Wittner Mária: (1937–2022) magyar politikus, 1956-os szabadságharcos

június 9. – Budapest, 2022. szeptember 14.) magyar politikus, országgyűlési képviselő. Az 1956-os forradalom idején szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett. 1956. november 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Az ország a rendszerváltás után ismerhette meg a nevét. Az 1956-os megtorláskor halálra, később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1970-ben amnesztiával szabadult.

Wittner Mária
2017-ben, a 25. Szent István Könyvhéten
Született	1937. június 9. Budapest
Elhunyt	2022. szeptember 14. (85 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus gépírónő szabadságharcos
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (2006. május 16. – 2010. május 13.) magyarországi parlamenti képviselő (2010. május 14. – 2014. május 5.)
Kitüntetései	a Magyar Érdemrend nagykeresztje (1991) Dunakeszi díszpolgára (2001) Szent István-díj (2006) díszpolgár (2011, Budapest XXI. kerülete) a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (2014) díszpolgár (2016, Budapest VIII. kerülete) Emberi Méltóságért (2016)
IMDb Parlament.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Wittner Mária témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

2010-es vagyonnyilatkozata szerint a legszegényebb parlamenti képviselő volt, nem volt vagyona.

Édesapját nem ismerte, anyja pedig eldobta őt. Kétéves korában a karmelita rend vette gondjába. Tizenegy éves korában került vissza anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. Ikervárra került, ahol befejezte az elemi iskolát. A gimnáziumot Sárváron kezdte, majd másodikban befejezte tanulmányait.

A gimnáziumot félbehagyva gépírónőként dolgozott Szolnokon, később Kunhegyesen, a járási tanácson. 1955-ben fia született, akit egyedül nevelt. Fél évre rá Budapestre költözött vissza és alkalmi munkákból élt.

1956-os szerepe és a megtorlás

Az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. A Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal és együtt segédkeztek a sebesültek ellátásában.

A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. Elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton repeszektől megsebesült és a Péterfy Sándor utcai kórházba került.

November 9-én sikertelenül próbálta meg elhagyni Magyarországot. Letartóztatták, de ekkor még elengedték. Sikerült Ausztriába szöknie, de pár hét után hazajött és segédmunkásként tartotta fenn magát. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult „felszabadulásunk 25. évfordulójának” köszönhetően két másik ’56-os női elítélttel együtt.

Tény azonban, hogy a börtönből az utolsók között szabadult, komoly oka volt a Kádár-rendszernek, hogy őt fogva tartsa.

A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara és a Hóhér, vigyázz! című filmben mondta el.

A Kádár-korszaktól napjainkig

1970-től Szolnokon a Minőségi Szabóságban dolgozott. 1972-től a dunakeszi Bőrdíszműben helyezkedett el. 1973-ban gyermeke született és három évig GYES-en volt. 1976-tól a helyi, Hunyadi úti varrodában, 1979-től a Gödi TSZ műszaki raktárában, majd 1984-től a Katona József Szakközépiskolában takarítónőként dolgozott. Az 1980-ban elvégzett gerincműtétét követően 43 évesen rokkantnyugdíjas lett. A Kádár-rendszer bukása óta számos 1956-os szervezet munkájában vett részt. A magyar közéletben a következetes és határozott antikommunizmusáról vált ismertté.

A 2006-os és a 2010-es országgyűlési választásokon a Fidesz országos listájáról szerzett parlamenti mandátumot. 2006 és 2010 között az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának volt a tagja. A 2010-es választásokat követően az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja lett.

2022 augusztusában kórházba került. Augusztus 28-án még kórházi ágyáról mondott köszönetet az érte elmondott imákért, miután átmenetileg javult az állapota, azonban 2022. szeptember 14-én gyors lefolyású, súlyos betegség után Budapesten elhunyt.

2022. október 14-én helyezték végső nyugalomra a dunakeszi temetőben. A temetésen Novák Katalin köztársasági elnök mellett Orbán Viktor is részt vett. A miniszterelnök Facebook-posztban is megemlékezett a magyar hősrőlː

„Ha az unokáimnak el kell majd magyaráznom, mit jelent magyar hősnek lenni, akkor az elsők között fogom nekik elmesélni Wittner Mária történetét. Isten nyugosztalja!”

Emlékére 2022. október 23-án Budapest XXI. kerülete parkot nevezett el a Csikó sétány mentén.

Hagyatéka 2022. december 12-én került be a Magyarságkutató Intézetbe, ahol digitalizálást követően kutathatóvá is teszik az iratokat.

Családja

Első gyermeke 1955-ben született. 1972-ben ment férjhez, majd Dunakeszire költöztek, ahol 2022-ig élt. 1973-ban született meg második gyermeke.

Wittner Mária főszereplője volt annak a vitának, amely arról robbant ki 2006-ban, együtt ünnepeljék-e az 1956-os forradalom 50. évfordulóját az MSZP vezette kormányzat képviselőivel. Az október 23-ai évfordulón több alkalommal fütyülték ki és bírálták az ünnepségek baloldali résztvevőit, mert sokan a forradalmat leverők örököseinek tartották őket. Az 50. évforduló előtt a legtöbb 1956-os szervezet és az egykori forradalmárok – az elsők közt Wittner – kifejezte, hogy nem kívánnak a kormánnyal együtt ünnepelni. Továbbá – Wittnerrel az élen – bírálták a felállítandó hivatalos 1956-os emlékművet, amely szerintük inkább az elnyomást, mint a szabadságvágyat fejezi ki.

Wittner és Napolitano

Még az emlékművita előtt, 2006. május 24-én 56-os veteránok – Wittner Mária, Rácz Sándor és Balás-Piri László – nyílt levélben tiltakoztak, amiért Sólyom László köztársasági elnök meghívta Giorgio Napolitano olasz államfőt az 50. évforduló tiszteletére rendezendő hivatalos ünnepségekre. Az olasz államfő 1956-ban aktív kommunistaként támogatta a forradalmat eltipró szovjet intervenciót. „Az élő 56-osok nevében a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy olyan politikust hívjon meg a Forradalom és Szabadságharc kitörésének 50. évfordulójára, még akkor is, ha jelenleg ő az Olasz Köztársaság elnöke, aki nemzetközi segítséget nyújtott a magyar szabadságvágy vérbe fojtásához a szovjet gyilkosoknak” – írták.

Hóhér, vigyázz!

Nem támogatta a házbizottság, hogy a 2008. október 23-i megemlékezés keretében a Parlamentben is levetítsék a Wittner Mária 1956-os halálraítéltről készült Hóhér, vigyázz! című portréfilmet.

Wittner Horn Gyuláról

2011. március 22-én az Országgyűlésben vitába keveredett Novák Előddel, a Jobbik képviselőjével. Novák a Fideszt bírálta („Fájó kimondani, de kimondom mindannyiszor, hogy Horn Gyuláék komolyabban vették a nemzeti együttműködést, mint Önök, akik oly sokszor használják ezt a kifejezést.”), mire Wittner a következő szavakkal válaszolt:

„Köszönöm szépen Önnek, hogy Horn Gyulát a nemzet nagy királyának kiáltotta ki. Ha nem tudná, Horn Gyula hóhér volt. Hóhér volt a javából. És most pontosan a miniszterelnökünknek a jóvoltából, az Önök, az én adómból és mindenki adójából, de emberségből, már három éve ott kezelik, és ott vergődik a Honvéd Kórházban, mert képtelen meghalni.”

 

• „Ellenőrizve”, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Tamáska Péter, Magyar Ház, Budapest, 2002
• „Angyal, vigyél hírt a csodáról!” – Wittner Máriával beszélget Benkei Ildikó, Kairosz, Budapest, 2006, (Magyarnak lenni)
• Lüktető újságlapok, 1956. – Szemelvények a forradalom sajtójából, összeállította: Kocsy Anikó, előszót írta: Wittner Mária, Barnaföldi Gábor Archívum, Budapest, 2006
• Életre ítélve – Wittner Mária igazsága, beszélgetőtárs: Koltay Gábor, Szabad Tér, Budapest, 2012, 2021
• Hűség mindhalálig – Wittner Mária és Bene Éva beszélgetése, Kairosz, Budapest, 2014
• Hagyaték, Szülőföld, Gencsapáti, 2021

• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1991)
• 56-os emlékérem (1991)
• Budapestért díj (1996)
• Dunakeszi díszpolgára (2001)
• Szent István-díj (2006)
• Csepel díszpolgára (2011)
• Józsefváros díszpolgára (2016)
• Emberi Méltóságért díj (2016)

 

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Wittner Mária témában.

• Parlamenti életrajza
• Életrajz – Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
• Nyilvántartásba vételi fényképe (1957. augusztus 9.)
• Wittner Mária 2001. február 25-én a parlamentben elhangzott beszéde
• Wittner Mária: Börtönévek
• Eörsi László: A Wittner-jelenség
• Hóhér, vigyázz! Beszélgetés Siklósi Beatrix és Matúz Gábor rendezővel Wittner Máriáról készült portréfilmjükről
• Interjú Wittner Máriával (Szent Korona Rádió)
• Wittner nem lincselt meg senkit – Eörsi tételesen cáfol, hvg.hu
• A volt kommunista pártház megvásárlását kéri Wittner Mária Matolcsytól Archiválva 2016. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, pestisracok.hu
• Asperján György: Wittner Mariska erényességéről
• "Én mindig szerettem a fényt' – Wittner Mária portréfilm, 1991. Rendező Sólyom László, megtekinthető a Youtube-on