Leonyid Vitaljevics Kantorovics: Nobel-emlékdíjas szovjet-orosz matematikus és közgazdász

január 19. – Moszkva, 1986. április 7.) szovjet-orosz matematikus és közgazdász, aki az optimális erőforrás-allokáció terén végzett elméleti és gyakorlati kutatásai miatt vált híressé. 1975-ben Tjalling Koopmans holland közgazdásszal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült, és ő volt a Szovjetunió egyetlen kitüntetettje ebben a tudományágban.

Leonyid Vitaljevics Kantorovics
Született	Леонид Витальевич Канторович 1912. január 19. Szentpétervár
Elhunyt	1986. április 7. (74 évesen) Moszkva
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	matematikus közgazdász egyetemi oktató
Iskolái	Leningrádi Egyetem (1926–1930)
Kitüntetései	Méltóság Érdemrendje (1944) Sztálin-díj (1949) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1949, 1953, 1975) Lenin-díj (1965) Lenin-rend (1967, 1982) Fellow of the Econometric Society (1972) közgazdasági Nobel-emlékdíj (1975) honorary doctor of the University of Halle-Wittenberg (1984) Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1985)
Sírhelye	Novogyevicsi temető (10 уч. 3 ряд.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Vitaljevics Kantorovics témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Édesapja, Vitalij Kantorovics 1922-ben meghalt, így édesanyja nevelte föl.

1926 és 1930 között matematikát tanult a leningrádi egyetemen. A természettudományok mellett modern kori történelemmel és politikai gazdaságtannal is foglalkozott. 1934-ben lett doktor, ám a doktori címét csak 1935-ben kapta meg, amikor a szovjetek újra bevezették az akadémiai címeket. Az 1930-as években sokat foglalkozott funkcionálanalízissel, amely tanulmányozása során szerzett tapasztalatok később hasznosnak bizonyultak a numerikus analízisben.

Kantorovics a szovjet kormányzatnak dolgozott, azt a feladatot kapta az 1930-as években, hogy optimalizálja egy furnérüzem termelését. 1939-ben felvetett egy matematikai módszert, ami napjainkban lineáris programozásként ismert, néhány évvel azelőtt, hogy George Dantzig azt újra felfedezte és jelentősen továbbfejlesztette volna. Több könyvet adott ki, többek között a Matematikai módszer a termelés tervezésére és szervezésére (1939, Математические методы организации и планирования производства) és a Közgazdasági erőforrások optimális felhasználása (1972, Оптимальные решения в экономике) című köteteket.

A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel-emlékdíját Tjalling Koopmansszal megosztva kapta az erőforrások optimális elosztásának elméletéhez történt hozzájárulásukért. A szóbeszéd szerint problémát jelentett a hosszú neve, ugyanis az nem fért el az emlékérmen, így le kellett kicsinyíteni a betűket, hogy hely legyen a teljes nevének.

Leningrád ostromakor Kantorovics az élet útjának a biztonságáért volt felelős, ami az ostromlott város egyetlen utánpótlási útvonala volt a Ladoga-tó jegén a hátországból. Kiszámolta az optimális távolságot a jégen közlekedő teherautók között a jég vastagságának és a hőmérsékletnek a függvényében. 1941 decemberében és 1942 januárjában maga sétált a járművek között a Ladoga-tó jegén, hogy biztosan ne merüljenek el az autók az úton. Ennek ellenére több teherautó elsüllyedt a túlélőknek szánt élelemmel a német bombázások során.

A hősiességéért és a bátorságáért a Nagy Honvédő Háború Érdemrendben részesült, és a Leningrád Védelméért Éremmel tüntették ki.

• L. V. Kantorovics–V. I. Krilov: A felsőbb analízis közelítő módszerei; ford. Rényi Artúr; Akadémiai, Bp., 1953

• Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004, KJK-Kerszöv, ISBN 963-224-840-6

• Angol nyelvű önéletrajza a Nobel-bizottság honlapján
• Simon György–Kondor György: A gazdasági optimumszámítások problémái Kantorovics és Novozsilov műveiben; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1963 (A Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet tájékoztató közleményei)