Nyugati Hszia-Dinasztia
A Nyugati Hszia (Xia) (kínaiul: 西夏; pinyin: Xī Xià; Wade–Giles: Hsi Hsia), vagy Hszi Hszia (Xi Xia) Birodalom, illetve a Tangut Birodalom 1038-tól 1227-ig létezett önálló államszervezet volt Kína északnyugati régiójában a mai Ninghszia (Ningxia), Kanszu (Gansu) tartományok, valamint Csinghaj (Qinghai) keleti, Senhszi (Shaanxi) északi, Hszincsiang (Xinjiang) északkeleti, valamint Belső-Mongólia délnyugati és Külső-Mongólia déli területein, mintegy nyolcszázezer négyzetkilométer kiterjedésben.
| Nyugati Hszia Birodalom 西夏 Hszi Hszia  | |
| történelmi | |
| 1038 – 1227 | |
 | |
| A Nyugati Hszia Birodalom és két szomszédja, a kínai Szung-dinasztia és a kitaj Liao-dinasztia 1111 körül | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Hszingcsing |
| Terület | kb. 800 000 km² |
| Népesség | kb. 3 000 000 fő |
| Hivatalos nyelvek | tangut, kínai |
| Vallás | buddhizmus |
| Államvallás | buddhizmus |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Uralkodó | császár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Western Xia Dynasty|Nyugati Hszia Birodalom 西夏 Hszi Hszia) ]] témájú médiaállományokat. | |
A tangutokra és államukra a korabeli tibeti történeti művekben minyak néven hivatkoztak. A hagyományos kínai történetírás és a modern történeti emlékezet tévesen hajlamos kínai dinasztiaként számontartani.
A birodalom fennállása során a legjelentősebb kereskedelmi útvonal, a selyemút egy igen fontos szakasza felett gyakorolt ellenőrzést. Az önálló írásbeliséggel és magas színvonalú műveltséggel rendelkező birodalom erős és hatékony hadsereggel rendelkezett, melynek már részét képezte a tüzérség is.
A Nyugati Hszia állam pusztulását a mongol invázió okozta 1227-ben.
Elnevezése
A birodalom elnevezése saját, tangut nyelven " " volt, amelynek nyelvtörténetileg rekonstruált kiejtése: *phiow1-bjij2-lhjij-lhjij2; az elnevezés szó szerinti jelentése: „Tiszta, magas és hatalmas Hszia állam”. Kínaiul: Paj kao ta Hszia kuo (白高大夏國). Más néven "mjɨ-njaa" vagy "khjɨ-dwuu-lhjij" (萬秘國) hivatkoztak magukra. A régió tangutok néven is ismert volt, a tibetiek pedig minyakként emlegették.
A „Nyugati Hszia” kifejezés valójában a birodalom kínai krónikákban is feljegyzett hivatalos nevének fordítása, amely arra utal, hogy az államalakulat a Sárga-folyó nyugati oldalán helyezkedett el, szemben a keleti oldalon berendezkedett Liao (916-1125) és Csin (1115-1234) államokkal. Az angolul használt „tangut” kifejezés az ország mongol, tangghut (taŋɣud) elnevezéséből származik. Sokan úgy vélik, hogy ez a szó, a kínai krónikákban feljegyzett, a területen korábban élt tanghsziang (党項) népcsoport nevéből származik. A magyar szakirodalomban is gyakorta a tangut néven hivatkoznak mind a népre, mint pedig a birodalomra. Ebből származik a modern tangutológia (angolul: tangutology) kifejezés is, amely a kínai Nyugati Hszia birodalom nyelvét, műveltségét, történelmet stb. vizsgálja.
Megalapítása
A Nyugati Hszia területein eredetileg a tujühun (吐谷渾) nép, feltehetően valamilyen proto-mongol nyelvet beszélő topa (拓拔; más néven: tagbacsok) klánja rendezkedett be és alapított államot hszienpej (鮮卑) néven. Miután a tibetiek 670-ben elpusztították a tujühunokat, a Tanghsziangbeli csiangokat irányító egyik herceg, bizonyos To-pa Cse-ce (拓跋赤辭) meghódolt a Tang-háznak, amely cserébe a Li (李) császári családnevet adományozta neki. Tang-dinasztia uralkodásának vége felé, a topák csapatokkal segítettek leverni a Huang Csao-féle lázadást (874-884). A Tang kormány 881-ben cserében megbízta őket a Senhszi tartomány északi részén fekvő Hszia területek felügyeletével. A Tang-ház 907-ben bekövetkezett bukását követően, tupák a nyíltan szembeszálltak a Szung-házzal, 982-ben kikiáltották függetlenségüket, majd pedig 1038-ban pedig a Nyugati Hszia birodalmat.
A Nyugati Hszia állam megalapítása ugyan 982-re tehető és Li Csi-csien (李繼遷) nevéhez köthető, de önálló állammá majd csak fia Li Jüan-hao (李元昊) tette 1038-ban. Ő egyébként annak a Li Tö-mingnek volt a fia, aki elrendelte az önálló tangut írás kidolgozását és bevezetését. Li Jüan-hao Csing-cung (景宗) néven császárrá kiáltotta ki magát, ezzel is kifejezve a kínai Szung birodalomtól való függetlenségét, illetve a vele egyenrangú voltát. A Szung-ház csak a terület kormányzójaként ismerte el Li Jüan-haot, de vitatta a „császári” cím használatát. A két állam között a hivatalos diplomáciai kapcsolatok 1043-ban indultak meg, amikor is tangut uralkodó fogadta a kínai császár követeit.
Korai történelem
Csing-cung halálát követően, 1048-ban az akkor két esztendős Ji-cung lett a császár, aki helyett régensként az anyja gyakorolta a hatalmat. Ji-cung uralkodása idején a Nyugati Hszi hadjáratot indított a Liao-dinasztia ellen azzal a céllal, hogy vazallus államává tegye. Ji-cung halálát követően testvére, Huj-cung lett a császár, de a hatalom továbbra is az anyjuk kezében összpontosult. Ekkor került sor a Szung-dinasztia elleni támadásra, amely azonban sikertelen volt. Huj-cungot fia, Csung-cung követte a trónon, de a régens továbbra is a nagyanyja (Huj-cung anyja) maradt. A dinasztia ekkor újabb támadást indított a Liao- és a Szung-dinasztia ellen.
1115-ben megalakult a dzsürcsi Csin-dinasztia, aminek következményeképpen 1123-ban a Liao császár Nyugati Hszia-ba menekült. Csung-cung uralkodásának idején Csin a Liao államot és Nyugati Hsziat is vazallus államává szerette volna tenni. Az államot majd csak Zsen-cung császár idején sikerült stabilizálni. Ekkora tehető, hogy a tangutuk kidolgozták a saját írásrendszerüket is.
A feljegyzések szerint a Nyugati Hszia államigazgatásában tibeti, ujgur, han kínai és tangut hivatalnokok, tisztviselők egyaránt szolgáltak. Hivatalos államvallásnak a vadzsrajána buddhizmust tették meg.
Gazdasága
A Nyugati Hszia alapvetően az állattenyésztők és a kereskedők birodalma maradt. Mivel az Ordosztól és Kanszu, Senhszi tartományok területén elhelyezkedő birodalom sivatagot, sztyeppét, oázisokat és mezőgazdasági művelés alatt álló területeket egyaránt magába foglalt, alapvető volt a ló- és juhtenyésztés, illetve leginkább a kínai lakosság által folytatott búza-, árpa- és kölestermesztés. Ennek ellenére a kereskedelemnek mindvégig központi szerepe maradt, hiszen a birodalom tartotta ellenőrzése alatt a Szung birodalom és Közép-Ázsia között bonyolódó kereskedelmi útvonalakat. Nyugati Hszia legjelentősebb kereskedelmi partnere természetesen maga a Szung állam maradt. A kereskedelem zömében a közös határon létesített piacokon zajlott, ahol a tangutok az olyan árucikkeikért, mint a ló, az ökör, a teve, a juh, a méhviasz, a szőnyeg és a takarmány selymet, tömjént, orvosságokat, kerámiákat és lakkárút kaptak cserébe a kínaiaktól. A birodalom gazdaságának fejlődéséhez azonban nagyban hozzájárult a csempészet is, elsősorban a kínai sóé. A Szung-dinasztiának nem volt elég ereje véget vetni a tangutok rendszeres betöréseinek, ezért 1044-ben békeszerződést kötött velük, amelynek fejében évi 135 ezer vég selymet, 72 ezer uncia ezüstöt és mintegy 14 ezer kilogramm teát volt kénytelen fizetni a tangut udvarnak.
A mongol hódítás
Miután Zsen-cung halálát követően, Huan-cung lett a császár. Ekkorra tehető, hogy Dzsingisz kán egyesítette a mongol törzseket, akiknek a nyugati terjeszkedési szándéka egyre nagyobb fenyegetést jelentett Nyugati Hszia számára. A 13. század elejétől kezdve a tangutok állama szembesülni kényszerült a mongolok első betöréseivel. A tangutok ugyan 1225-ben szövetségre léptek ugyan a mongolokkal a Csin birodalom ellen, de ez sem menthette meg őket a pusztulástól. Dzsingisz kán hadai 1227-ben megsemmisítették a Nyugati Hszia birodalmat.
A Nyugati Hszia uralkodói
| Uralkodói név | Posztumusz név | Személyes név | Uralkodás ideje |
|---|---|---|---|
| Csing-cung 景宗 | Vu-lie-ti 武烈帝 | Li Jüan-hao 李元昊 | 1038-1048 |
| Ji-cung 毅宗 | Csao-jing-ti 昭英帝 | Li Liang-co 李諒祚 | 1048-1067 |
| Huj-cung 惠宗 | Kang-csing-ti 康靖帝 | Li Ping-csang 李秉常 | 1067-1086 |
| Csung-cung 崇宗 | Seng-ven-ti 聖文帝 | Li Csien-sun 李乾順 | 1086-1139 |
| Zsen-cung 仁宗 | Seng-csen-ti 聖禎帝 | Li Zsen-hsziao 李仁孝 | 1139-1193 |
| Huan-cung 桓宗 | Csao-csien-ti 昭簡帝 | Li Csun-ju 李純佑 | 1193-1206 |
| Hsziang-cung 襄宗 | Csing-mu-ti 敬穆帝 | Li An-csüan 李安全 | 1206-1211 |
| Sen-cung 神宗 | Jing-ven-ti 英文帝 | Li Cun-hszü 李遵頊 | 1211-1223 |
| Hszien-cung 獻宗 | nincs | Li Dö-vang 李德旺 | 1223-1226 |
| Mo-ti 末帝 | nincs | Li Hszien 李晛 | 1226-1227 |
Jegyzetek
Források
- Dorje, Gyurme (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. Footprint Handbooks, Bath, England. ISBN 1-900949-33-4.
- Jacques Gernet (2001). A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
- Leffman, David, et al. (2005). The Rough Guide to China. 4th Edition. Rough Guides, New York, London, Delhi. ISBN 978-1-84353-479-2.
- Luc Kwanten. "Chingis Kan's Conquest of Tibet, Myth or Reality". Journal of Asian History 8.1 (1974): 17–23.
- Ferenczy, Mary: "The Formation of Tangut Statehood as Seen by Chinese Historiographers". In: Louis Ligeti (editor): Tibetan and Buddhist Studies Commemorating the 200th Anniversary of the Birth of Alexander Csoma de Körös. Vol. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest 1984, ISBN 963-05-3902-0, p. 241–249.
- Stein, R. A. (1972). Tibetan Civilization. Faber and Faber. London and Stanford University Press. ISBN 0-8047-0806-1 (cloth); ISBN 0-8047-0901-7 (paper).
- Mote, F. W. (1999). ‘’Imperial China: 900–1800’’. Cambridge, Mass. : Harvard University Press. ISBN 0-674-01212-7.
Kapcsolódó szócikkek
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Nyugati Hszia-dinasztia, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.