Kánikula: Huzamosabb ideig tartó időjárás

A szó latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.

Közép-Európában kialakulásában sokszor jelentős szerepet játszanak az észak-afrikai (szaharai) eredetű légtömegek. A hőhullámok gyakoriságát fokozza a klímaváltozás.

Hatása mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból jelentős. Különösen az idősek és a gyermekek szervezetére megterhelő, az előbbiek körében esetenként jelentősen megugró halálozási arányt idézhet elő. Gazdasági szerepe az elmúlt évtizedekben, a légkondicionáló berendezések elterjedésével nőtt meg, mivel ezek energiafelhasználása miatt az elektromos hálózatok csúcsterhelése a korábban szokásos téliről a nyári időszakra tevődött át.

A magyar nyelvben a kánikula szó először a 16. században fordul elő: „hő hónap” értelmezéssel. A latin szó más nyelvekbe is bekerült: például az olaszban „canicola”, a franciában „canicule”, a románban „caniculă” az oroszban pedig a „каникулы” szó vakációt jelent. A németeknél a „Hundstage”, az angoloknál a „dog days” jelenti a kánikulai napokat; ők a latin „dies caniculares” szókapcsolatot fordították le.

• Fábián Pál: Kánikula (Szó- és szólásmagyarázatok)
• Kutya meleg van! (Nyelv és Tudomány)
• A kánikula eredete

Ez a klimatológiai/meteorológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!