nyílt szótagban fordulhatnak csak elő. A nyílt szótag azt jelenti, hogy a magánhangzó után maximum egy mássalhangzó áll.
A fenti hangokat a következő betűkkel jegyzik le:
Az idegen szavakban megtalálható betűk a dán kiejtés szerint ejtendőek (például: ä = æ, ö = ø, ü = y; au = au vagy o, ie = i, stb.
Kutatások szerint a magánhangzók aránylag nagy számából adódik, hogy a dán gyerekek más nyelvek beszélőinél lassabban sajátítják el anyanyelvüket, illetve egy adott korban kisebb szókinccsel rendelkeznek; ez a különbség 9-10 éves korukra egyenlítődik ki az eltérő anyanyelvűekhez képest.
A dán nyelvben 17-19 mássalhangzó található. Ezeket a következő táblázat mutatja:
Bilabiális | Labiodentális | Alveoláris | (Alveolo)- Palatális | Veláris | Uvuláris/ Faringeális | Glottális | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nazális | m | n | ŋ | |||||||
Plozíva | pʰ | b̥ | tˢ | d̥ | kʰ | ɡ̊ | ||||
Frikatíva | f | s | ( ɕ ) | h | ||||||
Approximáns | ʋ | ð | j | ʁ | ||||||
Laterális | l |
A fenti hangokat a következő betűkkel jegyzik le:
A kettőzött mássalhangzókat nem ejtjük hosszan!
Az idegen szavakban megtalálható betűk a dán kiejtés szerint ejtendőek (például: ph = f, sch = sh = sj, stb.
A stød (torokzár) egy igen egyedi hangképződmény a dán nyelvben. Ez a képződmény megváltoztatja az azonos alakban írt szavak jelentését, mivel írásban nem jelölik, pl: løber „futó” [ˈlø:b̥ɐ] ≠ løber „(ő) fut” [ˈlø:ˀb̥ɐ] / [ˈløʊ̯ˀɐ],. Hogy melyik szót kell støddel ejteni, arra vannak szabályok, de egyszerűbb azt szavanként megtanulni.
A dán hangsúly általában az első szótagra esik, de vannak kivételek, például egyes igekötők hangsúlytalanok, az idegen eredetű szavak megtartják eredeti hangsúlyukat, egyes végződések hangsúlyosak, és igeragozás közben is változhat a hangsúly helye.
A dán nyelv szókincse, és nyelvtana sokban hasonlít a többi skandináv nyelv nyelvtanára valamint egyértelmű a párhuzam a német és az óangol nyelvekkel.
A dán főneveknek két nemük van: közös nem (fælleskøn, névelője: en) és semlegesnem (intetkøn, névlője: et). A legtöbb főnév közös nemű (hozzávetőleg a szavak 85%-a); a hovatartozásra pontos szabályok nem léteznek.
Határozott esetben a névelő a főnév végéhez kapcsolódik. Például: en dreng (egy fiú) → drengen (a fiú).
Van néhány főnév melyeknek csak többes számú alakja létezik például: penge (pénz), bukser (nadrág), briller (szemüveg).
Vannak olyan főnevek melyeknek az egyes számú alakja megegyezik a többes szám határozatlannal: et ord (egy szó); ordet (a szó); ord (szavak); ordene (a szavak).
Arról, hogy egy-egy szót, hogyan teszünk többes számba, szabály nem létezik. Azonban nagy általánosságban megállapítható, hogy a rövidebb (egy szótagú) szavakhoz –e–t, a hosszabb (kettő vagy annál több szótagú) szavakhoz pedig –er toldalékot teszünk a többes szám képzésénél, azonban ez alól rengeteg a kivétel.
Az anyagnevek nem rendelkeznek többes számmal (például tej, vaj, liszt és a vegyi anyagok túlnyomó többsége).
Rendhagyóak az idegen eredetű szavak is például: risiko - risici, konto - konti (latin), check - cheks (angol)
A birtokos névmások a birtok nemének és számának megfelelően közös vagy semlegesnemben, illetve többes számban állnak.
Például:
A sin, sit, sine névmás a mondat egyes szám harmadik személyű alanyára utal, aki egyben a birtokos is, míg a hans, hendes után álló birtok birtokosa nem egyezik meg a mondat alanyával.
Például:
Például:
A dánban – a magyartól eltérően – nem állhat névelő a mutató névmás (denne, dette, disse) mellett, viszont egyeztetni kell őket számban és nemben a főnévvel, amelyre utalnak. Egyes számúak a denne (közös nem) és a dette (semlegesnem). Többes számú a disse.
Például:
Gyakran a határozott névelő felel meg a mutató névmásnak, ilyenkor azonban hangsúlyossá válik: det gamle træ (az az öreg fa).
Amikor a birtokos megelőzi a birtokot jelölő szót, akkor a birtokos –s ragot kap: Peters bog. (Peter könyve).
i
på
til
af
efter
for … siden
fra
med
om
over
under
A melléknevek lehetnek „tiszták” (például: sød: édes, sur: savanyú, hvid: fehér), vagy más szófajból képzettek. Példa a főnévből képzett melléknévre: drengen (a fiú) ; drenget (fiús).
Az igéknek folyamatos és bejezett alakjából egyaránt képezhető melléknév: et afsluttet kapitel (egy lezárt fejezet); en afsluttende bemærkning (záró/befejező megjegyzés); det givne ord (az adott szó).
A melléknévi szerkezetekben a melléknevet a főnévvel megegyező esetben és számban kell szerepeltetni. Ez a „tiszta” mellékneveknél (amelyek a szótárban közös nemben szerepelnek) Semlegesben határozott esetben –t, többes számban –e végződést jelent: en stor dreng ((egy) nagy fiú); de store drenge (a nagy fiúk); et sødt barn ((egy) aranyos gyerek); de søde børn (az aranyos gyerekek).
A melléknevek határozatlan, határozott és többes számú esete:
A folyamatos igéből képzett, -ende végződésű melléknevek határozott esetben és többes számban nem változnak.
A melléknevek fokozás szempontjából két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat a magyarhoz hasonlóan szó végi jellel kell fokozni; a középfok jele –ere, a felsőfoké –est. A másik csoportba tartozókat a mere/mest (inkább/leginkább) segédhatározószó segítségével fokozzuk.
Például:
Rendhagyó fokozású melléknevek is vannak, néhány példa:
Azonosság: lige så + melléknév + som: Du er lige så stærk som han. (Ugyanolyan erős vagy, mint ő.)
Azonosság tagadása: ikke så + melléknév + som: Mette er ikke så køn som Lise. (Mette nem olyan szép mint Lise.)
Különbség: Melléknév + -(e)re* + end: Jonas er stærkere end Jakob. (Jonas erősebb, mint Jakob.)
A nogen (noget, nogle) névmás jelentése jelzői funkcióban „némi, néhány, valamennyi”, de leggyakrabban nem fordítjuk magyarra. A nogen leginkább egyes számú, közös nemű szavak előtt szokott előfordulni: nogen tid (egy ideje).
Tagadó mondatban szinte mindig nogen névmást használunk: Han har aldrig nogen penge. (Sosincs pénze.)
A noget leggyakrabban egyes számú, semlegesnemű, megszámlálhatatlan szavak elé kerül: Giv mig noget vand! (Adj vizet!)
A nogle névmást elsősorban írásban, többes számú, megszámlálható főnevek előtt használjuk: Han har nogle problemer. (Problémái vannak. / Van egy pár problémája.)
A névmás három alakját ma már nem különböztetik meg a beszédben.
A mange, meget, megen szavak jelentése: „sok”. A mange megszámlálható, többes számú főnevek előtt áll: mange æbler (sok alma).
A meget (ejtsd: mál) a megszámlálhatatlan főnevek előtt áll: meget mad (sok étel), meget vand (sok víz).
Régebben a közös nemű főnevek előtt használatos volt a megen névmás. Ma már azonban szinte mindig a meget névmást használjuk helyette. Kivételt képez néhány állandósult szókapcsolat: megen snak (sok beszéd).
Szám | Tőszámnév | Sorszámnév | ||
---|---|---|---|---|
Leírás | Kiejtés | Leírás | Kiejtés | |
0 | nul | [ˈnɔl] | nulte | [ˈnɔld̥ə] |
1 | en : et | [ˈeːˀn] : [ed̥] | første | [ˈfɶ(ɐ̯)sd̥ə] |
2 | to | [ˈtˢoːˀ] | anden : andet | [ˈann̩] : [ˈanəð̞] |
3 | tre | [ˈtˢʁ̥æːˀ] | tredje | [ˈtˢʁ̥að̞jə] |
4 | fire | [ˈfiːɐ] | fjerde | [ˈfjɛːɐ] or [ˈfjeːɐ] |
5 | fem | [ˈfɛmˀ] (also [ˈfœmˀ] in younger speech) | femte | [ˈfɛmd̥ə] |
6 | seks | [ˈsɛɡ̊s] | sjette | [ˈɕɛːd̥ə] |
7 | syv | [ˈsyʊ̯ˀ] | syvende | [ˈsyʊ̯ˀnə] |
8 | otte | [ˈɔːd̥ə] | ottende | [ˈʌd̥nə] |
9 | ni | [ˈniːˀ] | niende | [ˈniːˀnə] |
10 | ti | [ˈtˢiːˀ] | tiende | [ˈtˢiːˀnə] |
11 | elleve | [ˈɛlʋə] | ellevte | [ˈɛlfd̥ə] |
12 | tolv | [ˈtˢʌlˀ] | tolvte | [ˈtˢʌld̥ə] |
13 | tretten | [ˈtˢʁ̥ɑd̥n̩] | trettende | [ˈtˢʁ̥ɑd̥nə] |
14 | fjorten | [ˈfjoɐ̯d̥n̩] | fjortende | [ˈfjoɐ̯d̥nə] |
15 | femten | [ˈfɛmd̥n̩] | femtende | [ˈfɛmd̥nə] |
16 | seksten | [ˈsɑjsd̥n̩] | sekstende | [ˈsɑjs(d̥)nə] |
17 | sytten | [ˈsød̥n̩] | syttende | [ˈsød̥nə] |
18 | atten | [ˈad̥n̩] | attende | [ˈad̥nə] |
19 | nitten | [ˈned̥n̩] | nittende | [ˈned̥nə] |
20 | tyve | [ˈtˢyːʊ] | tyvende | [ˈtˢy(ː)ʊ̯nə] |
21 | enogtyve | [ˈeːˀnɐˌtˢyːʊ] | enogtyvende | [ˈeːˀnɐˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
22 | toogtyve | [ˈtˢoːˀɐˌtˢyːʊ] | toogtyvende | [ˈtˢoːˀɐˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
30 | tredive | [ˈtˢʁ̥ɑð̞ʋə] | tredivte | [ˈtˢʁ̥ɑð̞fd̥ə] |
40 | fyrre (arch. fyrretyve) | [ˈfɶːɐ] ([ˈfɶːɐˌtˢyːʊ]) | fyrretyvende | [ˈfɶːɐˌtˢyːʊ̯nə] |
50 | halvtreds (arch. halvtredsindstyve) | [halˈtˢʁ̥as] ([halˈtˢʁ̥asn̩sˌtˢyːʊ]) | halvtredsindstyvende | [halˈtˢʁ̥asn̩sˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
60 | tres (arch. tresindstyve) | [ˈtˢʁ̥as] ([ˈtˢʁ̥asn̩sˌtˢyːʊ]) | tresindstyvende | [ˈtˢʁ̥asn̩sˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
70 | halvfjerds (arch. halvfjerdsindstyve) | [halˈfjæɐ̯s] ([halˈfjæɐ̯sn̩sˌtˢyːʊ]) | halvfjerdsindstyvende | [halˈfjæɐ̯sn̩sˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
80 | firs (arch. firsindstyve) | [ˈfiɐ̯ˀs] ([ˈfiɐ̯ˀsn̩sˌtˢyːʊ]) | firsindstyvende | [ˈfiɐ̯ˀsn̩sˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
90 | halvfems (arch. halvfemsindstyve) | [halˈfɛmˀs] ([halˈfɛmˀsn̩sˌtˢyːʊ]) | halvfemsindstyvende | [halˈfɛmˀsn̩sˌtˢy(ː)ʊ̯nə] |
100 | hundred(e), et hundred(e) | [(ˈed̥) ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] | hundrede, et hundrede | [(ˈed̥) ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] |
101 | (et) hundred(e) (og) en | [(ˈed̥) ˈhun(ʁ)ɐð̞ (ɐ) ˈeːˀn] | (et) hundred(e) (og) første | [(ˈed̥) ˈhun(ʁ)ɐð̞ (ɐ) ˈfɶ(ɐ̯)sd̥ə] |
200 | to hundred(e) | [ˈtˢoːˀ ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] | to hundrede | [ˈtˢoːˀ ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] |
1,000 | tusind, et tusind | [(ˈed̥) ˈtˢuːˀsn̩] | tusinde, et tusinde | [(ˈed̥) ˈtˢuːˀsnə] |
1,100 | et tusind et hundred(e), elleve hundred(e) | [ˈed̥ ˈtˢuːˀsn̩ ˈed̥ ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩), ˈɛlʋə ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] | et tusind et hundrede, elleve hundrede | [ˈtˢuːˀsnə ˈed̥ ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩), ˈɛlʋə ˈhun(ʁ)ɐð̞(ð̞̩)] |
2,000 | to tusind | [ˈtˢoːˀ ˈtˢuːˀsn̩] | to tusinde | [ˈtˢoːˀ ˈtˢuːˀsnə] |
1,000,000 | en million, en million | [ˈeːˀn mil(i)ˈjoːˀn] | millonte | [mil(i)ˈjoːˀnd̥ə] |
2,000,000 | to millioner | [ˈtˢoːˀ mil(i)ˈjoːˀnɐ] | to millonte | [ˈtˢoːˀ mil(i)ˈjoːˀnd̥ə] |
1,000,000,000 | en milliard | [ˈeːˀn mil(i)ˈjɑːˀd̥] | milliardte | [mil(i)ˈjɑːˀd̥ə] |
2,000,000,000 | to milliarder | [ˈtˢoːˀ mil(i)ˈjɑːˀd̥ɐ] | to milliardte | [ˈtˢoːˀ mil(i)ˈjɑːˀd̥ə] |
Tőszámnevek
A számnneveket 0 és 12 között önálló nevekkel jelöljük, 13 és 19 között számnév és a -ten összetételével képezzük. 11 elleve, 12 tolv 13 treten, 14 fjorten, 15 femten, 16 seksten, 17 sytten, 18 atten, 19 nitten
A tízes számok a tíz többszörösei: 20 tyve, 30 tredive, 40 fyrre (létezik még egy régebbi hosszú alakja is: fyrretyve). 50 számtól a tízes számok a húszas számrendszert követik:
50 halvtreds (teljes alak:halvtredsindstyve) (halvtredje sinde tyve = 'fél harmad x 20'), 60 tres (tresindstyve = tre sinde tyve '3x20'), 70 halvfjerds (halvfjerdsindstyve = halvfjerde sinde tyve = 'félnegyed x 20), 80 firs (firsindstyve = fire sinde tyve '4 x 20'), 90 halvfems (halvfemsindstyve = halvfemte sinde tyve 'fél-ötöd x 20') Ezen különleges dán számnevek mellett a bankszektorban használják még az egyszerűbb számneveket (szám+tízes) alakban: 20 toti, 30 treti, 40 firti, 50 femti, 60 seksti, 70 syvti, 80 otti, 90 nitti Régebben a kereskedelemben használták, de ma már nem használatos széles körben. Az 50 koronás bankjegy FEMTI KRONER elnevezése is megszűnt 2009 óta.
Önálló szavak még: 100 hundrede, 1000 tusinde (tusind), 1 000 000 en million, 1 000 000 000 en milliard, 1 000 000 000 000 en billion
A német nyelvhez hasonlóan 20-tól felfelé hasonlóan képezzük a számneveket, tehát egyes + 10 (egyes og tízes) 'enogtyve' = 21, de ha a bankszektorban használt számneveket használjuk, akkor a szórend megegyezik az angol vagy a svéd nyelvével: 21 totien stb. 200 to hundrede, 300 tre hundrede stb. de: 754 syvhundredefireoghalvtreds
A dán nem ragozó nyelv, így a személyes névmás feltüntetése minden esetben szükséges, míg maga az igealak minden számban és személyben azonos egyazon igeidőn belül. A jelen idejű ragozáshoz a főnévi igenévi alakhoz minden számban és személyben –r végződést kell fűzni, és a személyes névmást elé kell tenni.
A múlt idő képzésénél két igeosztályt különböztetünk meg:
1. Itt attól függően, hogy magán- vagy mássalhangzóra végződik-e az ige –de vagy –ede végződéssel képezzük a múlt idejű alakot: flygte (menekülni), Drengen flygter (A fiú menekül), Drengen flygtede (A fiú menekült), Flygt! (Menekülj!)
2. Ennek végződése –te/-ete: tænke (gondolkodni), Pigen tænker på foråret. (A lány a tavaszra gondol), Pigen tænkte ikke på noget. (A lány nem gondolt semmire), Tænk på mig! (Gondolj rám)
Valamint vannak rendhagyó múlt idejű igék.
Egyes igéknek visszaható alakjuk is van, például: forene (egyesít) – forenes (egyesül). A visszaható igék képzésének másik módja a sig visszaható névmás hozzáfűzése (külön szóban).
A jövő idő képzése a vil vagy a skal szócskákkal történik. (A vil az angol will–nek,, a skal a shall-nek felel meg) Mind a vil mind a skal szó után az ige egyszerű főnévi igenevét tesszük.
A skal + főige szerkezettel ígéreteket, megbeszélt dolgokat fejezhetünk ki: Han vil være færdig med opgaven i morgen. (Holnapra kész lesz a feladattal.) - Jeg skal gøre rent i morgen. (Holnap takarítanom kell.)
A befejezett jelen időt az at have vagy az at være jelen idejű alakja (har, illetve er) + a főige 3. szótári alakja segítségével fejezzük ki (a harmadik alak végződése –(e)t, valamint vannak rendhagyóak is).
A befejezett jelennel tudjuk kifejezni a cselekvés eredményességét, vagy utalni egy, a múltban kezdődött, de a jelenre is befolyással lévő, jelenben is tartó cselekvésre: Vi har boet her i to år. (Két éve lakunk itt.)
Az at være igét például: az at blive, at dø, at ske és általában a mozgást kifejező igék tárgyatlan alkalmazásakor használjuk; tárgyas igék esetében és a nem mozgást kifejező igék használatakor pedig az at have áll: Hun er flyttet til Sverige. (Svédországba költözött.)
A befejezett múlt időt az at have vagy az at være múlt idejű alakja (havde, illetve var) + a főige 3. szótári alakja segítségével fejezzük ki. A befejezett múlt segítségével egy múltbeli esemény, cselekvés (amelyet leggyakrabban múlt idővel fejezünk ki) előtt történt eseményre, egy korábban megkezdett cselekvésre, illetve annak eredményére tudunk utalni.
A felszólító módú alakot (egyes- és többes számban is) az ige at nélküli alakjából (egyszerű főnévi igenév), illetve az –e–re végződő igék esetében az –e elhagyásával kapjuk: Gå! (Menj!); Løb! (Fuss!)
Ha kettős mássalhangzóra végződik az igető, a szó végi –e hanggal együtt a második mássalhangzó is levész: Kom! (Gyere!)
Der-szerkezetet az ún. személytelen szerkezetű mondatokban használunk. Általában valaminek a létezését vagy hiányát fejezzük ki vele: Der er ikke bjerge i Danmark. (Nincsenek hegyek Dániában.); Der mangler 10 kroner. (Hiányzik 10 korona.)
Jelen időben az –s toldalékot csatoljuk az –r helyett, ezzel szenvedő igealakot kapva: bogen sælges (a könyvet árulják/eladják); bogen solgtes (a könyvet árulták/eladták)
Használat:
Néhány igének csak az –s alakja van, annak ellenére, hogy nem szenvedő jelentésűek: Synes - syntes (gondolni); lykkes - lykkedes (sikerülni); Jeg synes, at hun skulle komme. (Azt gondolom, hogy neki jönnie kéne.); Det lykkedes mig ikke at sælge bogen. (Nem sikerült eladnom a könyvet.)
Amikor 2 ember csinál vmit egymással: enes, følges, mødes, ses, skændes, slås, tales ved: vi mødes hver dag (mindennap találkozunk); Vi ses i morgen! (holnap látjuk egymást, "~Bis morgen!"); drengene slås altid (a fiúk mindig ütik egymást (verekszenek)); vi tales ved (majd még beszélünk)
Szenvedő igealakot a blive szó segítségével is képezhetünk:
Használata:
Az igéket az ikke „ragadószóval” tagadhatjuk: Jeg er ikke sulten. (Nem vagyok éhes.)
Az ikke nogen helyett gyakran az ingen szó használatos. (egyes szám közös nemben): Han har ingen penge. (Nincs pénze.)
Az ikke noget helyett pedig az intet szócskát. (egyes szám semlegesnemben): Jeg har intet gjort. (Nem csináltam semmit.)
A hvem és a hvad egyaránt utalhat az egyes és a többes szám alanyára. Jelentésük tehát: „ki, kit, kik, kiket”, illetve „mi, mik, mit, miket”. A hvis a birtokosra kérdező névmás, jelentése „kié (kiké)”. 3-alakú névmás a hvilken (egyes szám, közös nem), hvilket (egyes szám, semlegesnem), hvilke (többes szám), jelentésük „milyen, melyik”. Példák:
Szóban gyakran használják a hvad for en (et, nogle) kérdő szerkezetet is „milyen (fajta)” jelentésében: Hvad for en bog læser du? (Milyen könyvet olvasol?)
További kérdőszavak: Hvornår, hvordan, hvorfor, hvor, hvor mange. Példák:
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Dán nyelv, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.