Ii. Mehmed Oszmán Szultán: Oszmán szultán

Ez a szócikk az oszmán uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Mehmed (egyértelműsítő lap).

Mehmed (arabul Mohamed, perzsául Muhammad, melléknevén Hódító (Fatih), Nagy (Büyük), (Drinápoly, 1432. március 30. – Hünkârçayırı, 1481. május 3.) oszmán szultán 1444-től 1446-ig és 1451-től haláláig.

II. Mehmed
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1444. szeptember 1. – 1446 szeptembere
Elődje	II. Murád
Uralkodási ideje
1451. február 3. – 1481. május 3.
Elődje	II. Murád
Utódja	II. Bajazid
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Oszmán-ház
Született	1432. március 30. Drinápoly
Elhunyt	1481. május 3. (49 évesen) Hünkârçayırı, Gebze közelében
Nyughelye	Fatih-mecset
Édesapja	II. Murád
Édesanyja	Hüma Hatun
Házastársa	Gülbahar Hatun Gülşah Hatun Sittişah Mükrime Hatun Çiçek Hatun Helena Palaiologina
Gyermekei	II. Bajazid oszmán szultán Dzsem Gevherhan Hatun Mustafa
II. Mehmed aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Mehmed témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjúkora

Mehmed 1432. március 30-án született Drinápolyban. Édesapja II. Murád volt. 1444-ben, édesapja lemondása után rövid időre a birodalom élére került, de 1446-ban Murád újra kezébe vette a hatalmat. Iszlám hívő volt.

Trónralépte, Bizánc elfoglalása

 

 

Édesapja halála után, 1451-ben lépett ténylegesen trónra. Nem sokkal később ostrom alá vette a Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt. 1453. április 10-től folyamatosan – egy Orbán nevű magyar által öntött – ágyúiból szakadatlanul lövette a várost, és május 29-én sikerült is bevennie. Három napig tartó szabad rablást engedett katonáinak, de ezután hozzáfogott az elpusztult, részben leégett és kifosztott város újjáépítéséhez. Több szép palotával (szeráj) és mecsettel díszítette új székhelyét; a Hagia Szophia templomot mecsetté alakította át. Türelmesen viselkedett a görögkeleti egyház ötvenezer hívével, még azt is megengedte, hogy pátriárkát választhassanak, aki az Oszmán Birodalomban élő keresztényeket képviselte.

Bővebben: Konstantinápoly ostroma (1453)

Konstantinápoly sikeres elfoglalása nagy hírnevet szerzett neki és az Oszmán Birodalomnak. A szultán ekkor vette fel a kájszár (=császár) címet (Kayser-i-Rüm, azaz Róma császára).

Konstantinápoly egészen 1923-ig volt az Oszmán Birodalom fővárosa, ekkor Ankara vette át a helyét.

Háború a Balkán-félszigeten

Bizánc eleste után Mehmed a környező görög és latin utódállamok felé fordította figyelmét. 1454 és 1478 között úgyszólván folyamatosan harcolt Albánia és Görögország földjén, valamint a szigeteken alapított frank fejedelemségek területén. Nem kímélte a velencei és genovai gyarmatokat sem. 1454-ben legyőzte Velencét, 1455–1456-ban pedig a két Palaiologosz-fejedelmet, Tamás (1409–1465) és Demeter (1407–1470) moreai despotákat verte le.

A nándorfehérvári veresége

Bővebben: Nándorfehérvári diadal

Ezek után Mehmed Magyarország ellen indult. Hunyadi Jánosnak 1454-ben ugyan sikerült Firuz béget elűznie Szendrő alól, de ez nem állította meg a szultánt. Amikor 1456-ban Brankovics György szerb despota futárjai Budára hírt hoztak Mehmed nagy hadi készületeiről, Hunyadi a saját költségén 10 000 zsoldost toborzott és Juan de Carvajal pápai követtől, valamint Kapisztrán Jánostól és keresztes vitézeitől segítve, Nándorfehérvár felmentésére indult, amit Mehmed ekkor már erősen lövetett. Hunyadi előbb a Zimonynál horgonyzó 200 török hajót szórta szét, hogy a várba utat törjön magának, azután pedig a törökök általános rohamát verte vissza (július 21.). Végül általános kitörést rendelt, és törököket Mehmed szeme láttára széjjelkergette, táborukat elfoglalta. A roppant győzelem híre nagy lelkesedést keltett egész Európában, de Hunyadi és Kapisztrán korai halála miatt a vérmes remények csakhamar füstté váltak.

Kisebb hadjáratai

A nándorfehérvári vereség annyira lehűtötte Mehmednek a Magyar Királyság ellen táplált harci kedvét, hogy a következő években a Balkán-félsziget délnyugati államaira vetette tekintetét. 1456-ban Athén városa, 1458-ban az Akropolisz volt kénytelen megadni magát. 1458-ban a szultán átment az Iszthmoszon és Palaiologoszt Demetert foglyul ejtette, míg Tamástól csak területének felét vette el. 1461-ben pedig felszámolta a Trapezunti Császárságot.

Jajcai vereség

Bővebben: Magyar–török háború (1458–65)

 

Időközben az új magyar király, Hunyadi Mátyás 1458-ban támadást intézett a törökök ellen: előbb Havasalföldet tette meg újra hűbéres fejedelemségévé, majd Boszniába tört, ahol Jajca vára alól 1463–1464-ben sikerült a törököt elűznie. A győzelmet azonban Mátyás nem használta ki – a cseh és a német-római korona elnyerésére irányuló törekvései más mederbe terelték politikáját. Így a II. Piusz pápa és utódai által tervezett keresztes hadjárat terve – elsősorban – a Mátyás és Velence közötti barátságtalan viszony miatt nem valósult meg.

Kisebb háborúk Velencével, Genovával, a Krími Tatár Kánsággal

A szultán hamarosan ismét megtámadta Velencét és 1470-ben Negropontéről és Limnoszról elűzte a szigetváros csapatait. 1475-ben Velence irigy versenytársa, Genova rövid harcot vívott a török ellen, amelynek eredményeként elvesztette Kaffát.

Mehmed 1473-ban a krími tatárok kánját is hódolásra kényszerítette.

A kenyérmezei ütközet

Bővebben: Magyar–török háború (1474–80)

Az 1470-es évek második felében Hunyadi Mátyás újra megtámadta a törököt: 1475–1476 telén bevette Szabácsot, 1479-ben pedig Verbász várát. Mátyás vezérei, Kinizsi Pál és Báthori István még ugyanezen év október 13-án a kenyérmezei csatában mértek halálos csapást egy török seregre.

Utolsó tettei

A szultán 1480-ban Rodosznál a Szent János Lovagrendtől szenvedett el súlyos vereséget.

Mehmed ezután váratlanul Itáliára támadt – Albániában, Zantéban és Kefaloniában készítette elő seregeit. Miután az olasz csizma sarkán partra szállt, 1481-ben elfoglalta Otranto fellegvárát, de csak rövid ideig tudta megtartani. A nápolyi király és a pápa Mátyás királyunkhoz fordult segítségért, aki seregével elűzte Mehmed törökjeit Otrantóból.

A szultán ekkor még egyszer Rodosz ellen fordult, de a sziklavár előtt most is csak kudarcot vallott.

Utolsó tetteként 1481 elején megtört testtel Perzsiának üzent háborút, de a hadjárat elején meghalt. 49 éves volt és 2 + 30 évig uralkodott. A trónon fia, II. Bajazid követte.

Magasztalói kiszámították, hogy 30 évi uralkodása alatt 12 országot hódított meg és 200 várost kényszerített megadásra. Hívei a Ghazi jelzővel illették és a Fatih (hódító) névre méltatták.

Mehmed egyik nagy alakja volt századának. A kegyetlenségéről ismert, de művelt, Konstantinápoly elfoglalásakor 21 éves császár legalább négy idegen nyelven beszélt, így perzsául, arabul, görögül, és valamennyire latinul.^[forrás?] Csodálója volt az európai kultúrának, és támogatott itáliai művészeket, mint például a velencei Gentile Bellinit, aki többször lefestette őt.

Ő volt az első szultán, aki törvényeket hozott és megalkotta az első alkotmányt jóval Nagy Szulejmán, a törvényhozó előtt, így megalapozta a klasszikus alkotmányos szultán (padisah) képét. Konstantinápoly eleste után sok egyetemet építtetett, amelyek közül néhány ma is működik.^[forrás?]

• Babinger, Franz, Mehmed the Conqueror and his Time. Princeton NJ: Princeton University Press, 1978. ISBN 0-691-01078-1
• Dwight, Harrison Griswold, Constantinople, Old and New. New York: C. Scribner's Sons, 1915
• Hamlin, Cyrus, Among the Turks. New York: R. Carter & Bros, 1878
• Harris, Jonathan, The End of Byzantium. New Haven CT and London: Yale University Press, 2010. ISBN 978-0-300-11786-8
• Imber, Colin, The Ottoman Empire. London: Palgrave/Macmillan, 2002. ISBN 0 333 613872
• Philippides, Marios, Emperors, Patriarchs, and Sultans of Constantinople, 1373-1513: An Anonymous Greek Chronicle of the Sixteenth Century. Brookline MA: Hellenic College Press, 1990. ISBN 0917 653 165
• Kritobulosz: II. Mehemet élete; ford. Szabó Károly; s.n., Bp., 1875 (Magyar történelmi emlékek. 2. oszt. Írók)

Elődje: II. Murád

Oszmán szultán 1444 – 1446

Utódja: II. Murád

Elődje: II. Murád

Oszmán szultán 1451 – 1481

Utódja: II. Bajazid