Mosonyi Emil: (1910–2009) német mérnök

november 10. – Karlsruhe, Németország, 2009. április 24.) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1950), doktora (1952) és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

 

 

Budapesten született Mosonyi (Mahler) Emil József (1886–1939) és Riesz Mária (1889–1975) gyermekeként. Tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémián folytatta. 1934–1936 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte, további pályáját 1942–1948 között az Öntözésügyi Hivatalban, majd Vízerőügyi Hivatalban folytatta.

1937. április 26-án Budapesten házasságot kötött Kardos Magdolna Rozáliával (1907–1962), Kardos Árpád és Szeniczey Katalin lányával.

1948-tól egyetemi előadó és 1953–1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke volt. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított.

Az 1956-os forradalom idején tagságot vállalt a Budapesti Műszaki Egyetem Oktatóinak Ideiglenes Forradalmi Bizottságában. Emiatt 1957-ben felfüggesztették állásából, de szakértelmét nem nélkülözhették. 1964-ben a Baden-Württembergi kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült.

1964-ben a FAO (Food and Agricultural Organisation), az ENSZ egyik szervezete) kérte fel szakértőnek, Afrikába.

1965-től haláláig a Karlsruhei Műszaki Egyetem egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója, 1984-től professzor emeritus.

A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Rajna–Majna–Duna-csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását.

Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.

Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége.

A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950–1954 között elnöke volt, 1990-től a Társaság tiszteletbeli tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke volt az International Hydropower Association-nak (Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség).

2009-ben, életének 99. évében hunyt el Németországban.

• Kisesésű vízierőművek, 1949
• Vízerőhasznosítás I-II., 1952–53
• A tározás hidrológiája és a természetes tározódás jellemzése, 1953
• Korszerű folyami vízierőművek, 1954
• Az országos vízgazdálkodás fejlesztésének lehetőségei, 1955
• Hidraulika, 1955
• Hidraulika és műszaki hidrológia, 1959, 156. p.
• Műszaki földtan: Mérnökgeológia, 1959
• Vízerőművek és víziutak, 1960, 204. p.

• Wasserkraftwerke I. Niederdruckanlagen, 1956., 872. p., később átdolgozva: 1966., 1148. p.
• Wasserkraftwerke II. Hochdruckanlagen, Kleinstkraftwerke und Pumpspeicheranlagen, 1959., 1142. p. később átdolgozva 1966., 1148. p.
• Water power development: High-head power plants, midget stations and pumped storage schemes, 1960. és 1987., 1139. p.
• Water power development: Low-head power plants, 1963., 1987., 1061. p.
• Johann Gottfried Tulla. (Ansprachen und Vorträge zur Gedenkfeier und Internationalen Fachtagung über Flussregulierungen aus Anlass des 200. Geburtstages), Theodor-Rehbock-Flusslaboratorium, Karlsruhe, 1970.
• Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 1997., 623. p.
• Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 1998., 730. p.
• Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 2003.
• Di shui tou shui dian zhan (kínai, a cím magyarul: Kis esésű vízierőművek), 2003., 687. p.
• Gao shui tou shui dian zhan (kínai, a cím magyarul: Nagy esésű vízierőművek) 2003., 679. p.
• Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 2005., 830. p.

• 1947 – egyetemi doktor
• 1952 – műszaki tudomány doktora
• 1952 – Kossuth-díj
• 1954 – Magyar Tudományos Akadémia levelező tag
• 1991 – Magyar Tudományos Akadémia rendes tag
• 2006 – Széchenyi-díj

• Turning point of a Carrier - Emil Mosonyi and revolution in Budapest, 1956. in Hungarian (Egy életpálya töréspontja – Mosonyi Emil és az 1956-os forradalom) by László Fejér
• Life and Work of Emil Mosonyi; in Hungarian (Mosonyi Emil élete és munkássága) by László Szabó
• Mosonyi Emil halálára. MTA Műszaki Tudományok Osztálya