Riigikogu

Egykamarás parlament, amely törvényeket alkot, felügyeletet gyakorol és nemzetközi egyezményeket hagy jóvá. A Riigikogu választja meg az ország kormányát és az – elsősorban protokolláris szerepet betöltő – elnököt. A törvényhozó testületnek 101 tagja van, akiket az észt polgárok választanak meg a négyévente megrendezett parlamenti választásokon.

Riigikogu
Ország	Észtország
Típusa	egykamarás törvényhozó szerv
Létrehozva	1919. április 23.
Politikai csoportok	Kormánypártok (54)      Reformpárt (34)      Isamaa (11)      SDE (9) Ellenzék (47)      Centrum (23)      EKRE (19)      Függetlenek (5)
Riigikogu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Riigikogu témájú médiaállományokat.

Hagyományosan az egyes választásokat követően összülő új parlamenteket római számokkal jelölik. Az I. Riigikogu 1920-ban ült össze. Az 1938-ban megválasztott VI. Riigikogu az ország szovjet megszállása miatt nem tudta kitölteni mandátumát. Amikor 1992-ben megválasztották az első, az ország függetlenségének helyreállítása utáni parlamentet, a testület elnevezése – az alkotmányos folytonosság hangsúlyozásával – VII. Riigikogu lett. A 2019 márciusában megválasztott parlament a XIV. Riigikogu.

Észtországi Ideiglenes Nemzetgyűlés

Az első észtországi népképviseleti szerv az Észtországi Ideiglenes Nemzetgyűlés (észt nevén Maapäev) volt. Ez a testület 1917. július 14-én tartotta alakuló ülését. Ekkor Észtország még nem független ország, hanem az Orosz Birodalom kormányzósága volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés sem demokoratikus választások útján, hanem a Georgij Lvov vezette oroszországi ideiglenes kormány rendelete nyomán jött létre. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke Artur Vallner volt, tagjai között pedig ott voltak a korabeli közélet fontos szereplői, többek közt Jaan Tõnisson, Jüri Vilms, Konstantin Päts, Ado Birk, Karl Ast és Kaarel Parts.

A képlékeny oroszországi belpolitikai helyzetet kihasználva az Ideiglenes Nemzetgyűlés megtette az első fontos lépést az észt szuverenitás felé: 1917. november 28-án deklarálta, hogy a Maapäev a legfőbb hatalmi szerv Észtországban, amíg meg nem alakul egy demokratikusan megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés. Az időközben hatalomra került bolsevikok azonban válaszul elrendelték a nemzetgyűlés feloszlatását, így a Maapäev illegalitásba szorult.

A következő év elején az oroszországi polgárháború és az első világháború katonai eseményei révén újabb tér nyílt az észt szuverenitás elérésére. 1918 februárjában a német csapatok előretörése nyomán az orosz erők kiszorultak Észtországból. 1918. február 21-én megszületett az észt függetlenségi nyilatkozat, amelyet előbb február 23-án Pärnuban, majd 25-én Tallinnban is felolvastak. Február 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés formálisan is kikiáltotta az Észtország függetlenségét. Az országot azonban szinte azonnal megszállták a németek, akik nem ismerték el az észt függetlenséget. November 11-én, amikor az első világháború véget ért, ideiglenes kormány alakult, a következő év elején pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés megtartotta utolsó ülését, és 1919. április 24-én átadta mandátumát az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek.

Alkotmányozó Nemzetgyűlés

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés volt az önálló Észtország első választott parlamentje. A választásokra 1919. április 5–7-én került sor; a részvételi arány 80 százalékos volt. A 120 fős testület – amelybe hét nőt is beválasztottak – 1919. április 23-án ült össze először, és 1920. december 20-ig folytatta munkáját. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megerősítette az előző évben kiadott Függetlenségi Nyilatkozatot, megalkotta az Észt Köztársaság alaptörvényét, elfogadta a földosztás alapjául szolgáló földtörvényt, a közoktatásról szóló törvényt és a békeszerződést Szovjet-Oroszországgal.

Az alkotmány kimondta a népfelség elvét, és deklarálta, hogy a nép politikai népszavazások, népi kezdeményezések és parlamenti választások útján gyakorolharja. Ez utóbbi révén 100 tagú parlament jött létre, amely a Riigikogu nevet kapta. A végrehajtó hatalom a Riigikogu által választott és annak felelős kormány kezébe került; ez utóbbi élén a miniszterelnök állt, aki egyben az államfői szerepet is ellátta.

I–IV. Riigikogu

Az I. Riigikogu 1920. december 20-tól 1923. május 20-ig gyakorolta a törvényhozó hatalmat Észtországban. Törvényt fogadott el az észt állampolgárságról, az észt zászlóról és a halászatról. A II. Riigikogu 1923. május 31-én alakult meg és 1926. június 14-ig ülésezett. Ebben a ciklusban fogadták el az észt címerről szóló, valamint a kötelező sorkatonai szolgálatot szabályozó törvényt. A III. Riigikogu 1926. június 15-től 1929. június 14-ig állt fönn. A parlament 1927-ben fogadta el a jegybanktörvényt és a nemzeti valutáról szóló törvényt. Ennek nyomán 1927. január 1-től bevezették az észt koronát. A 4. Riigikogu 1929. június 15-től 1932. június 14-ig ülésezett. Ebben a ciklusban a gazdasági válság elmélyítette a társadalmi konfliktusokat. Az országgyűlés törvény hozott a haditörvénykezésről és arról, hogy a Riigikogu létszámát 80-ra csökkentik.

A hallgatás időszaka

A fiatal észtországi demokrácia súlyos válságba került az 1930-as években. Az országban Konstantin Päts vezetésével tekintélyuralmi rendszer alakult ki, amely 1940-ben az ország függetlenségének elvesztésével ért véget. Ezt a politikai korszakot, amelyben az utolsó szabadon választott Riigikogu működését felfüggesztették, az országban rendkívüli állapotot vezettek be, új alkotmányt és új, elnöki hatalmon alapuló államberendezkedést alakítottak ki, korlátozva a demokratikus politikai jogokat, a hallgatás időszakának nevezik.

Az V. Riigikogu 1932. június 15-től 1934. október 2-ig volt hivatalban. A legerősebb parlamenti párt az Egyesült Parasztpárt volt, de megjelentek a politikai életben a szovjetbarát erők is. A törvényhozás kezdetben a gazdasági helyzet stabilizálására összpontosított, és ebből a célból leértékelte az észt koronát. A külpolitikában lényeges szerepet játszott a szovjet befolyás erősödése, és a Riigikogu 1932-ben ratifikálta a szovjet-észt megnemtámadási szerződést.

1934. január 24-én érvénybe lépett az ország módosított alkotmánya. Észtország elnöki köztársasággá alakult. Az új államberendezkedésben a Riigikogu 50 fősre zsugorodott, és a végrehajtó hatalmat az elnöknek alárendelt miniszterelnök által vezetett kormány gyakorolta. A valóságban az új alkotmány által előírt választásokat nem tartották meg, hanem Konstantin Päts lett a miniszterelnök és az ideiglenes elnök. Március 16-án tartották az 5. Riigikogu utolsó rendes ülését. Itt a törvényhozás jóváhagyta Päts döntését a rendkívüli állapot bevezetéséről. A törvényhozás az elnök hatáskörébe került, aki rendeleti úton kormányzott. Október 2-án azután formálisan is feloszlatták a Riigikogut.

A Riigikogu elnökének fizetése 2021 áprilisától 6768 euró. Az alelnök, a frakcióvezetők és a bizottságok elnökei ennek 85 százalékát, a frakcióvezető-helyettesek és a bizottsági elnökök helyettesei 75 százalékát kapják. A többi képviselőnek a házelnöki fizetés 65 százaléka, 2021-ben 4399 euró jár. A fizetéseket évente, áprilisban indexelik az fogyasztóiár-index és a nyugdíjbiztosítási bevételek alapján. A képviselők munkájukkal kapcsolatos – számlával igazolt – dologi kiadásaikra költségtérítést kapnak. Ennek maximuma a fizetésük 30 százaléka. Azok a képviselők, akik nem a fővárosban vagy annak környékén laknak, lakhatási támogatást is kapnak. Ennek összege nem haladhatja meg a képviselő fizetésének 20 százalékát.

A zárójelben a párt elnökének a neve olvasható.

• Reformpárt (Kaja Kallas) - 34 mandátum
• Centrumpárt (Jüri Ratas) - 25 mandátum
• Észt Konzervatív Néppárt (Mart Helme) - 19 mandátum
• Pro Patria (Helir-Valdor Seeder) - 12 mandátum
• Észt Szociáldemokrata Párt (Jevgeni Ossinovski) - 10 mandátum
• 1 független politikus (Raimond Kaljulaid)

• ↑ Riigikogu: Parliament of Estonia (angol nyelven). Riigikogu. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
• ↑ Bereczki: Bereczki András: Észtország története. finnugor.elte.hu. [2021. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 1.)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Riigikogu című észt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!